HTML

LEPKÉS KÖNYVEK

Blogunkkal a lepkékről szóló kiadványokra, emberekre, lepkékre és úgy általában a lepkészetre szeretnénk felhívni látogatóink figyelmét. Elsősorban a lepkészeket célozzuk meg, akik számára sokszor nem nyilvánvaló, hogy miféle munkákból gyarapíthatják ismeretanyagukat. Emellett természetesen sokan mások, így a természetjárók vagy az állattan vizsgára készülők is haszonnal forgathatják az itt bemutatott lepkés könyveket. Végül nem titkoljuk, hogy a szép könyvek szerelmeseit is szeretnénk tájékoztatni a patinás régiségekről és az újdonságokról egyaránt.

Tudnivalók

Az alábbi blogot a Magyar Természettudományi Múzeum Lepkegyűjteménye működteti.

Mtmagyar.jpg

A blogban megjelenő összes kép a Magyar Természettudományi Múzeum kizárólagos tulajdona.

A képeket felhasználni, csak az intézmény engedélyével szabad. Kérünk mindenkit, ezt szigorúan tartsuk be!

TOVÁBBI BLOGJAINK:

bogaraskonyv_200.jpg

vasilogo.jpg

mtmbloglogo.jpg

Rovatok

Friss topikok

Linkblog

Címkék

Abafi-Aigner Lajos (18) Ackery (1) Adalbert Seitz (1) Adolf Pieszczek (1) Adrian Hoskins (2) Ady Endre (1) Africa (2) Afrika (5) Afrotropical Region (1) Al-Duna (1) Albert Kindermann (3) Albert Stewart Meek (1) Alexandretta (1) Amazonas (1) Ambrus András (1) America (2) Amerika (4) Andok (2) Andrássy Gyula (1) Andrés Orellana (1) Ángel L Viloria (1) Anker Lajos (1) Anker Rudolf (1) Antherea yamamai (1) Antiochia (1) António Augusto Carvalho Monteiro (1) Apatura (1) Apelbee (1) apiformis (1) Ápisz (1) Apollo Books (1) araszoló (1) Aristide Caradja (1) Armenia (1) Arotta lángszinér (1) Arthur Conan Doyle (1) Arthur Gardiner Butler (1) Arthur M Shapiro (2) Astragalus (1) atlas (1) Aurelian Popescu-Gorj (1) Australia (1) Ausztrália (3) Axel Hausmann (1) Azerbaijan (1) ázsia (1) Az év rovara (1) A kis lepkegyüjtő (2) Babanyino (1) Babó (1) Bakacsinerdő (1) Bakony (3) Bálint Zsolt (98) Balkán (1) Balogh Imre (1) Bánát (1) Barina Zoltán (1) Bartha Viktor (1) Bátori Ármin (1) Bátorliget (2) Baudisz Antal (1) Bein Károly (1) bemutatkozás (1) Benyovszky Móric (1) Berge (1) Berlin (1) Bernard dAbrera (8) Berthier (1) Berthold de Limogés (1) Bezsilla Borbála (1) Bezsilla László (2) Bezsilla Paula (1) Biblia (1) Bilbo Baggins (1) Bíró Lajos (3) Blattny Lajos (1) Bogár (1) boglárkák (2) Bohrandt Lajos (1) Bolivia (1) Boros István (1) Bozano (1) Braby (1) Brancsik Károly (1) Brasov (1) Brazília (1) Brephos parthenias (1) Brigitte Kan (1) Brill (1) British Museum (1) Buda (1) Budapest (6) Büki József (1) Buschmann Ferenc (1) butterflies (6) Butterflies of Caucasus and Transcaucasia (1) Butterflies of the World (1) Búvár zsebkönyv (1) California (1) candefacta (1) Carl Linné (1) Ceaucescu (1) Cerva Frigyes (1) Charaxes (1) Charles Boursin (1) Chocó (1) Chondrosoma fiduciaria (1) Christopher Ward (1) cinebutterflies (2) Colias chrysotheme (1) Colias myrmidone (1) Columbia (1) Coultea (1) COVID-19 (2) Coyah (1) csalán (1) Császár Ernő (1) Csempeszkopács (1) Csepel (1) Csepel 130 (1) Cserey Adolf (1) Csiki Ernő (2) Csíkszereda (1) csiro (3) Csontváry Kosztka Tivadar (2) Cucullia gnaphalii (1) Dabas (1) DAbrera (1) Dahlström Gyula (1) Daniel Czekelius (1) David Attenborough (1) David Jutzeler (1) David K Mitchell (1) DEBRECEN (1) Dely Olivér (1) dichtómia (1) Dietzel Gyula (1) Die Schmetterlinge Europas (1) Diószeghy László (1) distribution (1) diurna (2) dombtetőzés (1) Don-kanyar (1) Drezda (1) Dubi Benyamini (3) Dudich Endre (1) dvd (1) Ecuador (1) Eddie John (1) Eduard Hoffer (1) Eger (1) Egyiptom (1) Emich Gusztáv (5) Erdély (2) Ernest Mansell (1) Ernst Mayr (1) Ernst Schatz (1) Erőss Lajos (1) ERTI (1) Eupithecia (2) Európa (1) Europe (2) europe (1) Evenus felix (1) facebook (2) farkröpérek (1) Fauna Helvetica (1) Fauna Hungariae (7) Fauna Regni Hungariae (1) Fazekas Imre (4) Fecskefarkú pillangó (1) Fehérsávos vagráns (1) Fehér Jenő (1) Fekete István (1) Felvégi Frigyes (1) Fenichel Sámuel (2) fénytan (1) Ferdinand Ochseinheimer (2) Ferencz Beatrix (1) Ferencz Károly (1) Földi János (1) Folia entomologica hungarica (1) forceps "a raquettes" (1) Formosa (1) Forró László (1) Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár (1) Fragmenta faunistica hungarica (1) Friedrich (1) Frivaldszky (3) Frivaldszky Imre (14) Frivaldszky János (4) Füle András (3) Gárdonyi Géza Ciszterci Gimnázium (1) geológus (1) geometrid (2) Geometridae (1) George Lucas (1) George Spratt (1) Georgia (1) Georg Friedrich Treitshke (4) Georg Semper (1) Gergely István (1) Ghána (1) Ghana (1) Gór Ádám (1) Gozmány László (10) Graellsia isabelle (1) Gregor Mendel (1) gróf Wass (1) Gubányi András (2) Guinea (1) Gyalui-havasok (1) gynandromorf (1) gynandromorph (1) Gyurovics László (1) Haberhauer József (1) Hágen Antal (1) Hangay György (1) Hans Rebel (1) Harpke (1) Hatay (1) Hawaii (1) Helops fuelei (1) Henriksen (1) Henri Charriére (1) Herend (1) Herkulesfürdő (1) Hermann Hesse (1) Herman Ottó (2) hermaphrodita (1) hernyók (1) Hesperioidea (1) Hewitson (1) Himalája (1) Hippolyte Lucas (2) HNHM (7) Hobbit (1) Horthy Miklós (1) Horváth Géza (2) Horváth Gyula János (1) Horváth Lajos (1) Hreblay Márton (3) Husein Ali Zorkot (1) Idea (1) Ignaz Schiffermüller (1) Ikarus 31 (1) Ilosvai Varga István (1) Inachis io (1) Indiana Jones (1) Iskenderun (1) Ismeretek Tára (1) Issekutz László (1) Izrael (3) Izsák Zoltán (2) Jagelló egyetem (1) Jámborka Donát (1) Janusz Vojtusiak (1) Jean-Yves Guillosson (1) Jellemző adatok Magyarország faunájához (3) Jeremy Dobson (1) Johann Christian Fabricius (1) Johann Christopher Esper (1) John Banks (2) John Heppner (1) John Wolcot (1) Jókai Mór (1) Joseph Johann Mann (1) Julius Lederer (1) Julius Röber (1) káderlap (1) kalap (1) Kamaraerdő (1) Kardos József (1) Kármel (1) Kárpátok (1) Kaszab Zoltán (3) Katona Gergely (45) Katona Kálmán (1) Kaukázus (2) Kerecsend (1) kertész (1) Kertészeti Egyetem (1) Kertész Aba (3) Keve András (1) Kieselbach galéria (1) Kína (1) Kismagyari Kempelen Radó (1) Kiss Ádám (2) Kitaibel Pál (1) Kittenberger Kálmán (1) Koch (1) komló (1) König Frigyes (2) könyvek (2) Korea (1) koronavírus (1) Kossuth-díj (1) Kovács Lajos (9) Koy Tóbiás (2) Kozma Péter (1) Kreutzer (1) Kudrna (1) Kunhegyes (1) Kun András (1) Kurt Reuter (1) Kutasi Csaba (1) kvantumfizika (1) Ladislaus Reser (1) Lampides boeticus (1) Langerth József (1) lángszinérek (2) Larsen (1) Leah Benyamini (1) Lebanon (1) Lejtényi Sándor (2) Lengyel Gyula (1) Lentikápolna (1) lepidoptera (5) Lepidoptera (1) lepke (6) lepke-csapó (1) lepke-olló (2) Lepkegyűjtemény (3) lepkegyűjtemény (3) lepkéi (1) Lepkeírások (1) lepkék (9) Lepkekirály (1) Lepkék pillék pillangók (1) lepkeolló (1) lepkés (1) lepkeskonyvek (1) Lepkészet Története Magyarországon (5) lepkés videó (1) Lévai Szabolcs (1) Levante (1) Libanon (1) Licenidos Espanoles (1) Limenitis populi (1) Lipthay Béla (1) London (1) lopás (1) Lósy József (1) Lukhtanov (1) Lux (1) Lycaena dispar (1) lycaenidae (1) L Hugh Newman (1) Maculinea arion (1) Madárgyűjtemény (1) Magyarország lepkéi (1) Magyar Entomológiai Társaság (1) Magyar Hírlap (1) Magyar Királyi Államvasutak (1) Magyar Nemzeti Múzeum (3) Magyar Rovartani Társaság (5) Magyar Szemőc (1) Magyar Természettudományi Múzeum (20) Magyar Tudományos Akadémia (2) Malcolm Scoble (1) Manaos (1) Margaret Fountaine (1) Mária Terézia (1) MATARKA (1) Mauro Costa (1) MÁV (1) mediterranean (1) Mehádia (1) Melanargia russiae (2) Mender Ákos (1) Merkl Ottó (2) Mészáros Zoltán (5) Metelka Ferenc (2) Micandra sapho (1) Michael Denis (1) Michel Libert (1) Middle East (1) Mocsári szénanimfa (1) Molnár Gábor (3) Mongólia (1) Montedégói Albert Ferenc (1) Móra Ferenc (1) morpho (3) Moses Harris (1) Moult (1) MRT (1) Muray Róbert (1) múzeum (1) Nagybányai Sándor (1) Nagy Endre (1) Nagy Ferenc (1) nappali (9) Narancsszín Surán (1) Neild (2) Nekrutenko (1) Németh Lajos (3) Németh Tamás (1) Nepál (2) Neugebauer Tibor (1) Neurellipes ferenczi (1) névtár (2) NHMUS (7) Niels P Kristensen (1) Noctuidae (2) nordwestasiens (1) Növénygyűjtő (1) Növény és Rovargyűjtő (1) Nyírő Miklós (2) Nymphalini (1) Nymphalis freyi (1) Orbiculosa kiadó (1) Óriáskígyók Földjén (1) Orlovka (1) Ornithoptera (1) Ornithoptera alexandrae (1) Ornithoptera victoriae (1) ornitológia (1) Országos Lepkész Találkozó (1) Országos Tanszergyártó és Értékesítő Vállalat (1) Oscar Struve (1) Ottokar Bohatsch (1) Otto Hubber (1) Otto Staudinger (5) Oxford (1) Oxytripia orbiculosa (4) Pachypasa otus (1) Pakisztán (1) Pallas Nagy Lexikona (1) Pál Attila (1) Pál János (2) Pannon Intézet (1) Pantepui (1) Pápa (1) Papilionoides (1) Papilio machaon (1) Papp Jenő (1) Pápua Új-Guinea (2) parlagfű (1) parlagfű naplász (1) Parnassius apollo (2) Pastorális Gábor (1) Pável János (2) Pennerstorfer (1) Perisomena caecigena (1) Peru (1) pestis (1) Pestújhely (1) Peter Frey (1) Petőfi Irodalmi Múzeum (1) photonique (1) Pieter Kan (1) pillangó (1) Pillangóvilág (3) Plebejus sephirus (1) Plusia zosimi (1) Polonyi Vilmos (1) Pronophilini (1) Pungor Zoltán (1) Pytheas kiadó (4) Rab Gusztáv (1) Racheli Schwartz-Tzachor (1) Rácz Gábor (1) Ráday Levéltár (1) Ramat Hanadiv (1) Réal (1) Reketó (1) ResearchGate (1) Reskovits Miklós (1) Rézbányai László (1) rézvirág (1) Rhyparioides metelkana (1) Río Joly (1) Río Micay (1) Rohoska József (1) Románia (3) Romero (1) Ronkay László (3) Rothschild (1) Rovarász Híradó (1) Rovargyűjtő (2) Rovartani Társaság (1) Rudkino (1) Russian Federation (1) Ryk Tuhlbag (1) Sáfián Szabolcs (2) Sariot (1) Satyrinae (1) Satyrus ferula (1) Scandinavia (1) Schilberszky Károly (1) Schmidt Antal (7) Schweiger (1) Schweiz (1) scissors nets (1) Scoble (1) Sean Connery (1) Securitate (1) Seitz (1) Seprős Imre (1) Settele (1) Simonics Gábor (1) Sinka István (1) Sinkovits Imre (1) Siproeta epaphus (1) Sir Joseph Banks (1) Skandinávia (1) Smith (1) Soós Lajos (1) Sopron (1) Spanyol (1) Spuler Arnold (1) Stéphane Attal (1) Sun-Jae Park (1) Svájc (1) Szabóky Csaba (6) Szabó Richárd (1) Szalkay József Magyar Lepkészeti Egyesület (2) Széchenyi Zsigmond Könyvtár (2) Szedlacsek (1) Székelykeresztúr (1) Székely Levente (2) Szemerédi István (1) szemőc (1) Szent-Ivány József (8) Szentendre (1) szépke (2) Szigetköz (1) Szinjátszók (1) szitkár (2) Szlabey Ernő (2) Szőcs József (1) szöglenc (2) Szombathely (1) Szombathelyi Ervin (1) Szovjetunió (1) Sztálin (1) Sztarij Oszkol (1) táblahegyek (1) tagfalter (1) Taiwan (1) Takács Attila (1) Tallós Pál (2) Tanzánia (1) Tavia Kurz (1) Természetrajzi Füzetek (1) Természettudományi Közlöny (1) Természettudományi Múzeum (11) Thaiföld (1) Thecla coronata (1) Thecla werneri (1) Theodore L Mead (1) Theorema sapho (1) The Entomologist (1) Thomas Witt (1) Tibet (1) Tihany (2) Timothy D Magnolis (1) típus (1) Tolkien (1) Tomasz Pyrcz (1) Torben Larsen (2) Törökország (1) Tóth Balázs (1) Trianon (3) Tristan Lafranchis (1) Tshikolovets (2) TTM (6) Turkey (1) Türkmenisztán (1) types (1) Uherkovich Ákos (1) Uhryk Nándor (2) Ulbrich Ede (3) USA (1) Üzbegisztán (1) Vándor boglárka (1) Vane-Wright (1) Vángel Jenő (1) Várbazár (1) Varga Zoltán (1) Velez Zsigmond (5) Venezuela (1) Versec (1) Vidák Özséb (1) Vida Lajos (2) Vig Károly (4) Visóvölgyi István (1) Vladimir Nabokov (1) Vojnits András (8) Volga (1) Volker Michels (1) Vörös Judit (1) Wagner János (2) Walter Rothschild (1) Wass Béla (1) Werner Hopp (1) Wiemers (1) Winston Churchill (1) Won-Yeong Choi (1) Xanthus János (1) Yosi Ben-Mayor (1) Zebegény (1) Zsákos Bilbó (1)

Muray Róbert lepkéi Tanzániából

2021.04.18. 10:41 :: KatonaG

muray.jpgMuray Róbert műtermében, általa festett gímszarvasokkal a háttérben

Muray Róbert (1931–2009) a Magyar Képzőművészeti Egyetem tiszteletbeli professzora, A Magyar Köztársasági Érdemrend kiskeresztjével és a Magyar Köztársasági Arany Érdemkereszttel kitüntetett grafikus és és festőművész, Csepel díszpolgára.  – írja róla a Wikipedia. Beszámol arról is, hogy a híres vadfestményei mellett posztereket, könyveket illusztrált, pavilonokat tervezett, emellett szenvedélyes vadász volt, de sokan tudják róla, hogy madarászott és a Magyar Madártani Egyesületnek az alapítástól tagja volt. A dürgő túzokkakasos logót, az MME díjainak kisplasztikáival együtt ő tervezte és éveken át madarakat is  gyűrűzött. Keve András (1909-1984) szárnyai alatt, még 15 éves gyerekként járt először múzeumunk Madárgyűjteményben, és halála után pár évvel a Magyar Természettudományi Múzeumban egy emlékkiállítása is volt. 

Az ornitológusi helyett a művészi pályát választotta. De nem maradt hűtlen a madarakhoz. Vadászati témájú képein remekül ábrázolja őket, legyen az bagoly, fácán, fürj vagy éppen zsákmányára lecsapó ölyv. De ami talán még fontosabb, nagyon sok madaras könyvet illusztrált, többek között a több tízezer példányban megjelenő Búvár zsebkönyveket. Madárábrázolásai nemcsak szak-, hanem életszerűek is, hiszen szenvedélyesen járta az erdőket-mezőket. Trópusi területekre is eljutott, ezért nemcsak hazai, hanem egzotikus madarakat is megfigyelhetett. Olvashatunk arról, hogy a híres vadász,  Dr. Nagy Endre (1913–1994) meghívására 1986-ban több hónapig Afrikában, Tanzániában élt. (Nagy Endre kalandos és fordulatos életéről ezt a nemrég elhunyt lepkész kollégánk, Vojnits Andás által írt cikket tudjuk ajánlani.)

 

fig_01.jpg

 fig_02.jpg

A festő által gyűjtött lepkepéldányok. Felül: Agátina özöndék (Mylothris agathina), alul: Bársonyos csipkész (Junonia oenome). Mindkettő az afrotrópikus régióban gyakori, szinte mindenütt megtalálható vándorfaj. Méretléc: 1 cm.


