HTML

LEPKÉS KÖNYVEK

Blogunkkal a lepkékről szóló kiadványokra, emberekre, lepkékre és úgy általában a lepkészetre szeretnénk felhívni látogatóink figyelmét. Elsősorban a lepkészeket célozzuk meg, akik számára sokszor nem nyilvánvaló, hogy miféle munkákból gyarapíthatják ismeretanyagukat. Emellett természetesen sokan mások, így a természetjárók vagy az állattan vizsgára készülők is haszonnal forgathatják az itt bemutatott lepkés könyveket. Végül nem titkoljuk, hogy a szép könyvek szerelmeseit is szeretnénk tájékoztatni a patinás régiségekről és az újdonságokról egyaránt.

Tudnivalók

Az alábbi blogot a Magyar Természettudományi Múzeum Lepkegyűjteménye működteti.

Mtmagyar.jpg

A blogban megjelenő összes kép a Magyar Természettudományi Múzeum kizárólagos tulajdona.

A képeket felhasználni, csak az intézmény engedélyével szabad. Kérünk mindenkit, ezt szigorúan tartsuk be!

TOVÁBBI BLOGJAINK:

bogaraskonyv_200.jpg

vasilogo.jpg

mtmbloglogo.jpg

Rovatok

Friss topikok

  • KatonaG: Időközben megjelent az Emich Gusztáv által felfedezett fajokról szóló tudományos cikkünk is, mely ... (2020.06.04. 19:23) Emich Gusztáv, a nemcsak kis lepkegyűjtő
  • KatonaG: Direkt link megrendeléshez: konyvmanufaktura.hu/termek/balint-zsolt-szoglencek-pazarkak-langszine... (2020.05.19. 13:20) Az első magyar trópusi lepkemonográfia
  • Lángszinér: KEDVES GRÜNWALD! Hogyne emlékeznék rád. Megvetted a lepkeollót? Ha igen, le tudnád fotózni? Vagy h... (2017.07.25. 08:44) A lepkeolló
  • KatonaG: A kötet online is elérhető: www.researchgate.net/publication/311775334_Magyar_nappalilepke-nevtar_... (2017.04.13. 08:29) Magyar nappalilepke névtár
  • KatonaG: A kötet itt elérhető: epa.oszk.hu/01900/01957/00016/pdf/EPA01957_e-acta_11_2016.pdf (2016.06.30. 08:46) A nappali lepkék magyar nevei

Linkblog

Címkék

Abafi-Aigner Lajos (16) Ackery (1) Adalbert Seitz (1) Adolf Pieszczek (1) Adrian Hoskins (2) Ady Endre (1) Africa (2) Afrika (4) Afrotropical Region (1) Al-Duna (1) Albert Kindermann (3) Albert Stewart Meek (1) Amazonas (1) Ambrus András (1) America (2) Amerika (4) Andok (2) Andrássy Gyula (1) Andrés Orellana (1) Ángel L Viloria (1) Anker Lajos (1) Anker Rudolf (1) Antherea yamamai (1) António Augusto Carvalho Monteiro (1) Apatura (1) Apelbee (1) apiformis (1) Ápisz (1) Apollo Books (1) araszoló (1) Aristide Caradja (1) Armenia (1) Arotta lángszinér (1) Arthur Conan Doyle (1) Arthur Gardiner Butler (1) Arthur M Shapiro (1) Astragalus (1) atlas (1) Aurelian Popescu-Gorj (1) Australia (1) Ausztrália (3) Axel Hausmann (1) Azerbaijan (1) ázsia (1) Az év rovara (1) A kis lepkegyüjtő (2) Babanyino (1) Babó (1) Bakacsinerdő (1) Bakony (1) Bálint Zsolt (89) Balkán (1) Balogh Imre (1) Bánát (1) Barina Zoltán (1) Bátori Ármin (1) Bátorliget (1) Baudisz Antal (1) Bein Károly (1) bemutatkozás (1) Benyovszky Móric (1) Berge (1) Berlin (1) Bernard dAbrera (8) Berthier (1) Berthold de Limogés (1) Bezsilla Borbála (1) Bezsilla László (1) Bezsilla Paula (1) Biblia (1) Bilbo Baggins (1) Bíró Lajos (2) Blattny Lajos (1) Bogár (1) boglárkák (2) Bohrandt Lajos (1) Bolivia (1) Boros István (1) Bozano (1) Braby (1) Brancsik Károly (1) Brasov (1) Brazília (1) Brephos parthenias (1) Brigitte Kan (1) Brill (1) British Museum (1) Buda (1) Budapest (6) Büki József (1) butterflies (6) Butterflies of Caucasus and Transcaucasia (1) Butterflies of the World (1) Búvár zsebkönyv (1) California (1) candefacta (1) Ceaucescu (1) Cerva Frigyes (1) Charaxes (1) Charles Boursin (1) Chocó (1) Chondrosoma fiduciaria (1) Christopher Ward (1) cinebutterflies (2) Colias chrysotheme (1) Colias myrmidone (1) Columbia (1) Coultea (1) Coyah (1) csalán (1) Császár Ernő (1) Csempeszkopács (1) Csepel 130 (1) Cserey Adolf (1) Csiki Ernő (2) Csíkszereda (1) csiro (3) Csontváry Kosztka Tivadar (2) Cucullia gnaphalii (1) Dabas (1) DAbrera (1) Dahström Gyula (1) Daniel Czekelius (1) David Attenborough (1) David Jutzeler (1) David K Mitchell (1) DEBRECEN (1) Dely Olivér (1) dichtómia (1) Dietzel Gyula (1) Die Schmetterlinge Europas (1) Diószeghy László (1) distribution (1) diurna (2) dombtetőzés (1) Don-kanyar (1) Drezda (1) Dubi Benyamini (1) Dudich Endre (1) dvd (1) Ecuador (1) Eduard Hoffer (1) Eger (1) Egyiptom (1) Emich Gusztáv (5) Erdély (1) Ernst Mayr (1) Ernst Schatz (1) Erőss Lajos (1) ERTI (1) Eupithecia (1) Európa (1) europe (1) Europe (2) Evenus felix (1) facebook (1) farkröpérek (1) Fauna Helvetica (1) Fauna Hungariae (5) Fauna Regni Hungariae (1) Fazekas Imre (2) Fecskefarkú pillangó (1) Fehérsávos vagráns (1) Fekete István (1) Fenichel Sámuel (1) fénytan (1) Ferdinand Ochseinheimer (1) Ferencz Beatrix (1) Ferencz Károly (1) Földi János (1) forceps "a raquettes" (1) Formosa (1) Forró László (1) Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár (1) Friedrich (1) Frivaldszky (4) Frivaldszky Imre (11) Frivaldszky János (4) Füle András (3) Gárdonyi Géza Ciszterci Gimnázium (1) geológus (1) geometrid (2) George Spratt (1) Georgia (1) Georg Friedrich Treitshke (3) Gergely István (1) Ghána (1) Ghana (1) Gór Ádám (1) Gozmány László (7) Graellsia isabelle (1) Gregor Mendel (1) gróf Wass (1) Gubányi András (2) Guinea (1) Gyalui-havasok (1) gynandromorf (1) gynandromorph (1) Gyurovics László (1) Haberhauer József (1) Hágen Antal (1) Hangay György (1) Hans Rebel (1) Harpke (1) Hawaii (1) Helops fuelei (1) Henriksen (1) Henri Charriére (1) Herend (1) Herkulesfürdő (1) Hermann Hesse (1) Herman Ottó (2) hermaphrodita (1) hernyók (1) Hesperioidea (1) Hewitson (1) Himalája (1) Hippolyte Lucas (1) HNHM (7) Hobbit (1) Horthy Miklós (1) Horváth Géza (2) Horváth Gyula János (1) Horváth Lajos (1) Hreblay Márton (3) Husein Ali Zorkot (1) Idea (1) Ignaz Schiffermüller (1) Ikarus 31 (1) Ilosvai Varga István (1) Inachis io (1) Issekutz László (1) Izrael (2) Izsák Zoltán (1) Jagelló egyetem (1) Jámborka Donát (1) Janusz Vojtusiak (1) Jean-Yves Guillosson (1) Jellemző adatok Magyarország faunájához (3) Jeremy Dobson (1) Johann Christian Fabricius (1) Johann Christopher Esper (1) John Banks (2) John Heppner (1) John Wolcot (1) Jókai Mór (1) Joseph Johann Mann (1) Julius Lederer (1) Julius Röber (1) káderlap (1) kalap (1) Kamaraerdő (1) Kármel (1) Kaszab Zoltán (3) Katona Gergely (38) Katona Kálmán (1) Kaukázus (2) Kerecsend (1) kertész (1) Kertészeti Egyetem (1) Kertész Aba (3) Kieselbach galéria (1) Kína (1) Kismagyari Kempelen Radó (1) Kiss Ádám (2) Kitaibel Pál (1) Kittenberger Kálmán (1) Koch (1) komló (1) König Frigyes (2) könyvek (2) Korea (1) Kossuth-díj (1) Kovács Lajos (6) Koy Tóbiás (1) Kozma Péter (1) Kreutzer (1) Kudrna (1) Kunhegyes (1) Kurt Reuter (1) Kutasi Csaba (1) kvantumfizika (1) Ladislaus Reser (1) Lampides boeticus (1) Langerth József (1) lángszinérek (2) Larsen (1) Lebanon (1) Lejtényi Sándor (2) Lentikápolna (1) lepidoptera (5) Lepidoptera (1) lepke (6) lepke-csapó (1) lepke-olló (2) Lepkegyűjtemény (3) lepkegyűjtemény (3) lepkéi (1) Lepkeírások (1) lepkék (9) Lepkekirály (1) Lepkék pillék pillangók (1) lepkeolló (1) lepkés (1) lepkeskonyvek (1) Lepkészet Története Magyarországon (5) lepkés videó (1) Lévai Szabolcs (1) Libanon (1) Licenidos Espanoles (1) Limenitis populi (1) Lipthay Béla (1) London (1) lopás (1) Lósy József (1) Lukhtanov (1) Lux (1) Lycaena dispar (1) lycaenidae (1) Maculinea arion (1) Madárgyűjtemény (1) Magyarország lepkéi (1) Magyar Entomológiai Társaság (1) Magyar Hírlap (1) Magyar Királyi Államvasutak (1) Magyar Nemzeti Múzeum (3) Magyar Rovartani Társaság (5) Magyar Szemőc (1) Magyar Természettudományi Múzeum (16) Magyar Tudományos Akadémia (2) Malcolm Scoble (1) Manaos (1) Margaret Fountaine (1) Mária Terézia (1) MATARKA (1) Mauro Costa (1) MÁV (1) mediterranean (1) Mehádia (1) Melanargia russiae (2) Mender Ákos (1) Merkl Ottó (2) Mészáros Zoltán (3) Metelka Ferenc (2) Micandra sapho (1) Michael Denis (1) Michel Libert (1) Middle East (1) Mocsári szénanimfa (1) Molnár Gábor (3) Mongólia (1) Montedégói Albert Ferenc (1) Móra Ferenc (1) morpho (3) Moses Harris (1) Moult (1) MRT (1) múzeum (1) Nagy Ferenc (1) nappali (8) Narancsszín Surán (1) Neild (2) Nekrutenko (1) Németh Lajos (3) Németh Tamás (1) Nepál (2) Neugebauer Tibor (1) Neurellipes ferenczi (1) névtár (2) NHMUS (7) Niels P Kristensen (1) Noctuidae (1) nordwestasiens (1) Növénygyűjtő (1) Növény és Rovargyűjtő (1) Nyírő Miklós (2) Nymphalini (1) Nymphalis freyi (1) Óriáskígyók Földjén (1) Orlovka (1) Ornithoptera (1) Ornithoptera alexandrae (1) Ornithoptera victoriae (1) ornitológia (1) Országos Lepkész Találkozó (1) Országos Tanszergyártó és Értékesítő Vállalat (1) Oscar Struve (1) Ottokar Bohatsch (1) Otto Hubber (1) Otto Staudinger (5) Oxford (1) Oxytripia orbiculosa (3) Pachypasa otus (1) Pakisztán (1) Pallas Nagy Lexikona (1) Pál János (2) Pannon Intézet (1) Pantepui (1) Papilionoides (1) Papilio machaon (1) Papp Jenő (1) Pápua Új-Guinea (2) parlagfű (1) parlagfű naplász (1) Parnassius apollo (2) Pável János (1) Pennerstorfer (1) Perisomena caecigena (1) Peru (1) pestis (1) Pestújhely (1) Peter Frey (1) Petőfi Irodalmi Múzeum (1) photonique (1) Pieter Kan (1) pillangó (1) Pillangóvilág (3) Plebejus sephirus (1) Plusia zosimi (1) Polonyi Vilmos (1) Pronophilini (1) Pungor Zoltán (1) Pytheas kiadó (4) Rab Gusztáv (1) Racheli Schwartz-Tzachor (1) Ráday Levéltár (1) Ramat Hanadiv (1) Réal (1) Reketó (1) ResearchGate (1) Reskovits Miklós (1) Rézbányai László (1) rézvirág (1) Rhyparioides metelkana (1) Río Joly (1) Río Micay (1) Rohoska József (1) Románia (2) Romero (1) Ronkay László (2) Rothschild (1) Rovarász Híradó (1) Rovargyűjtő (2) Rovartani Társaság (1) Rudkino (1) Russian Federation (1) Sáfián Szabolcs (2) Sariot (1) Satyrinae (1) Satyrus ferula (1) Scandinavia (1) Schilberszky Károly (1) Schmidt Antal (6) Schweiger (1) Schweiz (1) scissors nets (1) Scoble (1) Securitate (1) Seitz (1) Settele (1) Simonics Gábor (1) Sinka István (1) Siproeta epaphus (1) Sir Joseph Banks (1) Skandinávia (1) Smith (1) Soós Lajos (1) Sopron (1) Spanyol (1) Spuler Arnold (1) Stéphane Attal (1) Sun-Jae Park (1) Svájc (1) Szabóky Csaba (4) Szabó Richárd (1) Széchenyi Zsigmond Könyvtár (2) Szedlacsek (1) Székelykeresztúr (1) Székely Levente (1) Szemerédi István (1) szemőc (1) Szent-Ivány József (7) Szentendre (1) szépke (2) Szigetköz (1) Szinjátszók (1) szitkár (2) Szlabey Ernő (2) Szőcs József (1) szöglenc (2) Szombathely (1) Szombathelyi Ervin (1) Szovjetunió (1) Sztálin (1) Sztarij Oszkol (1) táblahegyek (1) tagfalter (1) Taiwan (1) Tallós Pál (1) Tavia Kurz (1) Természetrajzi Füzetek (1) Természettudományi Közlöny (1) Természettudományi Múzeum (11) Thaiföld (1) Thecla coronata (1) Thecla werneri (1) Theodore L Mead (1) Theorema sapho (1) The Entomologist (1) Thomas Witt (1) Tibet (1) Tihany (1) Timothy D Magnolis (1) típus (1) Tolkien (1) Tomasz Pyrcz (1) Torben Larsen (2) Tóth Balázs (1) Trianon (1) Tristan Lafranchis (1) Tshikolovets (2) TTM (6) Türkmenisztán (1) types (1) Uherkovich Ákos (1) Uhryk Nándor (2) Ulbrich Ede (3) USA (1) Üzbegisztán (1) Vándor boglárka (1) Vane-Wright (1) Vángel Jenő (1) Várbazár (1) Velez Zsigmond (5) Venezuela (1) Versec (1) Vidák Özséb (1) Vida Lajos (2) Vig Károly (4) Visóvölgyi István (1) Vladimir Nabokov (1) Vojnits András (5) Volga (1) Volker Michels (1) Vörös Judit (1) Wagner János (2) Walter Rothschild (1) Wass Béla (1) Werner Hopp (1) Wiemers (1) Winston Churchill (1) Won-Yeong Choi (1) Xanthus János (1) Yosi Ben-Mayor (1) Zsákos Bilbó (1)

Az első magyar trópusi lepkemonográfia

2020.04.24. 12:40 :: Lángszinér

Bálint Zsolt: Szöglencek, pazarkák, lángszinérek. Egzotikus pillangóalakú lepkék gyűjteménye. Pytheas kiadó, Budapest, 68 oldal + 100 színes tábla, 22 X 33 cm, ISBN 978-615-00-8058-1.

Ára: 15.000 HUF.

 

Megvásárolható - http://konyvmanufaktura.hu/rendeles-szallitas/

Purchase - http://www.pytheasbooks.com/

 

A Magyar Természettudományi Múzeum lepkegyűjteményi szakkönyvtárában "Ec. 162" jelzet alatt van egy háromkötetes mű. Ez az Exotische Schmetterlinge című monográfia. A korai leltári szám azt mutatja, hogy még Frivaldszky János (1825-1895) idejében érkezhetett a múzeumba. Csodálatosan szép, de fontos munka is ez, ahogy az előző blogbejegyzés is rámutat. Ha kurátori vagy kutatói munkám miatt elő kellett vegyem, kicsit mindig elgondolkoztam azon, hogy mi magyarok milyen szegények vagyunk, hogy nincs egy szép és komoly trópusi lepkés könyvünk se. Most, hosszú évek tervezgetése után végre sikerült az, amit annyira szerettem volna: aki szeretne, most már magyarul is tájékozódhat a trópusi lepkék között.

A könyv célja tehát, hogy magyar nyelven megismertesse az olvasót a földkerekséget benépesítő pillangóalakú lepkék sokféleségével. Ehhez a fent említett, XIX. század végén megjelenő klasszikus monográfia száz színes tábláját használja fel. Életnagyságban, a maguk eredeti forma- és színpompájukban ragyognak fel a német szerző által, az akkori ismeretek szerint legjellemzőbbnek tartott fajok. A bevezető fejezetek mutatják be a különböző pillangóalakú családokat, felsorolva a rendszertani kategóriák latin és magyar neveit, ez utóbbiakat röviden ismertetve. A száz táblán ábrázolt 1360 példány 1245 fajt képvisel, amelyek tudományos nevét, elterjedését és hernyóinak tápnövényét külön fejezet sorolja fel. Ebben a fejezetben mindegyik fajnál megtalálható az aktuális rendszertani besorolás is. A nagyszerű színes táblák után a lepkéket felfedező és leíró tudósok névjegyzéke olvasható, dióhéjban rövid életrajzukkal. A könyv gyakorlati hasznát betűrendes mutatók biztosítják.

