Simonics G. 1856: Oedenburg's Lepidopteren-Fauna mit vorangehenden kurzen Andeutungen für die Jungen über das Sammeln derselben. - Programm des Benedictiner Obergymnasiums zu Oedenburg, veröffentlicht am Schlusse des Schuljahres 1856: 3-8.
Vidák E. 1856: Verzeichniss der in Oedenburg und dessen Umgebung gesammelten, und nach Ochsenheimer und Treitschke geordneten Lepidopteren. - Programm des Benedictiner Obergymnasiums zu Oedenburg, veröffentlicht am Schlusse des Schuljahres 1856: 9-20.
Vidák E. 1856: Verzeichniss der in Oedenburg gesammelten und nach Heydenreichs Verzeichnisse geordneten Microlepidopteren. - Programm des Benedictiner Obergymnasiums zu Oedenburg, veröffentlicht am Schlusse des Schuljahres 1856: 21-23.
Száz éve fejeződtek be az első világháborút lezáró tárgyalások, amelyek eredménye az ezeréves királyi Magyarország megszűnése lett. Ezt az eseményt nevezzük „trianonnak”. A magyar lepkészetet, és vele együtt a tágabb érdeklődésű körű entomológiát is szörnyű csapás érte: a felviruló természettudományos mozgalmak az anya- és utódállamokban elvesztették társadalmi és gazdasági hátterüket. Újra kellett szervezni őket. Ez a folyamat mind a mai napig tart.
A Magyar Természettudomány Múzeumban őrzött hím Nagy apolló példány, aminek lelőhelyeként Sopron lett feltüntetve.
Sopron volt az egyik város, ahol kiharcoltak egy népszavazást, és a polgárok úgy döntöttek, hogy maradnak az anyaországnál. Ezért kijárt neki a Civitas fidelissima, azaz a Leghűségesebb város cím. Sopronban több neves nevelőintézmény is volt, köztük a bencés Szent Asztrik gimnázium. Ezt a gimnáziumot 1636-ban a jezsuiták alapították, a rend feloszlatása után átvették a domonkosok, majd 1812-ben a bencések. A gimnázium évkönyve 1767-től kezdve rendszertelenül, 1817-től pedig rendszeresen megjelent egészen 1948-ig. Nyelvében követi a kor politikai változásait: első évfolyamai még latinul, majd németül, majd magyarul, aztán megint németül és végül magyarul. A gimnáziumot aztán a kommunisták államosították.
A bencés gimnázium a természettudományos oktatás mérföldköve volt Sopronban. Különösen a lepkészeté. Talán a még bécsi jezsuita hagyományt követve, a gimnázium tantervében benne volt a lepkegyűjtés, amit szakszerűen végeztettek a diákokkal ad maiorem Dei gloriam. Az 1856-ban megjelent évkönyben ez kifejtésre került. A bevezető után a királyi Magyarországon elsőként Sopron városa büszkélkedhet olyan listával, ami tételesen felsorolja ott megfigyelt lepkefajokat. Ez a lista, ahogy a bevezetőt író Simonics Gábor megjegyzi, 17 év szorgalmának eredménye, ami elsősorban Vidák Özsébnek köszönhető. Sopron tehát nemcsak hűséges volt, hanem a lepkészet tudományában az egyik élenjáró. (Érdemes lenne utánajárni, mi történt a gimnázium lepkéivel és mi lett az értékes könyvtárral.)
Vidák katalógusában a soproni pillangók listája.
A lista érdekessége, hogy egyértelműen jelzi a Nagy apolló (Parnassius apollo) előfordulását a fraknói várhegyen: „Doritis Apollo. Forchtenstein. Juni. Juli”. Valószínűleg ez lehet a forrása a hazai irodalomban is nem egyszer disputált soproni apolló adatoknak. Ennek nyomán talán kijelenthetjük, hogy a trianoni határok által megcsonkított Magyarországon valóban nem tenyészett ez a gyönyörű lepke. Kicsiny jel, de ez is mutatja, mennyivel szegényebb lett Magyarország 1920 után. Ahhoz, hogy a szépséges Nagy apollót a magyarországi lepkész láthassa, egy másik országba kellett utaznia. Hogyan érinthette ez Kertész Abát, aki az apollók nagy szerelmese volt? Ha újra a Kárpátokba akart utazni, hogy apollózzon, bizony nem látták szívesen. Hiszen külföldi állampolgársággal rendelkezett. Bízzunk abban, hogy ez a száz év legalább annyiban változott, hogy a szomszédok már nem ellenségként tekintenek ránk. És a mi szemünkben sem tűnik fel rossz fényben a szomszédországi lepkész. Együtt tudunk örülni az élet sokféleségének, és tenni azért, hogy a Kárpátokból ne tűnjön el az Európában sok helyütt a kipusztulás szélére került Nagy apolló.
Bálint Zsolt