Tehát Tanzánia. Ha pedig már ott járt nem csak élményeket, madarakat és nagyvadakat gyűjtött, hanem lepkéket is! Gyűjteményrendezés közben több általa gyűjtött példány is előkerült, amiből itt kettőt mutatunk be. Lepkegyűjteményéről nem tudunk, lepkés Muray-festményt sem találtunk az interneten, de úgy látszik, mégsem múltak el nyomtalanul az általános iskolai, többeknek emlékezetes Nagybányai Sándor tanár úrral tett növény- rovar- és lepkegyűjtő "expedíciók", és Muray Róbert nem csak megmaradt lepkésznek, de a Magyar Természettudományi Múzeum lepkegyűjteményére is gondolt, mikor hazatért Afrikából! És azon már csak mi, lepkészek töprengünk, milyen képeket lepkeképeket festett volna Muray Róbert a Búvár zsebkönyvek sorozathoz. Minden bizonnyal a madaras képeihez hasonló remekeket, hiszen látnia kellett barangolásai során a pocsolyák mellett tömegese szívogató boglárkákat, vagy dombtetőző Kardos illangókat és Fecskefarkú pillangókat, és biztosan  látott fakérgen üldögélő frissen kikelt Hársfaszendert, amint szárnyait első rezegtetve repülésre készülődik. Meg kellett ihlessék a tanzániai lepkék is. Vajon hagyatékából előkerülnek-e lepkefestmények? Mi bizony nem csodálkoznánk  ezen, hanem egy kis mosollyal konstatálnánk: lám ekkora ereje van a pikkelyröpűek szépségének, mert a festő képtelen nekik ellenállni.

Katona Gergely és Bálint Zsolt

Címkék: Afrika Katona Gergely Csepel Tanzánia Nagy Endre Vojnits András Muray Róbert Keve András Nagybányai Sándor

Lengyel Gyula gyógypedagógus kirándulási naplója Rákosi és Kádár idejéből

2021.03.31. 08:56 :: KatonaG

Ahogy a Lepkés könyvek bejegyzéseiből a rendszeres olvasónak egyértelmű, a Magyar Természettudományi Múzeum lepkegyűjteményében nemcsak lepkepéldányokat, azokhoz tartozó kiegészítő gyűjteményeket és a szakirodalmat, hanem fényképeket és kordokumentumokat is őrzünk. Ez utóbbiak közé tartoznak a különféle gyűjtőnaplók és levelek, amelyek előbb vagy utóbb majd átkerülnek a Tudománytörténeti Gyűjteménybe. A gyűjtőnaplók közül itt most csak az egyiket mutatjuk be. Érdekessége több is van, ezekből szemelvényezünk.

cover.jpgA napló fedele, és egyik oldala 1954. márciusi kirándulásokról szóló bejegyzésekkel.

(1) A napló a magyar történelem nem túl rózsás évtizedét öleli fel. Az első  gyűjtőút ismertetője „Kirándulás a Pápakovácsi láprétre” címmel 1952. május 11-én, az utolsó a „Dobai erdőkben Palival” 1962. IV. 22-én született. A legutolsó (ceruzával írt) bejegyzés pedig: „1965. VIII. 18.-i dátummal több meghatározatlan növény – régi Pali naplókban utána nézni!”.

(2) A naplót vezető személye ismeretlen, de a gyűjtőtársakat következetesen feljegyzi a „Társ” bekezdésben. Ez a társ legtöbbször „Pali’, olykor női nevek is feltűnnek (Csajághy Jolán, Czucza Emma, Gál Tinka, Kálmán Emília) vagy férfiak (Tóth Sándor és Gábor).

(3) A gyűjtések helyszínei a Bakonyaljára, a Bakonyra és Pápa környékére szorítkoznak.

(4) A bejegyzéseket három különböző színű tintával, szép, rendezett és lendületes írással jegyezték: a zöld botanikai, a piros ornitológiai és a fekete szín lepidopterológiai megfigyeléseket jelez. A dátum, a helyszín és az időjárási megfigyelések is feketével vagy kékkel íródtak.

(5) A naplóban két dátummal jelzett „térkép melléklet” is található. Az 1959. VI. 6.-án Noszlopról Nagyalásonyba tartó, és az 1962. VI. 3.- án Pápateszér és Bakonyszentiván közötti vízfolyás mentén tett kirándulást jeleníti meg pauszpapíron, három színű tintával és ceruzával írva és rajzolva.

map.jpg

Az 1959. VI. 6-i útról készült térkép, a megfigyelt állat- és növényfajokkal.

(6) A naplóban még található egy „Dátum nincs” megjelölésű lila füzetborítóban levő kézirat, aminek címe: „Kovács Lajos: A magyarországi nagylepkék és elterjedésük művének lelőhelyei a növényföldrajzi tájegységek szerint csoportosítva”. A kézírás nem egyezik a naplóban találhatóval.

(7) Semmiféle bejegyzés nem utal az abban az időben zajló téeszesítésről, a Rákosi-kultuszról, az 1956-os eseményekről, majd a szovjet megszállásról és a kádári „konszolidációról”.

Ki írta ezt a naplót? Ki lehetett „Pali"?. A választ elég egyszerű volt megtalálni. A napló több esetben is jelzi a „Melitea aurinia” (= Aranyos tarkály; Euphydryas aurinia) gyűjtését, nem egyszer a Devecser melletti Széki-erdőben. A faj dunántúli (háború utáni) felfedezése részben Tallós Pál (1931-1968) nevéhez köthető. Mészáros Zoltán és Vojnits András könyve, ha röviden is, de méltóan emlékezik meg róla: „… a fiatalon elhunyt erdész-botanikus a Bakony-hegység és a Nyugat-Dunántúl faunájának kutatásában alkotott maradandót”. A múzeumban több Aranyos tarkály példány is van Tallós Páltól, de egyik sem olyan dátumokról és helyekről, amiket a napló jelez. Viszont több olyan példányt találtunk, amik Lengyel Gyula nevéhez köthetők, és a gyűjtési hely és időpont is megegyezik a naplóban olvasottakkal.

 fig_01.jpg

Lengyel Gyula által gyűjtött Aranyos tarkály példányok.

Visszaemlékezések szerint dr. Lengyel „szeretetével és lelkesedésével rovarászok nemzedékeit nevelte”. Halála után jelentős gyűjteménye a múzeumba került, feltételezhetően a napló is ekkor érkezett. Az előbbiek ismeretében talán megalapozott az a feltételezés, hogy a naplót Lengyel Gyula (1891-1968), egykori gyógypedagógiai tanár és minisztériumi főelőadó írta. A Kovács Lajos faunaművéhez írt jegyzék, pedig feltehetően Tallós Páltól származik, aki élénken érdeklődött a növényföldrajz iránt.

Dr. Lengyel naplója újabb ékes bizonyítéka annak, hogy a tárgyára összpontosító természetbúvár immunis a politikai járványokra, sőt a társadalmi események is közömbösen hagyják. Nincs kesergés a parasztok megnyomorítása vagy a szovjet megszállás fölött. Lepkék, madarak és virágok vannak, ahogy a távolban „időnként előtűnik a Somló”, és hogy „a vidék hol somogyias, hol Őrségre emlékeztető”. Mert miért is keseregne? Ideológiák és hadseregek jönnek és mennek, határok tolódnak erre meg arra. Velük nem az élet, hanem a halál terjed, de a lepkéket és az őket kutató lepkészt nem a pusztulás okozta változások, hanem az élet állandósága érdekli. Ezért 1956 után sem azt jegyzi fel , „hogy az oroszok visszajöttek” vagy "zúg a traktor, szánt az eke", hanem azt, hogy „Kovács néni rétjén szép tűzpillék napoztak, röpködtek” vagy „elég sok lepke röpked: Auriniák, már nem frissek, ülnek virágokon”.

Bálint Zsolt és Katona Gergely

1 komment

Címkék: Bálint Zsolt Bakony Magyar Természettudományi Múzeum Katona Gergely Pápa Kovács Lajos Vojnits András Mészáros Zoltán Tallós Pál Lengyel Gyula

Meg nem ünnepelt lepkészeti évfordulók

2021.02.04. 13:29 :: KatonaG

Az elmúlt 2020-as esztendőt minden bizonnyal sokan nem felejtik el. És talán az emberiség történelmében is kiemelt helyet kap, mint egy-egy nagy történelmi esemény. Talán hasonlatos 1789-hez, 1919-hez vagy éppen 1945-höz. Ezek az évszámok sorsokat fordítanak, következésképpen a természetesnek vett, hagyományos emberi szokások elmaradnak és átadják a helyüket valami újnak, vagy éppen tátongó űr marad utánuk. A Magyar Természettudományi Múzeum lepkegyűjteményének a koronavírus okozta kellemetlenségek közepette talán a leginkább fájó volt, hogy nagy évfordulóik kapcsán elődeinkről nem emlékezhettünk meg méltóképpen, és az élőket sem ünnepelhettük meg, még koccintani se tudtunk velük. Kik voltak ezek?

Az elhunytak

Frivaldszky Imre (1799-1870) 150 éve halt meg Budapesten. Ő volt az első Magyarországon, aki életét a lepkék kutatásának szentelte. Úttörő expedíciókat szervezett a Balkánra és Anatóliába, az Égei-tenger szigeteire. Megteremtette a magyar lepkészet alapjait: a Nemzeti Múzeummal megvásároltatta a kor jelentős lepkegyűjteményeit (Ochsenheimer és Treitschke), halála után pedig közel hetvenezer lepkét számláló gyűjteményét a magyar állam megvásárolta. Ez lett a mára 1,7 millió lepkét számláló múzeumi gyűjtemény alapja.

frivaldszky-magyarorszag-faunaja.jpg

Frivaldszky Imre 1865-ben megjelent műve: Jellemző adatok Magyarország faunájához

Abafi Aigner Lajos (1840-1909) 180 éve született a ma Szerbiában levő bácskai Nagyjécsán. Az, hogy huszárkapitány édesapja szabadkőműves volt, meghatározta egész életét. Bár német anyanyelvű volt, kiválóan megtanult magyarul és irodalmi ügyekkel foglalkozott. Ő volt az első magyar nyelvű páholy első nagymestere. Élete derekán kezdett lepkészkedni, és hallatlan irodalmi aktivitást fejtett ki. Talán a magyar nyelvterületen kívül ő a legismertebb lepkész hazánkfia. Neki köszönhetjük mind a mai napig használt, reprintben is megjelent klasszikus határozókönyvet, az „Abafi”-t. Élete vége felé múzeumi tisztviselőként dolgozott, és Frivaldszky János idejében Pável János mellett ő volt a Lepkegyűjtemény kurátora.

cover.jpg

Abafi-Aigner Lajos klasszikus könyve

Schmidt Antal (1880-1966) 140 éve született a bácskai Lugoson (ma Románia). 1906-ban lépett a magyar Nemzeti Múzeum szolgálatába, ahonnan 1936-ban ment nyugdíjba. Hivatali évei alatt a Lepkegyűjtemény hajóját viharos vizeken kellett kormányoznia. A trianoni tragédia és az azt megelőző Tanácsköztársaság eseményei évtizedekig tartó feszültségeket eredményeztek, amiket csak egy újabb világégés szüntetett meg. Munkássága gyümölcseként emelkedett a múzeumi lepkegyűjtemény nemzetközi szempontból is jelentőssé, nagy hangsúlyt fektetett a Microlepidoptera-kra és különféle Macrolepidoptera csoportokra. Sikerült megvásároltatnia a Krone-gyűjteményt, megszerezte a műegyetemről az ott kallódó kuriozitást, a Koy–gyűjteményt. Hivatali ideje végén került Bartha Viktor barátjának lepkeanyaga és könyvtára a múzeumba, amit csak a II. világháború okozta felfordulás után tudtak beleltározni.

schmidt_orbiculosa.jpg

Schmidt Antal legismertebb munkájából, az Oxytripia orbiculosa életmenetét bemutató tábla

Kovács Lajos (1900-1971) 120 éve született Budapesten, a II. világháború utáni lepkészet nagy alakja. Eredetileg a Budapesti Levéltár igazgatója, de a kommunista változások után kényszernyugdíjazták. Ennek következtében került a lepkegyűjteménybe, akadémiai ösztöndíjon. Mindezidáig legnagyobb faunistánk, a múzeumi Lepkegyűjtemény nemzeti (Kárpát-medencei) részében becslésünk szerint közel százezer olyan példány van, amit ő preparált és cédulázott. Az ő tanítványai voltak Mészáros Zoltán (1936-2017), Rácz Gábor, Vojnits András és Varga Zoltán.

kovacs-borito.jpg

Kovács Lajos emlékének ajánlott temetikus folyóiratszám

Szent-Ivány József (1910-1988) 110 éve született, aki Schmidt Antal után volt egy rövid ideig a Lepkegyűjtemény vezetője. A II. világháborút megelőző évtizedben újraindította Folia entomologica hungarica, és megalapította a Fragmenta faunistica hungarica szaklapokat, és szándékában volt a magyar lepkészek társaságának megalapítása is. A világháborúban az ostrom elől a múzeum lepkegyűjteményét Tihanyba menekítette. Nagyszerűnek induló hazai munkásságára a politikai változások tettek pontot. Kényszerű emigrálása után Ausztráliában köztiszteletnek örvendő entomológus lett, halála után könyvtárát és különlenyomat-gyűjteményét a múzeumnak adományozta.

 fragmenta_faunistica_hungarica.JPG

Szent-Ivány József által alapított folyóirat utolsó számának címlapja

Akik köztünk vannak

Vojnits András 1941-ben, nyolcvan éve született Budapesten. Az 1960-as évek derekán került a lepkegyűjteménybe Kovács Lajos mellé. Három évtizedet töltött a múzeum állományában. Kezdetben lepkemigrációval kapcsolatos kérdéseket tanulmányozott, de később az Araszkafélék (Geometridae) specialistája lett, és ő vezette a gyűjteményt. Több száz taxont írt le. Nevéhez fűződik az 1986-ban hazánkban megtartott európai lepkészeti kongresszus megszervezése. Munkásságnak köszönhetően ma a Magyar Természettudományi Múzeum őrzi világviszonylatban is az egyik legnagyobb Eupithecia referencia gyűjteményt.

araszolo_vojnits.jpg

Vojnits András a magyarországi Geometridae fajok egy részét tárgyaló faunafüzete

Szabóky Csaba Budapesten 1950-ben született. Tehát tavaly volt a hetvenedik születésnapja. A magyarországi lepkefauna talán legjobb ismerője, nemcsak a makrókat, hanem a molyokat is képes meghatározni. Sok, a trianoni faunára új lepkét talált, számtalan szakdolgozat és sok-sok könyve jelent meg lepkés témákban. Évek óta a Lepkegyűjtemény önkéntese, nemcsak munkájával, hanem  értékes példányok ajándékozásával is nagyban hozzájárult ahhoz, hogy a Kárpát-medence Lepidoptera faunájának a Magyar Természettudományi Múzeum gyűjteménye legyen a legfontosabb referencia.

lepkeszet_tortenete_2059_nagy.jpg

Szabóky Csaba a magyarországi lepkészetről szóló munkája

Ronkay László 1955-ben született Budapesten. Az 1970-es évek végén került a múzeumba, és egészen 2019-ben történt nyugdíjazásáig ott dolgozott. A lepkegyűjteményt ő vezette át a XX. századból a XXI.-be. Munkássága a Noctuidae család palearktikus képviselőire koncentrálódik, az általa leírt taxonok száma légiónyi.

 plusiinae_i_ronkay.jpg

Ronkay László egyik könyve a sok közül

2021

Ebben az esztendőben egy igazán kerek évfordulónk van: Gozmány László (1921-2006) születésének centenáriumát ünnepelhetnénk, és halálának 15. évfordulójáról emlékezhetnénk meg. Vajon a járványhelyzet csak a virtuális ünneplést engedi meg, vagy valóságosan is megemlékezhetünk Laci bácsiról, akinek nemcsak a magyar lepkészet, hanem úgy általában a magyar zoológia is nagyon sokat köszönhet? Hatalmas lepkészeti munkássága mellett (például az ezer oldalt is kitevő Fauna hungariae füzetek) nekik köszönhetjük az Állatvilág hétnyelvű szótárát és a Nemzetközi Állattan Nevezéktani Kódexének magyar fordítását. Bízzunk benne, hogy adódik alkalom az ünneplésre.

Bálint Zsolt, Katona Gergely, Tóth Balázs

Szólj hozzá!

Címkék: Tihany Bálint Zsolt Varga Zoltán Ronkay László Magyar Természettudományi Múzeum Abafi-Aigner Lajos Kovács Lajos Gozmány László Oxytripia orbiculosa Szabóky Csaba Pável János Frivaldszky Imre Fauna Hungariae Szent-Ivány József Georg Friedrich Treitshke Schmidt Antal Noctuidae Koy Tóbiás Vojnits András Mészáros Zoltán Rácz Gábor Ferdinand Ochseinheimer COVID-19 Eupithecia Folia entomologica hungarica Fragmenta faunistica hungarica Bartha Viktor Geometridae

A levantei térség pillangói és búskái

2020.12.23. 12:20 :: KatonaG

Dubi Benyamini & Eddie John, 2020. Butterflies of the Levant and nearby areas Southern Turkey, Cyprus, Syria, Lebanon, Israel, Jordan, Egypt, Sinai & NW Saudi Arabia. Vol. II. Papilionidae Pieridae Hesperiidae. Beit-Arye, 4D MicroRobotics Ltd., 208 pp. ISBN: 978-965-92822-0-3.

dubi_book_001.jpg

A könyv borítója

Az északi féltekén Dubi Benyamini neve ismerősen hangzik a lepkészek számára. A palearktikus fauna kapcsán számos faj élettörténetének kutatása kapcsolható nevéhez, ilyen például a rejtélyes Alfieri boglárka (Iolana alfierii Wiltshire, 1948). Új taxonokat is felfedezett. A legnevezetesebb a Pseudophilotes jordanicus Benyamini, 2000 nevű apró boglárka. De a földgömb déli részén élő Nabokov-boglárkák (Pseudolucia génusz) élettörténetének monográfiájáról is ismert. Neve több mint harminc, a tudomány számára új neotropikus faj felfedezéséhez és leírásához is köthető.

Kevesen tudják azonban, hogy Benyamini úr 1983-ban alapította az Izraeli Lepkészek Társaságát, azóta szervez országos és nemzetközi konferenciákat, szerkeszteti és kiadja a társaság hírlevelét. A találkozókon és az említett hírlevélben már több száz (!) rövidebb vagy hosszabb tanulmány bemutatására került sor a Közel-Kelet sokféle élőhelyét benépesítő legkülönbözőbb fajokról. Ő volt az, aki megírta az első izraeli nappalilepke határozót. Ennek a könyvnek már hét kiadása van. És Benyamini úr a pillangókertészet úttörője Izraelben. Ám mindezek eddig csak ivritül, modern héber nyelven voltak olvashatók.