 

 cover.jpg

A könyv makettje

A legújabb kor embere a XXI. században soha nem látott kihívásoknak néz elébe. Az egyik a természetes környezet rohamos pusztulása, ami a biológiai sokféleség drasztikus csökkenésével jár. Bármennyire is valóságos ez a jelenség, az emberek többségének nem mond semmit, mivel nincs viszonyítási alapja. Ez a könyv viszont kézzelfoghatóan szembesíti az olvasót azzal a ténnyel, hogy mindaz a hallatlan változatosság, ami a színes táblákon feltündököl és a trópusokon napjainkban még élőben látható, egy évszázad múlva talán már csak féltve őrzött kincsként, múzeumi tárlófiókok mélyén lesz már csak vizsgálható.

 table_97.jpg

Az eredeti könyv 97. táblája, ami a Dél-Amerikára annyira jellemző Ékröpér- és Farkincás-rokonú fajokat mutatja be

Manapság szinte mindenkinek lehetősége van elutazni távoli tájakra. Így a magyar olvasó is felkerekedhet és felfedezheti a szöglencek, a pazarkák vagy a lángszinérek csodálatos valóságát a trópusokon. A könyv segítségével most már magyarul is rácsodálkozhat az ott burjánzó élet sokszínűségére. Ezért talán nem lesz pusztába kiáltó szó a teremtett világ megóvására és szeretetére való felhívás. Ez a tapasztalat eredményezheti, hogy a heves zápor után az égen kifeszülő szivárvány az eredeti üzenetét hordozza: az örök szövetségére emlékeztet, amit a teremtő Isten kötött a földön levő minden élőlénnyel. Ez a szövetség arra sarkallja az embert, hogy ne pusztítsa, hanem megóvja és helyi közösségeibe integrálja mindazt, ami élő, hogy „életük legyen, és az bőségben legyen”.

Bálint Zsolt

1 komment

Címkék: Bálint Zsolt Frivaldszky János Otto Staudinger Pytheas kiadó

A német lepkekereskedő egzotikus pillangói

2020.04.16. 10:17 :: KatonaG

Staudinger, Otto. 1884-88. I. Theil. Exotische Tagfalter in systematischer Reihenfolge mit Berücksichtigung neuer Arten. In: Staudinger, O. & E. Schatz, 1884-1892, Exotische Schmetterlinge. Fürth, G. Löwensohn. 1, 333 + [10] oldal, 100 tábla, + térkép.

Schatz, Ernst. 1885-1888. II. Theil. Die Familien und Gattungen der Tagfalter systematisch und analytisch bearbeitet. In: Staudinger, O. and E. Schatz (Eds.), 1884-92, Exotische Schmetterlinge. Fürth, G. Löwensohn. 2 (1-4): 1-180 oldal, 1-34 tábla.

Röber, Johannes Karl Max. 1889-1892. II. Theil. Die Familien und Gattungen der Tagfalter systematisch und analytisch bearbeitet. In: Staudinger, O. and E. Schatz (Eds.), 1884-1892, Exotische Schmetterlinge. Fürth, G. Löwensohn. 2(5-6): 181-284 oldal 35-50 tábla.

 

A lepkészet tudománya most kezd gyerekcipőben járni. Mindezidáig mezítlábas, rugdalózó kisbaba volt. Az évszázadok folyamán megismert pikkelyesszárnyú rovarokat (Lepidoptera), tehát a lepkéket, 1763-ban Carl Linné még csak három nagy csoportba osztotta: Pillangók (Papilio), Szenderek (Sphinx), és Pillék (Phalaena). Bécs környékének lepkéit kutatva Linné rendszerét 1775-ben a jezsuiták finomították, majd legtehetségesebb tanítványa, Johann Christian Fabricius (1745-1808) számos munkájában tovább fejlesztette a rendszert. A XIX. század folyamán különös lendületet vett az európai lepkék kutatása, sok-sok értékes, a helyi faunát feldolgozó mű született. Eközben a trópusokról szinte özönlött az új anyag a magángyűjteményekbe, és a felvilágosodás lelkesedése által felállított nagy nemzeti múzeumokba is. Az egzotikus tájakon bátor lepkegyűjtők tevékenykedtek életüket kockáztatva. Közülük sokan valamilyen balesetnek vagy a betegségeknek, vagy éppen rablótámadásnak estek áldozatául. Munkájuk tehát nem volt egyszerű, és nemcsak az ismeretlen területek titokzatossága és veszélyei, hanem sokszor anyagi nehézségek is gátolták a sikeres feltáró munkát. Gondoljunk csak a mi Füle Andrásunkra, Fenichel Sámuelünkre, vagy éppen Bíró Lajosra. A szerencsésebbeknek gazdag támogatói voltak, akik biztosították a felfedezőket arról, hogy a gyűjtött anyagaikat felvásárolják. Nem egyszer meg is előlegezték a sikerességet. Ilyen mecénás kevés volt. Ezek nemcsak maguknak gyűjtögettek, hanem áldoztak arra is, hogy a náluk levő kincseket mások is megismerhessék. Az egyik ilyen mecénás volt a drezdai születésű Otto Staudinger (1830-1900).

 869px-staudinger_otto_w2.jpg

Otto Staudinger (1830-1900) drezdai rovarkereskedő eredeti arcképe, saját aláírásával

Staudinger már kora ifjúságától kezdve érdeklődött a lepkék iránt. Egyetemi diplomamunkáját a Berlin-környéki szitkárokról írta, tehát mondhatjuk úgy is, hogy profi lepkészként tevékenykedett. Több rovargyűjtő expedíción is részt vett, számosat pedig finanszírozott. Az általa az 1800-as évek derekán létrehozott vállalkozás természettudományos anyagokkal kereskedett, és minden idők egyik legnagyobbika volt. A legtöbb jelentős európai természettudományi múzeum vásárolt különféle természettudományos anyagokat a Staudinger cégtől, elsősorban lepkéket és bogarakat. Maga pedig páratlanul gazdag referencia gyűjteményt állított fel, gyűjteményeit ma Berlinben és Drezdában őrzik. Staudinger különös figyelmet szentelt a Pillangóalakúak (Papilionoidea) képviselőire. A hozzá érkező gazdag anyagokból nagy figyelemmel válogatta ki, preparáltatta és céduláztatta a példányokat. Ha tudományos érdeklődése nem párosult volna kereskedelmi tevékenységével, akkor bízvást mondhatjuk, hogy a világ pillangóiról ma kevesebbet tudnánk. Szerencsés pillangókereskedő volt!

 parides0422.jpg

Az Amazonasz-vidéki Pizarro pironkó (Parides pizarro Staudinger, 1884) szüntípusa. A fajt a bemutatott példány alapján ábrázolták az "Exotische Schmetterlinge" 13. tábláján

(forrás: https://www.butterfliesofamerica.com)

Staudinger számos tudományos munkát is megjelentetett és finanszírozott. Élete végén monumentális vállalkozásba kezdett. Sajtó alá rendezte egyik utolsó művét, aminek a címe: „Exotische Schmetterlinge”. Magyarra a cím talán úgy fordítható legjobban, hogy „egzotikus pillangók”. Ennek célja a világ pillangó-faunájának teljes áttekintése és az összes addig ismert génusz bemutatása volt; és nem eltitkolt szándéka pedig olyan rendszer megalkotása, ami nem az addig sokkal jobban ismert mérsékelt övi, hanem a Földkerekség teljes faunájának vizsgálatán alapszik. A mű 1884 és 1892 között füzetekben jelent meg, amiket később két vagy három kötetbe fűztek össze, díszes táblák közé. Az illusztrátor Staudinger gyűjteménye alapján dolgozott, száz táblát készített, amin közel 1300 példányt ábrázolt életnagyságban, színesben litografálva. Ebben a művében Staudinger kétszáz új tudományos lepkenevet is javasolt. A rendszertani részt Ernst Schatz (1844-1887) a boroszlói  egyetem professzora kezdte írni, de váratlan halála miatt a drezdai egyetemen zoológusa, Julius Röber (1842-1915) fejezte be. Ehhez ötven litografált tábla tartozik, amin a könyv által tárgyalt összes génusz képviselőinek anatómiai jellegzetességét ábrázolták (fej- és lábszerkezet, szárnyerezet). Megjegyezzük, hogy mindez még a rokonsági viszonyok feltárásában nagy segítséget jelentő kitinizált ivarszervi struktúrák felfedezése előtt volt.

 harom_kotet_1.jpg

Az "Exotische Schmetterlinge" részei, korabeli dísztáblás kötésben

(forrás: https://assets.catawiki.nl)

Az „Egzotikus pillangók” pontosan egy tucat lepkecsaládot különített el: Acraeidae (Akreafélék), Brassolidae (Esthajnalászfélék), Danaidae (Danaiszfélék), Erycinidae (Pazarkafélék), Heliconiidae (Helikonkafélék), Hesperiidae (Búskafélék), Lycaenidae (Lángszinérfélék), Morphidae (Szépkefélék), Nymphalidae (Szöglencfélék), Papilionidae (Pillangófélék), Pieridae (Özöndékfélék) és Satyridae (Szemdíszfélék). Ezt a rendszertant követték az 1907 és 1930 között megjelent Seitz-sorozat nappali lepkés kötetei, és egészen a legutóbbi időkig érvényben maradt. Így nem csoda, ha Bernard d’Abrera monumentális „Butterflies of the World”-je is a Staudinger-Schatz-féle családfelosztást követi. Az Ernst Mayr (1905-2005) féle kladisztikus iskola és a legújabb molekuláris módszerek alkalmazása alapján ma cspán hat pillangóalakú lepkecsaládot különböztetnek meg a lepkészek (Búskafélék, Lángszinérfélék, Özöndékfélék, Pazarkafélék, Pillangófélék és Szöglencfélék). Ezzel az új rendszertannal a lepkészet tudománya belépett a sokat ígérő gyerekkorba, ahol két évszázadnyi kutatás után minden bizonyára váratlan és jelentős felfedezések várnak rá.

 

13.jpg

Az „Exotische Schmetterlinge” 13. számú táblája, rajta a fent már bemutatott Pizarro pironkóval és más pillangóalakú fajokkal, köztük a legnagyobbal, az afrikai Óriás pillangóval (Druryia antimachus)(Forrás: https://www.biodiversitylibrary.org/ )

Bár Staudinger könyve kis példányszámban jelent meg, ennek ellenére megtaláljuk minden olyan múzeum könyvtárában, ahol nagyobb lepkegyűjtemény van. Nem csoda, hiszen a múzeumi kurátorok ennek segítségével állították fel a gyűjteményeket, és váltak így azok egymással kompatibilissé. Annak idején a Magyar Nemzeti Múzeum is beszerezte ezt a művet, még feltehetően megjelenése idejében. Erről árulkodik az „Ec 162”-es korai leltári szám, ami jelzi, hogy a könyv valamikor Frivaldszky János (1822-1895) idejében került az Állattár lepkegyűjteményi kézikönyvtárába. Az, hogy intenzív használatban volt, bizonyítja, hogy a három kötet eredeti díszkötése elveszett, az ötvenes évekre jellemző szegényes papírborítású kartonált fedelet kaptak. A táblákat magába foglaló kötet első lapjai eléggé koszosak és roncsoltak, és bizony öt közülük (47-51.) hiányzik. A művet a jelek szerint forgatták nagy elődjeink is, mert itt-ott Schmidt Antal (1880-1966) vagy Szent-Ivány József (1910-1988) keze írását rejtik a lapok. Dédelgetett tervünk volt, hogy a múzeumi kötet színes tábláit felhasználva olyan kiadványt készítünk, ami magyar nyelven mutatja be a világ pillangóalakú lepkéit. A körülmények úgy hozták, hogy nem a múzeumi, hanem egy másik példány alapján sikerült megvalósítani ezt az álmot! Legközelebb erről számolunk be.

 

Bálint Zsolt és Katona Gergely

Szólj hozzá!

Címkék: Berlin Bálint Zsolt Katona Gergely Drezda Frivaldszky János Bíró Lajos Szent-Ivány József Otto Staudinger szitkár Schmidt Antal Bernard dAbrera Füle András Johann Christian Fabricius Fenichel Sámuel Ernst Schatz Julius Röber Ernst Mayr

Nyomozás az egzotikus lepkepéldány ügyében: a Benyovszky karáx

2020.03.25. 12:09 :: Lángszinér

Talán amiatt, hogy a magyar Szent Korona sosem uralkodott távoli gyarmatokon, a magyar lepkészek érdeklődése inkább a végtelen ázsiai puszták és a mögöttük égbe nyúló hegyvidékek felé irányult: Mongólia, Üzbegisztán, Türkmenisztán, Pakisztán, Nepál…  A Magyar Természettudományi  Múzeum lepkegyűjteménye ezekből az országokból őrzi a legtöbb „egzotikus” pikkelyröpűt. Nem mintha a magyar lepkészek kevésbé érdekelődtek volna a trópusi dzsungelek és esőerdők káprázatos faunája után, de az állandó háborúságban és politikai megosztottság között élő lepkészeink számára nehezebb volt eljutni a tengerig, aztán ott hajóra szállni, elvitorlázni, és aztán még vissza is jönni. Ráadásul a gyűjtött anyagot minden vészen át haza kellett volna valamiképpen utaztatni.

Az új idők  magyar arisztokráciája sem hódolt a lepkegyűjtés szenvedélyének. Lepkészeink főként a középosztály hivatalnokai, iparosai és klerikusai közül kerültek ki, ezért ezerszer is meggondolták, hogy kevés pénzükön mit vásároljanak. Így a lepkészet klasszikus, a XIX-XX. század fordulójának időszakából nagyon kevés egzotikus lepke került a nemzetre hagyományozott magángyűjteményekből. Pedig ebben az időben havonta több száz fajt írtak le a tudomány számára brit, francia és német szaklapokban a különböző kontinensekről Európába érkezett új anyagokból.

A Nemzeti Múzeum igyekezett a legreprezentatívabb fajokat megvásárolni, ezért például Otto Staudinger (1830-1900) cégétől szinte évente rendelt az új fajokból, így a gyűjtemény számottevő típusanyaghoz is jutott. Ezért a múzeumban minden egyes trópusi lepkét rendkívüli becsben tartunk. Ebben a féltett gyűjteményrészben okozott szörnyű nagy kárt Velez Zsigmond tevékenysége, mivel főleg az egzotikus lepkék példányait cédulázta át és lopta haza. A vásárlási listák alapján csak sejthetjük, hogy mely fajokból voltak nálunk típusok, de bizonyítani csak nagyon ritka esetben tudjuk.

A múzeum Karáxáformák (Charaxinae) gyűjteményét még tavaly rendeztem. Ez egy olyan lepkealcsalád, ami megtalálható minden trópikus területen, de Afrikában különösen fajgazdag. Feltűnt nekem a szépséges Charaxes zoolina, amelynek nemcsak a hímje és a nősténye tér el olyannyira, hogy külön fajként írták őket, hanem a száraz és az esős évszakban repülő alakjai is jelentősen eltérnek egymástól. Ezen túl pedig elterjedési területén belül több igen jól elkülönülő földrajzi rasszra is tagolódik.

 seitzfaunaafricanaxiiitaf32.jpg

Afrikai karáxokat ábrázoló tábla az Adalbert Seitz által szerkesztett „Die Gross-Schmetterlinge der Erde” mind a mai napig egyedülálló könyvsorozatból. A Charaxes zoolina nőstény példánya alatt a „nenathes” név olvasható

A gyűjteményből jól emlékeztem egy kissé törött, megviselt madagaszkári nőstény karáx példányára, amire Velez Zsigmond cédulái volták ráhúzva. Több nem is volt belőle. A fajt rögtön felismertem Vig Károly mostanában megjelent nagyszerű könyvében (A rovartani kutatások története Magyarországon), ahol a Brancsik Károlyról (1842-1915) szóló fejezet nyitólapján ott díszelgett a lepke szép kőnyomatos képe. Aztán magában a fejezetben levő 27.2-s ábráról megtudtam, hogy ez a „Nymphalis Freyi” nevű fajt ábrázolja, amit Brancsik írt le a Trencsén Vármegyei Természettudományi Egylet évkönyvében. A cikkből kiderül, hogy ez volt az egyetlen példány, tehát az ábrázolt lepke a holotípust képviseli. A lepkét a Madagaszkár melletti Nosy Bé szigetén gyűjtötte az ott élő Peter Frey nevű kereskedő. Brancsik dolgozta fel az ő anyagait, és nemcsak lepkét, hanem csigákat és más rovarokat is elneveztek róla.

 

freyi.jpg

A Trencsén Vármegyei Természettudomány Egylet 1890/1891-es évkönyvének VII. litografált táblája, a 8-as ábrán látható Nymphalis freyi példánnyal

Gyanút fogtam. Talán az „elvelezelt” példány a Brancsik-féle lepke holotípusát képviseli. És gyanúm beigazolódott. A példány hátulsó szárnya törött. Pontosan úgy, ahogy a Brancsik dolgozatát kiegészítő színes ábra bemutatja! Bár a példány a több mint egy évszázad viszontagságai alatt elvesztette a fejét és a csápjait, de mivel a múzeumban ebből a lepkéből csak ez az egy van, az is régi tűn, és a Brancsik által ábrázolt sérülésekkel, bizonyos, hogy ez a holotípus. Ehhez még jön az az információ, hogy Velez Zsigmond a példány lelőhelyének Madagaszkárt tüntette fel, ami az ő beteges pongyolasága alapján akár Nosy Bé szigete is lehetett. Tehát az eredeti céduláit elvesztett lepkepéldányt egyértelműen sikerült beazonosítani. Rá is került a piros, holotípust jelző kurátori cédula.

 

s.jpg

A Nymphalis freyi Brancsik, 1891 holotípusa, őrzőhelye: Magyar Természettudományi Múzeum

 

Ennek a szép karáxnak jelenleg négy rasszát különbözteti meg a tudomány: C. z. zoolina (Afrika keleti felén Szudán déli részétől Natálig), C. z. betsimisaraka (Madagaszkár), C. z. ehmckei (Angola) és C. z. mafugensis (Uganda, Ruanda). A Brancsik-féle példány a madagaszkári rasszot képviseli, amit előtte hárman is leírták. A francia Hippolyte Lucas (1814-1899) Charaxes betsimisaraka és Ch. betanimena néven 1872-ben külön fajként írta le a hímet és a nőstényt, a brit Christopher Ward (1836-1900) a Charaxes andriba nevet adta neki 1873-ban, majd egy másik brit lepkész, Arthur Gardiner Butler (1844-1925) a Charaxes relatus név alatt írta le 1880-ban. Ennek következtében Brancsik Nymphalis freyi-je az előbbiek fiatalabb társneve, és mivel a legelső nevet a madagaszkári állományokra Lucas javasolta, a tudomány ma az ő nevét alkalmazza erre a szép lepkére.

