Fazekas Imre, 2017: Magyarország Sesiidae faunája. Sesiidae fauna of Hungary (Lepidoptera). Pécs: Pannon Intézet. Acta Naturalia Pannonica 7: 1-104.
Újabb magánrajzzal, monográfiával gazdagodott a magyar nyelvű lepkész szakirodalom. Fazekas Imre több évtizedes búvárlásainak eredményét foglalja össze ez a kis karcsú kötet, a következőképpen: a bevezető fejezetek után (anyag és módszer; erdészeti- és mezőgazdasági kártevők; kérdéses vagy bizonytalan előfordulású fajok; védett- és vöröskönyves fajok; ritka, lokális, és veszélyeztetett fajok; állatföldrajz, faunaelemek) nagy általánosságban bemutatja a Szitkárfélék családját, a fejlődési alakokat (imágó, tojás [!], hernyó és báb), kulcsokat ad a génuszokhoz, majd a fajokat tárgyalja részletesebben (diagnózis, bionómia, magyarországi lelőhelyek, area, bibliográfia). Mindezt 46 színes és fekete-fehér táblán illusztrálva. Az utolsó két fejezet pedig „A Sesiidae fajok provizórikus földrajzi elterjedése és faunaelemei” illetve „A magyar Sesiidae fajok rendszertani és névjegyzéke”. Természetesen a munkát köszönetnyilvánítások, könyvészeti és a mutatók része zárja le, ahogy illdomos.
Tehát végre kezünkben van magyar nyelven is szitkárhatározó, a legújabb ismeretekkel. Így a sokszor problematikus, eddig nehezen felismerhető fajokat könnyebben képesek leszünk meghatározni. Faunisztikai munkáink biztosan pontosabb adatokat tartalmaznak majd, kevesebb lesz a téves adat. Annak a lepkésznek is, aki egyszer nekilát, hogy a Magyar Természettudományi Múzeum lepkegyűjteményének Kárpát-medencei anyagait revideálja, biztosan nagy segítségére lesz ez a munka: számos újabb adatot közölhet, pontosítva a fajok elterjedését a faunaterületünkön és Magyarország határain belül is, és kijavíthatja a félrehatározásokat.
A faunisztikai-muzeológiai-taxonómiai munkáknál talán még fontosabb a kötet haszna a gyakorlati növényvédelem számára. A szitkárokat nem véletlenül műveli intenzíven a lepkészet már a klasszikus idők óta: számos fajuk jelentős kártevőként lépett fel már akkor is. És most is sok gondot okoznak. Fazekas Imre monográfiájának segítségével talán a laikus is képes lesz meghatározni a kiskertjében vagy gyümölcsösében kártevőként fellépő szitkárt. Ez által növényeinek védelmében alkalmazni a megfelelő módszert, legyen az hagyományos, vagy a nagy eredménnyel működtethető feromon-csapda. Köszönjük az újabb erőfeszítést a magyar lepkészet felemelésére!
Bálint Zsolt és Katona Gergely
(BZs jegyzete: A szitkár szó nem valószínű, hogy a szita szóból származtatható. Minthogy feltételezhetően nyelvújítási szó, jelentése inkább a „szitok” szóból eredeztethető, amikor a „szit” gyököt az „ár” képzővel társítva formálták az új főnevet. A szitkár tehát utal a fajok az ember számára kártevő természetére. Az „üvegszárnyú” lepke a német fordításból származik.)