Benyamini kollégánk ebben az évben indította el könyvsorozatát angolul. Ebben foglalja össze a több mint fél évszázada a levantei térségben folytatott lepidopterológiai tevékenysége során gyűjtött eredményeit. Az, ahogyan ezt teszi, nemcsak egyszerű és nagyszerű, hanem lenyűgöző és sok szempontból újszerű. A könyv eltér a megszokott lepkehatározóktól. Lássuk miképpen, három bekezdés segítségével: külalak, szerkesztés, szöveg és ábrák.

 

dubi_book_003.jpg

A Sárgaöves pürke bemutatása a könyvben

(1) A külalak elegáns, keménytáblás borítóval. A formátum A4 (21 cm x 29,5 cm) méretű. Az oldalakon található információ két oszlopba van rendezve, ami az egész könyv számára jó ritmust ad az olvasáshoz. Kivételt képeznek a fő fejezetek nyitó oldalai, amelyeket teljes oldalas fényképek és mozaikszerű életciklus-ábrák osztanak el. Mindezek frissítik a könyvet, és új lendületet adnak az olvasónak, hogy kézben tartsa a kötetet és folytassa a felfedezést.

(2) A szöveg rendkívül jól megírt és szerkesztett, köszönhetően a társszerző Eddie Johnnak. A fő fejezetek a következők: Tartalom (7-19. o.), Pillangófélék (Papilionidae, 20-55. o.), Özöndékfélék (Pieridae, 56-125. o.), és Búskafélék (Hesperiidae, 126-181. o.). A kötet végén szójegyzék, rövidítések listája (182-183. o.), tudományos nevek jegyzéke (184-185. o.), hivatkozások és válogatott bibliográfia található. Az egyik gyöngyszem a kilencedik oldalon található, ahol pompás és sokatmondó előszó olvasható Art Shapirotól, a kaliforniai egyetem professzorától, akinek misztikus humora átsugárzik a sorokon. Az összes fajt azonos módon tárgyalja: mindig esetben nyitó esszé adja az avizót, bemutatva a megcélzott fajt, majd annak biológiáját (a következő sorrendben: repülési időszak, élettörténet, élősködők, gazdanövények) és elterjedését részletezi. A szerzők különösen sok információt közölnek, amelyek mindegyike a legutóbbi megfigyelések bizonyítékain alapul; ha nem, akkor mindig vannak pontos hivatkozások a forrásra. Most nem részletezzük,  de nem kerülhető el a kísértés, hogy kiemeljük a „Papilio machaon x Papilio saharae” és a „ [Muschampia] hieromax (Hemming, 1932) komplexum” fejezeteket. Mindkettő tipikus „dubiada”: a legkisebb élettörténeti részletek feltárása, összefüggések bemutatása, és a helyes következtetések levonása jellemzi ezeket.

(3) És végül a szöveg és az ábrák: Milyen bájos és jól megkomponált a triptichon a negyedik oldalon! Az olvasót a levantei térség legmagasabb tartományába, az Anti-Libanon havasainak alpesi rétjeire viszik, majd a Antiochia száraz feketefenyvesein keresztül ereszkednek le a Föld legmélyebb helyére, hogy a szikes Holt-tengerre érkezzenek. Valóban remek kompozíció. Ha az olvasó tudja, hogy a könyv tervezője Leah Benyamini, aki kiválóan képzett művész, akkor nem lepődik meg. Milyen nagyszerű ötlet, hogy minden lepkecsalád esetében látunk egy grafikont, amelyen láthatjuk a fajok repülési periódusait hónapok szerint, majd az összes faj életciklusát mutatja be, párhuzamosan a peték, bábok, hernyók és az imágók képeivel! Az elterjedési térképek is naprakészek, a tipikus élőhelyek képeit múzeumi példányokkal tették szemléletesebbé, láthatjuk az összes fejlődési alak, a gazdanövények és a viselkedési módok szinte teljes dokumentációját - mindezt a természetben készített fényképeken keresztül.

dubi_book_002.jpg

A negyedik oldal triptichonja

A legvégén pedig: a könyv talán abban is szokatlan, hogy a négy részre tervezett sorozat második része jelent meg elsőként. De ennek okát jól megmagyarázzák a 15. oldalon. Akit érdekelnek nemcsak ennek a részletei, hanem a fent ismertetettekben szeretne mélyebben elmerülni, annak saját példányt kell beszereznie. Meggyőződésünk, a könyv nem okoz csalódást.

Bálint Zsolt és Katona Gergely

Címkék: Izrael Bálint Zsolt Katona Gergely Levante Arthur M Shapiro Antiochia Dubi Benyamini Eddie John Leah Benyamini

A közel száz éves lepkehatározó

2020.11.25. 14:06 :: Lángszinér

Fehér Jenő, 1923: Nappali lepkéink gyors és könnyű határozója kezdők számára. Ismeretek Tára, 19. Lampel R. (Wodianer F. és Fiai) R.T., Franklin társulat nyomdája, Budapest, 55 o. (15 x 11 cm; ISBN nincs) Pdf.

Egy kedves ismerősöm közel egy éve nagy örömöt okozott nekem. Édesapjának könyvtára felszámolása közben kezébe akadt egy kis nyomtatott füzetecske, amit kemény táblák közé kötöttek, és a gerincére fehér festékkel felírták a szerző vezetéknevét és a füzet pontos tartalmát – Fehér:  Lepke-határozó. Csodálkozva vettem kézbe, és forgattam.  Addig azt hittem, hogy az összes 1945 előtt megjelent magyar nyelvű lepkés kiadványt ismerem.  Hát vannak meglepetések.

0001.jpgA nyomtatvány borítója

A kis nyolcadrét füzetecske az Ismeretek Tára sorozat utolsó darabjaként jelent meg. Olyannyira utolsó, hogy lám, még a Wikipédia szócikk sem tud róla. A szerző, Fehér Jenő nem volt lepkész, de a természet világát jól ismerte, a sorozatban növény- és bogárhatározói jelentek meg, de írt ásványhatározót is. Utolsó műve az "Időjós állatvilág" a negyvenes években, és még később is népszerű olvasmány volt a természet iránt érdeklődők körében.

A könyvecske írója az Abafi-féle magyar lepkeneveket használja, kis szépítéssel, mert a lepke szó helyett olykor (következetlenül) a pillangót használja. Így van boglárka-lepke és bús-pillangó, enyhész-pillangó és nyárfa-lepke, szemes-lepke és szerecsen-pillangó, szivárvány-lepke és tarka-pillangó, stb. De azért van még Frivaldszky-féle surán és szitkár, sőt inó és zigéna is.  Ez a kis mű lehetett az alapja a Dudich-féle Állathatározóban megjelent kulcsoknak, amire aztán ráépült a mind a mai napig használt rossz magyar lepkenevezéktan.

Maga a kis mű ügyesen és következetesen van megírva. A faunaterületünkön előforduló nappal repülő lepkék leggyakoribb fajait meg lehet határozni. A szerző kikacsingat az akkor még "friss" trianoni határokon túlra, hiszen a kulcsban több szerecsen (Erebia) fajt felsorol. Bátran említi még a következőket is:  Déli róka-lepke (Polygonia Egea) – „délibb vidékeken” él, Alpesi szerecsen-pillangó (Oeneis Aello) – „az Alpesekben”, Havasi boglárka-lepke (Lycaena Eumedon) – „havasi réteken”, stb.  Megjegyzendő, hogy a Baltacím boglárka-lepke (Lycaena Damon) – „elég gyakori”, akárcsak a Nagy nyárfa-lepke (Limenitis populi) – „elég gyakori hegyes vidéken”, viszont a Roxelan suhogó-lepke (Pararge Roxelana) – „ritka (Orsova, Herkulesfürdő)”, de az Apolló-lepke  (Parnassius apollo) – „hegyi réteken közönséges”. Hol vagyunk ma már ezektől!

006.jpg

A nyomtatvány 8-9. oldala

A kis mű lehet, azért annyira ritka, mert igen rossz minőségű papírra nyomtatták.  A használat alatt hamar tönkremehetett.  A nekem ajándékozott példányt tulajdonosa, a Zebegényben élő Felvégi Frigyes, nagy becsben tarthatta, hiszen, ahogy említettem, szépen beköttette. És hogy használatban volt, ahhoz se fér kétség, ezt bizonyítják az itt-ott megjelenő kosz- és ujjlenyomat-foltok, meg persze a címlap belső oldalán olvasható kisgyerekes jegyzet.  Bármennyire is kicsi és jelentéktelennek tűnik ez a kiadvány, a múzeumban fellelhető lepkegyűjteményi szakkönyvtárnak nagy kincse lesz, hiszen ezzel is teljesebb lett az itt tanulmányozható magyar lepkészeti nyomtatványok  gyűjteménye.

Bálint Zsolt

1 komment

Címkék: nappali Bálint Zsolt Abafi-Aigner Lajos Trianon Zebegény Frivaldszky Imre Fehér Jenő Ismeretek Tára Felvégi Frigyes

A Bakony molylepkefaunája

2020.11.03. 15:02 :: KatonaG

Szabóky Csaba (2019): A Bakony molylepkefaunája. Orbiculosa kiadó, Budapest, 477 pp. ISBN 978-615-00-4883-3.

Az előző blogbejegyzésben epésen megjegyeztük, hogy a szocialista kultúra nem szerette a pillangókat. De talán ez nem volt politikailag korrekt megállapítás, hiszen a felszabadított népművelő kultúra előtt is éppen csak elő kellett venni a másik kezünket, hogy megszámoljuk, hány magyar „pillangós” könyvünk is volt. És ha a molyokat nézzük? Hát… Mondhatjuk: még a kezünk se kellett, mert a „felszabadulás” előtt szinte semmi sem volt. Majd jöttek a Gozmány-féle faunafüzetek. Ezekhez fogható nemcsak Európában, hanem az egész lepkészeti irodalomban nincsen. Tehát ebből a szempontból igazán büszkék lehetünk a mi népköztársaságunk Magyar Tudományos Akadémiájára és Természettudományi Múzeumára; elsősorban a múzeumi kollégákra, akik megvalósították a több mint száz füzetet számláló Fauna Hungariae projektet.

003.jpg

 A kötet borítója

A Gozmány László által írt molyos faunafüzetek lehetővé tették, hogy a magyar lepkészek ne csak pillangózzanak, éjencezzenek és szövőzzenek, hanem a minden szempontból sokkal fajgazdagabb „molylepkecsaládok” is a látóterükbe kerüljenek. A kihívásra csak kevés magyar lepkész válaszolt, de azok ma is a magyar lepkészet krémjét alkotják: Buschmann Ferenc, Fazekas Imre, az erdélyi Kovács fivérek, Kun András, Seprős Imre, Pastorális Gábor, Takács Attila és Szabóky Csaba. Közülük mindenképpen a legutóbbit lehet „molyembernek” nevezni, hiszen mondhatjuk: egész életét a molylepkék kutatására áldozza.  Számos cikket, monográfiát és könyvet publikált. 

004.jpg

 Bakonyi feketemolyok a 93. oldalon, a szerző rajzai

Az asztalunkon most egy újabb kötete díszeleg. Örömmel lapozgatjuk és csodálkozunk szembesülve megint nemcsak a molyok sokféleségével, hanem a szerző elhivatottságával is. Ez az új kötet minden magyar nyelvű lepkésznek ott kell legyen a polcán, aki elhatározza, hogy molyászik. A kötetet kezében tartva a pannon fauna nagy részét tanulmányozhatja a rövid bevezetővel, a fajokra vonatkozó rajzási, tápnövény és előfordulási adatok ismeretével, nagyszerű fekete-fehér tusrajz ábrákkal, színes képekkel és mutatókkal ellátott könyv segítségével.

 

005.jpg

Aknázómolyok rágásképei és különféle tőrösmolyok, és egy bajszosmoly fotói a 352. oldal tábláján

A könyv kiadására a Szalkay József Magyar Lepkészeti Egyesület Orbiculosa kiadója vállalkozott.  Bízunk benne, hogy meghozza nemcsak a befektetett munkát és anyagiakat, hanem a magyar lepkészet egyik fontos referencia munkájává válik.

Bálint Zsolt és Katona Gergely

 

P.S. A Lepkéskönyvek blog célja nem a tudományos recenzió, hanem a könyvek bemutatása és ismertetése, mindenképpen pozitív hangnemben. Ezért kritikát nem fogalmaz. Az alábbiakban három megjegyzést teszünk, ami esetleg segíti majd az újabb kiadást abban, hogy még inkább segítse a molylepkék iránt érdeklődőt.

(1) az olvasót segítené egy áttekintő fajjegyzék, hogy lássa, mi is fordul elő a vizsgált faunaterületen;

(2) a fajokra vonatkozó szövegekben olasható „megjegyzés” rovat hivatkozása szűkszavú: bár a hivatkozott mű digitálisan hozzáférhető (Szabóky 1982, A Bakony molylepkéi), nem világos mit akar üzenni itt a szerző;

és végül (3) bár mindenütt jelezve van a „szárnyfesztáv”, a témában járatlan olvasónak ez az információ nem egyértelmű; különösen a színes táblák esetében: már rögtön a 351. oldalon látható színes fényképek ábrázolt Micropterix calthella és Hepialus humuli fajok kapcsán elsikkad az egy nagyságrendnyi méretbeli különbség; legyen mindenütt az ábráknál vagy a fényképeknél az eredeti méretre vonatkozó valamiféle jelzés.

Szólj hozzá!

Címkék: Bálint Zsolt Bakony Fazekas Imre Katona Gergely Gozmány László Szabóky Csaba Fauna Hungariae Kun András Szalkay József Magyar Lepkészeti Egyesület Buschmann Ferenc Seprős Imre Pastorális Gábor Takács Attila Orbiculosa kiadó

A Magyar Népköztársaság brit lepkekönyve

2020.11.02. 15:44 :: Lángszinér

Ernest Mansell & L. Hugh Newman (1968):  The Complete British Butterflies in Colour. Ebury Press, Michael Joseph, Kultura, Budapest, 144 pp.

A népművelő szocialista könyvkiadás hazánkban nem szerette a pillangókat. 1950 és 1990 között a magyar nyelvű és színes táblákkal megjelent lepkés könyveket egy kézen össze tudtuk számolni.  Összesen négy. A fennmaradt ujjal mindenki a maga vérmérséklete és világnézete szerint mutogathatott. Persze, ha mutogatott egyáltalán. Én csak sóhajtoztam, és ábrándoztam, és kiszíneztem a  Gozmány László tusrajzait nagyszerű nappalilepkés könyvében. Az ősz folyamán a Magyar Természettudományi Múzeum lepke gyűjteménye egy újabb, önzetlen adományozásnak köszönhetően közel tízezer magyarországi lepkepéldánnyal gyarapodott. Kardos József és édesapja gyűjteménye érkezett a Baross utcába, ahol a szénkénegezés után a példányok arra várnak, hogy a növendékcédulák felkerüljenek rájuk, és a kurátorok beosszák őket a törzsgyűjteménybe.  

002.jpg

A könyv védőborítójának címlapja: A Fecskefarkú pillangó életmenete

Az ajándékozással könyveket is kaptunk. Mivel a gyűjtemény a „szocialista éra” idejében született, és a gyűjtők hazai faunisták, nem pedig valamely csoportra specializálódott taxonómusok voltak, nem vártunk semmilyen különleges „leletre”. Mégis találtunk egyet:  A „The Complete British Butterflies in Colour”. A könyv nincs meg a múzeumi ezerkötetes lepkés könyvtárban. És valószínűleg soha nem is vettük volna meg, hiszen hasonló témájú könyv, véleményem szerint van nem egy tucat, hanem legalább száz. A könyvben  Bezsilla László, az egykori lepkekirály, kalligrafikus írásával ritka bejegyzések olvashatók. És ami még érdekesebb volt számomra, a kolofon oldal néhány sora: „First published 1968 (…) Printed and bound by Kultura, Budapest, Hungary”. Az 1968-ban nagyonis komisz és elítélendő kapitalizmus, csak megtalálta a módját, hogy az olcsó keleti munkaerőt és ipart kizsákmányolja, még ha a berlini fal alatt is kellett átcsusszannia!

 

001_1.jpg

A Lepkekirály bejegyzése a 4. tábla szövegéhez

Vajon ez a könyv megvásárolható volt idehaza? Egy élelmes nyomdász hazavitte a fölös példányt? Vagy Bezsilla Laci bácsi kapta valamelyik nyugati cserepartnerétől, és tőle került a könyv Kardosékhoz? Soha nem fogom megtudni. De az szinte bizonyos, az én lepkészkedéseimre nagy hatással lett volna. Részben a lepkék miatt tanultam meg németül, mert ha visszafogottan is, de az endékás német nyelvű lepkészeti tárgyú könyveket lehetett kapni a Mezőgazdasági Könyvkiadó könyvesboltjában, ami a mai Vértanúk terén volt (akkor persze másképp hívták…).  Így ha megkapom a könyvet, drága megboldogult szüleimnek biztosan gondot okoztam volna azzal a kéréssel, hogy a szovjetorosz "lingua franka" korában taníttassanak angolra, mert szeretnék elmélyedni a lepkék világában.  

001.jpg

A különösen szépre sikeredett 21. tábla, rajta az Atalanta szöglenc fejlődési alakjaival és tápnövényével


Most, több mint ötven év múlva az első megjelenés után, gyönyörködve Mansell  képei fölött, olvasva Newman ügyes szövegeit meggyőződésem, hogy kisfiúként sokat tanulhattam volna ebből a munkából. Elképzeltem magamat, ahogy kezembe veszem és lapozgatom, szívem repes, és arcom ragyog a boldogságtól.  És lám, most is valami hasonló öröm tölt el a jól szerkesztett szövegeket és a szép képeket mustrálva.  Örülök, hogy ez a könyv idekerült a múzeumunkba, a Lepkekirály jegyzeteivel, és bizonyítékként, hogy a Magyar Népköztársaságban is tudtak volna szép lepkeábrákat nyomtatni, ha lett volna rá lehetőség a népköztársasági  szocialista (nem brit) népművelés keretei között.

Bálint Zsolt  

3 komment

Címkék: Bálint Zsolt Magyar Természettudományi Múzeum Gozmány László Kardos József Bezsilla László Ernest Mansell L Hugh Newman

A Kárpátokon innen és túl

2020.09.18. 22:07 :: KatonaG

Székely Levente, 2020: Rovarászok és történetek a Kárpátokon innen és túl. Orbiculosa Kiadó, Budapest, 280 pp. ISBN:978-615-81591-0-4

Több szempontból is különlegesnek bizonyult a 2020. év. Mindenkinek lesz róla személyes története, hogyan és mivel teltek a karanténos, homeofficeos, boltzáras hetek, hogy fogyott el a boltokból a WC-papír és az élesztő, honnét lett szájmaszkja és bizonyára sokaknak eszébe jut, hogy a Trianon 100 emlékév is most volt. Mi lepkészek talán többet ábrándoztunk a karantén alatt, de volt aki ezt az időt is terveinek megvalósítására fordította.