A lepke kapcsán három olyan apróságra érdemes még kitérni, amit már csak a mindent tudni akaró muzeológus akar kinyomozni. Az egyik az, hogy Brancsik bizonyosan ismerte a karáxokat, mert a törött hátulsó szárnyak esetében a litografált táblán megpróbálta a szárnyak eredeti formáját rekonstruálni. Az, hogy nem találta el, köszönhető a karáxok már említett hallatlan fajgazdagságának, ami a hátulsó szárnyak különböző formájában is megnyilvánul. Ezt jól szemlélteti a Seitz könyvsorozat fent bemutatott táblája. A másik az 1891-es évszám. Bár a Nymphalis freyi név megjelenési évét a szakirodalom 1892-re teszi, az évkönyvet forgatva nincs semmi belső bizonyíték arra, hogy a kötet 1892-ben jelent volna meg. Ha így lenne, akkor az évszámot szögletes zárójelbe kellene tenni. De ez már tényleg olyan apróság, ami talán a muzeológia és nevezéktan nanotartományába tartozik. És a harmadik, hogyan jutott a lepke a múzeum birtokába? Víg Károly könyvéből tudjuk, hogy Brancsik több alkalommal is felajánlott lepkéket a múzeumnak megvásárlás céljából, de különböző indokok miatt, mindig elutasításra talált. A Nymphalis freyi holotípusa mégis a Magyar Természettudományi Múzeum gyűjteményében van. A példányon nincs olyan cédula, ami a múzeumba érkezését jelezné (ha volt, lehetséges, hogy ezt Velez Zsigmond eldobta). Feltételezzük, hogy Brancsik lepkéit a kalocsai jezsuita gimnáziumnak adta el, vagy odaajándékozta. A gimnázium államosítása után pedig a híres jezsuita gyűjtemény lepkéi felkerültek Budapestre. Ez egyenlőre csak feltételezés, amit nem tudok semmi bizonyítékkal alátámasztani.

kalocsa_100330.jpg

Kalocsai diák a gimnáziumi gyűjtemény trópusi lepkéivel. (forrás: fortepan)

Záradékként pedig megjegyzem: Madagaszkárnak azért volt esélye arra, hogy a magyar korona alá tartozzon. Benyovszky Móric (1746-1786) ugyanis itt alapította meg királyságát, igaz francia segítséggel. Aki ismeri a Mária Terézia által grófi kiváltságaitól megfosztott kalandor életét, könnyen el tudja képzelni, hogy egy újabb politikai vagy kereskedelmi fordulatot követően, a francia vagy az angol érdekek helyett gátlás nélkül a Habsburg, így a mi Szent Koronánk védnökségébe ajánlotta volna magát a kiskirály. Ezért nyugodtan javasolhatom, hogyha valaha a Charaxes betsimisaraka nevű lepkéről, magyarul kell írni vagy ismeretet terjeszteni, a legjobb névnek a Benyovszky karáx tűnik, mert arról sokaknak valóban a lepke hazája, Madagaszkár jut eszébe. Legyen hát nekünk is egy saját, egzotikus lepkénk!

Bálint Zsolt

Szólj hozzá!

Címkék: Bálint Zsolt Magyar Természettudományi Múzeum Vig Károly Mária Terézia Velez Zsigmond Benyovszky Móric Otto Staudinger Adalbert Seitz Brancsik Károly Hippolyte Lucas Christopher Ward Arthur Gardiner Butler Charaxes Nymphalis freyi Peter Frey

A rab író kipusztult lepkével üzen

2020.03.23. 16:02 :: KatonaG

Rab Gusztáv, 1944. Éji lepke. Új Idők Irodalmi Intézet Rt. (Singer és Wolfner) kiadás, Budapest. 404 oldal.

 eji.jpg

 

Minden nemzet lepkészeinek megvan a maga legendás lepkefaja. Az angoloké a Nagypettyes boglárka (Maculinea arion) vagy a Pompás lángszinér (Lycaena dispar). A spanyoloké biztosan az Izabella pávaszem (Graellsia isabellae), a horvátoké meg talán a Perisomena caecigena. Az olaszok szíve pedig a Pachypasa otus nevének hallatán dobban meg. A mi lepkénk bizonyosan az Oxytrypia orbiculosa, a Körjegyű ardóc.

orbiculosa.jpeg

Schmidt Antal által nevelt Körjegyű ardóc példány a Magyar Természettudományi Múzeum gyűjteményéből

 

A lepke felfedezése homályba burkolózik. Talán épp Kitaibel Pál (1757-1817) gyűjtötte az első példányt, amikor Szegedre utazott és valamelyik pusztai Iris gyökerében hazavitte a hernyót, ami nála bebábozódott is kikelt. Ez az első lepke Koy Tóbiás birtokába jutott. Ez alapján írta le a bajor Johann Christoph Esper 1799-ben. A Koy-gyűjteményt később Frivaldszky Imre vásárolta meg, akitől a Pesti Egyetemhez került. Ez a gyűjtemény aztán 1909-ben a Magyar Természettudományi Múzeumé lett. Akkor már nem volt meg a típuspéldány. A lepke magyar nevét Frivaldszky Imre adta, aki elsőként írt róla részletesebben, és először ábrázolta mind a két ivart. Jókai Mór „Az éjjeli fogás” című novellájában a tolla hegyére vette Frivaldszkyt, majd Abafi-Aigner Lajos nagy részletességgel tárgyalta a Körjegyű ardóc újrafelfedezésének és vadászatának körülményeit „A lepkészet története Magyarországon” oldalain. Schmidt Antal pedig 1912-ben monográfiát szánt a fajnak, feltárva a lepke teljes életmentét. Az ardóc az első világháborút követően eltűnt, azóta a lepkészek hiába keresik Magyarországon. Nem találják.

rab_gusztav.jpgA lepkészek között jól ismert volt Móra Ferenc (1879-1934) „A tízaranyas pille regényecímű tárcája, ami ügyes újraírása volt az Abafi-Aigner könyvében olvasható kalandos történeteknek. Vitathatatlan, hogy Móra Ferenc szélesen tájékozott irodalmár és muzeológus volt. Bizonyos, hogy a tízaranyas tárcát valóban az Abafi-Aigner könyvében levő regényes történetek ihlették. De az inkább már csak feltételezhető, hogy a civilben Rohoska József, írói nevén Rab Gusztáv (1901-1963) olvasta Móra művét, és ez inspirálta az „Éji lepke” című regényét 1944-ben. Ez az éji lepke a mi Körjegyű ardócunk, ami köré ügyesen odaszőtte az akkori ízlésnek megfelelő kissé romantikus történetét, amiben van zsarolás, szerelem, gyilkosság, és sok-sok tanulság. És persze lepkék, elsősorban a Körjegyű ardóc.

Lepkész szemmel olvasva a könyvet kitűnik, hogy Rohoska alaposan forgatta a szakirodalmat. Egyértelmű, hogy az ardóccal kapcsolatos meglátásait Abafi-Aigner és Schmidt Antal publikációiból merítette. Az természetes, hogy mint laikus, szakdolgokat nem érthetett, így bizonyos lepkészeti kérdésekről számunkra megmosolyogni valóan ír. Ami viszont fölött elmereng a lepkész olvasó: kiről mintázta Rohoska a főhőst, Jámborka Donátot? Az agglegény lepkészhez túl sok olyan könnyen beazonosítható körülmény kapcsolható, ami valóságra kellett, hogy alapuljon. Talán ez a jámbor lepketudós a megöregedett, bizonyos kollégája által csupán gonosz X-úrként emlegetett Schmidt Antal lenne? Minden erre utal. Talán Rohoska ismerte is Schmidtet. Az író levelezése Franciaországból nemrégen került haza, és kapott méltó elhelyezést a Petőfi Irodalmi Múzeumban. A levelek feldolgozása során erre fény derül. Örülnénk neki, mivel Schmidt Antalról, a lepkegyűjtemény egykori vezetőjéről, a második világháborút követő időkből semmi információnk nincs.

Rohoska életútja bármennyire is különlegesnek tűnik, a második világháború utáni, az akkori kormányhoz és politikájához hű magyar értelmiség tipikus sorsa: pellengérre állítás, ellehetetlenítés, rabság, deportálás, száműzetés, disszidálás, és elhalálozás magányosan, idegen földön. Talán valami váteszi volt abban, hogy Rohoska a Magyarországról kipusztult Körjegyű ardóc köré szőtte a történetét. Talán váteszi írói nevének választása is. Az elhallgattatásra ítélt írótípus a kipusztult lepkefaj segítségével üzen a világnak , hogy a jóság, az önfeláldozás és az őszinteség lelkülete mindennél többet ér, és győzedelmeskedni fog a gonoszság, a hazudozás és a nyerészkedés szelleme fölött.

Bálint Zsolt és Katona Gergely

Szólj hozzá!

Címkék: Móra Ferenc Bálint Zsolt Magyar Természettudományi Múzeum Abafi-Aigner Lajos Jókai Mór Petőfi Irodalmi Múzeum Katona Gergely Oxytripia orbiculosa Frivaldszky Imre Kitaibel Pál Schmidt Antal Koy Tóbiás Maculinea arion Lycaena dispar Graellsia isabelle Perisomena caecigena Pachypasa otus Johann Christopher Esper Rab Gusztáv Rohoska József Jámborka Donát

Európa araszkái

2020.03.20. 08:59 :: KatonaG

Axel Hausmann, 2001. The Geometrid Moths of Europe Volume 1: Introduction to the series. Archiearinae, Oenochrominae, Geometrinae. ISBN: 978-87-88-75735-4

Axel Hausmann, 2004. The Geometrid Moths of Europe Volume 2: Sterrhinae. ISBN: 978-87-88-75737-8

Axel Hausmann & Jaan Viidalepp, 2012. The Geometrid Moths of Europe Volume 3: Larentinae I. ISBN: 978-87-88-75739-2

Vladimir Mironov, 2003. The Geometrid Moths of Europe Volume 4: Larentinae II. ISBN: 978-87-88-75740-8

Peder Skou and Pasi Sihvonen 2015. The Geometrid Moths of Europe Volume 5: Ennominae I. ISBN: 978-90-04-25220-2

Bernd Müller, Sven Erlacher, Axel Hausmann, Hossein Rajaei, Pasi Sihvonen & Peder Skou, 2019. The Geometrid Moths of Europe Volume 6: Ennominae II. (Boarmiini, Gnophini, additions to previous volumes) 906 pp. ISBN: 978-90-04-25222-6

geometrids.jpg

A 19 év alatt megjelent kötetek borítói.

Megjelent a Geometrid Moths of Europe (Európa araszkái) könyvsorozat utolsó, hatodik része is, terjedelme miatt két részre bontva. Így hát végre teljessé vált a müncheni araszka-specialista, Axel Hausmann által szerkesztett mű. A dán Apollo Books sorozatának hosszúra nyúlt kiadását a holland Brill fejezte be, aki közben az Apollót bekebelezte. Ez a kötetek megjelenésében és minőségében nem hozott semmiféle változást. A sorozatot a kiadó a következőképpen mutatja be:

A könyvsorozat által lefedett földrajzi terület Európa egésze. A kötetekben a lepkéket a legjobb minőségű színes táblák szemléltetik. Az ivari kétalakúságot, az imágók többalakúságát és lehetőleg az összes alfajt is ábrázolják. A legtöbb faj természetes méretben kerül bemutatásra, de a kisebb génuszok képviselői, mint például az Idaea és az Eupithecia, fel lettek nagyítva.

geoterkep.jpg

Mintaoldal, az Eupithecia tenuiata elterjedési térképe és bemutatása.

Minden faj a következőképpen kerül tárgyalásra:

• Tudományos név; hivatkozások az összes alkalmazható névre (érvényes és társnevek).

• Diagnózis külső bélyegek alapján, szükség esetén részletrajzokkal.

• Minden faj hím és női ivarszervei vonalrajzokkal vagy fényképekkel ábrázolva.

• Elterjedés: az európai és az érintett területen túli elterjedés összefoglalása, kiegészítve az európai elterjedést ábrázoló térképpel.

• Rajzási idő, részletes információkkal a repülési időről vagy időszakokról, lehetőség szerint az elterjedési terület különböző részeire hivatkozva. További információ arról, hogy a faj miképpen telel.

• Életmenet, beleértve a gazdanövényeket is.

• Élőhely, tekintettel az előfordulási magasságokra.

• Hasonló fajok különbségeinek aprólékos bemutatása, amit szövegközi ábrák segíthetnek.

• További tudnivalók, amelyekre az előző bekezdések egyike sem tért ki.

 geokepek.jpg

A sorozat egyik színes táblája.

Ez a könyvsorozat az utóbbi évek egyik legnagyszerűbb lepkészeti munkája. Mindenképpen hiánypótló, mert a múlt század derekán megjelent Seitz-sorozat óta az Araszkafélék európai képviselőit egyetlen mű sem tekintette át. Egy híján ezer fajt mutat be nagy körültekintéssel, de a részletekben nem elveszve. Alapos és tudományos tartalma, jól áttekinthető, és művészi kiállítása miatt lelket-szívet, és kutató szellemet egyaránt gyönyörködtető munka. A Magyar Természettudományi Múzeum lepkegyűjteményének kézi könyvtárában is fontosnak tartottuk, hogy ott díszelegjen a teljes sorozat. Bizony forgatjuk, sokszor elővesszük, segítségül hívjuk. Meggyőződésünk, hogy annak, aki kezébe veszi és olvassa bármelyik kötetet, vagy éppen határoz belőle, a miénkkel megegyező lesz a tapasztalata. Köszönjük a szerkesztőnek, a sok-sok társszerzőnek és persze a kiadónak, hogy ez a nagyszerű munka oly sokak örömére megszülethetett.

 Bálint Zsolt és Katona Gergely

Címkék: geometrid Európa Brill Bálint Zsolt Magyar Természettudományi Múzeum Katona Gergely Europe Idea Axel Hausmann Apollo Books Eupithecia Seitz

Trianon lepkész szemmel: a leghűségesebb város lepkéi

2020.01.22. 11:00 :: Lángszinér

Simonics G. 1856: Oedenburg's Lepidopteren-Fauna mit vorangehenden kurzen Andeutungen für die Jungen über das Sammeln derselben. - Programm des Benedictiner Obergymnasiums zu Oedenburg, veröffentlicht am Schlusse des Schuljahres 1856: 3-8.

Vidák E. 1856: Verzeichniss der in Oedenburg und dessen Umgebung gesammelten, und nach Ochsenheimer und Treitschke geordneten Lepidopteren. - Programm des Benedictiner Obergymnasiums zu Oedenburg, veröffentlicht am Schlusse des Schuljahres 1856: 9-20.

Vidák E. 1856: Verzeichniss der in Oedenburg gesammelten und nach Heydenreichs Verzeichnisse geordneten  Microlepidopteren. - Programm des Benedictiner Obergymnasiums zu Oedenburg, veröffentlicht am Schlusse des Schuljahres 1856: 21-23.

Száz éve fejeződtek be az első világháborút lezáró tárgyalások, amelyek eredménye az ezeréves királyi Magyarország megszűnése lett. Ezt az eseményt nevezzük „trianonnak”. A magyar lepkészetet, és vele együtt a tágabb érdeklődésű körű entomológiát is szörnyű csapás érte: a felviruló természettudományos mozgalmak az anya- és utódállamokban elvesztették társadalmi és gazdasági hátterüket. Újra kellett szervezni őket. Ez a folyamat mind a mai napig tart.

sopron.JPG

A Magyar Természettudomány Múzeumban őrzött hím Nagy apolló példány, aminek lelőhelyeként Sopron lett feltüntetve.

Sopron volt az egyik város, ahol kiharcoltak egy népszavazást, és a polgárok úgy döntöttek, hogy maradnak az anyaországnál. Ezért kijárt neki a Civitas fidelissima, azaz a Leghűségesebb város cím. Sopronban több neves nevelőintézmény is volt, köztük a bencés Szent Asztrik gimnázium. Ezt a gimnáziumot 1636-ban a jezsuiták alapították, a rend feloszlatása után átvették a domonkosok, majd 1812-ben a bencések. A gimnázium évkönyve 1767-től kezdve rendszertelenül, 1817-től pedig rendszeresen megjelent egészen 1948-ig. Nyelvében követi a kor politikai változásait: első évfolyamai még latinul, majd németül, majd magyarul, aztán megint németül és végül magyarul. A gimnáziumot aztán a kommunisták államosították.

A bencés gimnázium a természettudományos oktatás mérföldköve volt Sopronban. Különösen a lepkészeté. Talán a még bécsi jezsuita hagyományt követve, a gimnázium tantervében benne volt a lepkegyűjtés, amit szakszerűen végeztettek a diákokkal ad maiorem Dei gloriam. Az 1856-ban megjelent évkönyben ez kifejtésre került. A bevezető után a királyi Magyarországon elsőként Sopron városa büszkélkedhet olyan listával, ami tételesen felsorolja ott megfigyelt lepkefajokat. Ez a lista, ahogy a bevezetőt író Simonics Gábor megjegyzi, 17 év szorgalmának eredménye, ami elsősorban Vidák Özsébnek köszönhető. Sopron tehát nemcsak hűséges volt, hanem a lepkészet tudományában az egyik élenjáró. (Érdemes lenne utánajárni, mi történt a gimnázium lepkéivel és mi lett az értékes könyvtárral.)

sopron.jpg

 Vidák katalógusában a soproni pillangók listája.

A lista érdekessége, hogy egyértelműen jelzi a Nagy apolló (Parnassius apollo) előfordulását a fraknói várhegyen: „Doritis Apollo. Forchtenstein. Juni. Juli”. Valószínűleg ez lehet a forrása a hazai irodalomban is nem egyszer disputált soproni apolló adatoknak. Ennek nyomán talán kijelenthetjük, hogy a trianoni határok által megcsonkított Magyarországon valóban nem tenyészett ez a gyönyörű lepke. Kicsiny jel, de ez is mutatja, mennyivel szegényebb lett Magyarország 1920 után. Ahhoz, hogy a szépséges Nagy apollót a magyarországi lepkész láthassa, egy másik országba kellett utaznia. Hogyan érinthette ez Kertész Abát, aki az apollók nagy szerelmese volt? Ha újra a Kárpátokba akart utazni, hogy apollózzon, bizony nem látták szívesen. Hiszen külföldi állampolgársággal rendelkezett. Bízzunk abban, hogy ez a száz év legalább annyiban változott, hogy a szomszédok már nem ellenségként tekintenek ránk. És a mi szemünkben sem tűnik fel rossz fényben a szomszédországi lepkész. Együtt tudunk örülni az élet sokféleségének, és tenni azért, hogy a Kárpátokból ne tűnjön el az Európában sok helyütt a kipusztulás szélére került Nagy apolló.

Bálint Zsolt

Szólj hozzá!

