Az elmúlt 2020-as esztendőt minden bizonnyal sokan nem felejtik el. És talán az emberiség történelmében is kiemelt helyet kap, mint egy-egy nagy történelmi esemény. Talán hasonlatos 1789-hez, 1919-hez vagy éppen 1945-höz. Ezek az évszámok sorsokat fordítanak, következésképpen a természetesnek vett, hagyományos emberi szokások elmaradnak és átadják a helyüket valami újnak, vagy éppen tátongó űr marad utánuk. A Magyar Természettudományi Múzeum lepkegyűjteményének a koronavírus okozta kellemetlenségek közepette talán a leginkább fájó volt, hogy nagy évfordulóik kapcsán elődeinkről nem emlékezhettünk meg méltóképpen, és az élőket sem ünnepelhettük meg, még koccintani se tudtunk velük. Kik voltak ezek?
Az elhunytak
Frivaldszky Imre (1799-1870) 150 éve halt meg Budapesten. Ő volt az első Magyarországon, aki életét a lepkék kutatásának szentelte. Úttörő expedíciókat szervezett a Balkánra és Anatóliába, az Égei-tenger szigeteire. Megteremtette a magyar lepkészet alapjait: a Nemzeti Múzeummal megvásároltatta a kor jelentős lepkegyűjteményeit (Ochsenheimer és Treitschke), halála után pedig közel hetvenezer lepkét számláló gyűjteményét a magyar állam megvásárolta. Ez lett a mára 1,7 millió lepkét számláló múzeumi gyűjtemény alapja.
Frivaldszky Imre 1865-ben megjelent műve: Jellemző adatok Magyarország faunájához
Abafi Aigner Lajos (1840-1909) 180 éve született a ma Szerbiában levő bácskai Nagyjécsán. Az, hogy huszárkapitány édesapja szabadkőműves volt, meghatározta egész életét. Bár német anyanyelvű volt, kiválóan megtanult magyarul és irodalmi ügyekkel foglalkozott. Ő volt az első magyar nyelvű páholy első nagymestere. Élete derekán kezdett lepkészkedni, és hallatlan irodalmi aktivitást fejtett ki. Talán a magyar nyelvterületen kívül ő a legismertebb lepkész hazánkfia. Neki köszönhetjük mind a mai napig használt, reprintben is megjelent klasszikus határozókönyvet, az „Abafi”-t. Élete vége felé múzeumi tisztviselőként dolgozott, és Frivaldszky János idejében Pável János mellett ő volt a Lepkegyűjtemény kurátora.
Abafi-Aigner Lajos klasszikus könyve
Schmidt Antal (1880-1966) 140 éve született a bácskai Lugoson (ma Románia). 1906-ban lépett a magyar Nemzeti Múzeum szolgálatába, ahonnan 1936-ban ment nyugdíjba. Hivatali évei alatt a Lepkegyűjtemény hajóját viharos vizeken kellett kormányoznia. A trianoni tragédia és az azt megelőző Tanácsköztársaság eseményei évtizedekig tartó feszültségeket eredményeztek, amiket csak egy újabb világégés szüntetett meg. Munkássága gyümölcseként emelkedett a múzeumi lepkegyűjtemény nemzetközi szempontból is jelentőssé, nagy hangsúlyt fektetett a Microlepidoptera-kra és különféle Macrolepidoptera csoportokra. Sikerült megvásároltatnia a Krone-gyűjteményt, megszerezte a műegyetemről az ott kallódó kuriozitást, a Koy–gyűjteményt. Hivatali ideje végén került Bartha Viktor barátjának lepkeanyaga és könyvtára a múzeumba, amit csak a II. világháború okozta felfordulás után tudtak beleltározni.
Schmidt Antal legismertebb munkájából, az Oxytripia orbiculosa életmenetét bemutató tábla
Kovács Lajos (1900-1971) 120 éve született Budapesten, a II. világháború utáni lepkészet nagy alakja. Eredetileg a Budapesti Levéltár igazgatója, de a kommunista változások után kényszernyugdíjazták. Ennek következtében került a lepkegyűjteménybe, akadémiai ösztöndíjon. Mindezidáig legnagyobb faunistánk, a múzeumi Lepkegyűjtemény nemzeti (Kárpát-medencei) részében becslésünk szerint közel százezer olyan példány van, amit ő preparált és cédulázott. Az ő tanítványai voltak Mészáros Zoltán (1936-2017), Rácz Gábor, Vojnits András és Varga Zoltán.