Székely Levente Erdély délkeleti csücskében,  Brassótól keletre, a barcasági Négyfaluban él. Fogorvosi hivatása mellett a lepkék szakavatott ismerője, fáradhatatlan kutatója. Románia lepkéiről számtalan munkája jelent meg, és az ország lepkészeiről 2014-ben megjelent kötetéről mi is beszámoltunk. Levente évről-évre meglátogat minket a Magyar Természettudományi Múzeumban, hogy önzetlen lepkeadományaival és humoros, vagy épp szomorú történeteivel közelebb hozza nem csak Erdélyt, de Romániát is az intézményhez. Egyik látogatásának maradandó emléke az, mikorra Lepkegyűjteményben  Izsák Zoltánnal jobbnál-jobb medvés történeteiket mesélték egy péntek délután. Bevallom, másoknak is továbbadtam már ezeket a sztorikat, ha a mackókra terelődött a szó, Benedek Elek egyik hasonló történetével együtt.

szekely_cover.jpg
Miután megjelent a romániai entomológusokról a könyve, ha találkoztunk, mindig előhozakodtam a kérdéssel, hogy mikor lesz magyarul is olvasható ez nagyszerű kötet? "Nagy munka az, nem éri meg a fáradságot!" - kaptam a választ minden évben, ugyanúgy, egy lemondó legyintés kíséretében. Aztán idén tavasszal, mivel a COVID-19 miatt felborult Levente élete is, jutott idő a fordításra, sőt a bővítésre is.  Pál Attila és a Szalkay József Magyar Lepkészeti Egyesület pedig talált módot a kiadásra. Így Levente egy időre félretette a lepkehálót meg a fénycsapát, fáradságot és időt nem kímélve megcsinálta a román könyv magyar változatát.

Bálint Zsolt után én is átolvastam a kéziratot, és nem gondoltam volna, hogy pl. a különféle nemzetek kitüntetéseinek szakszerű magyar elnevezése miatt többször szakértőhöz kell fordulnom. A kötet első fele komoly, szakmai és élettörténeti adatok sora, melyekből megismerjük a mai Románia területén egykor élt, vagy még most is tevékenykedő rovarászokat. A második  rész könnyedebb, már-már anekdotaszerű történeteken keresztül alkothatunk valóban élethű képet arról, milyen volt az élet a határ túlsó oldalán a Kárpátok Géniuszának fényében épülő szocializmusban. Bevallom, néha nem bírtam magamban tartani a kacagást, sőt a barátaimat is megnevettettem egy-egy rövidke sztorit átküldve Messengeren, feldobva az ő munkakedvüket is. Így lett az én koronavírus-történetemnek része Levente lepkészkedő-rovarászkodó kötete. Remélem másoknak is akkora örömet okoz majd, mind nekem!  

 Katona Gergely

Címkék: facebook Románia Erdély Bálint Zsolt Trianon Katona Gergely Kárpátok Székely Levente Pál Attila Izsák Zoltán koronavírus COVID-19 Szalkay József Magyar Lepkészeti Egyesület

"Alexandretta! Igen, Alexandretta!"

2020.09.01. 11:35 :: KatonaG

Ali Atahan, Gülden Atahan, Mehmet Gül & Mehmet Atahan 2018. Hatay'in Kelebekleri - Butterflies of Hatay, Subaşı Kuş ve kelebek Gözlem Derneği, Defne, Hatay, Turkey, 183 pp. ISBN: 9786058118102
(link)

Gyermekkoromban számtalanszor láttam George Lucas harmadik Indiana Jones-filmjét, melyben a szent Grált keresve az utolsó keresztes lovaggal is találkozik a címszereplő főhősünk. A címben szereplő felkiáltás Sinkovits Imre magyar hangján, Sean Connery szájából hangzik el, és azóta is eszembe jut, ha Törökország legdélebbi, Hatay tartományáról esik szó. A film ugyanis több amerikai és európai állomás után ide, az antiochiai Alexandrettába, mai nevén a Hatay tartománybeli İskenderun városába vezet.

indy.jpgA két Henry Jones: Sean Connery és Harrison Ford, az Indiana Jones és az utolsó kereszteslovag c. filmben.

Márpedig most mi is ide utazunk képzeletben, a török szerzők angol és török nyelven írt lepkés kötete által. A könyv a német nyelvű, grandiózus méretű "alapmű" (Die Tagfalter der Türkei: Unter Berücksichtigung der Angrenzende Länden) a tartomány nappalilepke fajszámát 124-ről 38 fajjal 162-re emeli. Ezzel ezt a félreeső, területben a mi Békés megyénkhez hasonlítható (5400 km²) déli tartományt a szerzők is ráhelyezték képzeletbeli lepketérképünkre.
A kötet kiadója "Subaşı Kuş ve kelebek Gözlem Derneği" ami magyarra fordítva egy helyi madár és lepkemegfigyelő társaságot jelez. Érdekes párhuzam, hogy Magyarországon is a Magyar Madártani Egyesület keretein belül működött az első hazai lepkész társaság. Hatay madárvilágát bemutató kötetük után (Hatay'ın Kuşları) 2018-ban jelent meg a lepkés könyvük.

hatay.jpg

A könyv címlapja, néhány „különleges” fajjal: a főképen a Cigariris cilissa (Cilissza gyöngyszinér), az alsó sorban bal oldalon: Euchloe belemia (Sugaras özöndék), középen: Coenonympha arcania (Fehérsávos szénanimfa) és végül a jobb oldalon: Melitaea collina (Dombvidéki tarkály).

Noha az Indiana Jones filmben csak sivár, köves sziklasivatagot, kopár vádikat látunk, a valóság szerencsére túlszárnyalja a film alkotóinak képzeletét. A térség egyik legcsapadékosabb területéről van ugyanis szó, ahol a tengerparttól a 2200 m magas hegyekig igen változatos növényvilág, és az Európa-Ázsia-Afrika találkozásánál fekvő terület rovarvilága is megragadóan sokszínű. Ez a változatosság a kultúrában is tükröződik, Európai szemmel szokatlan érdekesség például, hogy Törökország nyolc szomszédja közül hét más-más betűkészletet használ az íráshoz. Szerencsére a kötet a török mellett angol nyelvű tükörfordítással készült, így számunkra is érthető:
Egy-egy oldalon bemutatja az adott faj helyi elterjedését (térképpel is), tápnövényét, élőhelyigényét, gyakoriságát és három fotót is közöl a lepkéről.

001b.jpg

A Zefír boglárkát (Plebejus sephirus) bemutató oldal

A terület lepkekincsei ma is jól őrzöttek, ahogyan azt Dubi Benyamini előszavában is olvashatjuk, bizonyos helyekre csak katonai engedéllyel, kísérővel lehetett eljutni a szíriai háború előtt is. A vidéket járva a szent Grált nem is, de fantasztikus élmény- lepke- és könyvkincsekkel térhetünk haza, mint ahogyan Bálint Zsolt tette, aki a Közel-keleti lepkész konferenciáról (The Third International Congress of Middle East Butterflies) - többek között - ezzel a kötettel tért haza.

Katona Gergely

Címkék: Indiana Jones George Lucas Bálint Zsolt Sinkovits Imre Törökország Katona Gergely Turkey Sean Connery Dubi Benyamini Hatay Iskenderun Alexandretta

Az első magyar trópusi lepkemonográfia

2020.04.24. 12:40 :: Lángszinér

Bálint Zsolt: Szöglencek, pazarkák, lángszinérek. Egzotikus pillangóalakú lepkék gyűjteménye. Pytheas kiadó, Budapest, 68 oldal + 100 színes tábla, 22 X 33 cm, ISBN 978-615-00-8058-1.

Ára: 15.000 HUF.

 

Megvásárolható - http://konyvmanufaktura.hu/rendeles-szallitas/

Purchase - http://www.pytheasbooks.com/

 

A Magyar Természettudományi Múzeum lepkegyűjteményi szakkönyvtárában "Ec. 162" jelzet alatt van egy háromkötetes mű. Ez az Exotische Schmetterlinge című monográfia. A korai leltári szám azt mutatja, hogy még Frivaldszky János (1825-1895) idejében érkezhetett a múzeumba. Csodálatosan szép, de fontos munka is ez, ahogy az előző blogbejegyzés is rámutat. Ha kurátori vagy kutatói munkám miatt elő kellett vegyem, kicsit mindig elgondolkoztam azon, hogy mi magyarok milyen szegények vagyunk, hogy nincs egy szép és komoly trópusi lepkés könyvünk se. Most, hosszú évek tervezgetése után végre sikerült az, amit annyira szerettem volna: aki szeretne, most már magyarul is tájékozódhat a trópusi lepkék között.

A könyv célja tehát, hogy magyar nyelven megismertesse az olvasót a földkerekséget benépesítő pillangóalakú lepkék sokféleségével. Ehhez a fent említett, XIX. század végén megjelenő klasszikus monográfia száz színes tábláját használja fel. Életnagyságban, a maguk eredeti forma- és színpompájukban ragyognak fel a német szerző által, az akkori ismeretek szerint legjellemzőbbnek tartott fajok. A bevezető fejezetek mutatják be a különböző pillangóalakú családokat, felsorolva a rendszertani kategóriák latin és magyar neveit, ez utóbbiakat röviden ismertetve. A száz táblán ábrázolt 1360 példány 1245 fajt képvisel, amelyek tudományos nevét, elterjedését és hernyóinak tápnövényét külön fejezet sorolja fel. Ebben a fejezetben mindegyik fajnál megtalálható az aktuális rendszertani besorolás is. A nagyszerű színes táblák után a lepkéket felfedező és leíró tudósok névjegyzéke olvasható, dióhéjban rövid életrajzukkal. A könyv gyakorlati hasznát betűrendes mutatók biztosítják.

 

 cover.jpg

A könyv makettje

A legújabb kor embere a XXI. században soha nem látott kihívásoknak néz elébe. Az egyik a természetes környezet rohamos pusztulása, ami a biológiai sokféleség drasztikus csökkenésével jár. Bármennyire is valóságos ez a jelenség, az emberek többségének nem mond semmit, mivel nincs viszonyítási alapja. Ez a könyv viszont kézzelfoghatóan szembesíti az olvasót azzal a ténnyel, hogy mindaz a hallatlan változatosság, ami a színes táblákon feltündököl és a trópusokon napjainkban még élőben látható, egy évszázad múlva talán már csak féltve őrzött kincsként, múzeumi tárlófiókok mélyén lesz már csak vizsgálható.

 table_97.jpg

Az eredeti könyv 97. táblája, ami a Dél-Amerikára annyira jellemző Ékröpér- és Farkincás-rokonú fajokat mutatja be

Manapság szinte mindenkinek lehetősége van elutazni távoli tájakra. Így a magyar olvasó is felkerekedhet és felfedezheti a szöglencek, a pazarkák vagy a lángszinérek csodálatos valóságát a trópusokon. A könyv segítségével most már magyarul is rácsodálkozhat az ott burjánzó élet sokszínűségére. Ezért talán nem lesz pusztába kiáltó szó a teremtett világ megóvására és szeretetére való felhívás. Ez a tapasztalat eredményezheti, hogy a heves zápor után az égen kifeszülő szivárvány az eredeti üzenetét hordozza: az örök szövetségére emlékeztet, amit a teremtő Isten kötött a földön levő minden élőlénnyel. Ez a szövetség arra sarkallja az embert, hogy ne pusztítsa, hanem megóvja és helyi közösségeibe integrálja mindazt, ami élő, hogy „életük legyen, és az bőségben legyen”.

Bálint Zsolt

1 komment

Címkék: Bálint Zsolt Frivaldszky János Otto Staudinger Pytheas kiadó

A német lepkekereskedő egzotikus pillangói

2020.04.16. 10:17 :: KatonaG

Staudinger, Otto. 1884-88. I. Theil. Exotische Tagfalter in systematischer Reihenfolge mit Berücksichtigung neuer Arten. In: Staudinger, O. & E. Schatz, 1884-1892, Exotische Schmetterlinge. Fürth, G. Löwensohn. 1, 333 + [10] oldal, 100 tábla, + térkép.

Schatz, Ernst. 1885-1888. II. Theil. Die Familien und Gattungen der Tagfalter systematisch und analytisch bearbeitet. In: Staudinger, O. and E. Schatz (Eds.), 1884-92, Exotische Schmetterlinge. Fürth, G. Löwensohn. 2 (1-4): 1-180 oldal, 1-34 tábla.

Röber, Johannes Karl Max. 1889-1892. II. Theil. Die Familien und Gattungen der Tagfalter systematisch und analytisch bearbeitet. In: Staudinger, O. and E. Schatz (Eds.), 1884-1892, Exotische Schmetterlinge. Fürth, G. Löwensohn. 2(5-6): 181-284 oldal 35-50 tábla.

 

A lepkészet tudománya most kezd gyerekcipőben járni. Mindezidáig mezítlábas, rugdalózó kisbaba volt. Az évszázadok folyamán megismert pikkelyesszárnyú rovarokat (Lepidoptera), tehát a lepkéket, 1763-ban Carl Linné még csak három nagy csoportba osztotta: Pillangók (Papilio), Szenderek (Sphinx), és Pillék (Phalaena). Bécs környékének lepkéit kutatva Linné rendszerét 1775-ben a jezsuiták finomították, majd legtehetségesebb tanítványa, Johann Christian Fabricius (1745-1808) számos munkájában tovább fejlesztette a rendszert. A XIX. század folyamán különös lendületet vett az európai lepkék kutatása, sok-sok értékes, a helyi faunát feldolgozó mű született. Eközben a trópusokról szinte özönlött az új anyag a magángyűjteményekbe, és a felvilágosodás lelkesedése által felállított nagy nemzeti múzeumokba is. Az egzotikus tájakon bátor lepkegyűjtők tevékenykedtek életüket kockáztatva. Közülük sokan valamilyen balesetnek vagy a betegségeknek, vagy éppen rablótámadásnak estek áldozatául. Munkájuk tehát nem volt egyszerű, és nemcsak az ismeretlen területek titokzatossága és veszélyei, hanem sokszor anyagi nehézségek is gátolták a sikeres feltáró munkát. Gondoljunk csak a mi Füle Andrásunkra, Fenichel Sámuelünkre, vagy éppen Bíró Lajosra. A szerencsésebbeknek gazdag támogatói voltak, akik biztosították a felfedezőket arról, hogy a gyűjtött anyagaikat felvásárolják. Nem egyszer meg is előlegezték a sikerességet. Ilyen mecénás kevés volt. Ezek nemcsak maguknak gyűjtögettek, hanem áldoztak arra is, hogy a náluk levő kincseket mások is megismerhessék. Az egyik ilyen mecénás volt a drezdai születésű Otto Staudinger (1830-1900).

 869px-staudinger_otto_w2.jpg

Otto Staudinger (1830-1900) drezdai rovarkereskedő eredeti arcképe, saját aláírásával

Staudinger már kora ifjúságától kezdve érdeklődött a lepkék iránt. Egyetemi diplomamunkáját a Berlin-környéki szitkárokról írta, tehát mondhatjuk úgy is, hogy profi lepkészként tevékenykedett. Több rovargyűjtő expedíción is részt vett, számosat pedig finanszírozott. Az általa az 1800-as évek derekán létrehozott vállalkozás természettudományos anyagokkal kereskedett, és minden idők egyik legnagyobbika volt. A legtöbb jelentős európai természettudományi múzeum vásárolt különféle természettudományos anyagokat a Staudinger cégtől, elsősorban lepkéket és bogarakat. Maga pedig páratlanul gazdag referencia gyűjteményt állított fel, gyűjteményeit ma Berlinben és Drezdában őrzik. Staudinger különös figyelmet szentelt a Pillangóalakúak (Papilionoidea) képviselőire. A hozzá érkező gazdag anyagokból nagy figyelemmel válogatta ki, preparáltatta és céduláztatta a példányokat. Ha tudományos érdeklődése nem párosult volna kereskedelmi tevékenységével, akkor bízvást mondhatjuk, hogy a világ pillangóiról ma kevesebbet tudnánk. Szerencsés pillangókereskedő volt!

 parides0422.jpg

Az Amazonasz-vidéki Pizarro pironkó (Parides pizarro Staudinger, 1884) szüntípusa. A fajt a bemutatott példány alapján ábrázolták az "Exotische Schmetterlinge" 13. tábláján

(forrás: https://www.butterfliesofamerica.com)

Staudinger számos tudományos munkát is megjelentetett és finanszírozott. Élete végén monumentális vállalkozásba kezdett. Sajtó alá rendezte egyik utolsó művét, aminek a címe: „Exotische Schmetterlinge”. Magyarra a cím talán úgy fordítható legjobban, hogy „egzotikus pillangók”. Ennek célja a világ pillangó-faunájának teljes áttekintése és az összes addig ismert génusz bemutatása volt; és nem eltitkolt szándéka pedig olyan rendszer megalkotása, ami nem az addig sokkal jobban ismert mérsékelt övi, hanem a Földkerekség teljes faunájának vizsgálatán alapszik. A mű 1884 és 1892 között füzetekben jelent meg, amiket később két vagy három kötetbe fűztek össze, díszes táblák közé. Az illusztrátor Staudinger gyűjteménye alapján dolgozott, száz táblát készített, amin közel 1300 példányt ábrázolt életnagyságban, színesben litografálva. Ebben a művében Staudinger kétszáz új tudományos lepkenevet is javasolt. A rendszertani részt Ernst Schatz (1844-1887) a boroszlói  egyetem professzora kezdte írni, de váratlan halála miatt a drezdai egyetemen zoológusa, Julius Röber (1842-1915) fejezte be. Ehhez ötven litografált tábla tartozik, amin a könyv által tárgyalt összes génusz képviselőinek anatómiai jellegzetességét ábrázolták (fej- és lábszerkezet, szárnyerezet). Megjegyezzük, hogy mindez még a rokonsági viszonyok feltárásában nagy segítséget jelentő kitinizált ivarszervi struktúrák felfedezése előtt volt.

 harom_kotet_1.jpg

Az "Exotische Schmetterlinge" részei, korabeli dísztáblás kötésben

(forrás: https://assets.catawiki.nl)

Az „Egzotikus pillangók” pontosan egy tucat lepkecsaládot különített el: Acraeidae (Akreafélék), Brassolidae (Esthajnalászfélék), Danaidae (Danaiszfélék), Erycinidae (Pazarkafélék), Heliconiidae (Helikonkafélék), Hesperiidae (Búskafélék), Lycaenidae (Lángszinérfélék), Morphidae (Szépkefélék), Nymphalidae (Szöglencfélék), Papilionidae (Pillangófélék), Pieridae (Özöndékfélék) és Satyridae (Szemdíszfélék). Ezt a rendszertant követték az 1907 és 1930 között megjelent Seitz-sorozat nappali lepkés kötetei, és egészen a legutóbbi időkig érvényben maradt. Így nem csoda, ha Bernard d’Abrera monumentális „Butterflies of the World”-je is a Staudinger-Schatz-féle családfelosztást követi. Az Ernst Mayr (1905-2005) féle kladisztikus iskola és a legújabb molekuláris módszerek alkalmazása alapján ma cspán hat pillangóalakú lepkecsaládot különböztetnek meg a lepkészek (Búskafélék, Lángszinérfélék, Özöndékfélék, Pazarkafélék, Pillangófélék és Szöglencfélék). Ezzel az új rendszertannal a lepkészet tudománya belépett a sokat ígérő gyerekkorba, ahol két évszázadnyi kutatás után minden bizonyára váratlan és jelentős felfedezések várnak rá.