Címkék: Bálint Zsolt Trianon Sopron Kertész Aba Parnassius apollo Simonics Gábor Vidák Özséb

A kvantumfizikus, aki a Kossuth-díját pillangókra költötte

2019.06.12. 16:30 :: KatonaG

Neugebauer Tibor lepkész emlékezete

Ha különös életekre, nem mindennapi sorsokra vagyunk kíváncsiak, legegyszerűbb, ha kicsit utánanézünk, kik hódoltak nagy szenvedéllyel a pillangógyűjtésnek, kik állítottak fel világhírű lepkegyűjteményt és kik mélyedtek el a lepkészet tudományában. Az átlagnál sokkal nagyobb számban találunk közöttük extravagáns figurákat, festőművészeket, zenészeket, költőket, színészeket, a végsőkig lelkiismeretes könyvelőket, közkedvelt orvosokat, a legmegbízhatóbb iparosokat, pártaktivistákat és nagyszerű eredményeket elért tudósokat. Ha megnézzük a magyar lepkészet történetét, bizony ezekre mind-mind van példa, némelyikükre nem is egy.

neugebauer.jpg

Ebben a posztban mi most az 1950-ben Kossuth-díjjal kitüntetett Neugebauer Tibor (1904-1977) tudós fizikusra emlékezünk [Fizikai szemle 2004/10: 1. 2.]. A magyar tudománytörténetben eddig szerényen meghúzódó alakjára mostanában rávetül a fény. Ez nem csoda, hiszen a már tért hódított kvantummechanika mellett a különböző fényjelenségeket is a magyar tudományosságban úttörő módon propagálta. Így természetes, hogy a lepkékkel kapcsolatos anyagtudományi eredmények reflektorfényében a lassan már ötven éve meghalt nagy fizikusunk is előmosolygott a folyóiratok oldaláról.

Több visszaemlékezés is megerősíti, hogy milyen szenvedéllyel viseltetett a nappali lepkék (pillangók) iránt. Tanítványainak különféle optikai jelenségeket csillogó-villogó pikkelyes szárnyakon szemléltetett. Ehhez nemcsak a hazai, hanem a legkülönfélébb trópusi fajokat is beszerezte, ami a nép demokrácia idejében nem volt veszély nélküli feladat. De még egyszerű sem volt, hiszen az egzotikus pillangókat a kapitalista uralom alatt levő trópusokról kellett beszerezni, nem ritkán törvénytelen eszközökhöz nyúlva. Ezért az egzotikus lepkék gyűjtése a költségesebb mulatságok közé tartozott. Amikor Neugebauer 1950-ben megkapta a Kossuth-díjat, alapos megfontolások után az akkor is tekintélyes összegnek számító pénzjutalmat Bezsilla László lepkekirálynál hagyta. A későbbiekben a nagy bohém hírében álló "Lepkekirály" a legkülönfélébb fajokat szerezte be neki, vagy saját maga gyűjteményének ritka egyedi példányait engedte át fizikus barátjának. Legtöbbször egy-egy fajból a Bezsilla által felajánlott volt az egyetlen, az akkori Magyarországon fellelhető egyed, melyből még a Magyar Természettudományi Múzeum gyűjteményében sem volt példány.

Neugebauer Tibor halála után állattani gyűjteménye vásárlás útján a Magyar Természettudományi Múzeumba került. A beérkezéssel kapcsolatban a lepkegyűjteményi archivumban egyelőre nem sikerült semmiféle katalógust vagy dokumentációt fellelni, de célzott levéltári kutatások biztosan eredményre jutnának. Ma a példányok a törzsgyűjteménybe osztva megtalálhatók, és könnyen felismerhetők a Neugebauer saját kezével, tustollal írt cédulákról. Nézzünk egypár Neugebauer lepkét.

neugebauer_4.jpg

A Nagy színjátszó példánya, amit Neugebauer Tibor gyűjtött Budapesten.

A Nagy színjátszó (Apatura iris) már közel fél évszázada eltűnt a Budai-hegységből. Ennek számos oka lehet, minden bizonnyal ezek együttesen okozták a faj eltűnését a főváros területéről. Megemlíthető az élőhelyek változása, az egyre szárazabb környezet és a melegebb nyarak, a növekvő gépjárműforgalom, és télre inkább a városba vagy a városközeli erdőkbe húzódó énekesmadár csapatok. A környezet változásával a hernyó tápnövényéül szolgáló erdős nyiladékokban álló öreg kecskefűzfák elpusztultak, az élőhelyek üdeségét biztosító felszíni vízfolyások eltűntek, a nyarak pedig egyre melegebbek. A növekvő gépjárműforgalom sem kedvez a háborítatlan környezetet igénylő fajnak, és a fűzfaágakon áttelelő hernyócskák könnyen az énekesmadarak zsákmányául esnek. A Neugebauer-gyűjteményből származó nőstény példány bizonyítja, hogy a háború után a faj még Budapest faunájának tagja volt. A példányt maga a kvantumfizikus gyűjtötte az akkor még sokkal üdébb Irhás-árokban.

neugebauer_7.jpg 

Az Afrodité szépke (Megamede cypris) hím példánya a Neugebauer-gyűjteményből.

Az Afrodité szépke (Megamede cypris) rendkívül látványos lepkefaj, a kereskedők nagy örömére, hiszen a pillangógyűjtés szenvedélyétől elvakult gyűjtők egy-egy ritka változatért ezer eurónál többet is képesek fizetni. Emiatt a begyűjtött példányokat igen nagy becsben tartják, és a sérült szárnyakat ügyes technikákkal restaurálják. A Neugebauer-gyűjteményből  származó példány fonák nézetén jól látszik, hogy az elülső szárny hiányzó darabjait az Égszínkék boglárka (Lysandra bellargus) hímjeinek szárnyaival pótolták, míg a hátulsóhoz a Nagy csillér (Argynnis paphia) szolgáltatta a restauráláshoz az anyagot. Megjegyezzük, hogy a hetvenes években a múzeum gyűjteményében mindösszesen négy hím és egy nőstény Afrodité szépke példány volt fellelhető. Ezekből két hímet és egy nőstényt az ötvenes években elloptak, de az ügy feltárása után visszakerültek. A törzsgyűjteményben jelenleg is csak 11 hím és egy nőstény példányt őrzünk. A faj szárnyain látható, vagy azzal kapcsolatba hozható optikai jelenségeket a magyar fizikusok manapság is intenzíven kutatják.

 neugebauer_1.jpg

neugebauer_2.jpg

Két hazai lepke a Neugebauer-gyűjteményből: Kis színjátszó (fent) és a Bogáncs szöglenc (lent) hímje.

Ahogy a már bemutatott Nagy színjátszó nőstény, a Kis színjátszó (Apatura ilia) és a Bogáncs szöglenc (Vanessa cardui) hím példányai is bizonyítják, hogy Neugebauer Tibor nemcsak vásárolt, hanem gyűjtött is lepkéket. Sőt, a múzeumi gyűjteményben fellelhető példányok alapján bizonyítható, hogy idehaza rendszeresen járt gyűjtőutakra. Példányait tudós alapossággal cédulázta. Ami céduláiban érdekes, hogy a budapesti lelőhelyek egy részét németül írta. Így nem ritkán olvashatjuk még a hatvanas-hetvenes években írt céduláin is a „Bloxberg” (Gellért-hegy), a „Kühlestal” (Hűvösvölgy), a „Kristinenstadt” (Krisztinaváros), a „Schwabenberg” (Svábhegy), vagy a „Wolfstal” (Farkasvölgy) lelőhely neveket. Lehet, Neugebauer anyanyelve német volt, és magas életkort megélt édesanyjával, akivel egész élete végéig együtt élt, talán odahaza is németül beszélgettek. Otthon, amikor preparált és cédulázott, németül zajló hétköznapokban járt-kelt. Az sem kizárható, hogy a lepkészetről Neugebauer „németül gondolkodott”, hiszen az ő idejében alig volt magyar nyelvű lepkészeti szakkönyv. Sőt az sem, hogy német nyelvű cédulái a tudományosságot tükrözik, hiszen az ő idejében ennek nyelve még a német volt.

 neugebauer_6.jpg

neugebauer_3.jpg

Két egzotikus lepke a Neugebauer-gyűjteményből: a Tulbagh szemdísz (fent) és a Déli agáta (lent) hímje.

Neugebauer Tibor gyűjteménye abból a szempontból is különlegesnek számított, hogy számos, a Magyar Természettudományi Múzeum gyűjteményében nem fellelhető ritkaságot őrzött, vagy olyan fajokat, amiből csak néhány példányt rejtettek a szekrénymélyi üvegfedelű tárlófiókok. Ilyen faj például a Tulbagh szemdísz (Aeropetes tulbaghia), amit leírója Carl Linné (1707-1778), minden bizonnyal tisztelete jeléül, Dél-Afrika akkori kormányzójáról, Ryk Tulhbagról nevezett el. Persze nem véletlenül, mert ez a gyönyörű szép szemdísz Dél-Afrika hegyvidékein honos, innen került Európába a tudós természetbúvárok gyűjteményébe. Ugyancsak ritkaság a Délkelet-Ázsia szigetvilágából származó Déli agáta (Prothoe australis). Minden egyes szigetcsoporton más-más rassza (alfaja) található, közülük az új-guineai a legritkább. A Magyar Természettudományi Múzeumban Biró Lajos és Fenichel Sámuel által gyűjtött példányokat őriztek, amiket aztán mind hazavitt Velez Zsigmond. Bár ezek egy része ugyancsak visszakerült (jelenleg négy hím és két nőstény példányunk van), a Neugebauer–féle példány gyarapodás szempontjából semmiféleképpen nem elhanyagolható. A hím egyeden nemcsak szárnypótlások, hanem a szárnyfelületen festés nyomai is láthatók.

neugebauer_5.jpg

A Légiós karáx példánya a Neugebauer-gyűjteményből.

Mind a mai napig a múzeumi lepkegyűjteményben a Légiós karáx (Charaxes antonius) csinos lepkefajnak csak egyetlen példánya található a törzsgyűjteményben, ami Neugebauer Tibortól származik. Ez az 1878-ban, a Fülöp-szigetek élővilágát kutató Georg Semper (1837-1909) által leírt pillangó kizárólag Mindanao szigetén él, és a legújabb időkig a lepkegyűjtemények nagy ritkaságai közé tartozott. A Magyar Természettudományi Múzeumban meg különösképpen, hiszen filippinó lepkeanyagai nem a leggazdagabbak.

A fentiek is bizonyítják, hogy egy-egy egzotikus lepkepéldány milyen értéket képvisel a gyűjtő szemében: csinosítgatja és szépítgeti, hogy a gyűjteménye még nagyobb rendezettséget mutasson. Talán megkockáztathatjuk a kijelentést: Neugebauer idejének és gondolatainak nagyobb részét éppen a lepkészésnek szentelte, szívesen preparálta a lepkéket és írta a cédulákat, örömmel ragasztgatta a törött példányokat, és kedvvel rendezgette a tárlófiókokat... talán ez volt az ő kvantumfizikájának a földi alapja.

Igen, a visszaemlékezésekből is sejthetjük, hogy Neugebauer Tibor nem volt mindennapi személyiség.  Ezt gyűjteményének a lepkéi is szemléltetik: gyönyörűen preparált és hibátlan, vagy aprólékos munkával restaurált törött példányok, szebbnél szebb és ritkábbnál ritkább fajok egyedi képviselői, és gyöngybetűkkel írt lelőhelycédulák -- törekvés a szépre, a jóra, a harmonikusra. Ezek az apró dolgok persze az átlagembert nem érdeklik, csak egy kurátor és technikusai, vagy a közel kétmillió lepkepéldányt számláló nemzeti gyűjteményt bújó amatőr lepkész szembesül ezekkel, és konstatálja. No, nem azért marad rejtekben mindez, mintha a lepkészek vagy a muzeológusok titkos társaságokba tömörülnének és ismereteiket csak egymás között osztanák meg. Ennek inkább az az oka, hogy a lepkészet olyan éteri, olyan szeráfi dolog a hétköznapok taposómalmában, hogy az átlagember szemében szinte elképzelhetetlen, hogy az amúgy sem két lábbal földön járó Kossuth-díjas kvantumfizikus, festő vagy színész, akár még ilyenekkel is foglalkozhat. Láthattuk, foglalkozik is, de ez lepkészkedés segíti a hóbortosságában talán a Marson lakót, saját bolygóján, a mi szép Földünkön maradni.

kossuth-dij.jpg

Ennek a földhözragadt, hóbortos időtöltésnek a gyümölcse a világraszóló lepkegyűjtemény. Csontváry és Munkácsy sem volt mindennapi ember. Minden kétséget kizárólag koruk leghóbortosabb magyarjai közé tartoztak. Képeik értékében ez is benne van. És azon túl, hogy nemcsak esztétikailag szépek, bennük van az egész kor, amiben születtek, tehát hallatlan történeti és nemzeti értékek is. Ilyen egy lepkegyűjtemény is, ami  a legszebb festménynél is több, bármennyire furcsa, és talán fájó kimondani: az eltűnő biodiverzitás olyan tárháza, amiből az élet sokfélesége iránt ma már különösképp fogékony kutatónemzedék egyre inkább képes lesz meríteni. Ezt a legújabb magyar kutatások bizonyítják. következésképp Magyarország nem engedheti meg, hogy a nagy fáradsággal és áldozattal létrehozott lepkegyűjteményei külföldre vándoroljanak, hanem okos politikával és anyagi áldozat árán ezeket itthon kell tartania. Mennyivel szegényebbek lennénk, ha Neugenbauer Tibor gyűjteménye nem került volna be a Magyar Természettudományi Múzeum kapuján! Nem ismernénk Neugebauer Tibornak a kvantumfizikushoz hasonlóan zseniális lepkész oldalát, kevesebb ritka lepke példányt őrizne nemzeti gyűjteményünk. És kevesebb gyönyörű pillangó titokzatosságát tárhatnánk fel az egyre inkább a virtualitás felé kényszerített, de mégis a valóságra szomjazó jövő nemzedékek lendületes kutatói.

Bálint Zsolt és Katona Gergely

Szólj hozzá!

Címkék: kvantumfizika Budapest Bálint Zsolt Csontváry Kosztka Tivadar Velez Zsigmond Lepkészet Története Magyarországon Kossuth-díj Neugebauer Tibor

A szentföld pillangói

2019.06.05. 11:57 :: Lángszinér

Benyamini Dubi, 1990. A Field Guide to the Butterflies of Israel including Butterflies of Mt. Hermon and Sinai. Keter Publishing House, ISBN 965-07-020-X, 234 pp.

A történeti Palesztina lepkekutatásának szempontjából kulcsfontosságú ez a könyv. Miért? Egyrészt a számos, még a brit gyarmati időkből származó, különféle szakfolyóiratokban elszórt apróbb vagy nagyobb cikk adatait, és a szerző saját, több évtizedes gyűjtési tapasztalatait szövi egybe. Így pontos áttekintést kapunk nemcsak a fajok aktuális és régebbi elterjedéséről, hanem a lepkék repülési idejéről és a hernyók tápnövényéről is. Másrészt ez a könyv volt az egyik, azok közül, amely a fiatal Izrael határain belül élőket ráébresztette, hogy az országuk gazdagságához nemcsak a több évezredes történelem és kultúra emlékei, hanem a jelen hallatlan gazdag természeti értékei is hozzá tartoznak. Harmadrészt pedig ez a könyv volt a katalizátor ahhoz, hogy megalakuljon az izraeli lepkészek társasága, ami mára több száz tagot foglal magában, és igen fontos szerepet játszik Izrael állam természetvédelmi mozgalmaiban.

002.jpg

A kötet 2002-es kiadásának borítója

A könyvet a lepkészet minden aszpektusára kiterjedő,  lényegretörően megírt bevezető indítja. Ez a teljes terjedelem közel egynegyedét teszi ki. Nem véletlenül, hiszen ez az első, ilyen jellegű munka a mai Izraelben használatos modern héber nyelven. Ezt követi a fajokat rendszertani besorolásuk alapján felsoroló és részletesen tárgyaló rész. Minden család külön bemutatásra kerül, ahol is egyetlen táblázat foglalja össze a fajok repülési idejét, ügyesen vezetve az olvasót a fajokat részletesen ismertető oldalakhoz. A szerző az imágókat színes táblán, a faj elterjedését térképen, és a lepkék repülési idejét grafikonon ábrázolja. A kötetet a héber és a latin lepkenevek mutatója zárja, az irodalmi referenciák listájával.

003.jpg

A két különleges szentföldi lángszinér

A könyvnek már a hatodik javított és bővített kiadása van forgalomban. És készül az angol nyelvű változat is. Erre valóban szükség van, hiszen Izraelbe egyre többen utaznak külföldről, hogy ne csak a múlt emlékeit, hanem az ember által oly régóta lakott táj természeti szépségeit is megcsodálják. Minden bizonnyal az izraeli lepkészek is többet profitálnak majd abból, ha külföldi kollégáik angolul olvashatnak a boglárkák, pillangók, szemőcök, szöglencek, tarkályok és különleges lángszinérek szentföldi életéről.

Bálint Zsolt

Szólj hozzá!

Címkék: Izrael Bálint Zsolt Dubi Benyamini

Két lepkealbum

2019.06.04. 15:50 :: Lángszinér

Mészáros Zoltán és Szabóky Csaba, 2005. A magyarországi molylepkék gyakorlati albuma.  Növényvédelem különszám, Budapest, 1-178, ISSN 0133-0829

Mészáros Zoltán és Szabóky Csaba, 2012. A magyarországi nagylepkék gyakorlati albuma. Szalkay József Magyar Lepkészeti Egyesület, Budapest, 185 old., ISBN 978-963-08-3118-5

gyakorlati_2.jpg

A két kötet fedőlapja

Mivel ez egy lepkekönyves blog, ez a két kiadvány pontosan a profiljába illik. Magyarul van, lepkészeknek íródott és eredeti munka. A két kötet szándéka már benne van a címében: gyakorlati album. Tehát arra hivatott, hogy a lepkékről olyan ismereteket közöljön, ami nem öncélú.

A két könyv apropóját talán az a képsorozat adta, amit Szabóky Csaba még a múlt században (!), a digitális kor hajnala előtt készített. Célja volt bemutatni művészi, de a természetet hűen ábrázoló tusrajzokon a mai Magyarország területén fellelhető lepkecsaládokat gyakoribb vagy valami szempontból érdekesebb képviselőin keresztül. A rajzokhoz pedig tömör, a jelenlegi ismereteinket leginkább tükröző szöveget társítani.

003.jpg

A nagylepkés album egyik oldala

Mindkét kötet szövegezését a nemrégiben elhunyt Mészáros Zoltánnak (1936-2017) köszönhetjük.  A lepkék ismertetése valóban segít a fajok „gyakorlati” megismerésében, mert a határozóbélyegeken túl kitér nemcsak azok elterjedésére, ökológiai viszonyaira, hanem az erdészeti és a mezőgazdasági  növényvédelemmel kapcsolatos vonatkozásaikra is. Így az albumok segítségével áttekinthetjük a lepkék sokféleségét és a legalapvetőbb ismereteket is megszerezhetjük a magyarországi fauna majdnem minden lepkecsaládjáról.

