Ali Atahan, Gülden Atahan, Mehmet Gül & Mehmet Atahan 2018. Hatay'in Kelebekleri - Butterflies of Hatay, Subaşı Kuş ve kelebek Gözlem Derneği, Defne, Hatay, Turkey, 183 pp. ISBN: 9786058118102
(link)
Gyermekkoromban számtalanszor láttam George Lucas harmadik Indiana Jones-filmjét, melyben a szent Grált keresve az utolsó keresztes lovaggal is találkozik a címszereplő főhősünk. A címben szereplő felkiáltás Sinkovits Imre magyar hangján, Sean Connery szájából hangzik el, és azóta is eszembe jut, ha Törökország legdélebbi, Hatay tartományáról esik szó. A film ugyanis több amerikai és európai állomás után ide, az antiochiai Alexandrettába, mai nevén a Hatay tartománybeli İskenderun városába vezet.
A két Henry Jones: Sean Connery és Harrison Ford, az Indiana Jones és az utolsó kereszteslovag c. filmben.
Márpedig most mi is ide utazunk képzeletben, a török szerzők angol és török nyelven írt lepkés kötete által. A könyv a német nyelvű, grandiózus méretű "alapmű" (Die Tagfalter der Türkei: Unter Berücksichtigung der Angrenzende Länden) a tartomány nappalilepke fajszámát 124-ről 38 fajjal 162-re emeli. Ezzel ezt a félreeső, területben a mi Békés megyénkhez hasonlítható (5400 km²) déli tartományt a szerzők is ráhelyezték képzeletbeli lepketérképünkre.
A kötet kiadója "Subaşı Kuş ve kelebek Gözlem Derneği" ami magyarra fordítva egy helyi madár és lepkemegfigyelő társaságot jelez. Érdekes párhuzam, hogy Magyarországon is a Magyar Madártani Egyesület keretein belül működött az első hazai lepkész társaság. Hatay madárvilágát bemutató kötetük után (Hatay'ın Kuşları) 2018-ban jelent meg a lepkés könyvük.
A könyv címlapja, néhány „különleges” fajjal: a főképen a Cigariris cilissa (Cilissza gyöngyszinér), az alsó sorban bal oldalon: Euchloe belemia (Sugaras özöndék), középen: Coenonympha arcania (Fehérsávos szénanimfa) és végül a jobb oldalon: Melitaea collina (Dombvidéki tarkály).
Noha az Indiana Jones filmben csak sivár, köves sziklasivatagot, kopár vádikat látunk, a valóság szerencsére túlszárnyalja a film alkotóinak képzeletét. A térség egyik legcsapadékosabb területéről van ugyanis szó, ahol a tengerparttól a 2200 m magas hegyekig igen változatos növényvilág, és az Európa-Ázsia-Afrika találkozásánál fekvő terület rovarvilága is megragadóan sokszínű. Ez a változatosság a kultúrában is tükröződik, Európai szemmel szokatlan érdekesség például, hogy Törökország nyolc szomszédja közül hét más-más betűkészletet használ az íráshoz. Szerencsére a kötet a török mellett angol nyelvű tükörfordítással készült, így számunkra is érthető:
Egy-egy oldalon bemutatja az adott faj helyi elterjedését (térképpel is), tápnövényét, élőhelyigényét, gyakoriságát és három fotót is közöl a lepkéről.
A Zefír boglárkát (Plebejus sephirus) bemutató oldal
A terület lepkekincsei ma is jól őrzöttek, ahogyan azt Dubi Benyamini előszavában is olvashatjuk, bizonyos helyekre csak katonai engedéllyel, kísérővel lehetett eljutni a szíriai háború előtt is. A vidéket járva a szent Grált nem is, de fantasztikus élmény- lepke- és könyvkincsekkel térhetünk haza, mint ahogyan Bálint Zsolt tette, aki a Közel-keleti lepkész konferenciáról (The Third International Congress of Middle East Butterflies) - többek között - ezzel a kötettel tért haza.
Katona Gergely