 

13.jpg

Az „Exotische Schmetterlinge” 13. számú táblája, rajta a fent már bemutatott Pizarro pironkóval és más pillangóalakú fajokkal, köztük a legnagyobbal, az afrikai Óriás pillangóval (Druryia antimachus)(Forrás: https://www.biodiversitylibrary.org/ )

Bár Staudinger könyve kis példányszámban jelent meg, ennek ellenére megtaláljuk minden olyan múzeum könyvtárában, ahol nagyobb lepkegyűjtemény van. Nem csoda, hiszen a múzeumi kurátorok ennek segítségével állították fel a gyűjteményeket, és váltak így azok egymással kompatibilissé. Annak idején a Magyar Nemzeti Múzeum is beszerezte ezt a művet, még feltehetően megjelenése idejében. Erről árulkodik az „Ec 162”-es korai leltári szám, ami jelzi, hogy a könyv valamikor Frivaldszky János (1822-1895) idejében került az Állattár lepkegyűjteményi kézikönyvtárába. Az, hogy intenzív használatban volt, bizonyítja, hogy a három kötet eredeti díszkötése elveszett, az ötvenes évekre jellemző szegényes papírborítású kartonált fedelet kaptak. A táblákat magába foglaló kötet első lapjai eléggé koszosak és roncsoltak, és bizony öt közülük (47-51.) hiányzik. A művet a jelek szerint forgatták nagy elődjeink is, mert itt-ott Schmidt Antal (1880-1966) vagy Szent-Ivány József (1910-1988) keze írását rejtik a lapok. Dédelgetett tervünk volt, hogy a múzeumi kötet színes tábláit felhasználva olyan kiadványt készítünk, ami magyar nyelven mutatja be a világ pillangóalakú lepkéit. A körülmények úgy hozták, hogy nem a múzeumi, hanem egy másik példány alapján sikerült megvalósítani ezt az álmot! Legközelebb erről számolunk be.

 

Bálint Zsolt és Katona Gergely

Szólj hozzá!

Címkék: Berlin Bálint Zsolt Katona Gergely Drezda Frivaldszky János Bíró Lajos Szent-Ivány József Otto Staudinger szitkár Schmidt Antal Bernard dAbrera Füle András Johann Christian Fabricius Fenichel Sámuel Ernst Schatz Julius Röber Ernst Mayr

Nyomozás az egzotikus lepkepéldány ügyében: a Benyovszky karáx

2020.03.25. 12:09 :: Lángszinér

Talán amiatt, hogy a magyar Szent Korona sosem uralkodott távoli gyarmatokon, a magyar lepkészek érdeklődése inkább a végtelen ázsiai puszták és a mögöttük égbe nyúló hegyvidékek felé irányult: Mongólia, Üzbegisztán, Türkmenisztán, Pakisztán, Nepál…  A Magyar Természettudományi  Múzeum lepkegyűjteménye ezekből az országokból őrzi a legtöbb „egzotikus” pikkelyröpűt. Nem mintha a magyar lepkészek kevésbé érdekelődtek volna a trópusi dzsungelek és esőerdők káprázatos faunája után, de az állandó háborúságban és politikai megosztottság között élő lepkészeink számára nehezebb volt eljutni a tengerig, aztán ott hajóra szállni, elvitorlázni, és aztán még vissza is jönni. Ráadásul a gyűjtött anyagot minden vészen át haza kellett volna valamiképpen utaztatni.

Az új idők  magyar arisztokráciája sem hódolt a lepkegyűjtés szenvedélyének. Lepkészeink főként a középosztály hivatalnokai, iparosai és klerikusai közül kerültek ki, ezért ezerszer is meggondolták, hogy kevés pénzükön mit vásároljanak. Így a lepkészet klasszikus, a XIX-XX. század fordulójának időszakából nagyon kevés egzotikus lepke került a nemzetre hagyományozott magángyűjteményekből. Pedig ebben az időben havonta több száz fajt írtak le a tudomány számára brit, francia és német szaklapokban a különböző kontinensekről Európába érkezett új anyagokból.

A Nemzeti Múzeum igyekezett a legreprezentatívabb fajokat megvásárolni, ezért például Otto Staudinger (1830-1900) cégétől szinte évente rendelt az új fajokból, így a gyűjtemény számottevő típusanyaghoz is jutott. Ezért a múzeumban minden egyes trópusi lepkét rendkívüli becsben tartunk. Ebben a féltett gyűjteményrészben okozott szörnyű nagy kárt Velez Zsigmond tevékenysége, mivel főleg az egzotikus lepkék példányait cédulázta át és lopta haza. A vásárlási listák alapján csak sejthetjük, hogy mely fajokból voltak nálunk típusok, de bizonyítani csak nagyon ritka esetben tudjuk.

A múzeum Karáxformák (Charaxinae) gyűjteményét még tavaly rendeztem. Ez egy olyan lepkealcsalád, ami megtalálható minden trópikus területen, de Afrikában különösen fajgazdag. Feltűnt nekem a szépséges Charaxes zoolina, amelynek nemcsak a hímje és a nősténye tér el olyannyira, hogy külön fajként írták őket, hanem a száraz és az esős évszakban repülő alakjai is jelentősen eltérnek egymástól. Ezen túl pedig elterjedési területén belül több igen jól elkülönülő földrajzi rasszra is tagolódik.

 seitzfaunaafricanaxiiitaf32.jpg

Afrikai karáxokat ábrázoló tábla az Adalbert Seitz által szerkesztett „Die Gross-Schmetterlinge der Erde” mind a mai napig egyedülálló könyvsorozatból. A Charaxes zoolina nőstény példánya alatt a „nenathes” név olvasható

A gyűjteményből jól emlékeztem egy kissé törött, megviselt madagaszkári nőstény karáx példányára, amire Velez Zsigmond cédulái volták ráhúzva. Több nem is volt belőle. A fajt rögtön felismertem Vig Károly mostanában megjelent nagyszerű könyvében (A rovartani kutatások története Magyarországon), ahol a Brancsik Károlyról (1842-1915) szóló fejezet nyitólapján ott díszelgett a lepke szép kőnyomatos képe. Aztán magában a fejezetben levő 27.2-s ábráról megtudtam, hogy ez a „Nymphalis Freyi” nevű fajt ábrázolja, amit Brancsik írt le a Trencsén Vármegyei Természettudományi Egylet évkönyvében. A cikkből kiderül, hogy ez volt az egyetlen példány, tehát az ábrázolt lepke a holotípust képviseli. A lepkét a Madagaszkár melletti Nosy Bé szigetén gyűjtötte az ott élő Peter Frey nevű kereskedő. Brancsik dolgozta fel az ő anyagait, és nemcsak lepkét, hanem csigákat és más rovarokat is elneveztek róla.

 

freyi.jpg

A Trencsén Vármegyei Természettudomány Egylet 1890/1891-es évkönyvének VII. litografált táblája, a 8-as ábrán látható Nymphalis freyi példánnyal

Gyanút fogtam. Talán az „elvelezelt” példány a Brancsik-féle lepke holotípusát képviseli. És gyanúm beigazolódott. A példány hátulsó szárnya törött. Pontosan úgy, ahogy a Brancsik dolgozatát kiegészítő színes ábra bemutatja! Bár a példány a több mint egy évszázad viszontagságai alatt elvesztette a fejét és a csápjait, de mivel a múzeumban ebből a lepkéből csak ez az egy van, az is régi tűn, és a Brancsik által ábrázolt sérülésekkel, bizonyos, hogy ez a holotípus. Ehhez még jön az az információ, hogy Velez Zsigmond a példány lelőhelyének Madagaszkárt tüntette fel, ami az ő beteges pongyolasága alapján akár Nosy Bé szigete is lehetett. Tehát az eredeti céduláit elvesztett lepkepéldányt egyértelműen sikerült beazonosítani. Rá is került a piros, holotípust jelző kurátori cédula.

 

s.jpg

A Nymphalis freyi Brancsik, 1891 holotípusa, őrzőhelye: Magyar Természettudományi Múzeum

 

Ennek a szép karáxnak jelenleg négy rasszát különbözteti meg a tudomány: C. z. zoolina (Afrika keleti felén Szudán déli részétől Natálig), C. z. betsimisaraka (Madagaszkár), C. z. ehmckei (Angola) és C. z. mafugensis (Uganda, Ruanda). A Brancsik-féle példány a madagaszkári rasszot képviseli, amit előtte hárman is leírták. A francia Hippolyte Lucas (1814-1899) Charaxes betsimisaraka és Ch. betanimena néven 1872-ben külön fajként írta le a hímet és a nőstényt, a brit Christopher Ward (1836-1900) a Charaxes andriba nevet adta neki 1873-ban, majd egy másik brit lepkész, Arthur Gardiner Butler (1844-1925) a Charaxes relatus név alatt írta le 1880-ban. Ennek következtében Brancsik Nymphalis freyi-je az előbbiek fiatalabb társneve, és mivel a legelső nevet a madagaszkári állományokra Lucas javasolta, a tudomány ma az ő nevét alkalmazza erre a szép lepkére.

A lepke kapcsán három olyan apróságra érdemes még kitérni, amit már csak a mindent tudni akaró muzeológus akar kinyomozni. Az egyik az, hogy Brancsik bizonyosan ismerte a karáxokat, mert a törött hátulsó szárnyak esetében a litografált táblán megpróbálta a szárnyak eredeti formáját rekonstruálni. Az, hogy nem találta el, köszönhető a karáxok már említett hallatlan fajgazdagságának, ami a hátulsó szárnyak különböző formájában is megnyilvánul. Ezt jól szemlélteti a Seitz könyvsorozat fent bemutatott táblája. A másik az 1891-es évszám. Bár a Nymphalis freyi név megjelenési évét a szakirodalom 1892-re teszi, az évkönyvet forgatva nincs semmi belső bizonyíték arra, hogy a kötet 1892-ben jelent volna meg. Ha így lenne, akkor az évszámot szögletes zárójelbe kellene tenni. De ez már tényleg olyan apróság, ami talán a muzeológia és nevezéktan nanotartományába tartozik. És a harmadik, hogyan jutott a lepke a múzeum birtokába? Víg Károly könyvéből tudjuk, hogy Brancsik több alkalommal is felajánlott lepkéket a múzeumnak megvásárlás céljából, de különböző indokok miatt, mindig elutasításra talált. A Nymphalis freyi holotípusa mégis a Magyar Természettudományi Múzeum gyűjteményében van. A példányon nincs olyan cédula, ami a múzeumba érkezését jelezné (ha volt, lehetséges, hogy ezt Velez Zsigmond eldobta). Feltételezzük, hogy Brancsik lepkéit a kalocsai jezsuita gimnáziumnak adta el, vagy odaajándékozta. A gimnázium államosítása után pedig a híres jezsuita gyűjtemény lepkéi felkerültek Budapestre. Ez egyenlőre csak feltételezés, amit nem tudok semmi bizonyítékkal alátámasztani.

kalocsa_100330.jpg

Kalocsai diák a gimnáziumi gyűjtemény trópusi lepkéivel. (forrás: fortepan)

Záradékként pedig megjegyzem: Madagaszkárnak azért volt esélye arra, hogy a magyar korona alá tartozzon. Benyovszky Móric (1746-1786) ugyanis itt alapította meg királyságát, igaz francia segítséggel. Aki ismeri a Mária Terézia által grófi kiváltságaitól megfosztott kalandor életét, könnyen el tudja képzelni, hogy egy újabb politikai vagy kereskedelmi fordulatot követően, a francia vagy az angol érdekek helyett gátlás nélkül a Habsburg, így a mi Szent Koronánk védnökségébe ajánlotta volna magát a kiskirály. Ezért nyugodtan javasolhatom, hogyha valaha a Charaxes betsimisaraka nevű lepkéről, magyarul kell írni vagy ismeretet terjeszteni, a legjobb névnek a Benyovszky karáx tűnik, mert arról sokaknak valóban a lepke hazája, Madagaszkár jut eszébe. Legyen hát nekünk is egy saját, egzotikus lepkénk!

Bálint Zsolt

Szólj hozzá!

Címkék: Bálint Zsolt Magyar Természettudományi Múzeum Vig Károly Mária Terézia Velez Zsigmond Benyovszky Móric Otto Staudinger Adalbert Seitz Brancsik Károly Hippolyte Lucas Christopher Ward Arthur Gardiner Butler Charaxes Nymphalis freyi Peter Frey

A rab író kipusztult lepkével üzen

2020.03.23. 16:02 :: KatonaG

Rab Gusztáv, 1944. Éji lepke. Új Idők Irodalmi Intézet Rt. (Singer és Wolfner) kiadás, Budapest. 404 oldal.

 eji.jpg

 

Minden nemzet lepkészeinek megvan a maga legendás lepkefaja. Az angoloké a Nagypettyes boglárka (Maculinea arion) vagy a Pompás lángszinér (Lycaena dispar). A spanyoloké biztosan az Izabella pávaszem (Graellsia isabellae), a horvátoké meg talán a Perisomena caecigena. Az olaszok szíve pedig a Pachypasa otus nevének hallatán dobban meg. A mi lepkénk bizonyosan az Oxytrypia orbiculosa, a Körjegyű ardóc.

orbiculosa.jpeg

Schmidt Antal által nevelt Körjegyű ardóc példány a Magyar Természettudományi Múzeum gyűjteményéből

 

A lepke felfedezése homályba burkolózik. Talán épp Kitaibel Pál (1757-1817) gyűjtötte az első példányt, amikor Szegedre utazott és valamelyik pusztai Iris gyökerében hazavitte a hernyót, ami nála bebábozódott is kikelt. Ez az első lepke Koy Tóbiás birtokába jutott. Ez alapján írta le a bajor Johann Christoph Esper 1799-ben. A Koy-gyűjteményt később Frivaldszky Imre vásárolta meg, akitől a Pesti Egyetemhez került. Ez a gyűjtemény aztán 1909-ben a Magyar Természettudományi Múzeumé lett. Akkor már nem volt meg a típuspéldány. A lepke magyar nevét Frivaldszky Imre adta, aki elsőként írt róla részletesebben, és először ábrázolta mind a két ivart. Jókai Mór „Az éjjeli fogás” című novellájában a tolla hegyére vette Frivaldszkyt, majd Abafi-Aigner Lajos nagy részletességgel tárgyalta a Körjegyű ardóc újrafelfedezésének és vadászatának körülményeit „A lepkészet története Magyarországon” oldalain. Schmidt Antal pedig 1912-ben monográfiát szánt a fajnak, feltárva a lepke teljes életmentét. Az ardóc az első világháborút követően eltűnt, azóta a lepkészek hiába keresik Magyarországon. Nem találják.

rab_gusztav.jpgA lepkészek között jól ismert volt Móra Ferenc (1879-1934) „A tízaranyas pille regényecímű tárcája, ami ügyes újraírása volt az Abafi-Aigner könyvében olvasható kalandos történeteknek. Vitathatatlan, hogy Móra Ferenc szélesen tájékozott irodalmár és muzeológus volt. Bizonyos, hogy a tízaranyas tárcát valóban az Abafi-Aigner könyvében levő regényes történetek ihlették. De az inkább már csak feltételezhető, hogy a civilben Rohoska József, írói nevén Rab Gusztáv (1901-1963) olvasta Móra művét, és ez inspirálta az „Éji lepke” című regényét 1944-ben. Ez az éji lepke a mi Körjegyű ardócunk, ami köré ügyesen odaszőtte az akkori ízlésnek megfelelő kissé romantikus történetét, amiben van zsarolás, szerelem, gyilkosság, és sok-sok tanulság. És persze lepkék, elsősorban a Körjegyű ardóc.

Lepkész szemmel olvasva a könyvet kitűnik, hogy Rohoska alaposan forgatta a szakirodalmat. Egyértelmű, hogy az ardóccal kapcsolatos meglátásait Abafi-Aigner és Schmidt Antal publikációiból merítette. Az természetes, hogy mint laikus, szakdolgokat nem érthetett, így bizonyos lepkészeti kérdésekről számunkra megmosolyogni valóan ír. Ami viszont fölött elmereng a lepkész olvasó: kiről mintázta Rohoska a főhőst, Jámborka Donátot? Az agglegény lepkészhez túl sok olyan könnyen beazonosítható körülmény kapcsolható, ami valóságra kellett, hogy alapuljon. Talán ez a jámbor lepketudós a megöregedett, bizonyos kollégája által csupán gonosz X-úrként emlegetett Schmidt Antal lenne? Minden erre utal. Talán Rohoska ismerte is Schmidtet. Az író levelezése Franciaországból nemrégen került haza, és kapott méltó elhelyezést a Petőfi Irodalmi Múzeumban. A levelek feldolgozása során erre fény derül. Örülnénk neki, mivel Schmidt Antalról, a lepkegyűjtemény egykori vezetőjéről, a második világháborút követő időkből semmi információnk nincs.

Rohoska életútja bármennyire is különlegesnek tűnik, a második világháború utáni, az akkori kormányhoz és politikájához hű magyar értelmiség tipikus sorsa: pellengérre állítás, ellehetetlenítés, rabság, deportálás, száműzetés, disszidálás, és elhalálozás magányosan, idegen földön. Talán valami váteszi volt abban, hogy Rohoska a Magyarországról kipusztult Körjegyű ardóc köré szőtte a történetét. Talán váteszi írói nevének választása is. Az elhallgattatásra ítélt írótípus a kipusztult lepkefaj segítségével üzen a világnak , hogy a jóság, az önfeláldozás és az őszinteség lelkülete mindennél többet ér, és győzedelmeskedni fog a gonoszság, a hazudozás és a nyerészkedés szelleme fölött.