Zárszóként pedig: az itt ismertetett  „gyakorlati albumok” azt a már letűnt világot tükrözik, amikor a kutatóknak esszéiket,  szakcikkeiket és könyveiket fáradtságos munkával, kézzel készített tusrajzokkal, ábrákkal és grafikonokkal kellett ábrázolniuk. Ha kezünkbe vesszük a Fauna Hungariae köteteket vagy belelapozunk a Folia entomologica hungarica vagy a Természet Világa múlt századi évfolyamaiba, ezzel szembesülünk.  Bármennyire is beláthatatlan távlatokat nyit meg előttünk a digitális technika, a letűnt kor módszereit és eredményeit nem szabad lebecsülni vagy egyszerűen félretenni. Tudni kell ezeket a képeket is olvasni, az általuk küldött üzenetet helyesen értelmezni. De erre csak akkor vagyunk képesek, ha ezekkel a könyvekkel gyakorlatban is együtt élünk. Hát éljünk velük!

Bálint Zsolt

Szólj hozzá!

Címkék: Bálint Zsolt Szabóky Csaba Fauna Hungariae Mészáros Zoltán

Két fajjegyzék kapcsán: mi a molylepke és mi nagylepke?

2019.04.01. 12:02 :: KatonaG

Szabóky Csaba, Kun András & Buschmann Ferenc, 2002. Checklist of the Fauna of Hungary. Volume 2. Microlepidoptera. Hungarian Natural History Museum, Budapest, 184 oldal, ISBN 963 7093 80X

Varga Zoltán, Ronkay László, Bálint Zsolt, László M. Gyula és Peregovits László, 2004. A magyar állatvilág fajjegyzéke. 3. kötet. Nagylepkék.  Magyar Természettudományi Múzeum, Budapest, 111 oldal, ISBN 963 7093 88 5

A magyar lepkészeti szakirodalomban és szaknyelvben mélyen gyökerezik, hogy a Lepkék (vagy Pikkelyröpűek, pikkelyes szárnyúak) rendjét két nagy csoportra, a molylepkékre (Microlepidoptera) és a nagylepkékre (Macrolepidoptera) osztjuk fel. Ez a felosztás már az 1875-ben megjelent „Magyarország nagy-pikkelyröpűinek rendszeres névjegyzéke” című munkában is feltűnik, aminek szerzője Horváth Géza és Pável János, a Frivaldszkykat követő nagy rovarász nemzedék két kiemelkedő alakja.  Az 1896-ban napvilágot látott Fauna Regni Hungariae nagy mű „Ordo Lepidoptera” része is ezt a rendszer használja. A könyvet hárman jegyezték: Abafi-Aigner Lajos, Pável János és Uhryk Nándor. A két említett munka rendszertana Otto Staudinger 1861-ben megjelent, később igen széles körben használt katalógusára támaszkodik. Ez a rendszertan eresztett gyökeret a magyar lepkészeti irodalomban is, hiszen az említett munkánkon túl a Gozmány László által írt, 1955 és 1965 között napvilágot látott Fauna Hungariae XVI/A kötetben tárgyalt családok mind Microlepidopterák voltak. És ezt követték még azok a fajjegyzékek is, amelyeket a Magyar Természettudományi Múzeum adott ki 2002-ben (Microlepidoptera), illetve 2004-ben (Macrolepidoptera). Tehát molyepke-nagylepke megkülönböztetés a magyar lepkészeti  irodalomban már közel másfél évszázadot ível át.

 

fajjegyzekek.jpgMagyar Természettudományi Múzeum által kiadott molyos (2002) és nagylepkés (2004) fajjegyzékek borítója

A lepkéket rendszerzők számára a XX. század vége nagyszerű eredményekkel zárult. 1992-ben megjelent a londoni Természettudományi Múzeumban tevékenykedő Malcolm Scoble tollából a „The Lepidoptera. Form, Function and Diversity” című kötet. Ebben a szerző a pikkelyröpűeket családsorozatokba rendszerezi, leírja és ezek törzsfejlődési viszonyait is szemlélteti. Lényegében a Scoble kötetben publikáltakkal megegyező rendszert ad a dán Niels P. Kristensen professzor által szerkesztett „Lepidoptera, Moths and Butterflies” kötet, ami a Handbuch der Zoologie nagymúltú sorozat 35. részeként jelent meg 1999-ben. Később a brit és a dán szerző eredményeit együttesen mutatja be 2007-ben a Zootaxa folyóirat 1668. számú füzete, néhány újabb eredményt integrálva. Az európai szerzőkkel párhuzamosan az amerikai John Heppner 1998-ban publikálta monográfiáját „Classification of Lepidoptera” címmel, ugyancsak megalkotva a lepkék osztályozásának rendszerét, amit morfológiai bélyegekre alapozva 2005-ben tribusz szintig dolgozott ki. Heppner rendszere nagy vonalaiban egyezik az említett európai szerzőkével, csak apróbb részleteiben különbözik.  Az említett munkákban közölt legújabb, és valósághoz jobban közelítő Lepidoptera osztályozások szerint a „Macrolepidoptera” (nagylepkék) és a „Microlepidoptera” (molyepkék) fogalma nem rendszertani kategória, bár a feltételezett leszármazási vonalak szerint a "Macrolepidoptera" közös eredetű csoportot jelöl, de a "Microlepidoptera" a nagylepkék nélkül "parafiletikus".

A nagylepkék nélküli "Microlepidoptera" magában foglalja a közel 50 Lepidoptera öregcsalád majdnem háromnegyedét, kezdve az Aranyszárnyúősmoly-szerűek (Micropterogoidea) parányaitól a Farontószerűek (Cossoidea) behemótjaiig bezárólag. Az előző csoport mintegy koronájaként, a "Macrolepidoptera" csupán 11 öregcsaládot tömörít, benne a hagyományosan nagylepkéknek tartott csoportokkal, a számunkra egzotikus Mimmallonoidea öregcsaládtól kezdve a Pillangószerűeken (Papilionoidea) át az Éjencszerűekig (Noctuoidea).

ac0e349d339bfa04e9afe6f321aa6a23.jpg

Egzotikus, a Farontószerűek öregcsaládját képviselő ausztráliai molylepke faj. Mint láthatjuk meglehetősen "nagylepke".

cameraria_ohridella.jpg

Az invazív Vadgesztenye-aknázómoly. A lepke elülső szárnyainak hossza 4 mm.

Végül próbáljunk meg válaszolni a címben feltett kérdésekre, hiszen ezért íródott a fenti bevezetésszerű két bekezdés. A lepkészeti szaknyelv szerint molylepke a tenyérnyi Nagy fűzfarontó (Cossus cossus), és az alig látható Vadgesztenye-aknázómoly (Cameraria ohridella) is, akárcsak a megkapóan szép Homoki csüngő (Zygaena laeta), vagy rokona a Változékony csüngő (Zygaena ephialtes). Viszont már nem moly, hanem nagylepke a Változékony csüngőre megtévesztésig hasonlító Fehérpettyes álcsüngő (Amata phegea). És nagylepke a Fenyő szender (Sphinx pinastri), amit a nem szakértő akár farontónak – tehát molylepkének is nézhet. De a nem lepkész számára bizony molylepke a szender, és a legtöbb éjjel repülő nagylepke, köztük például a legnagyobb európai lepke, a Nagy pávaszem (Saturnia pyri) – mivel szőrös-molyhos a testük.  Bár lehet, ezekre rámondják, hogy nagy lepkék, de semmiképpen sem nevezik őket nagylepkéknek.  A csüngőket viszont nem nevezik molynak, sokkal inkább lepkének, mert nappal repülnek, nem szőrösek és szárnyaik színezete és rajzolata az ember számára szép - igaz tudjuk, hogy a valóságban nem szépségükkel kacérkodnak, hanem a fekete-piros szín kombinációjával hívják fel magukra a figyelmet: ne bánts minket, mérgezők vagyunk!

1200px-zygaenidae_zygaena_ephialtes.JPG

amata_phegea_2390718_m.jpg

 

Molylepke és nagylepke: Változékony csüngő (Zygaenidae) felül és Fehérpettyes álcsüngő (Arctiidae) alul (forrás: wikipedia).

A molylepke és a nagylepke kifejezések egy ideig biztosan nem fognak kiveszni se a köz-, sem pedig a szaknyelvből. Ennek ellenére mi lepkészek, a szaknyelvünkben kerüljük ezeket.  Használjuk inkább az öregcsalád vagy a család tudományos nevét, és törekedjünk olyan magyar nevezéktan megalkotására és használatára, ami nemcsak a babonás, érzelmekkel és a tudatlansággal fűtött valóságot, hanem a tudományos ismereteket is tükrözik.

Bálint Zsolt

Szólj hozzá!

Címkék: Bálint Zsolt Abafi-Aigner Lajos Pável János Horváth Géza Fauna Hungariae Otto Staudinger Uhryk Nándor Malcolm Scoble Niels P Kristensen John Heppner

Pillangóvilág 3

2019.02.04. 15:19 :: Lángszinér

Bernard d'Abrera 2018: Pillangóvilág Közép- és Dél-Amerikában. Budapest, magánkiadás, 40 színes tábla, 116 pp, 28 x 22 cm. ISBN 978-615-00-4356-2.

 

Megjelent a Pillangóvilág harmadik kötete 13 lepkecsalád, 473 génuszának több mint 1600 faját ismerteti röviden és ábrázolja színes képeken. Ez a rész is Bernard d’Abrera (1940-2017) „World Butterflies” című munkája alapján készült. Észak-és Közép-Amerika forróövi, továbbá Dél-Amerika forró és mérsékeltövi területeinek (neotrópikus régió) pillangószerű lepkéit mutatja be magyar nyelven.

 

pillangovilag6.JPG

 

A Pillangóvilág sorozat az egyetlen olyan mű, ami magyar nyelven mutatja be a távoli égtájak színpompás nappali lepkéit. Mintegy útmutatóul szolgálhat azok számára, akik a globalizálódó világunkban idegen földrészre utaznak azzal a céllal, hogy nemcsak emberekkel, hanem az ottani természettel is kapcsolatba kerüljenek. Az érdeklődőt a kötetek segítik abban, hogy a különböző földrészek boglárkái, fakröpérjei, pazarkái, pillangói, szemőcei, szöglencei és tarkályai ne legyenek számára teljesen ismeretlenek.

pillangovilag3.JPG

A következő részek még alaposabb bevezetést és segítséget nyújtanak majd a pillangók közti tájékozódásban. Dióhéjban osztályozási módjuk és rendszertanuk is bemutatásra kerül, és olyan szótár jut majd a lepkészkedő kezéhez, aminek segítségével képes lesz könnyebben megérteni a tarkabarka pillangók világraszóló sokféleségét.

A könyvek megrendelhetők: balint.zsolt.budapest@gmail.com címről, illetve Büki József természettudományi könyvei közül.

Bálint Zsolt

Szólj hozzá!

Címkék: Bálint Zsolt Bernard dAbrera Pillangóvilág

Libanon és a Közel-Kelet pillangóinak határozó zsebkönyve

2019.01.28. 14:00 :: Lángszinér

Husen Ali Zorkot: A Field Guide to the Butterflies of Lebanon and the Middle East. Internaqtional Union fro Conservation of Nature, Regional Office for West Asia and NMAA Foundation, Chemly & CHemaly, xiv + 607 pp, 20,5 x 14,5 cm, ISBN: 978-9953-0-3644-1.

 

Az átlagembernek manapság Libanonról és a Közel-Keletről  csak az állandó háborúság, az egymással szembenálló, és kiengesztelődésre képtelen népcsoportok torzsalkodása jut eszébe. Legkevésbé a libanoni cédrusok és az a hallatlan fajgazdagság, ami ezt a vidéket jellemzi, ahol három nagy állatföldrajzi régió találkozik: a palearktikus, az afrotrópikus és az orientális. De a lepkészek nem átlagemberek, őket igenis a sok küzdelem közepette is a libanoni cédrusok, a judeai sivatag liliomjai és az arab félsziget vádijainak endemikus lepkéi érdeklik. És akkor ez a könyv pont nekünk, lepkészeknek való.

 

De a kötet jóval több, mint amit a címe sejtet. Igazából az arab, vagy részben arab nyelvű országok lepkefaunáját tekinti át a szerző, amit az előszavában meg is fogalmaz. Bár címe szerint „terepi zsebhatározónak” készült, de ennek minden ellent mond: méret, súly, koncepció és tartalom azt tanúsítja, hogy inkább a szóban forgó terület pillangóinak monografikus feldolgozása. És valóban, a több mint hatszáz oldal teljes áttekintést nyújt nemcsak a Közel-Kelet, hanem tágabb értelemben vett Észak-Afrika, a teljes Arab-félsziget és az azokkal határos afrotrópikus és orientális területeken tenyésző, több mint 550 nappali pillangó- és búskaszerű lepkefajról.

 002.jpg

A kötet külső borítója

 

A könyv első száz oldala rövid bevezetőt nyújt a lepkészethez, bemutatja az összes arab országot, áttekinti az érintett biómokat és ökorégiókat, és ismerteti az arab világban megjelenő természetvédelmet, és azok mozgalmait. Ezt követi a lepkéket rendszertani sorrendben tárgyaló, több mint négyszáz oldal. A fajok elterjedését szövegközi ábrák szemléltetik, a lepkéket a színes táblákon látható, a valóságot a művész szemével láttattató festmények jelenítik meg. A képek nincsenek megszámozva, így elég körülményes őket a szöveghez társítani. A kötet végén függelékek olvashatók, köztük a Komoró-szigetek, Szomália, és Szudán lepkéinek fajjegyzéke, egy libanoni fajjegyzék terepi használatra és végül, egy több mint harminc oldalnyi angol szójegyzék.

 

 004.jpg

Különféle afrotrópikus boglárkákat bemutató és tárgyaló 272-273. oldalpár.

A kötetet természetesen könyvészeti rész és mutatók zárják. Különös és kicsit szívet szorongató a könyvészeti rész, mert azt mutatja, hogy milyen mélyen megosztott a világ, még olyan kérdésekben is, mint a lepkék kutatása. Az talán „érthető”, hogy a bevezető részben az arab országok között Izrael nem kerül felsorolásra, de az már nem, hogy Dubi Benyamini barátom „Butterflies of Israel”, már hat kiadást megért Field Guide-ja és Vadim Tshikolovets rendkívül sikeres „Butterflies of Europe and the Mediterranean Area” című kötete miért nincs a referenciák között. Mindkét munka hivatkozása még inkább emelte volna a kötet tudományos értékét, sőt talán politikailag nem korrekt, pozitív üzenete is lett volna: a lepkék számára nem akadály az emberek húzta fal vagy kerítés, vagy a meredező szögesdrót. A mesterséges elválasztó vonalak mindkét oldalán jelen vannak, rajzanak, petét raknak, növényt fogyasztanak,  és ugyanúgy megörvendeztetik a szívet, érezzen az bármilyen módon. A háborúkat is többé-kevésbé képesek túlélni nemzeti hovatartozás nélkül. Ez kell jellemezze azokat is, akik a lepkékkel foglalkoznak.

 

 005.jpg

Különféle palearktikus tarkályokat bemutató és tárgyaló 394-395. oldalpár

A fenti bekezdést ne vegye senki politikai manifesztumnak. Husein Ali Zorkot nagyszerű munkát végzett, és a közismert libanoni természetbúvár megérdemli a legnagyobb elismerést. Könyve ott lesz mindazok polcán – és talán hátizsákjában a közel másfél kilónyi súly ellenére is – akik szeretnék megismerni a mesés Közel-Kelet pillangóit és búskáit, és ezzel párbeszédet kezdeni a szomszéddal, valamiféle kiengesztelődésre törekedve nemcsak az emberrel, hanem a természetes környezettel is. És ez a kiengesztelődés el kell vezesse arra a felismerésre, hogy a teremtett élőlényekben – jelen esetben a pillangókban - olyan ajándékot kapott, amit az utána következő nemzedékeknek is látni, csodálni kell. És hogy ez nemcsak az övé, hanem a szomszédjáé is, és hogy vele együtt kell gazdálkodni, hogy ez a kincs gyarapodjon, és ne csak ő és barátjai, hanem mások is részesedhessenek belőle. Husein Ali Zorkot könyvének megírásával és az összes lepkefaj megfestésével ehhez már megtette az első lépéseket.


Bálint Zsolt

Szólj hozzá!

Címkék: Libanon Bálint Zsolt Lebanon Middle East Husein Ali Zorkot

Egy leendő kiállítás lepkeképei

2018.12.05. 15:27 :: KatonaG

A Magyar Természettudományi Múzeum a Balkán állatvilágának kutatásáról vándorkiállítást készít, amit négy országban fog bemutatni. Ez nemcsak Európának ezt a fajokban különösképp gazdag természeti környezetét varázsolja majd a látogatók elé, hanem a múzeum szerepét is a Balkán tudományos feltárásában. A kiállítás valószínűleg nem jön Magyarországra. Ezért mentettük ide a lepkés részeket a magyar rovarászok számára. Külön köszönjük a képet Gór Ádámnak, Pierre Boyernek és Kiss Ádámnak!


Bennszülött balkáni Szerecsenlepke (Erebia) fajok

Az Alpok és a Balkán a jégkorszak alatt számos állatfajnak nyújtottak menedéket. A klímafázisok alatt sok-sok kipusztulás és betelepülés történt. Ez jól nyomon követhető a két hegységrendszer Szerecsenlepkéin (Erebia), amelyek életfeltéteiket a gleccserek és az erdők közötti tundrán találták meg. Az Erebia orientalis és az E. rhodopensis a Balkán bennszülött fajai. Akárcsak az E. neleus és az E. phorcys. Ez utóbbiak első példányait Frivaldszky Imre küldöttei gyűjtötték először.

 

 erebia_ottomana.jpg

[Erebia neleus nőstény kép: Gór Ádám]


Kipusztulás

A Kárpát-medence a Közép pávaszem (Saturnia spini) elterjedési területének északnyugati peremén volt, számos helyről rendszeresen jelezték. Az 1970-es évek közepén hirtelen eltűnt. A kökényen élő hernyókon végigsöprő járványt sejtik az eltűnés hátterében. Korabeli beszámolók szerint az útmenti bozótosokban sok helyütt lehetett látni a tömegesen elpusztult hernyók tetemét. Bár a Balkánon jelenleg is előfordul, nem sikerült visszahódítania a Kárpát-medencét.


s_spini_2_kisebb.jpg

[Saturnia spini hernyó, kép: Gór Ádám]

 

Veszélyeztető tényező: erdőtűz, erdők helyének beépítése témához

A Rileyana fovea száraz erdőkben honos. Hernyója különféle tölgyeken él. A lepke októberben rajzik; lokális, de élőhelyén általában gyakori. Kora este, még világosban kezd repülni. A kevés, aktív hangadásra képes lepkék egyike: a hímek hátulsó szárnyán egy feszes hólyag van, ehhez dörzsölik hátulsó lábukat – repülés közben. Hangja nőstények csalogatására szolgál, emberi füllel is jól hallható: zörgő, sáskaciripelésre emlékeztet. A lepke ritkán repül fényre, de boros csalétekkel jól csalogatható. Az erdők átalakításával, elpusztításával eltűnik.