Kovács Lajos emlékének ajánlott temetikus folyóiratszám
Szent-Ivány József (1910-1988) 110 éve született, aki Schmidt Antal után volt egy rövid ideig a Lepkegyűjtemény vezetője. A II. világháborút megelőző évtizedben újraindította Folia entomologica hungarica, és megalapította a Fragmenta faunistica hungarica szaklapokat, és szándékában volt a magyar lepkészek társaságának megalapítása is. A világháborúban az ostrom elől a múzeum lepkegyűjteményét Tihanyba menekítette. Nagyszerűnek induló hazai munkásságára a politikai változások tettek pontot. Kényszerű emigrálása után Ausztráliában köztiszteletnek örvendő entomológus lett, halála után könyvtárát és különlenyomat-gyűjteményét a múzeumnak adományozta.
Szent-Ivány József által alapított folyóirat utolsó számának címlapja
Akik köztünk vannak
Vojnits András 1941-ben, nyolcvan éve született Budapesten. Az 1960-as évek derekán került a lepkegyűjteménybe Kovács Lajos mellé. Három évtizedet töltött a múzeum állományában. Kezdetben lepkemigrációval kapcsolatos kérdéseket tanulmányozott, de később az Araszkafélék (Geometridae) specialistája lett, és ő vezette a gyűjteményt. Több száz taxont írt le. Nevéhez fűződik az 1986-ban hazánkban megtartott európai lepkészeti kongresszus megszervezése. Munkásságnak köszönhetően ma a Magyar Természettudományi Múzeum őrzi világviszonylatban is az egyik legnagyobb Eupithecia referencia gyűjteményt.
Vojnits András a magyarországi Geometridae fajok egy részét tárgyaló faunafüzete
Szabóky Csaba Budapesten 1950-ben született. Tehát tavaly volt a hetvenedik születésnapja. A magyarországi lepkefauna talán legjobb ismerője, nemcsak a makrókat, hanem a molyokat is képes meghatározni. Sok, a trianoni faunára új lepkét talált, számtalan szakdolgozat és sok-sok könyve jelent meg lepkés témákban. Évek óta a Lepkegyűjtemény önkéntese, nemcsak munkájával, hanem értékes példányok ajándékozásával is nagyban hozzájárult ahhoz, hogy a Kárpát-medence Lepidoptera faunájának a Magyar Természettudományi Múzeum gyűjteménye legyen a legfontosabb referencia.
Szabóky Csaba a magyarországi lepkészetről szóló munkája
Ronkay László 1955-ben született Budapesten. Az 1970-es évek végén került a múzeumba, és egészen 2019-ben történt nyugdíjazásáig ott dolgozott. A lepkegyűjteményt ő vezette át a XX. századból a XXI.-be. Munkássága a Noctuidae család palearktikus képviselőire koncentrálódik, az általa leírt taxonok száma légiónyi.
Ronkay László egyik könyve a sok közül
2021
Ebben az esztendőben egy igazán kerek évfordulónk van: Gozmány László (1921-2006) születésének centenáriumát ünnepelhetnénk, és halálának 15. évfordulójáról emlékezhetnénk meg. Vajon a járványhelyzet csak a virtuális ünneplést engedi meg, vagy valóságosan is megemlékezhetünk Laci bácsiról, akinek nemcsak a magyar lepkészet, hanem úgy általában a magyar zoológia is nagyon sokat köszönhet? Hatalmas lepkészeti munkássága mellett (például az ezer oldalt is kitevő Fauna hungariae füzetek) nekik köszönhetjük az Állatvilág hétnyelvű szótárát és a Nemzetközi Állattan Nevezéktani Kódexének magyar fordítását. Bízzunk benne, hogy adódik alkalom az ünneplésre.
Bálint Zsolt, Katona Gergely, Tóth Balázs