Bálint Zsolt és Katona Gergely

Szólj hozzá!

Címkék: Móra Ferenc Bálint Zsolt Magyar Természettudományi Múzeum Abafi-Aigner Lajos Jókai Mór Petőfi Irodalmi Múzeum Katona Gergely Oxytripia orbiculosa Frivaldszky Imre Kitaibel Pál Schmidt Antal Koy Tóbiás Maculinea arion Lycaena dispar Graellsia isabelle Perisomena caecigena Pachypasa otus Johann Christopher Esper Rab Gusztáv Rohoska József Jámborka Donát

Európa araszkái

2020.03.20. 08:59 :: KatonaG

Axel Hausmann, 2001. The Geometrid Moths of Europe Volume 1: Introduction to the series. Archiearinae, Oenochrominae, Geometrinae. ISBN: 978-87-88-75735-4

Axel Hausmann, 2004. The Geometrid Moths of Europe Volume 2: Sterrhinae. ISBN: 978-87-88-75737-8

Axel Hausmann & Jaan Viidalepp, 2012. The Geometrid Moths of Europe Volume 3: Larentinae I. ISBN: 978-87-88-75739-2

Vladimir Mironov, 2003. The Geometrid Moths of Europe Volume 4: Larentinae II. ISBN: 978-87-88-75740-8

Peder Skou and Pasi Sihvonen 2015. The Geometrid Moths of Europe Volume 5: Ennominae I. ISBN: 978-90-04-25220-2

Bernd Müller, Sven Erlacher, Axel Hausmann, Hossein Rajaei, Pasi Sihvonen & Peder Skou, 2019. The Geometrid Moths of Europe Volume 6: Ennominae II. (Boarmiini, Gnophini, additions to previous volumes) 906 pp. ISBN: 978-90-04-25222-6

geometrids.jpg

A 19 év alatt megjelent kötetek borítói.

Megjelent a Geometrid Moths of Europe (Európa araszkái) könyvsorozat utolsó, hatodik része is, terjedelme miatt két részre bontva. Így hát végre teljessé vált a müncheni araszka-specialista, Axel Hausmann által szerkesztett mű. A dán Apollo Books sorozatának hosszúra nyúlt kiadását a holland Brill fejezte be, aki közben az Apollót bekebelezte. Ez a kötetek megjelenésében és minőségében nem hozott semmiféle változást. A sorozatot a kiadó a következőképpen mutatja be:

A könyvsorozat által lefedett földrajzi terület Európa egésze. A kötetekben a lepkéket a legjobb minőségű színes táblák szemléltetik. Az ivari kétalakúságot, az imágók többalakúságát és lehetőleg az összes alfajt is ábrázolják. A legtöbb faj természetes méretben kerül bemutatásra, de a kisebb génuszok képviselői, mint például az Idaea és az Eupithecia, fel lettek nagyítva.

geoterkep.jpg

Mintaoldal, az Eupithecia tenuiata elterjedési térképe és bemutatása.

Minden faj a következőképpen kerül tárgyalásra:

• Tudományos név; hivatkozások az összes alkalmazható névre (érvényes és társnevek).

• Diagnózis külső bélyegek alapján, szükség esetén részletrajzokkal.

• Minden faj hím és női ivarszervei vonalrajzokkal vagy fényképekkel ábrázolva.

• Elterjedés: az európai és az érintett területen túli elterjedés összefoglalása, kiegészítve az európai elterjedést ábrázoló térképpel.

• Rajzási idő, részletes információkkal a repülési időről vagy időszakokról, lehetőség szerint az elterjedési terület különböző részeire hivatkozva. További információ arról, hogy a faj miképpen telel.

• Életmenet, beleértve a gazdanövényeket is.

• Élőhely, tekintettel az előfordulási magasságokra.

• Hasonló fajok különbségeinek aprólékos bemutatása, amit szövegközi ábrák segíthetnek.

• További tudnivalók, amelyekre az előző bekezdések egyike sem tért ki.

 geokepek.jpg

A sorozat egyik színes táblája.

Ez a könyvsorozat az utóbbi évek egyik legnagyszerűbb lepkészeti munkája. Mindenképpen hiánypótló, mert a múlt század derekán megjelent Seitz-sorozat óta az Araszkafélék európai képviselőit egyetlen mű sem tekintette át. Egy híján ezer fajt mutat be nagy körültekintéssel, de a részletekben nem elveszve. Alapos és tudományos tartalma, jól áttekinthető, és művészi kiállítása miatt lelket-szívet, és kutató szellemet egyaránt gyönyörködtető munka. A Magyar Természettudományi Múzeum lepkegyűjteményének kézi könyvtárában is fontosnak tartottuk, hogy ott díszelegjen a teljes sorozat. Bizony forgatjuk, sokszor elővesszük, segítségül hívjuk. Meggyőződésünk, hogy annak, aki kezébe veszi és olvassa bármelyik kötetet, vagy éppen határoz belőle, a miénkkel megegyező lesz a tapasztalata. Köszönjük a szerkesztőnek, a sok-sok társszerzőnek és persze a kiadónak, hogy ez a nagyszerű munka oly sokak örömére megszülethetett.

 Bálint Zsolt és Katona Gergely

Címkék: geometrid Európa Brill Bálint Zsolt Magyar Természettudományi Múzeum Katona Gergely Europe Idea Axel Hausmann Apollo Books Eupithecia Seitz

Trianon lepkész szemmel: a leghűségesebb város lepkéi

2020.01.22. 11:00 :: Lángszinér

Simonics G. 1856: Oedenburg's Lepidopteren-Fauna mit vorangehenden kurzen Andeutungen für die Jungen über das Sammeln derselben. - Programm des Benedictiner Obergymnasiums zu Oedenburg, veröffentlicht am Schlusse des Schuljahres 1856: 3-8.

Vidák E. 1856: Verzeichniss der in Oedenburg und dessen Umgebung gesammelten, und nach Ochsenheimer und Treitschke geordneten Lepidopteren. - Programm des Benedictiner Obergymnasiums zu Oedenburg, veröffentlicht am Schlusse des Schuljahres 1856: 9-20.

Vidák E. 1856: Verzeichniss der in Oedenburg gesammelten und nach Heydenreichs Verzeichnisse geordneten  Microlepidopteren. - Programm des Benedictiner Obergymnasiums zu Oedenburg, veröffentlicht am Schlusse des Schuljahres 1856: 21-23.

Száz éve fejeződtek be az első világháborút lezáró tárgyalások, amelyek eredménye az ezeréves királyi Magyarország megszűnése lett. Ezt az eseményt nevezzük „trianonnak”. A magyar lepkészetet, és vele együtt a tágabb érdeklődésű körű entomológiát is szörnyű csapás érte: a felviruló természettudományos mozgalmak az anya- és utódállamokban elvesztették társadalmi és gazdasági hátterüket. Újra kellett szervezni őket. Ez a folyamat mind a mai napig tart.

sopron.JPG

A Magyar Természettudomány Múzeumban őrzött hím Nagy apolló példány, aminek lelőhelyeként Sopron lett feltüntetve.

Sopron volt az egyik város, ahol kiharcoltak egy népszavazást, és a polgárok úgy döntöttek, hogy maradnak az anyaországnál. Ezért kijárt neki a Civitas fidelissima, azaz a Leghűségesebb város cím. Sopronban több neves nevelőintézmény is volt, köztük a bencés Szent Asztrik gimnázium. Ezt a gimnáziumot 1636-ban a jezsuiták alapították, a rend feloszlatása után átvették a domonkosok, majd 1812-ben a bencések. A gimnázium évkönyve 1767-től kezdve rendszertelenül, 1817-től pedig rendszeresen megjelent egészen 1948-ig. Nyelvében követi a kor politikai változásait: első évfolyamai még latinul, majd németül, majd magyarul, aztán megint németül és végül magyarul. A gimnáziumot aztán a kommunisták államosították.

A bencés gimnázium a természettudományos oktatás mérföldköve volt Sopronban. Különösen a lepkészeté. Talán a még bécsi jezsuita hagyományt követve, a gimnázium tantervében benne volt a lepkegyűjtés, amit szakszerűen végeztettek a diákokkal ad maiorem Dei gloriam. Az 1856-ban megjelent évkönyben ez kifejtésre került. A bevezető után a királyi Magyarországon elsőként Sopron városa büszkélkedhet olyan listával, ami tételesen felsorolja ott megfigyelt lepkefajokat. Ez a lista, ahogy a bevezetőt író Simonics Gábor megjegyzi, 17 év szorgalmának eredménye, ami elsősorban Vidák Özsébnek köszönhető. Sopron tehát nemcsak hűséges volt, hanem a lepkészet tudományában az egyik élenjáró. (Érdemes lenne utánajárni, mi történt a gimnázium lepkéivel és mi lett az értékes könyvtárral.)

sopron.jpg

 Vidák katalógusában a soproni pillangók listája.

A lista érdekessége, hogy egyértelműen jelzi a Nagy apolló (Parnassius apollo) előfordulását a fraknói várhegyen: „Doritis Apollo. Forchtenstein. Juni. Juli”. Valószínűleg ez lehet a forrása a hazai irodalomban is nem egyszer disputált soproni apolló adatoknak. Ennek nyomán talán kijelenthetjük, hogy a trianoni határok által megcsonkított Magyarországon valóban nem tenyészett ez a gyönyörű lepke. Kicsiny jel, de ez is mutatja, mennyivel szegényebb lett Magyarország 1920 után. Ahhoz, hogy a szépséges Nagy apollót a magyarországi lepkész láthassa, egy másik országba kellett utaznia. Hogyan érinthette ez Kertész Abát, aki az apollók nagy szerelmese volt? Ha újra a Kárpátokba akart utazni, hogy apollózzon, bizony nem látták szívesen. Hiszen külföldi állampolgársággal rendelkezett. Bízzunk abban, hogy ez a száz év legalább annyiban változott, hogy a szomszédok már nem ellenségként tekintenek ránk. És a mi szemünkben sem tűnik fel rossz fényben a szomszédországi lepkész. Együtt tudunk örülni az élet sokféleségének, és tenni azért, hogy a Kárpátokból ne tűnjön el az Európában sok helyütt a kipusztulás szélére került Nagy apolló.

Bálint Zsolt

Szólj hozzá!

Címkék: Bálint Zsolt Trianon Sopron Kertész Aba Parnassius apollo Simonics Gábor Vidák Özséb

A kvantumfizikus, aki a Kossuth-díját pillangókra költötte

2019.06.12. 16:30 :: KatonaG

Neugebauer Tibor lepkész emlékezete

Ha különös életekre, nem mindennapi sorsokra vagyunk kíváncsiak, legegyszerűbb, ha kicsit utánanézünk, kik hódoltak nagy szenvedéllyel a pillangógyűjtésnek, kik állítottak fel világhírű lepkegyűjteményt és kik mélyedtek el a lepkészet tudományában. Az átlagnál sokkal nagyobb számban találunk közöttük extravagáns figurákat, festőművészeket, zenészeket, költőket, színészeket, a végsőkig lelkiismeretes könyvelőket, közkedvelt orvosokat, a legmegbízhatóbb iparosokat, pártaktivistákat és nagyszerű eredményeket elért tudósokat. Ha megnézzük a magyar lepkészet történetét, bizony ezekre mind-mind van példa, némelyikükre nem is egy.

neugebauer.jpg

Ebben a posztban mi most az 1950-ben Kossuth-díjjal kitüntetett Neugebauer Tibor (1904-1977) tudós fizikusra emlékezünk [Fizikai szemle 2004/10: 1. 2.]. A magyar tudománytörténetben eddig szerényen meghúzódó alakjára mostanában rávetül a fény. Ez nem csoda, hiszen a már tért hódított kvantummechanika mellett a különböző fényjelenségeket is a magyar tudományosságban úttörő módon propagálta. Így természetes, hogy a lepkékkel kapcsolatos anyagtudományi eredmények reflektorfényében a lassan már ötven éve meghalt nagy fizikusunk is előmosolygott a folyóiratok oldaláról.

Több visszaemlékezés is megerősíti, hogy milyen szenvedéllyel viseltetett a nappali lepkék (pillangók) iránt. Tanítványainak különféle optikai jelenségeket csillogó-villogó pikkelyes szárnyakon szemléltetett. Ehhez nemcsak a hazai, hanem a legkülönfélébb trópusi fajokat is beszerezte, ami a nép demokrácia idejében nem volt veszély nélküli feladat. De még egyszerű sem volt, hiszen az egzotikus pillangókat a kapitalista uralom alatt levő trópusokról kellett beszerezni, nem ritkán törvénytelen eszközökhöz nyúlva. Ezért az egzotikus lepkék gyűjtése a költségesebb mulatságok közé tartozott. Amikor Neugebauer 1950-ben megkapta a Kossuth-díjat, alapos megfontolások után az akkor is tekintélyes összegnek számító pénzjutalmat Bezsilla László lepkekirálynál hagyta. A későbbiekben a nagy bohém hírében álló "Lepkekirály" a legkülönfélébb fajokat szerezte be neki, vagy saját maga gyűjteményének ritka egyedi példányait engedte át fizikus barátjának. Legtöbbször egy-egy fajból a Bezsilla által felajánlott volt az egyetlen, az akkori Magyarországon fellelhető egyed, melyből még a Magyar Természettudományi Múzeum gyűjteményében sem volt példány.

Neugebauer Tibor halála után állattani gyűjteménye vásárlás útján a Magyar Természettudományi Múzeumba került. A beérkezéssel kapcsolatban a lepkegyűjteményi archivumban egyelőre nem sikerült semmiféle katalógust vagy dokumentációt fellelni, de célzott levéltári kutatások biztosan eredményre jutnának. Ma a példányok a törzsgyűjteménybe osztva megtalálhatók, és könnyen felismerhetők a Neugebauer saját kezével, tustollal írt cédulákról. Nézzünk egypár Neugebauer lepkét.

neugebauer_4.jpg

A Nagy színjátszó példánya, amit Neugebauer Tibor gyűjtött Budapesten.

A Nagy színjátszó (Apatura iris) már közel fél évszázada eltűnt a Budai-hegységből. Ennek számos oka lehet, minden bizonnyal ezek együttesen okozták a faj eltűnését a főváros területéről. Megemlíthető az élőhelyek változása, az egyre szárazabb környezet és a melegebb nyarak, a növekvő gépjárműforgalom, és télre inkább a városba vagy a városközeli erdőkbe húzódó énekesmadár csapatok. A környezet változásával a hernyó tápnövényéül szolgáló erdős nyiladékokban álló öreg kecskefűzfák elpusztultak, az élőhelyek üdeségét biztosító felszíni vízfolyások eltűntek, a nyarak pedig egyre melegebbek. A növekvő gépjárműforgalom sem kedvez a háborítatlan környezetet igénylő fajnak, és a fűzfaágakon áttelelő hernyócskák könnyen az énekesmadarak zsákmányául esnek. A Neugebauer-gyűjteményből származó nőstény példány bizonyítja, hogy a háború után a faj még Budapest faunájának tagja volt. A példányt maga a kvantumfizikus gyűjtötte az akkor még sokkal üdébb Irhás-árokban.

neugebauer_7.jpg 

Az Afrodité szépke (Megamede cypris) hím példánya a Neugebauer-gyűjteményből.

Az Afrodité szépke (Megamede cypris) rendkívül látványos lepkefaj, a kereskedők nagy örömére, hiszen a pillangógyűjtés szenvedélyétől elvakult gyűjtők egy-egy ritka változatért ezer eurónál többet is képesek fizetni. Emiatt a begyűjtött példányokat igen nagy becsben tartják, és a sérült szárnyakat ügyes technikákkal restaurálják. A Neugebauer-gyűjteményből  származó példány fonák nézetén jól látszik, hogy az elülső szárny hiányzó darabjait az Égszínkék boglárka (Lysandra bellargus) hímjeinek szárnyaival pótolták, míg a hátulsóhoz a Nagy csillér (Argynnis paphia) szolgáltatta a restauráláshoz az anyagot. Megjegyezzük, hogy a hetvenes években a múzeum gyűjteményében mindösszesen négy hím és egy nőstény Afrodité szépke példány volt fellelhető. Ezekből két hímet és egy nőstényt az ötvenes években elloptak, de az ügy feltárása után visszakerültek. A törzsgyűjteményben jelenleg is csak 11 hím és egy nőstény példányt őrzünk. A faj szárnyain látható, vagy azzal kapcsolatba hozható optikai jelenségeket a magyar fizikusok manapság is intenzíven kutatják.

 neugebauer_1.jpg

neugebauer_2.jpg

Két hazai lepke a Neugebauer-gyűjteményből: Kis színjátszó (fent) és a Bogáncs szöglenc (lent) hímje.

Ahogy a már bemutatott Nagy színjátszó nőstény, a Kis színjátszó (Apatura ilia) és a Bogáncs szöglenc (Vanessa cardui) hím példányai is bizonyítják, hogy Neugebauer Tibor nemcsak vásárolt, hanem gyűjtött is lepkéket. Sőt, a múzeumi gyűjteményben fellelhető példányok alapján bizonyítható, hogy idehaza rendszeresen járt gyűjtőutakra. Példányait tudós alapossággal cédulázta. Ami céduláiban érdekes, hogy a budapesti lelőhelyek egy részét németül írta. Így nem ritkán olvashatjuk még a hatvanas-hetvenes években írt céduláin is a „Bloxberg” (Gellért-hegy), a „Kühlestal” (Hűvösvölgy), a „Kristinenstadt” (Krisztinaváros), a „Schwabenberg” (Svábhegy), vagy a „Wolfstal” (Farkasvölgy) lelőhely neveket. Lehet, Neugebauer anyanyelve német volt, és magas életkort megélt édesanyjával, akivel egész élete végéig együtt élt, talán odahaza is németül beszélgettek. Otthon, amikor preparált és cédulázott, németül zajló hétköznapokban járt-kelt. Az sem kizárható, hogy a lepkészetről Neugebauer „németül gondolkodott”, hiszen az ő idejében alig volt magyar nyelvű lepkészeti szakkönyv. Sőt az sem, hogy német nyelvű cédulái a tudományosságot tükrözik, hiszen az ő idejében ennek nyelve még a német volt.

 neugebauer_6.jpg

neugebauer_3.jpg

Két egzotikus lepke a Neugebauer-gyűjteményből: a Tulbagh szemdísz (fent) és a Déli agáta (lent) hímje.