 

 fovea.jpg

[Rileyana fovea hernyó, kép: Kiss Ádám]



Veszélyeztető tényező: taposás, beépítés, gyep fásítása

Az Eupithecia fajok apró, ám esetenként igen látványos lepkék. Nagyon sok fajuk eléggé hasonló, ezeket csak szakember képes azonosítani. Különös életmódot folytatnak: hernyóik nem a növények levelét, hanem azok virágát és zsenge magvait fogyasztják. E lepkefajok gyakran csak néhány növényfajban tudnak megélni, ezért kevés helyen fordulnak elő. E ritkaságok jó része a sziklagyepekben honos, így a gyepek sérülése – túlzott legeltetés, taposás, égetés, fásítás, beépítés – egyben a lepkék életének végét is jelenti.

 

 eupithecia_3.jpg

[Eupithecia linariata nőstény: Gór Ádám]

 


Veszélyeztető tényező: kemikáliák
Európa legnagyobb őshonos lepkéje, a Saturnia pyri hernyója gyümölcsfák levelével táplálkozik (latin nevében a körte erre utal). Az élénkzöld alapon égszínkék bibircsókokat és azokból eredő hosszú szőrszálakat hordozó hernyó maga is igen látványos, de a kifejlett lepke méretei - melyek egyes madarakéval, sőt denevérekével is vetekednek – talán még impozánsabbak. Mint minden, gyümölcsfákon élő fajt, a vegyszerezés fenyegeti leginkább.

 

 saturnia_pyri_11_kisebb.jpg

[Saturnia pyri nőstény, kép: Gór Ádám]


Balkán mint refugium és visszatelepülési gócpont
A Catocala fajokat a nagyobb méret, a rejtőszínű elülső szárnyak, és az élénk: sárga-fekete, piros-fekete színű hátulsó szárnyak jellemzik. Talán legérdekesebb csoportjuk a sárga-fekete szárnyú, száraz bokorerdőkhöz kötődő fajegyüttes, mely észak felé a Kárpát-medencéig hatol, ahol a csoportot két faj képviseli. A Balkán-félszigeten, különösen annak déli részén jóval több fajuk honos – köztük a két előbbi – ezért igen valószínű, hogy a jégtakaró visszahúzódása után a Balkánról jutott el a csoport a Kárpát-medencébe.

 

 catocala_conversa_kisebb.jpg

[Catocala conversa hím, kép: Gór Ádám]

 

A legújabb kutatási eredmények szerint a Fekete szerecsen (Erebia melas) a különböző meleg interglaciálisokban balkáni refúgiumból terjedt végig észak felé Dinári-hegységben, egészen Szlovéniáig. De eljutott a Déli-Kárpátokba, majd onnan meghódította az Erdélyi-medencét. Ott több helyi változata is kialakult. Egyikük, az E. melas runcensis, “a dombok közé leszállva” képes volt benépesíteni a génusz számára szokatlanul alacsonyan fekvő élőhelyeket is.

 

 erebia_melas_runcensis_pres_de_runc_environs_de_cluj_roumanie_3-7-2010_a.jpg

[Erebia melas runcensis hím, kép: Pierre Boyer]



Bálint Zsolt, Katona Gergely és Tóth Balázs

Szólj hozzá!

Címkék: Kiss Ádám Bálint Zsolt Katona Gergely Balkán Tóth Balázs Gór Ádám

Legkisebb és legnagyobb

2018.11.12. 13:02 :: KatonaG

Minden bizonnyal nem szolgálunk nagy meglepetéssel, ha eláruljuk, melyik a két leggyakrabban elhangzó kérdés azok részéről, akik lelkes érdeklődőként meglátogatják a Magyar Természettudomány Múzeum közel két millió preparátumot őrző lepkegyűjteményét. Az első kérdés: melyik a legnagyobb pillangó? A második pedig: melyik a legkisebb lepke? És talán azzal sem okozunk nagy meglepetést az olvasónak, ha eláruljuk: a blogbejegyzés apropóját ez a két, igen banálisnak hangzó kérdés adja.

Sok minden múlik a jól feltett kérdésen. Például a jó válasz. A fenti bekezdésben feltett kérdések bármennyire is banálisnak tűnnek, jó kérdések, mert valami lényegit ragadnak meg. Az örökké csak kérdező embert elsősorban az élettel kapcsolatos dolgok érdeklik, tehát igenis szeretné tudni, miért képes valami óriásira nőni, míg a másik valami csak törpe marad. Ráadásul közeli rokonok. És bár a kérdező feldobta a labdát, hogy megmagyarázzuk, hogy miért marad törpe a törpe, és miért növekszik óriássá az óriás, az akadémikusi tollforgatástól eltekintünk, és nem bonyolódunk bele pl. Bergmann-szabály ecsetelésébe, hanem egyszerűen megpróbálunk válaszolni csak arra a kérdésre: melyik a legkisebb pillangó és melyik a legnagyobb lepke, vagy vice versa.

A kérdést megválaszolása előtt persze értelmezni kell. A mennyiségi jelzőt vonatkoztassuk a szárnyfelületre. Mert mondjuk ha a test méretét nézzük,  lehet, hogy más eredményeket kapunk. És az alany? Mi a pillangó szót – lepkészek lévén – nem köznévként, hanem rendszertani kategóriakánt is halljuk, tehát számunkra a tartalma lehet ez: Pillangószerűek (Papilionoidea). A Pillangószerűek technicus terminus-a öregcsaládot (vagy családsorozatot) jelent, ami a modern osztályozás szerint öt vagy hat lepkecsaládot foglal magában. Ezek a legújabb tudományos eredmények szerint is közelebbi rokonai egymásnak, mint a több mint száz további lepkecsaládnak, ezért feltételezhetően közös eredetű csoportot alkotnak: Csőrkefélék (Libytheidae), Lángszinérfélék (Lycaenidae), Özöndékfélék (Pieridae), Pazarkafélék (Riodinidae), Pillangófélék (Papilionidae) és Szöglencfélék (Nymphalidae). A melyik a legkisebb vagy legnagyobb pillangó kérdésre talán egy laikus is választ adhat, ha végiglapozza Bernard d’Abrera (1940-2017) gigantikus, The Butterflies of the World  23 kötetből álló könyvsorozatát. Ott megtalálja a legkisebb fajt, az afganisztáni Micropsyche ariana boglárkát, amit csak 1978-ban fedeztek fel! Ennek elülső szárnyának hossza alig fél centiméter. De hasonló nagyságú faj még van egynehány – mindegyikük boglárka, például az andoki Itylos titicaca vagy a Földközi-tenger vidékének keleti felében tenyésző Freyeria trochylus. A legnagyobb pedig? Minden kétséget kizáróan a pápuai Alexandra-királyné csillangó (Ornitophtera alexandrae), ami nemcsak a legnagyobb, hanem a feketepiacokon a legdrágább és legveszélyesebb lepke, mivel begyűjtésért és a vele folytatott illegális kereskedelemért nemcsak súlyos pénzbírságot, hanem már börtönbüntetést is kiszabtak. Hasonlóan nagy pillangó, talán egy-két centiméterrel kisebb még a Góliát-csillangó (Ornithoptera goliath) amit neve is jól tükröz. A múzeumi gyűjteményben nincs példányunk az apró afganisztáni fajból, és Alexandra-királyné csillangóval sem büszkélkedhetünk – így csak a kissé nagyobb és kissé kisebb, említett rokonokat mutatjuk.

 fig_1.JPG

A legkisebb és legnagyobb pillangók: Titicaca boglárka (bal fent), Picúr boglárka (jobb fent), és Góliát csillangó (alul)

És mi a helyzet a lepkékkel? Mert bár minden pillangó lepke, de nem minden lepke pillangó… A lepke szót hallhatjuk megint kategóriaként. Ugyanis a Lepkék rendjét (Lepidoptera) nemcsak az említett Pillangószerűek, hanem további, legalább 120 család alkotja: ezek  közös, csak a kategóriára jellemző tulajdonsága a hártyás szárnyakat takaró lapos pikkelyek, amelyek nem másak, mint különlegesképpen módosult szőrök.  Innen a tudományos név is: lepido-ptera = pikkelyes szárnyú. A rend esetében sajnos nincs kézben d’Abrera magnum opusá-hoz hasonlatos mű. És talán nem is lesz soha. A legtöbb lepkecsalád a trópusokon él, néhányukat csak mostanában fedezték fel. Sokféleségüket csak becsülni tudjuk, és sajnos nem „félő’”, hanem fájdalmas bizonyosság, hogy sosem leszünk képesek feltárni azt a rendkívüli fajgazdagságot, és azt a szerteágazó szerepet, amit az élet szövetében jelentettek. Már most, a múzeumok tárlófiókjaiban hallatlan mennyiségű anyag vár feldolgozásra. És amíg egyre többeket szólít meg a modern technológia kihívása vagy merülnek el a politika útvesztőiben, az élet kérdéseit viszont egyre kevesebben kutatják. Így nem véletlen, hogy a taxonómia tudománya hanyatlóban van – ezért izgalmas felfedezések híre egyre kevesebbekhez juthat el.  Ki tudott például a Micropsyche ariana felfedezéséről abban az évben, amikor Carter amerikai elnök leült tárgyalni a békéről Anvar Szadattal meg Menáhém Begínnel, és Moammer Kadhafi meg Jasszer Arafat éppen Budapesten járt?

Azért a múzeumi lepkekurátorok között áll a konszenzus: a legkisebb lepkéket az Törpemolyfélék (Nepticulidae), a legnagyobbakat pedig a Pávaszemfélék (Saturniidae) képviselik.  A törpemolyok hernyói a levéllemezek közötti „húsban” élnek, táplálkozásuk során aknajáratokat készítenek. Legkisebb fajaik alig egy-két milliméter nagyságúak. Mi a magyar törpemoly-specialista Szőcs József által felfedezett és leírt Kakukkfű-törpemoly (Trifurcula thymii) fajt mutatjuk be. Több tucat rokona hasonló méretű, hazánkban is bőven előfordulnak. Közülük az egyik legismertebb, Vadgesztenye-aknázómoly (Cameraria ohridella). A legnagyobb szárnyfelületű lepke pedig a közmegegyezés szerint az Atlasz pávaszem (Attacus atlas), de több rokona is hasonló méretekben mutatkozik (pl. A. caesarA. edwardsii és A. erebus) Délkelet-Ázsia trópusi erdőségeiben – ahol a legnagyobb pávaszemek – és talán nem véletlenül, a csillangók is élnek.

 

 

 

fig_2.JPG

 

fig_3.jpg

Legnagyobb és legkisebb lepkéink: Atlasz pávaszem (fent) és Kakukkfű törpemoly (lent); a törpemolyt a fenti képen piros nyíl jelzi

Megvannak hát a válaszok. Ismerjük a legnagyobbat és a legkisebbet. És a látogatók többnyire megelégszenek azzal, ha a lepkéket megmutatjuk. De olykor felizzik a tudásvágy, és újabb kérdések fogalmazódnak. A környezet lenne az, amely szabályozza lepkéink nagyságát? Hiszen a példaként felhozott aprótermetű boglárkák mindegyike a széljárta sivatagos vagy magashegységi pusztaságokat lakja. Ott nyilvánvalóan luxus vagy kifejezetten előnytelen lenne egy csillangóhoz hasonló óriási szárnyméret. De akkor miért maradnak a trópusi esőerdőkben is olyan parányiak az aknázómolyok, és maradnak törpék a boglárkák, amíg nem olyan távoli rokonaik képesek szinte gigászi méretek elérésére? Tudjuk, hogy nemcsak a környezet szelekciós hatása, hanem a faj genetikai programja és története is legalább olyan nagy szerepet játszik az alkalmazkodásban. Emiatt van, amire egyszerűen sose lesz képes. Akadályoztatva van génjei által. Tehát vélhetőleg a picúr törpe marad és a góliát megmarad gigantikusnak. A genetika modern tudománya számos okosan feltett kérdésre megadta a választ. A picúr azért törpe, és a góliát azért gigantikus, mert az életet abban a formában tudja a leggyümölcsözőbben továbbadni. De a tudomány és a filozófia hátárán más kérdések is megfogalmazódnak. Tudjuk, hogy nagy tömegű élettelen testek csak ott képesek sokáig fennmaradni, ahol a tömegvonzás nem számottevő.  De mi a helyzet akkor, ha a test anyagát elárasztotta az élet? A nagytestű fajok talán csak ott tudnak megmaradni, ahol az élet szövete olyan sűrű, hogy képes őket hordozni? Így semmiféle óriási lepkét ne várjunk szemberepülni az Andok magashegyi sziklás tájain. A széljárta andesi vidék megmarad a Titicaca-boglárka élőhelyének, hogy ott őrizze és adja tovább az életet. De lenn az erdőborította völgyekben elegánsan repkedhet a Didiusz szépke (Morpho didius) hirdetve, hogy ahol az élet szövetének sűrűsége nagyságrendekkel sűrűbb, ott a törpék válla óriásokat hordozhat!

Bálint Zsolt és Katona Gergely

Szólj hozzá!

Címkék: Bálint Zsolt Katona Gergely Bernard dAbrera Szőcs József

A Kármel lepkéi

2018.10.19. 13:37 :: Lángszinér

Racheli Schwartz-Tzachor, 2009: Butterflies of Ramat Hanadiv, Israel. Ramat Hanadiv, 91 pp, 23 x 30 cm, ISBN 978-965-763-105-8.

scan_550.jpg  A könyv angol nyelvű borítója

A Kármel hegye a Közel-Kelet egyik történelmi eseményekben gazdag területe. Ha már csak annyit említünk, hogy itt tett csodát Illés próféta, vagy a francia kereszteslovag Berthold de Limogés itt alapította a karmeliták rendjét és, hogy ide temették James Rothschildot, akit a modern Izrael egyik alapítójának tartanak – már közel három évezred ívét rajzoltuk meg. Aminek a lényege: a Kármel az emberiség számára mindig szent hely volt, és amíg világ a világ, az is marad. Az ilyen helyeket az emberek megkülönböztetett figyelme kíséri. A hegy déli részén terül el Ramat Hanadiv, ami egy gyönyörű kert, mélyén a Rothschild házaspár síremlékével. A kertben az év minden hónapjában virágok nyílnak, bokrok illatoznak, fenyvesek és ciprusligetek zöldellnek. Emiatt különösen gazdag a lepkefaunája.

 scan_552.jpg

Egy több fajt is bemutató tábla a könyvből

A kert fenntartójának egyik fontos célja nemcsak a kegyelet ápolása, hanem a környezeti kultúra formálása. Ezen túl a teremtett világ ismeretére való tanítás, a helyes tudományos módszerek alkalmazása, tehát: az élet sokféleségének minél alaposabb megismerése. Ennek az elkötelezettségnek a gyümölcse az itt bemutatott könyv, ami a Kármel legszebb lepkéit mutatja be az érdeklődőknek, művészi festmények segítségével.

 scan_553.jpg

A Káposzta özöndék életképe

A könyv szöveges része héber és angol nyelvű, szerzője Dr. Schwartz-Tzachor, aki évek óta kutatja és megfigyeli az emlékhely lepkefaunáját. A képeket Tavia Kurz ismert illusztrátor festette Yosi Ben-Mayor útmutatásai alapján azzal a céllal, hogy minél több ismeretet sűríthessenek a festményekbe, és ne csak az olvasó érdeklődését, hanem csodálatát is felkelthessék. Én magam is szívesen forgatom a könyvet, aminek oldalai tudományos szempontból több érdekes megfigyelést tartalmaznak. Érdemes elolvasni, hogy lehessen a leírtakra hivatkozni a megfelelő helyen és megfelelő időben. És gyönyörködni lehet a képek fölött is. Kívánom mindenkinek, hogyha eljut a Kármelre, látogasson el az emlékparkba is figyelje Racheli Schwartz-Tzachor szakavatott szemével a lepkéket, hogy ne csak csodálja, hanem ismerje is fel az élet szépséget és üzenetét, amit a pikkelyesszárnyú teremtményekben is ott rejtőzik.

 

Bálint Zsolt

scan_551.jpg

A könyv héber nyelvű borítója (hátlap)

Szólj hozzá!

Címkék: Izrael Bálint Zsolt Rothschild Kármel Racheli Schwartz-Tzachor Berthold de Limogés Ramat Hanadiv Yosi Ben-Mayor Tavia Kurz

Egzotikus lepke a Margitszigeten: Vagráns vagy migráns?

2018.09.19. 14:48 :: KatonaG

Talán már köztudott, hogy a globalizáció valóban globalizációt jelent. Kicsit pejoratíve: nincs már semminek és senkinek kizárólagos hazája. Bárhol bármikor otthon érezheti magát nemcsak az ember, hanem bármiféle teremtmény, vagy ha jobban tetszik: organizmus. Bárhol bármikor bárki és bármi felbukkanhat. Így idegen földrészek lepkéi is bármikor és bárhol megjelenthetnek. Erre példa a most nyáron a margitszigeti virágok között repkedő, Polonyi Vilmos által lefotózott, lefilmezett majd megfogott lepke, aminek tudományos neve: Siproeta epaphus.

alive.jpg Polonyi Vilmos fotója a lepkéről a Margit-szigeten.

És mi a lepke magyar neve? A Dorling-Kindersley lepkehatározó szerint: Fehérsávos rókalepke, ami azt sugallja, hogy a mi szöglenceink (= rókalepkék) közeli rokona. Igazából a Helikonkaformák (Heliconiinae) alcsaládjába tartozó Vagránsrokonúak (Vagrantini) képviselője. A korrekt magyar neve a fajnak tehát: Fehérsávos vagráns

A faj az Újvilág trópusi területein széles körben elterjedt, különösen Közép-Amerikában. A lepke vándor-csavargó életmódot folytat, és olykor többszáz egyedből álló csoportot alkotva elvándorol szülőhelyéről. Tehát egyfajta csavargó-vándorló, vagráns-migráns lepke. Egyikünk Venezuelában is találkozott vele, ahol erdőszegélyben őrjáratoztak a hímek. A nőstények rejtettebb életmódot folytatnak, inkább a lombkoronában tartózkodnak. Petéiket elsősorban Ruellia fajokra helyezik. Egyik képviselőjüket, a Ruellia brittoniana-t, idehaza „Mexikói petúnia” néven forgalmazzák. Persze ennek a szép növénynek annyi köze van a petúniához, mint a Siproeta fajoknak a szöglencekhez. 