Neugebauer Tibor gyűjteménye abból a szempontból is különlegesnek számított, hogy számos, a Magyar Természettudományi Múzeum gyűjteményében nem fellelhető ritkaságot őrzött, vagy olyan fajokat, amiből csak néhány példányt rejtettek a szekrénymélyi üvegfedelű tárlófiókok. Ilyen faj például a Tulbagh szemdísz (Aeropetes tulbaghia), amit leírója Carl Linné (1707-1778), minden bizonnyal tisztelete jeléül, Dél-Afrika akkori kormányzójáról, Ryk Tulhbagról nevezett el. Persze nem véletlenül, mert ez a gyönyörű szép szemdísz Dél-Afrika hegyvidékein honos, innen került Európába a tudós természetbúvárok gyűjteményébe. Ugyancsak ritkaság a Délkelet-Ázsia szigetvilágából származó Déli agáta (Prothoe australis). Minden egyes szigetcsoporton más-más rassza (alfaja) található, közülük az új-guineai a legritkább. A Magyar Természettudományi Múzeumban Biró Lajos és Fenichel Sámuel által gyűjtött példányokat őriztek, amiket aztán mind hazavitt Velez Zsigmond. Bár ezek egy része ugyancsak visszakerült (jelenleg négy hím és két nőstény példányunk van), a Neugebauer–féle példány gyarapodás szempontjából semmiféleképpen nem elhanyagolható. A hím egyeden nemcsak szárnypótlások, hanem a szárnyfelületen festés nyomai is láthatók.

neugebauer_5.jpg

A Légiós karáx példánya a Neugebauer-gyűjteményből.

Mind a mai napig a múzeumi lepkegyűjteményben a Légiós karáx (Charaxes antonius) csinos lepkefajnak csak egyetlen példánya található a törzsgyűjteményben, ami Neugebauer Tibortól származik. Ez az 1878-ban, a Fülöp-szigetek élővilágát kutató Georg Semper (1837-1909) által leírt pillangó kizárólag Mindanao szigetén él, és a legújabb időkig a lepkegyűjtemények nagy ritkaságai közé tartozott. A Magyar Természettudományi Múzeumban meg különösképpen, hiszen filippinó lepkeanyagai nem a leggazdagabbak.

A fentiek is bizonyítják, hogy egy-egy egzotikus lepkepéldány milyen értéket képvisel a gyűjtő szemében: csinosítgatja és szépítgeti, hogy a gyűjteménye még nagyobb rendezettséget mutasson. Talán megkockáztathatjuk a kijelentést: Neugebauer idejének és gondolatainak nagyobb részét éppen a lepkészésnek szentelte, szívesen preparálta a lepkéket és írta a cédulákat, örömmel ragasztgatta a törött példányokat, és kedvvel rendezgette a tárlófiókokat... talán ez volt az ő kvantumfizikájának a földi alapja.

Igen, a visszaemlékezésekből is sejthetjük, hogy Neugebauer Tibor nem volt mindennapi személyiség.  Ezt gyűjteményének a lepkéi is szemléltetik: gyönyörűen preparált és hibátlan, vagy aprólékos munkával restaurált törött példányok, szebbnél szebb és ritkábbnál ritkább fajok egyedi képviselői, és gyöngybetűkkel írt lelőhelycédulák -- törekvés a szépre, a jóra, a harmonikusra. Ezek az apró dolgok persze az átlagembert nem érdeklik, csak egy kurátor és technikusai, vagy a közel kétmillió lepkepéldányt számláló nemzeti gyűjteményt bújó amatőr lepkész szembesül ezekkel, és konstatálja. No, nem azért marad rejtekben mindez, mintha a lepkészek vagy a muzeológusok titkos társaságokba tömörülnének és ismereteiket csak egymás között osztanák meg. Ennek inkább az az oka, hogy a lepkészet olyan éteri, olyan szeráfi dolog a hétköznapok taposómalmában, hogy az átlagember szemében szinte elképzelhetetlen, hogy az amúgy sem két lábbal földön járó Kossuth-díjas kvantumfizikus, festő vagy színész, akár még ilyenekkel is foglalkozhat. Láthattuk, foglalkozik is, de ez lepkészkedés segíti a hóbortosságában talán a Marson lakót, saját bolygóján, a mi szép Földünkön maradni.

kossuth-dij.jpg

Ennek a földhözragadt, hóbortos időtöltésnek a gyümölcse a világraszóló lepkegyűjtemény. Csontváry és Munkácsy sem volt mindennapi ember. Minden kétséget kizárólag koruk leghóbortosabb magyarjai közé tartoztak. Képeik értékében ez is benne van. És azon túl, hogy nemcsak esztétikailag szépek, bennük van az egész kor, amiben születtek, tehát hallatlan történeti és nemzeti értékek is. Ilyen egy lepkegyűjtemény is, ami  a legszebb festménynél is több, bármennyire furcsa, és talán fájó kimondani: az eltűnő biodiverzitás olyan tárháza, amiből az élet sokfélesége iránt ma már különösképp fogékony kutatónemzedék egyre inkább képes lesz meríteni. Ezt a legújabb magyar kutatások bizonyítják. következésképp Magyarország nem engedheti meg, hogy a nagy fáradsággal és áldozattal létrehozott lepkegyűjteményei külföldre vándoroljanak, hanem okos politikával és anyagi áldozat árán ezeket itthon kell tartania. Mennyivel szegényebbek lennénk, ha Neugenbauer Tibor gyűjteménye nem került volna be a Magyar Természettudományi Múzeum kapuján! Nem ismernénk Neugebauer Tibornak a kvantumfizikushoz hasonlóan zseniális lepkész oldalát, kevesebb ritka lepke példányt őrizne nemzeti gyűjteményünk. És kevesebb gyönyörű pillangó titokzatosságát tárhatnánk fel az egyre inkább a virtualitás felé kényszerített, de mégis a valóságra szomjazó jövő nemzedékek lendületes kutatói.

Bálint Zsolt és Katona Gergely

Szólj hozzá!

Címkék: kvantumfizika Budapest Bálint Zsolt Csontváry Kosztka Tivadar Velez Zsigmond Lepkészet Története Magyarországon Bíró Lajos Kossuth-díj Neugebauer Tibor Fenichel Sámuel Carl Linné Ryk Tuhlbag Georg Semper

A szentföld pillangói

2019.06.05. 11:57 :: Lángszinér

Benyamini Dubi, 1990. A Field Guide to the Butterflies of Israel including Butterflies of Mt. Hermon and Sinai. Keter Publishing House, ISBN 965-07-020-X, 234 pp.

A történeti Palesztina lepkekutatásának szempontjából kulcsfontosságú ez a könyv. Miért? Egyrészt a számos, még a brit gyarmati időkből származó, különféle szakfolyóiratokban elszórt apróbb vagy nagyobb cikk adatait, és a szerző saját, több évtizedes gyűjtési tapasztalatait szövi egybe. Így pontos áttekintést kapunk nemcsak a fajok aktuális és régebbi elterjedéséről, hanem a lepkék repülési idejéről és a hernyók tápnövényéről is. Másrészt ez a könyv volt az egyik, azok közül, amely a fiatal Izrael határain belül élőket ráébresztette, hogy az országuk gazdagságához nemcsak a több évezredes történelem és kultúra emlékei, hanem a jelen hallatlan gazdag természeti értékei is hozzá tartoznak. Harmadrészt pedig ez a könyv volt a katalizátor ahhoz, hogy megalakuljon az izraeli lepkészek társasága, ami mára több száz tagot foglal magában, és igen fontos szerepet játszik Izrael állam természetvédelmi mozgalmaiban.

002.jpg

A kötet 2002-es kiadásának borítója

A könyvet a lepkészet minden aszpektusára kiterjedő,  lényegretörően megírt bevezető indítja. Ez a teljes terjedelem közel egynegyedét teszi ki. Nem véletlenül, hiszen ez az első, ilyen jellegű munka a mai Izraelben használatos modern héber nyelven. Ezt követi a fajokat rendszertani besorolásuk alapján felsoroló és részletesen tárgyaló rész. Minden család külön bemutatásra kerül, ahol is egyetlen táblázat foglalja össze a fajok repülési idejét, ügyesen vezetve az olvasót a fajokat részletesen ismertető oldalakhoz. A szerző az imágókat színes táblán, a faj elterjedését térképen, és a lepkék repülési idejét grafikonon ábrázolja. A kötetet a héber és a latin lepkenevek mutatója zárja, az irodalmi referenciák listájával.

003.jpg

A két különleges szentföldi lángszinér

A könyvnek már a hatodik javított és bővített kiadása van forgalomban. És készül az angol nyelvű változat is. Erre valóban szükség van, hiszen Izraelbe egyre többen utaznak külföldről, hogy ne csak a múlt emlékeit, hanem az ember által oly régóta lakott táj természeti szépségeit is megcsodálják. Minden bizonnyal az izraeli lepkészek is többet profitálnak majd abból, ha külföldi kollégáik angolul olvashatnak a boglárkák, pillangók, szemőcök, szöglencek, tarkályok és különleges lángszinérek szentföldi életéről.

Bálint Zsolt

Szólj hozzá!

Címkék: Izrael Bálint Zsolt Dubi Benyamini

Két lepkealbum

2019.06.04. 15:50 :: Lángszinér

Mészáros Zoltán és Szabóky Csaba, 2005. A magyarországi molylepkék gyakorlati albuma.  Növényvédelem különszám, Budapest, 1-178, ISSN 0133-0829

Mészáros Zoltán és Szabóky Csaba, 2012. A magyarországi nagylepkék gyakorlati albuma. Szalkay József Magyar Lepkészeti Egyesület, Budapest, 185 old., ISBN 978-963-08-3118-5

gyakorlati_2.jpg

A két kötet fedőlapja

Mivel ez egy lepkekönyves blog, ez a két kiadvány pontosan a profiljába illik. Magyarul van, lepkészeknek íródott és eredeti munka. A két kötet szándéka már benne van a címében: gyakorlati album. Tehát arra hivatott, hogy a lepkékről olyan ismereteket közöljön, ami nem öncélú.

A két könyv apropóját talán az a képsorozat adta, amit Szabóky Csaba még a múlt században (!), a digitális kor hajnala előtt készített. Célja volt bemutatni művészi, de a természetet hűen ábrázoló tusrajzokon a mai Magyarország területén fellelhető lepkecsaládokat gyakoribb vagy valami szempontból érdekesebb képviselőin keresztül. A rajzokhoz pedig tömör, a jelenlegi ismereteinket leginkább tükröző szöveget társítani.

003.jpg

A nagylepkés album egyik oldala

Mindkét kötet szövegezését a nemrégiben elhunyt Mészáros Zoltánnak (1936-2017) köszönhetjük.  A lepkék ismertetése valóban segít a fajok „gyakorlati” megismerésében, mert a határozóbélyegeken túl kitér nemcsak azok elterjedésére, ökológiai viszonyaira, hanem az erdészeti és a mezőgazdasági  növényvédelemmel kapcsolatos vonatkozásaikra is. Így az albumok segítségével áttekinthetjük a lepkék sokféleségét és a legalapvetőbb ismereteket is megszerezhetjük a magyarországi fauna majdnem minden lepkecsaládjáról.

Zárszóként pedig: az itt ismertetett  „gyakorlati albumok” azt a már letűnt világot tükrözik, amikor a kutatóknak esszéiket,  szakcikkeiket és könyveiket fáradtságos munkával, kézzel készített tusrajzokkal, ábrákkal és grafikonokkal kellett ábrázolniuk. Ha kezünkbe vesszük a Fauna Hungariae köteteket vagy belelapozunk a Folia entomologica hungarica vagy a Természet Világa múlt századi évfolyamaiba, ezzel szembesülünk.  Bármennyire is beláthatatlan távlatokat nyit meg előttünk a digitális technika, a letűnt kor módszereit és eredményeit nem szabad lebecsülni vagy egyszerűen félretenni. Tudni kell ezeket a képeket is olvasni, az általuk küldött üzenetet helyesen értelmezni. De erre csak akkor vagyunk képesek, ha ezekkel a könyvekkel gyakorlatban is együtt élünk. Hát éljünk velük!

Bálint Zsolt

Szólj hozzá!

Címkék: Bálint Zsolt Szabóky Csaba Fauna Hungariae Mészáros Zoltán

Két fajjegyzék kapcsán: mi a molylepke és mi nagylepke?

2019.04.01. 12:02 :: KatonaG

Szabóky Csaba, Kun András & Buschmann Ferenc, 2002. Checklist of the Fauna of Hungary. Volume 2. Microlepidoptera. Hungarian Natural History Museum, Budapest, 184 oldal, ISBN 963 7093 80X

Varga Zoltán, Ronkay László, Bálint Zsolt, László M. Gyula és Peregovits László, 2004. A magyar állatvilág fajjegyzéke. 3. kötet. Nagylepkék.  Magyar Természettudományi Múzeum, Budapest, 111 oldal, ISBN 963 7093 88 5

A magyar lepkészeti szakirodalomban és szaknyelvben mélyen gyökerezik, hogy a Lepkék (vagy Pikkelyröpűek, pikkelyes szárnyúak) rendjét két nagy csoportra, a molylepkékre (Microlepidoptera) és a nagylepkékre (Macrolepidoptera) osztjuk fel. Ez a felosztás már az 1875-ben megjelent „Magyarország nagy-pikkelyröpűinek rendszeres névjegyzéke” című munkában is feltűnik, aminek szerzője Horváth Géza és Pável János, a Frivaldszkykat követő nagy rovarász nemzedék két kiemelkedő alakja.  Az 1896-ban napvilágot látott Fauna Regni Hungariae nagy mű „Ordo Lepidoptera” része is ezt a rendszer használja. A könyvet hárman jegyezték: Abafi-Aigner Lajos, Pável János és Uhryk Nándor. A két említett munka rendszertana Otto Staudinger 1861-ben megjelent, később igen széles körben használt katalógusára támaszkodik. Ez a rendszertan eresztett gyökeret a magyar lepkészeti irodalomban is, hiszen az említett munkánkon túl a Gozmány László által írt, 1955 és 1965 között napvilágot látott Fauna Hungariae XVI/A kötetben tárgyalt családok mind Microlepidopterák voltak. És ezt követték még azok a fajjegyzékek is, amelyeket a Magyar Természettudományi Múzeum adott ki 2002-ben (Microlepidoptera), illetve 2004-ben (Macrolepidoptera). Tehát molyepke-nagylepke megkülönböztetés a magyar lepkészeti  irodalomban már közel másfél évszázadot ível át.

 

fajjegyzekek.jpgMagyar Természettudományi Múzeum által kiadott molyos (2002) és nagylepkés (2004) fajjegyzékek borítója

A lepkéket rendszerzők számára a XX. század vége nagyszerű eredményekkel zárult. 1992-ben megjelent a londoni Természettudományi Múzeumban tevékenykedő Malcolm Scoble tollából a „The Lepidoptera. Form, Function and Diversity” című kötet. Ebben a szerző a pikkelyröpűeket családsorozatokba rendszerezi, leírja és ezek törzsfejlődési viszonyait is szemlélteti. Lényegében a Scoble kötetben publikáltakkal megegyező rendszert ad a dán Niels P. Kristensen professzor által szerkesztett „Lepidoptera, Moths and Butterflies” kötet, ami a Handbuch der Zoologie nagymúltú sorozat 35. részeként jelent meg 1999-ben. Később a brit és a dán szerző eredményeit együttesen mutatja be 2007-ben a Zootaxa folyóirat 1668. számú füzete, néhány újabb eredményt integrálva. Az európai szerzőkkel párhuzamosan az amerikai John Heppner 1998-ban publikálta monográfiáját „Classification of Lepidoptera” címmel, ugyancsak megalkotva a lepkék osztályozásának rendszerét, amit morfológiai bélyegekre alapozva 2005-ben tribusz szintig dolgozott ki. Heppner rendszere nagy vonalaiban egyezik az említett európai szerzőkével, csak apróbb részleteiben különbözik.  Az említett munkákban közölt legújabb, és valósághoz jobban közelítő Lepidoptera osztályozások szerint a „Macrolepidoptera” (nagylepkék) és a „Microlepidoptera” (molyepkék) fogalma nem rendszertani kategória, bár a feltételezett leszármazási vonalak szerint a "Macrolepidoptera" közös eredetű csoportot jelöl, de a "Microlepidoptera" a nagylepkék nélkül "parafiletikus".

A nagylepkék nélküli "Microlepidoptera" magában foglalja a közel 50 Lepidoptera öregcsalád majdnem háromnegyedét, kezdve az Aranyszárnyúősmoly-szerűek (Micropterogoidea) parányaitól a Farontószerűek (Cossoidea) behemótjaiig bezárólag. Az előző csoport mintegy koronájaként, a "Macrolepidoptera" csupán 11 öregcsaládot tömörít, benne a hagyományosan nagylepkéknek tartott csoportokkal, a számunkra egzotikus Mimmallonoidea öregcsaládtól kezdve a Pillangószerűeken (Papilionoidea) át az Éjencszerűekig (Noctuoidea).

ac0e349d339bfa04e9afe6f321aa6a23.jpg

Egzotikus, a Farontószerűek öregcsaládját képviselő ausztráliai molylepke faj. Mint láthatjuk meglehetősen "nagylepke".

cameraria_ohridella.jpg

Az invazív Vadgesztenye-aknázómoly. A lepke elülső szárnyainak hossza 4 mm.

Végül próbáljunk meg válaszolni a címben feltett kérdésekre, hiszen ezért íródott a fenti bevezetésszerű két bekezdés. A lepkészeti szaknyelv szerint molylepke a tenyérnyi Nagy fűzfarontó (Cossus cossus), és az alig látható Vadgesztenye-aknázómoly (Cameraria ohridella) is, akárcsak a megkapóan szép Homoki csüngő (Zygaena laeta), vagy rokona a Változékony csüngő (Zygaena ephialtes). Viszont már nem moly, hanem nagylepke a Változékony csüngőre megtévesztésig hasonlító Fehérpettyes álcsüngő (Amata phegea). És nagylepke a Fenyő szender (Sphinx pinastri), amit a nem szakértő akár farontónak – tehát molylepkének is nézhet. De a nem lepkész számára bizony molylepke a szender, és a legtöbb éjjel repülő nagylepke, köztük például a legnagyobb európai lepke, a Nagy pávaszem (Saturnia pyri) – mivel szőrös-molyhos a testük.  Bár lehet, ezekre rámondják, hogy nagy lepkék, de semmiképpen sem nevezik őket nagylepkéknek.  A csüngőket viszont nem nevezik molynak, sokkal inkább lepkének, mert nappal repülnek, nem szőrösek és szárnyaik színezete és rajzolata az ember számára szép - igaz tudjuk, hogy a valóságban nem szépségükkel kacérkodnak, hanem a fekete-piros szín kombinációjával hívják fel magukra a figyelmet: ne bánts minket, mérgezők vagyunk!