Az Epaphus hernyóit könnyű nevelni, ezért a lepkéket tenyésztő közép-amerikai lepkefarmok szívesen exportálják. A budapesti Állatkert lepkeházában is láthatjuk ezt a fajt, amit információink szerint nemcsak külföldről rendelnek meg évről évre, hanem sikeresen tenyésztenek is. Idén nyáron is gyönyörködhettünk a lepkében. A legnagyobb valószínűség szerint a Margit-szigeten, szabadban röpködő példány korábban az állatkerti lepkeház lakója lehetett. De azt már nem tudhatni, hogy bennszülött, vagy esetleg behozott egyed volt.

 budapest.JPG

Egy venezuelai és a budapesti Fehérsávos vagráns példány a Magyar Természettudományi Múzeum gyűjteményében.

Az utóbbi évtizedekben idehaza jelentősen megnőtt az egy-egy példányban megfigyelt egzotikus állatok száma. Például már találtak a Heves megyei Makláron szabadon kóborló óriáskígyót, budapesti kertészetben mediterrán imádkozó sáskát, és nem ritkák a kalickákból elszökött díszmadarak sem! Számos esetben ezek a példányok bekerülnek a Magyar Természettudományi Múzeum gyűjteményébe, bizonyítandó az emberi tevékenység milyen közvetett hatással van az élővilágra. Vannak köztük inváziós fajok, amelyek képesek megtelepedni, sokszor szinte megoldhatatlan problémát okozva nemcsak az embernek, hanem az őshonos növényeknek és állatoknak, gondoljunk csak a parlagfűre vagy az ékszerteknősre. A mi Fehérsávos vagránsunk biztosan nem lesz az a betolakodó, akivel kénytelen-kelletlen meg kell osszuk hétköznapjainkat. Megmarad szegény csavargónak, akit ide-oda vet az idő és az alkalom emberi önkénye, és csak egy múzeumi példány bizonyítja az utókornak, hogy egyszer Budapesten is szabadon csapongott az augusztusi nyár kék ege alatt.

Bálint Zsolt és Katona Gergely

Szólj hozzá!

Címkék: Budapest Bálint Zsolt Katona Gergely Polonyi Vilmos Siproeta epaphus Fehérsávos vagráns

Négy magyar vonatkozású lepkészeti tárgyú kézirat 1830-ból

2018.07.18. 12:49 :: KatonaG

A Magyar Természettudományi Múzeum lepkegyűjteményének kézikönyvtárában Ec 95 jelzet alatt több mint egy évszázadig őriztünk egy kéziratot. Nem keltette fel senki érdeklődését. Mint becses hungaricum, pár évvel ezelőtt átkerült a Múzeum központi könyvtárába, ahol biztos helyen tárolják, féltve őrzik. A katalógus-cédula szerint a kézirat szerzője feltehetően Füle András, aki rablótámadás áldozata lett az 1833-as balkáni expedíción, amit Frivaldszky Imre tervezett és finanszírozott.

 

fule.jpg A kézirat könyvtári katalógus-cédulája

 

A 21X13 cm nagyságú, összesen 299 számozott oldalból álló német nyelvű kéziratot a napokban volt lehetőségünk tanulmányozni. A kötetben négy dokumentum van összefűzve: (1) „Schmetterling Kalender 1830” [Lepkenaptár 1830] (1-38 számozott oldal), (2) „Raupen Kalender 1830” [Hernyónaptár 1830] (39-63 számozott oldal), (3) „Pflatzen Katalog 1830” [Növénykatalógus 1830] (64-100 számozott oldal) és (4) „Die Schmetterlinge von Europa A F P 1830” [Európa lepkéi A F P 1830] (1-199 számozott oldal). A kézirat szerzőségét minden bizonnyal Abafi-Aigner megállapítása alapján Füle Andrásnak tulajdonították, mivel a „Lepkészet története Magyarországon” című munkájában a következőket írta: „[Frivaldszky Imre] az első [balkáni] expedíczióval a körmöczbányai születésű Füle Andrást bízta meg, a ki nála több évig segédkezett, a növények és rovarok gyűjtésmódját teljesen elsajátította, s már 1830-ban saját használatára „lepke-naptárt” és „hernyó-naptárt” írt össze.” Mindezt megerősítendő, az Európa lepkéit tárgyaló kézirat címlapján iniciál látható, aminek feloldása lehet „Andreas Füle Pestiensis”.

 

fule_europa.JPG Az Európa lepkéi című kézirat címlapja

 

Jól ismerjük mind Füle, mind pedig Frivaldszky kézírását, hiszen számos levelüket őrizzük a Tudománytörténeti gyűjtemény Frivaldszky Imre fondjában. Ennek alapján megállapíthatjuk, hogy a két kézírás nagyon hasonlít egymásra, és csak alaposabb elemzés után dönthető el, hogy a szerző nélküli dokumentumok melyiküknek tulajdoníthatók. Végiglapozva a kötetet, első benyomásra az európai lepkés rész kézírása Füle, míg a többi inkább Frivaldszky kézírására emlékeztet.

A lepkenaptár hónapokra bontva sorolja fel a gyűjthető fajokat. Hogy később, már Füle halála után, ezen a kéziraton Frivaldszky dolgozott, több bejegyzés is bizonyítja. A hernyónaptár a lepkenaptárhoz hasonló, de itt nincsenek utólagos bejegyzések. A növénykatalógus nyelvtörténeti szempontból is érdekes, mivel ebben a latin és német nevek és szakszavak mellett bőséges magyar anyagot is olvashatunk. Botanikusok számára is izgalmas lehet. Magyar lepkészeknek viszont a negyedik terjedelmes dokumentum ígér nagyon sokat. Ez az Európa lepkéit német nyelven bemutató oldalak sorozata, amelyek már Frivaldszky Imre 1834-ben nyomtatásban megjelent gyűjtemény-katalógusának rendszerét tükrözik, híven követve Ferdinand Ochsenheimer 1807-ben „Die Schmetterlinge von Europa” cím alatt megjelent munkáját. Úgy tűnik a kézirat Ochsenheimer könyvének szabad kivonata, Magyarországra vonatkozó saját, a magyar lepkészet történetének szemszögéből izgalmas kiegészítésekkel.

 

catalogue.jpg A Frivaldszky Imre által 1830-ban megjelentetett gyűjtemény-katalógus első lepkés oldala

 

Frivaldszky Imre az 1848-as magyar Szabadságharc után az 1850 előtti levelezését és kéziratainak nagy részét megsemmisítette. Néhány dokumentum és kézirat viszont nagy szerencsénkre fennmaradt. Köztük ez is. Minden bizonnyal még Frivaldszky János idejében került be a lepkegyűjteményi szakkönyvtárba, más Frivaldszky könyvekkel együtt. Bízunk benne, hogy lesz lehetőség ezt a magyar lepkészet számára fontos dokumentumot részleteiben is ismertetni. Ha nem, akkor majd valaki megteszi helyettünk a közeli, vagy a távoli jövőben. Addig is tartsuk nyilván és ne feledkezzünk meg róla!

 

Bálint Zsolt és Katona Gergely

Szólj hozzá!

Címkék: Bálint Zsolt Magyar Természettudományi Múzeum Abafi-Aigner Lajos Katona Gergely Lepkészet Története Magyarországon Frivaldszky Imre Füle András Ferdinand Ochseinheimer

Pallastól napjainkig: a Volgavidék 150 évnyi lepkészet távlatából

2018.06.01. 12:56 :: Lángszinér

Vasily V. Anikin, Sergey A. Sachov & Vadim V. Zolotuhin (editors), 2017: „Fauna lepidopterologica Volgo-Uralensis”: from P. Pallas to present days. Proceedings of the Museum Witt Munich 7: 1-693.

 

Ilyen, újonnan megjelentetett kötetet manapság már ritkán tarthat kezében az ember. Több mint három kilogrammot nyom a mérlegen, közel 700 oldalnyi szöveg és színes kép – igazi kísértés arra, hogy a kézirat ne legyen valóságos, hanem keringjen csak a virtuális térben, örök kárhozatra ítélve! De Thomas Witt múzeuma, amely ma már a bajor állam állattani intézetének szerves része, áldozott arra, hogy ez a hallatlanul értékes és minden tekintetben sokszínű monográfia testet öltsön: a múzeum Proceedings kötetéként látott napvilágot. És most itt díszeleg a múzeumi irodámban, könyveim között.

scan_232.jpg 

A könyv fő részei a következők: a régió fiziogeográfiai áttekintése (pp 35-58), a volgavidéki lepkefauna jegyzetekkel ellátott listája (pp 61-342) és 25 különféle tanulmány, ami közül mindegyik valamiképpen kötődik az érintett terület lepkefaunájának kutatásához (pp 343-540). A három fő részt a kötet végén 64 színes tábla és a taxonok mutatója zárja.

 scan_233.jpg

A 14 szerző közül 13 orosz vagy ukrán nemzetiségű, köztük csak egy a külföldi, az is magyar. Ennek az az oka, hogy a lepkészet klasszikus időszakában, a Volgavidék feltárásában magyarországi lepkészek is tevékenyen részt vettek. Gyűjtések által elsősorban a Budán élő Kindermann család, akik a természetesen Habsburg és a magyar korona alatt élő lepkészekkel is kapcsolatban voltak, új fogásaikat nekik megmutatták és el is adták. Így a Magyar Természettudományi Múzeumban őrzött Treitschke- és Frivaldszky-féle gyűjteménynek lepkepéldányai között is vannak nagy jelentőségűek a Volgavidék faunakutatásának szempontjából. A tanulmányok közül egynek ez a témája.

Milyen nagyszerű lenne, ha Frivaldszky Imre halálának 150. évfordulóját valami hasonlóan szép és súlyos (!) kötettel ünnepelné a magyar entomológia!

Bálint Zsolt

Szólj hozzá!

Címkék: Volga Bálint Zsolt Frivaldszky Imre Georg Friedrich Treitshke Albert Kindermann Thomas Witt

Tajvan pillangó faunája

2018.05.30. 10:35 :: Lángszinér

Yu-Feng Hsu, Chia-Lung Huang és Jia-Yuan Liang, 2017: Buttefly Fauna of Taiwan. Papilionidae, Volume 1. Council of Agriculture Executive Yuan Forestry Bureau, [8] + 239 p. ISBN 978-986-05-5157-0.

Yu-Feng Hsu, Chia-Lung Huang és Jia-Yuan Liang, 2017: Buttefly Fauna of Taiwan. Pieridae, Volume II. Council of Agriculture Executive Yuan Forestry Bureau, [8] + 224 p. ISBN 978-986-05-5156-3.

 

taiwan_1.jpgTajvan pillangófaunája csodálatos. Milyen is lenne!? Hiszen a sziget meseszép, ahogy azt már a legelső kalandozó európai hajósok is megállapították, és térképeiken rögzítették: Isla Formosa (értsd: gyönyörű sziget). A mi magyar lepkészeink is jól ismerik a szigetet, sokat jártak ide lepkészni, és részben nekik köszönhetően ma már nemcsak a nappali, hanem az éjszakai, elsősorban az éjenc (= „bagolylepke”) faunáról is sokat tudunk. Ebben Hreblay Márton volt az úttörő, és persze mellette az ő kollégái és kortársai.

 

 

 

 

 

 

taiwan_2.jpgMivel Tajvan elég régóta benne van az európai kultúra vérkeringésében, sok-sok pillangó és más nappali rokonfajt a már klasszikus lepkészek innen írtak le. És talán ennek köszönhetően is, meg annak, hogy a japán szigetek is közel vannak, kijelenthetjük, hogy talán Ceylon mellett trópikus Ázsiában a gyönyörű sziget Pillangóalakú  (Papilionoidea) faunája a legismertebbek közé tartozik. Több monográfia is megjelent angol, majd japán szerzők tollából, de most végre helyi lepkészek által komponált mű is asztalunkra került, legalábbis annak első két része.

 

 

 

 

 

 

taiwan_3.jpgFormóza ez a két kötet. Igényes és minden szempontból nagyszerű megjelenítésű: szövegben és illusztrációban egyaránt. Az első kötet a Pillangófélék, a második pedig az Özöndékfélék a szigeten előforduló génuszait és fajait tárgyalja és mutatja be, nemcsak két nyelvűen (angol és mandarin), hanem magukat a lepkéket és azok potrohának anatómiai részleteit is ábrázolva. Az érdeklődő olvasó nagy örömmel lapozza a szöveges oldalakat, és szemlézi a színes képtáblákat. Kíváncsian várjuk a folytatást! Mit hoznak a danaiszok. lángszinérek, a szöglencek, a szemőcök? Lehet-e még fokozni a formózaságot? Bízunk benne: igen!

 

 

 

 

Bálint Zsolt

Szólj hozzá!

Címkék: Bálint Zsolt Taiwan Hreblay Márton Formosa

Pillangóvilág 2

2018.05.22. 10:10 :: Lángszinér

Bernard d'Abrera 2018: Pillangóvilág az ausztráliai földrészen és Ázsia trópusi vidékein. Budapest, magánkiadás, 62 színes tábla, 130 pp, 28 x 22 cm. ISBN 978-615-00-1548-4.

scan_206.jpgEz a könyv is Bernard d’Abrera (1940-2017) „World Butterflies” című munkája alapján készült. Az ausztráliai földrész és Ázsia trópusi területeinek pillangószerű lepkéit mutatja be magyar nyelven. Folytatása annak a „Pillangóvilág 1” kötetnek, ami az afrikai és a holarktikus régiókkal foglalkozott. A mostani második kötet 11 lepkecsalád, több mint 160 génuszának közel 2000 faját ismerteti röviden és ábrázolja színes képeken.

A magyar kiadás célja elsősorban – hűen követve a szerző szándékát – bemutatni a teremtett világ sokszínűségét és gyönyörködtetni az olvasót. Másodsorban pedig elgondolkodtatni azon, az hogy élet miért nyilvánul meg ilyen ezernyiféle módon, és hogy mindennek mi, vagy ki az oka és a célja. Ha ezek a kérdések komolyan felmerülnek az olvasóban, akkor a könyv küldetése sikeresnek tekinthető.

 

 

scan_207.jpgA Pillangóvilág sorozat további, tervezett részei:

Pillangóvilág 3 – 40 színes táblán mutatja be a neotrópikus faunaterület (Közép- és Dél-Amerika), árnyikáit, farkincásait, felemáskáit, lángszinérjeit, pillangóit, özöndékjeit, szépkéit.

Pillangóvilág 4 – bevezetést nyújt a Pillangóalakúak világába és a tudományába, csodálatos képekkel illusztrálva; az eredeti szöveget  magyar névtár egészíti ki, ami már az aktualizált rendszertant követi.

 Pillangóvilág 5 – a Kárpát-medencében és a környező területeken előforduló Pillangóalakú lepkékről ad átfogó képet; ennek a résznek a szövege és képanyaga már nem Bernard d’Abrerától származik, de az ő lelkületét megőrizve, a fordító most már mint szerző, negyven év lepkés saját tapasztalatait osztja majd meg az olvasóval.

A könyvek megrendelhetők: balint.zsolt.budapest@gmail.com címről, illetve Büki József természettudományi könyvei közül.

Bálint Zsolt

Szólj hozzá!

Címkék: Ausztrália Bálint Zsolt Bernard dAbrera Pillangóvilág

A magyarországi szitkárok magánrajza

2018.03.26. 15:30 :: KatonaG

Fazekas Imre, 2017: Magyarország Sesiidae faunája. Sesiidae fauna of Hungary (Lepidoptera). Pécs: Pannon Intézet. Acta Naturalia Pannonica 7: 1-104.

cover_szitkar.JPGÚjabb magánrajzzal, monográfiával gazdagodott a magyar nyelvű lepkész szakirodalom. Fazekas Imre több évtizedes búvárlásainak eredményét foglalja össze ez a kis karcsú kötet, a következőképpen: a bevezető fejezetek után (anyag és módszer; erdészeti- és mezőgazdasági kártevők; kérdéses vagy bizonytalan előfordulású fajok; védett- és vöröskönyves fajok; ritka, lokális, és veszélyeztetett fajok; állatföldrajz, faunaelemek) nagy általánosságban bemutatja a Szitkárfélék családját, a fejlődési alakokat (imágó, tojás [!], hernyó és báb), kulcsokat ad a génuszokhoz, majd a fajokat tárgyalja részletesebben (diagnózis, bionómia, magyarországi lelőhelyek, area, bibliográfia). Mindezt 46 színes és fekete-fehér táblán illusztrálva. Az utolsó két fejezet pedig „A Sesiidae fajok provizórikus földrajzi elterjedése és faunaelemei” illetve „A magyar Sesiidae fajok rendszertani és névjegyzéke”. Természetesen a munkát köszönetnyilvánítások, könyvészeti és a mutatók része zárja le, ahogy illdomos.

Tehát végre kezünkben van magyar nyelven is szitkárhatározó, a legújabb ismeretekkel. Így a sokszor problematikus, eddig nehezen felismerhető fajokat könnyebben képesek leszünk meghatározni. Faunisztikai munkáink biztosan pontosabb adatokat tartalmaznak majd, kevesebb lesz a téves adat. Annak a lepkésznek is, aki egyszer nekilát, hogy a Magyar Természettudományi Múzeum lepkegyűjteményének Kárpát-medencei anyagait revideálja, biztosan nagy segítségére lesz ez a munka: számos újabb adatot közölhet, pontosítva a fajok elterjedését a faunaterületünkön és Magyarország határain belül is, és kijavíthatja a félrehatározásokat.

szitkar.JPGA faunisztikai-muzeológiai-taxonómiai munkáknál talán még fontosabb a kötet haszna a gyakorlati növényvédelem számára. A szitkárokat nem véletlenül műveli intenzíven a lepkészet már a klasszikus idők óta: számos fajuk jelentős kártevőként lépett fel már akkor is. És most is sok gondot okoznak. Fazekas Imre monográfiájának segítségével talán a laikus is képes lesz meghatározni a kiskertjében vagy gyümölcsösében kártevőként fellépő szitkárt. Ez által növényeinek védelmében alkalmazni a megfelelő módszert, legyen az hagyományos, vagy a nagy eredménnyel működtethető feromon-csapda. Köszönjük az újabb erőfeszítést a magyar lepkészet felemelésére!

 Bálint Zsolt és Katona Gergely

 

 

(BZs jegyzete: A szitkár szó nem valószínű, hogy a szita szóból származtatható. Minthogy feltételezhetően nyelvújítási szó, jelentése inkább a „szitok” szóból eredeztethető, amikor a „szit” gyököt az „ár” képzővel társítva formálták az új főnevet. A szitkár tehát utal a fajok az ember számára kártevő természetére. Az „üvegszárnyú” lepke a német fordításból származik.)

Szólj hozzá!

Miért szépek és jobbak a nyelvújítási magyar pillangónevek?

2018.03.26. 15:29 :: Lángszinér

Az alábbiakban öt névjegyzék olvasható. Ezeket részben a III. Országos Lepkész találkozón mutattam be szemléltetendő, miért gondolom azt, hogy a Frivaldszky-féle nappalilepke neveket kell használnunk.

 

scan_153.jpgA nyelvújítás korában olyan emberek képezték a lepkeneveket, akik ismerték a fajokat. Szükség volt ezekre a nevekre, mert addig a magyar emberek nem figyeltek fel a  gerinctelen állatok sokféleségére. Így a már meglevő állatnevek analógiájára és a nyelv belső természetéhez igazodva alakították ki azt a névkincset, ami alapján később magyarul is tudtak írni a lepkékről. A Magyar Tudós Társaságnak követelménye volt, hogy az eredményekről magyar nyelven számoljon be tudós hazánkfia. Magyarul a magyarnak.

Az első három névsor mutatja, hogy a magyar nyelv milyen módon nevezte meg azokat az állatfajokat, amiket meg kellett különböztessen. Ezeknek a neveknek gyakorlati haszna volt: a gerinceseket vadászták, halászták, csapdázták, a piacon el kellett tudni különíteni őket. Megfelelő nevezéktan kellett hozzájuk, ami ki is alakult. Érdemes megjegyezni, hogy a halakra az európai nyelvekben talán a magyarnak van a leggazdagabb névtára. A harmadik névsor abban különbözik, hogy abba már nyelvújítási névanyagot is odacsempésztem mutatva, milyen jól dolgoztak a madarász nyelvészek.

nevtar.JPGEz után jön a negyedik névsor, ami megmutatja, milyen madárneveink lennének, ha a nyelvújítás korában nem végezték volna el a nevek revízióját és a szakma nem vette volna be a gyönyörű magyar neveket. Az ötödik névsor ennek az analógiája, csak fordítva. Felsorolom a nyelvújítás kori pillangóneveket és mindegyik után zárójelben odateszem a sokak által ma használatosat. Minden olvasó szembesülhet az új nevek magyartalanságával, nehézkességével.

A fentieket két kiadványban is részletesen kifejtettem, ezek: A nappali lepkék magyar nevei és Magyar nappalilepke-névtár. Most pedig rendelkezésre áll a földkerekség egész Pillangószerű (Papilionoidea) faunájára az ilyen módon megújított névanyag: Egzotikus égtájak pillangóalakú lepkéi.  Bízom benne, hogy sokak örömére!

 

 

 

1: borz, bölény, disznó, egér, farkas, hiúz, medve, menyét, nyest, nyérc, őz, pele, pocok, róka, sün, szarvas, tulok, vidra

2: balin, csík, csuka, dévér, galóca, géb, harcsa, ingola, kárász, kecsege, keszeg, küsz,márna, őn, paduc, pér, sügér, tok, viza

3: bukó, cankó, cinege, csíz, csicsörke, daru, fajd, fürj, gém, guvat, gólya, harkály, karvaly, kánya, királyka, küllő, ölyv, rigó, pacsirta, sas, seregély, süvöltő, túzok, veréb

4. barna ragadozómadár (barna kánya), fekete fakopogtató-madár (fekete-harkály), gatyás egérevőmadár (gatyás ölyv), kék kis énekesmadár (kék cinege), mezei barnaénekes-madár (mezei pacsirta), roma vízimadár (cigányréce), zöld fakopogtató-madár(zöld küllő)

5. boglárka (boglárkalepke), böngör (farkasalmalepke), búska (buslepke), csillér (gyönyházlepke), csőrke (csőröslepke), enyhész (nyárfalepke), farkröpér (csücsköslepke), lángszinér (tűzlepke), özöndék (fehérlepke), pehelyke (mustárlepke), pillangó, rőtcsáp (citromlepke), suhany (szemeslepke), surán (kéneslepke), szénanimfa (szénalepke), színjátszó (színjátszólepke), szöglenc (rókalepke), tarkály (tarkalepke), virma (hajnalpírlepke)

Bálint Zsolt

Szólj hozzá!

Címkék: Bálint Zsolt Katona Gergely névtár Országos Lepkész Találkozó

Pillangóvilág

2017.10.20. 10:05 :: Lángszinér

Bernard d'Abrera 2017: Pillangóvilág az északi féltekén és az afrikai földrészen. Budapest, magánkiadás, 129 pp, 28 x 22 cm. ISBN 978-615-00-0131-9.

pillango_01.jpgBernard d’Abrera (1940-2017) a lepkészet tudományában egyedülálló jelenség. Elsősorban azért, mert a feleségével együtt alapított Hill House Publishers könyvkiadó segítségével három évtized alatt összesen 34 könyvet jelentetett meg a földkerekség lepkéiről. Ennek gerincét a 23 fólió kötetből álló Butterflies of the World (A világ pillangói) sorozat adja, amely megkerülhetetlen referencia a világ nappali lepkéivel foglalkozók számára. Másodsorban pedig azért, mert munkáiban sajátos módon érvel a teremtés-központú világnézet mellett, amihez a lepkéket használja modellcsoportként. Munkásságának nagyszerű összefoglalása a The Concise Atlas of the Butterflies of the World (2001), amiben ábrázolta szinte az összes addig ismert pillangószerű lepkegénuszt, összefoglalta érveit a tudomány szabadságára hívó teremtés-elmélet mellett, és ostorozta a vakhitű sehova nem vezető darwinizmust.

 

 

 

A 2006-ban megjelent World Butterflies (2006) az említett atlasznak rövidített változata. Ennek alapján készül a magyar Pillangóvilág. A szövegekből olykor élesen kiviláglik a szerző hitbeli meggyőződése és annak szenvedélyes védelmezése. De a Pillangóvilág célja inkább annak a bemutatása, hogy a Teremtő akarata által a lepkékben az élet mily sokféle módon, káprázatosan és tündöklően, olykor talányosan vagy lélegzetellátó gyönyörűséggel testesül meg. Így talán a lepkék iránt érdeklődő magyar olvasó a pillangókban a szépséges teremtményt, az élő lényt látja meg, és csak másodsorban a tudományos kutatásra sarkalló anyagot.

l1040569.jpeg

Bernard d’Abrera ausztráliai otthonában (fotó: Lucilla Wyborn d’Abrera, Victoria, 2016)

A most megjelenő kötet az északi félteke mérsékeltövi területein (Holarktikum) és az afrikai kontinensen (Afrotrópikum) tenyésző pillangókat és közeli rokonaikat ismerteti. Kilenc lepkecsalád 466 génuszának 1748 fajcsoport nevét mutatja be 48 színes tábla 2300 ábráján, rövid kísérőszövegekkel. Mivel a magyar könyvészet nem bővelkedik lepkés kiadványokban, ezért a fordító a szerző engedélyével a holarktikus fejezetben ábrázolt és a Kárpát-medencében is előforduló 117 fajhoz egy-két mondatnyi kiegészítő megjegyzést fűzött, feltüntetve a magyar nevüket is. A könyv használatát a család-, génusz- és fajcsoportnevek mutatói segítik, és magyar nevük alapján külön kereshetők a Kárpát-medencei lepkék is.

 Bálint Zsolt (a fordító)

 pillango_02.jpg
Egy színes tábla a most megjelent magyar kiadásból, ami az afrikai karákszokat mutatja be.

A könyv megvásárolható a fordítónál (balint.zsolt.budapest@gmail.com), a Pytheas Könyvmanufaktúra boltjában személyesen vagy elektronikus úton (http://konyvmanufaktura.hu/), további Büki József természettudományi könyvkereskedőnél (https://buki-konyv.hu/hu/webshop/pillangovilag-az-eszaki-felteken-es-az-afrikai-foldreszen/10234/https://buki-konyv.hu/hu/

Címkék: Bálint Zsolt Bernard dAbrera Pillangóvilág Pytheas kiadó Büki József

Lepkés életművek online

2017.10.03. 11:17 :: KatonaG

"Aki nincs fent a facebookon, az olyan mintha nem is létezne."

- tartja a népszerű mondás. Ugyan most nem a facebookról lesz szó, de a bejegyzés végére remélem kiderül, miért választottam a fenti mondatot mottóul. Sok olyan internetes oldal van, ahol egyes kutatók cikkeit, közleményei, könyveit lehet keresni, olvasni, letölteni. A hazai honlapok közül a MATARKA és az MTMT talán a legismertebbek, melyek a hazai kiadványok és kutatók keresésekor kihagyhatatlanok, ám messze nem teljesek, ha a nemzetközi palettára vagyunk kíváncsiak.

A Google tudós (Google scholar) már egy használható, valóban nemzetközi alkalmazás, de sem arculatában, sem tartalmában nem nyújt érdemben többet egy szokásos Google-keresésnél. Igen, létezik a Mendeley és az Academia.edu, de valahogy ezek sem az igaziak... A ResearchGate (RG) volt ebben a műfajban számomra az az oldal, ami a "Hűha!-élményt" elővarázsolta. Aki nem ismeri az oldalt, annak azt hiszem, úgy lehet legrövidebben elmagyarázni, milyen, hogyha azt írom: "a RG a tudományos facebook."
Itt nem ismerősei vannak a felhasználónak, hanem szerzőtársai. Nem az élete kisebb-nagyobb eseményeit posztolja, hanem kutatási eredményeit, publikációit. Nem celebek mindennapjait lehet követni, hanem kutatók munkáját. Sőt, lájkolni is lehet mindkettőn! :)

Amíg Bálint Zsolttal néha hetekig kutattunk egy-egy valaha élt, Magyar Természettudományi Múzeumhoz köthető lepkész* munkái után, addig a RG-en - ha az illető lelkiismeretesen feltöltött mindent - a hiánytalan publikációs lista egy kattintással, azonnal elérhető. Sőt, a cikkek a helyszínen olvashatók, letölthetők. Mi van ha mégsem találom fent a Pdf-et? Előfordul ilyen is. Ám itt azonnal tudunk a szerzőnek üzenetet írni, és - jártam már így  - ha az egész könyvet nem is szkennelték be számomra, de a kérdéses oldalakat már másnap megkaptam.

"Az online játékok és tartalomszolgáltatók részéről sokszor már nem is a jó programozókért, hanem a jó pszichológusokért folyik a legnagyobb verseny."

 - Ezt egy számítógépes játék fórumán olvastam, és nagyon jól rámutat a fejlesztések irányára. Már nem a számítástechnikai bravúrok megléte a kulcs ahhoz, hogy egy termék milyen vonzó a felhasználók számára, illetve mennyi felhasználó figyelmét és idejét képes magához vonzani, hanem az élmény, amit nyújtani tud.
A ResearchGate viszont ebben jó. Nagyon jó. Ezáltal emelkedik ki a konkurensei közül, ezért dicsekedhet világszerte 13 millió (!) regisztrált felhasználóval, egyedülálló módon a műfajában. Mert ugyanazt az élményt nyújtja a felhasználók számára, mint a facebook és egy napilap elegye: Utóbbi szerepében kielégíti az újdonságvágyat és a tájékozottság jóleső érzetét kelti, és emellett a cikkeink olvasottsági, idézettségi adataival legyezgeti hiúságunkat. Előbbi szerepében pedig hozza azt a társasági, közösségi érzést, tehát a szociális háló szálait is gombolyítja.

rg_rl.JPG

Külső megjelenésében, struktúrájában, ikonjaival, színvilágában is a facebook világát idézi, így az ismerős, megszokott külső egyből szimpátiát is ébreszt, már az első lépések sem a bizonytalan keresgélést jelentik, hanem egy ismert világot fedezünk fel.
"Gonosz trükkjeinek" egyike, hogy legtöbbször azok is fent vannak már, akik még nem regisztráltak, ám publikációik szerepelnek az adatbázisban, és így automatikusan részeseivé váltak a hálózatnak. Ezt látva nehéz megállni, hogy ne kattintsunk rá a regisztrációra, hogy "igen, én vagyok a szerző!"
A ResearchGate egyik hibájának azt róják fel, hogy levelekkel próbál bombázni, ám ez könnyen elhárítható, és megvan a maga oka: ha nem lépünk be, akkor azt az érzetet kelti, hogy lemaradunk valami érdekesről, fontosról...
Igen: Nem csak az a fontos, hogy ha használjuk az oldalt elégedettek legyünk vele. Az is számít, hogy ha nem használjuk, akkor ne érezzük jól magunkat!

"Minden elérhető az interneten, ami nem, az is előbb-utóbb az lesz."

Így van ez a cikkek, folyóiratok, könyvek mindegyikével. Amit a RG programozói és felhasználói nem digitalizálnak és osztanak meg, amit nem töltenek fel, azt majd a hazai és külföldi intézmények és "kalózok"** megoldják....
...már csak idő kell mindent elolvasni, ami csak érdekli az embert!

Katona Gergely



*Szent-Ivány József, Schmidt Antal, Hreblay Márton, Kovács Lajos, Szőcs József, Gozmány László.

** Léteznek olyan oldalak, ftp-siteok, fórumok, filecserélő alkalmazások, ahonnét hihetetlen mennyiségű digitalizált könyvet lehet elérni, és olyan mennyiségben töltik fel a nemzetközi újdonságokat, hogy az ember nem győzi a frisseket sem átnézni.

 

Szólj hozzá!

Címkék: facebook Katona Gergely ResearchGate MATARKA

A bakonyi lepkész: Dietzel Gyula (1945-2017)

2017.07.18. 16:28 :: Lángszinér

A magyar lepkészek közül sokan ismerik Dietzel Gyula nevét a bakonyi lepkés vörös könyv kapcsán. Személyét viszont annál kevesebben, mivel talán hányatott, sok problémán keresztül vezető életútja miatt nem nagyon kereste a lepkészek társaságát. Gyula tipikus példája volt a kommunizmus alatt felnőtt lepkészeknek, akiknek nem adatott meg, hogy a nagyvilágból rálássanak szülőföldjükre, hanem a politika és az ideológia emelte falak szinte börtönszerű elzártságból tekingettek ki a réseken. Szorgalma és elhivatottsága, és a lepkék szeretete segített neki túltenni magát a gondokon, és lett a Bakony az ő végvára, aminek herendi, majd később hárskúti lepkebástyájából és lakótornyából kinyithatta ablakát a nagyvilágra is.


dietzel_gyula1.JPG
Dietzel Gyula (1945-2017) hárskúti dolgozószobájának sarkában, könyvekkel és lepkékkel körülvéve, ujjai között az elmaradhatatlan cigarettával (fotó: Németh „Luigi” Lajos)


Egyik jó barátja és tanítványa szerint hihetetlenül jó szemű és vérbeli terepi lepkész volt, a legapróbb részletek tudósa és: igen-igen jó ember, melegszívű barát. A hazai fajokat nemcsak magabiztosan határozta távolról és röptében, de az aberrációkat is képes volt ugyanígy felismerni... Ennek következtében terepen gyűjtött és nem tenyésztett aberrációs anyaga hazai viszonylatban páratlan. Nagyon jól ismerte a régi hazai lepkészeti irodalmat, és személyiséget tekintve is, amolyan „utolsó mohikánként” azzal a korral azonosult legjobban. Vele terepen lenni és gyűjteni nemcsak egyike volt a legcsodálatosabb terepi lepkészélményeknek, hanem egyben nagyszerű időutazás is.

dietzel_gyula.jpg

Dietzel Gyula Herend környékén az 1960-as években (a Bakony Múzeum archívumából)

Elsősorban faunistaként tevékenykedett, a Bakony és környékének lepkéit fél évszázad távlatában ő ismerte a legjobban. Már a kezdetekkor bekapcsolódott a Bakony Természeti Képe kutatóprogramba, ahol tehetségét Papp Jenő, a zirci múzeum akkori vezetője karolta fel, és támogatta publikációs lehetőségekkel, és persze egy vidéki múzeum lehetőségeivel (könyvtár, némi összehasonlító gyűjteményi anyag). Gyula nagyban hozzájárult a zirci gyűjtemény gyarapításához, a Bakony faunájának megismeréséhez. Ennek ékes bizonyítéka a már említett könyve. Nagyon foglalkoztatta a xerophila-alcon-rebeli problémakör, a Colias-hibridizáció, a Brenthis ino megjelenése a Bakonyban. Éjszakai lepkeanyagából pedig különösen emlékezetes a Kab-hegyen autólámpa fényénél megfogott ex larva Daphnis nerii, vagy Hárskútról a Hadena albimacula, Spudaea ruticilla, illetve egy hatalmas Ennomos alniarius sorozat Herendről. Igen szerencsés volt a szitakötőkkel. Ő fogott először a Bakonyban Cordulegaster bidentatust, Hemianax ephippigert és Onychogomphus forcipatust.

Én magam harminc éve találkoztam vele, amikor gyűjteményének védettségét kérte a minisztériumtól. Dr. Vojnits András vezetésével hivatalosan kiszálltunk hozzá, és felmértük a lepkéit. Tudomásom szerint magánkézben akkor nem volt, és ma sincs Magyarországon olyan nagyszerűen és gyönyörűen felállított tudományos, elsősorban nappali-lepke gyűjtemény, mint amilyen Gyuláé. Tárlófiókjai több mint 1500 Rhopalocera fajt rejtegetnek.


bakony.jpg
Dietzel Gyula 1997-ben megjelent fő művének, „A Bakony nappali lepkéi” című könyvnek a borítója


Sokat cserélt külföldi, elsősorban amerikai és távol-keleti partnerekkel, így gyűjteménye nem szorítkozik a hazai fajokra, hanem a trópusi lepkék sokféleségét több skálában is felvonultatja. Ezen túl nagy lepketenyésztő volt, odahaza széleskörűen kísérletezgetett és próbálta rendszerbe foglalni a nappali lepkék egyedei eltéréseit. Utolsó lepkész erőfeszítései erre témára összpontosultak, és nagy vágya volt, hogy eredményei nyomtatásban is megjelenjenek. Bízzunk benne, hogy ez a vágya - ha poszthumusz is, de teljesül. És bízzunk abban is, hogy értékes gyűjteménye, könyvtára és jegyzetei is megmaradnak az utókor számára, és valamelyik magyarországi közgyűjtemény értékes részéve válhatnak.


Bálint Zsolt
(köszönet Kutasi Csabának a fotóért, Németh Lajosnak a képért és a szöveg javításáért-kiegészítésért)

Szólj hozzá!

Címkék: Bálint Zsolt Bakony Herend Németh Lajos Papp Jenő Vojnits András Dietzel Gyula Kutasi Csaba