1200px-zygaenidae_zygaena_ephialtes.JPG

amata_phegea_2390718_m.jpg

 

Molylepke és nagylepke: Változékony csüngő (Zygaenidae) felül és Fehérpettyes álcsüngő (Arctiidae) alul (forrás: wikipedia).

A molylepke és a nagylepke kifejezések egy ideig biztosan nem fognak kiveszni se a köz-, sem pedig a szaknyelvből. Ennek ellenére mi lepkészek, a szaknyelvünkben kerüljük ezeket.  Használjuk inkább az öregcsalád vagy a család tudományos nevét, és törekedjünk olyan magyar nevezéktan megalkotására és használatára, ami nemcsak a babonás, érzelmekkel és a tudatlansággal fűtött valóságot, hanem a tudományos ismereteket is tükrözik.

Bálint Zsolt

Szólj hozzá!

Címkék: Bálint Zsolt Abafi-Aigner Lajos Pável János Horváth Géza Fauna Hungariae Otto Staudinger Uhryk Nándor Malcolm Scoble Niels P Kristensen John Heppner

Pillangóvilág 3

2019.02.04. 15:19 :: Lángszinér

Bernard d'Abrera 2018: Pillangóvilág Közép- és Dél-Amerikában. Budapest, magánkiadás, 40 színes tábla, 116 pp, 28 x 22 cm. ISBN 978-615-00-4356-2.

 

Megjelent a Pillangóvilág harmadik kötete 13 lepkecsalád, 473 génuszának több mint 1600 faját ismerteti röviden és ábrázolja színes képeken. Ez a rész is Bernard d’Abrera (1940-2017) „World Butterflies” című munkája alapján készült. Észak-és Közép-Amerika forróövi, továbbá Dél-Amerika forró és mérsékeltövi területeinek (neotrópikus régió) pillangószerű lepkéit mutatja be magyar nyelven.

 

pillangovilag6.JPG

 

A Pillangóvilág sorozat az egyetlen olyan mű, ami magyar nyelven mutatja be a távoli égtájak színpompás nappali lepkéit. Mintegy útmutatóul szolgálhat azok számára, akik a globalizálódó világunkban idegen földrészre utaznak azzal a céllal, hogy nemcsak emberekkel, hanem az ottani természettel is kapcsolatba kerüljenek. Az érdeklődőt a kötetek segítik abban, hogy a különböző földrészek boglárkái, fakröpérjei, pazarkái, pillangói, szemőcei, szöglencei és tarkályai ne legyenek számára teljesen ismeretlenek.

pillangovilag3.JPG

A következő részek még alaposabb bevezetést és segítséget nyújtanak majd a pillangók közti tájékozódásban. Dióhéjban osztályozási módjuk és rendszertanuk is bemutatásra kerül, és olyan szótár jut majd a lepkészkedő kezéhez, aminek segítségével képes lesz könnyebben megérteni a tarkabarka pillangók világraszóló sokféleségét.

A könyvek megrendelhetők: balint.zsolt.budapest@gmail.com címről, illetve Büki József természettudományi könyvei közül.

Bálint Zsolt

Szólj hozzá!

Címkék: Bálint Zsolt Bernard dAbrera Pillangóvilág

Libanon és a Közel-Kelet pillangóinak határozó zsebkönyve

2019.01.28. 14:00 :: Lángszinér

Husen Ali Zorkot: A Field Guide to the Butterflies of Lebanon and the Middle East. Internaqtional Union fro Conservation of Nature, Regional Office for West Asia and NMAA Foundation, Chemly & CHemaly, xiv + 607 pp, 20,5 x 14,5 cm, ISBN: 978-9953-0-3644-1.

 

Az átlagembernek manapság Libanonról és a Közel-Keletről  csak az állandó háborúság, az egymással szembenálló, és kiengesztelődésre képtelen népcsoportok torzsalkodása jut eszébe. Legkevésbé a libanoni cédrusok és az a hallatlan fajgazdagság, ami ezt a vidéket jellemzi, ahol három nagy állatföldrajzi régió találkozik: a palearktikus, az afrotrópikus és az orientális. De a lepkészek nem átlagemberek, őket igenis a sok küzdelem közepette is a libanoni cédrusok, a judeai sivatag liliomjai és az arab félsziget vádijainak endemikus lepkéi érdeklik. És akkor ez a könyv pont nekünk, lepkészeknek való.

 

De a kötet jóval több, mint amit a címe sejtet. Igazából az arab, vagy részben arab nyelvű országok lepkefaunáját tekinti át a szerző, amit az előszavában meg is fogalmaz. Bár címe szerint „terepi zsebhatározónak” készült, de ennek minden ellent mond: méret, súly, koncepció és tartalom azt tanúsítja, hogy inkább a szóban forgó terület pillangóinak monografikus feldolgozása. És valóban, a több mint hatszáz oldal teljes áttekintést nyújt nemcsak a Közel-Kelet, hanem tágabb értelemben vett Észak-Afrika, a teljes Arab-félsziget és az azokkal határos afrotrópikus és orientális területeken tenyésző, több mint 550 nappali pillangó- és búskaszerű lepkefajról.

 002.jpg

A kötet külső borítója

 

A könyv első száz oldala rövid bevezetőt nyújt a lepkészethez, bemutatja az összes arab országot, áttekinti az érintett biómokat és ökorégiókat, és ismerteti az arab világban megjelenő természetvédelmet, és azok mozgalmait. Ezt követi a lepkéket rendszertani sorrendben tárgyaló, több mint négyszáz oldal. A fajok elterjedését szövegközi ábrák szemléltetik, a lepkéket a színes táblákon látható, a valóságot a művész szemével láttattató festmények jelenítik meg. A képek nincsenek megszámozva, így elég körülményes őket a szöveghez társítani. A kötet végén függelékek olvashatók, köztük a Komoró-szigetek, Szomália, és Szudán lepkéinek fajjegyzéke, egy libanoni fajjegyzék terepi használatra és végül, egy több mint harminc oldalnyi angol szójegyzék.

 

 004.jpg

Különféle afrotrópikus boglárkákat bemutató és tárgyaló 272-273. oldalpár.

A kötetet természetesen könyvészeti rész és mutatók zárják. Különös és kicsit szívet szorongató a könyvészeti rész, mert azt mutatja, hogy milyen mélyen megosztott a világ, még olyan kérdésekben is, mint a lepkék kutatása. Az talán „érthető”, hogy a bevezető részben az arab országok között Izrael nem kerül felsorolásra, de az már nem, hogy Dubi Benyamini barátom „Butterflies of Israel”, már hat kiadást megért Field Guide-ja és Vadim Tshikolovets rendkívül sikeres „Butterflies of Europe and the Mediterranean Area” című kötete miért nincs a referenciák között. Mindkét munka hivatkozása még inkább emelte volna a kötet tudományos értékét, sőt talán politikailag nem korrekt, pozitív üzenete is lett volna: a lepkék számára nem akadály az emberek húzta fal vagy kerítés, vagy a meredező szögesdrót. A mesterséges elválasztó vonalak mindkét oldalán jelen vannak, rajzanak, petét raknak, növényt fogyasztanak,  és ugyanúgy megörvendeztetik a szívet, érezzen az bármilyen módon. A háborúkat is többé-kevésbé képesek túlélni nemzeti hovatartozás nélkül. Ez kell jellemezze azokat is, akik a lepkékkel foglalkoznak.

 

 005.jpg

Különféle palearktikus tarkályokat bemutató és tárgyaló 394-395. oldalpár

A fenti bekezdést ne vegye senki politikai manifesztumnak. Husein Ali Zorkot nagyszerű munkát végzett, és a közismert libanoni természetbúvár megérdemli a legnagyobb elismerést. Könyve ott lesz mindazok polcán – és talán hátizsákjában a közel másfél kilónyi súly ellenére is – akik szeretnék megismerni a mesés Közel-Kelet pillangóit és búskáit, és ezzel párbeszédet kezdeni a szomszéddal, valamiféle kiengesztelődésre törekedve nemcsak az emberrel, hanem a természetes környezettel is. És ez a kiengesztelődés el kell vezesse arra a felismerésre, hogy a teremtett élőlényekben – jelen esetben a pillangókban - olyan ajándékot kapott, amit az utána következő nemzedékeknek is látni, csodálni kell. És hogy ez nemcsak az övé, hanem a szomszédjáé is, és hogy vele együtt kell gazdálkodni, hogy ez a kincs gyarapodjon, és ne csak ő és barátjai, hanem mások is részesedhessenek belőle. Husein Ali Zorkot könyvének megírásával és az összes lepkefaj megfestésével ehhez már megtette az első lépéseket.


Bálint Zsolt

Szólj hozzá!

Címkék: Libanon Bálint Zsolt Lebanon Middle East Husein Ali Zorkot

Egy leendő kiállítás lepkeképei

2018.12.05. 15:27 :: KatonaG

A Magyar Természettudományi Múzeum a Balkán állatvilágának kutatásáról vándorkiállítást készít, amit négy országban fog bemutatni. Ez nemcsak Európának ezt a fajokban különösképp gazdag természeti környezetét varázsolja majd a látogatók elé, hanem a múzeum szerepét is a Balkán tudományos feltárásában. A kiállítás valószínűleg nem jön Magyarországra. Ezért mentettük ide a lepkés részeket a magyar rovarászok számára. Külön köszönjük a képet Gór Ádámnak, Pierre Boyernek és Kiss Ádámnak!


Bennszülött balkáni Szerecsenlepke (Erebia) fajok

Az Alpok és a Balkán a jégkorszak alatt számos állatfajnak nyújtottak menedéket. A klímafázisok alatt sok-sok kipusztulás és betelepülés történt. Ez jól nyomon követhető a két hegységrendszer Szerecsenlepkéin (Erebia), amelyek életfeltéteiket a gleccserek és az erdők közötti tundrán találták meg. Az Erebia orientalis és az E. rhodopensis a Balkán bennszülött fajai. Akárcsak az E. neleus és az E. phorcys. Ez utóbbiak első példányait Frivaldszky Imre küldöttei gyűjtötték először.

 

 erebia_ottomana.jpg

[Erebia neleus nőstény kép: Gór Ádám]


Kipusztulás

A Kárpát-medence a Közép pávaszem (Saturnia spini) elterjedési területének északnyugati peremén volt, számos helyről rendszeresen jelezték. Az 1970-es évek közepén hirtelen eltűnt. A kökényen élő hernyókon végigsöprő járványt sejtik az eltűnés hátterében. Korabeli beszámolók szerint az útmenti bozótosokban sok helyütt lehetett látni a tömegesen elpusztult hernyók tetemét. Bár a Balkánon jelenleg is előfordul, nem sikerült visszahódítania a Kárpát-medencét.


s_spini_2_kisebb.jpg

[Saturnia spini hernyó, kép: Gór Ádám]

 

Veszélyeztető tényező: erdőtűz, erdők helyének beépítése témához

A Rileyana fovea száraz erdőkben honos. Hernyója különféle tölgyeken él. A lepke októberben rajzik; lokális, de élőhelyén általában gyakori. Kora este, még világosban kezd repülni. A kevés, aktív hangadásra képes lepkék egyike: a hímek hátulsó szárnyán egy feszes hólyag van, ehhez dörzsölik hátulsó lábukat – repülés közben. Hangja nőstények csalogatására szolgál, emberi füllel is jól hallható: zörgő, sáskaciripelésre emlékeztet. A lepke ritkán repül fényre, de boros csalétekkel jól csalogatható. Az erdők átalakításával, elpusztításával eltűnik.

 

 fovea.jpg

[Rileyana fovea hernyó, kép: Kiss Ádám]



Veszélyeztető tényező: taposás, beépítés, gyep fásítása

Az Eupithecia fajok apró, ám esetenként igen látványos lepkék. Nagyon sok fajuk eléggé hasonló, ezeket csak szakember képes azonosítani. Különös életmódot folytatnak: hernyóik nem a növények levelét, hanem azok virágát és zsenge magvait fogyasztják. E lepkefajok gyakran csak néhány növényfajban tudnak megélni, ezért kevés helyen fordulnak elő. E ritkaságok jó része a sziklagyepekben honos, így a gyepek sérülése – túlzott legeltetés, taposás, égetés, fásítás, beépítés – egyben a lepkék életének végét is jelenti.

 

 eupithecia_3.jpg

[Eupithecia linariata nőstény: Gór Ádám]

 


Veszélyeztető tényező: kemikáliák
Európa legnagyobb őshonos lepkéje, a Saturnia pyri hernyója gyümölcsfák levelével táplálkozik (latin nevében a körte erre utal). Az élénkzöld alapon égszínkék bibircsókokat és azokból eredő hosszú szőrszálakat hordozó hernyó maga is igen látványos, de a kifejlett lepke méretei - melyek egyes madarakéval, sőt denevérekével is vetekednek – talán még impozánsabbak. Mint minden, gyümölcsfákon élő fajt, a vegyszerezés fenyegeti leginkább.

 

 saturnia_pyri_11_kisebb.jpg

[Saturnia pyri nőstény, kép: Gór Ádám]


Balkán mint refugium és visszatelepülési gócpont
A Catocala fajokat a nagyobb méret, a rejtőszínű elülső szárnyak, és az élénk: sárga-fekete, piros-fekete színű hátulsó szárnyak jellemzik. Talán legérdekesebb csoportjuk a sárga-fekete szárnyú, száraz bokorerdőkhöz kötődő fajegyüttes, mely észak felé a Kárpát-medencéig hatol, ahol a csoportot két faj képviseli. A Balkán-félszigeten, különösen annak déli részén jóval több fajuk honos – köztük a két előbbi – ezért igen valószínű, hogy a jégtakaró visszahúzódása után a Balkánról jutott el a csoport a Kárpát-medencébe.

 

 catocala_conversa_kisebb.jpg

[Catocala conversa hím, kép: Gór Ádám]

 

A legújabb kutatási eredmények szerint a Fekete szerecsen (Erebia melas) a különböző meleg interglaciálisokban balkáni refúgiumból terjedt végig észak felé Dinári-hegységben, egészen Szlovéniáig. De eljutott a Déli-Kárpátokba, majd onnan meghódította az Erdélyi-medencét. Ott több helyi változata is kialakult. Egyikük, az E. melas runcensis, “a dombok közé leszállva” képes volt benépesíteni a génusz számára szokatlanul alacsonyan fekvő élőhelyeket is.

 

 erebia_melas_runcensis_pres_de_runc_environs_de_cluj_roumanie_3-7-2010_a.jpg

[Erebia melas runcensis hím, kép: Pierre Boyer]



Bálint Zsolt, Katona Gergely és Tóth Balázs

Szólj hozzá!

Címkék: Kiss Ádám Bálint Zsolt Katona Gergely Balkán Tóth Balázs Gór Ádám

Legkisebb és legnagyobb

2018.11.12. 13:02 :: KatonaG

Minden bizonnyal nem szolgálunk nagy meglepetéssel, ha eláruljuk, melyik a két leggyakrabban elhangzó kérdés azok részéről, akik lelkes érdeklődőként meglátogatják a Magyar Természettudomány Múzeum közel két millió preparátumot őrző lepkegyűjteményét. Az első kérdés: melyik a legnagyobb pillangó? A második pedig: melyik a legkisebb lepke? És talán azzal sem okozunk nagy meglepetést az olvasónak, ha eláruljuk: a blogbejegyzés apropóját ez a két, igen banálisnak hangzó kérdés adja.

Sok minden múlik a jól feltett kérdésen. Például a jó válasz. A fenti bekezdésben feltett kérdések bármennyire is banálisnak tűnnek, jó kérdések, mert valami lényegit ragadnak meg. Az örökké csak kérdező embert elsősorban az élettel kapcsolatos dolgok érdeklik, tehát igenis szeretné tudni, miért képes valami óriásira nőni, míg a másik valami csak törpe marad. Ráadásul közeli rokonok. És bár a kérdező feldobta a labdát, hogy megmagyarázzuk, hogy miért marad törpe a törpe, és miért növekszik óriássá az óriás, az akadémikusi tollforgatástól eltekintünk, és nem bonyolódunk bele pl. Bergmann-szabály ecsetelésébe, hanem egyszerűen megpróbálunk válaszolni csak arra a kérdésre: melyik a legkisebb pillangó és melyik a legnagyobb lepke, vagy vice versa.

A kérdést megválaszolása előtt persze értelmezni kell. A mennyiségi jelzőt vonatkoztassuk a szárnyfelületre. Mert mondjuk ha a test méretét nézzük,  lehet, hogy más eredményeket kapunk. És az alany? Mi a pillangó szót – lepkészek lévén – nem köznévként, hanem rendszertani kategóriakánt is halljuk, tehát számunkra a tartalma lehet ez: Pillangószerűek (Papilionoidea). A Pillangószerűek technicus terminus-a öregcsaládot (vagy családsorozatot) jelent, ami a modern osztályozás szerint öt vagy hat lepkecsaládot foglal magában. Ezek a legújabb tudományos eredmények szerint is közelebbi rokonai egymásnak, mint a több mint száz további lepkecsaládnak, ezért feltételezhetően közös eredetű csoportot alkotnak: Csőrkefélék (Libytheidae), Lángszinérfélék (Lycaenidae), Özöndékfélék (Pieridae), Pazarkafélék (Riodinidae), Pillangófélék (Papilionidae) és Szöglencfélék (Nymphalidae). A melyik a legkisebb vagy legnagyobb pillangó kérdésre talán egy laikus is választ adhat, ha végiglapozza Bernard d’Abrera (1940-2017) gigantikus, The Butterflies of the World  23 kötetből álló könyvsorozatát. Ott megtalálja a legkisebb fajt, az afganisztáni Micropsyche ariana boglárkát, amit csak 1978-ban fedeztek fel! Ennek elülső szárnyának hossza alig fél centiméter. De hasonló nagyságú faj még van egynehány – mindegyikük boglárka, például az andoki Itylos titicaca vagy a Földközi-tenger vidékének keleti felében tenyésző Freyeria trochylus. A legnagyobb pedig? Minden kétséget kizáróan a pápuai Alexandra-királyné csillangó (Ornitophtera alexandrae), ami nemcsak a legnagyobb, hanem a feketepiacokon a legdrágább és legveszélyesebb lepke, mivel begyűjtésért és a vele folytatott illegális kereskedelemért nemcsak súlyos pénzbírságot, hanem már börtönbüntetést is kiszabtak. Hasonlóan nagy pillangó, talán egy-két centiméterrel kisebb még a Góliát-csillangó (Ornithoptera goliath) amit neve is jól tükröz. A múzeumi gyűjteményben nincs példányunk az apró afganisztáni fajból, és Alexandra-királyné csillangóval sem büszkélkedhetünk – így csak a kissé nagyobb és kissé kisebb, említett rokonokat mutatjuk.

 fig_1.JPG

A legkisebb és legnagyobb pillangók: Titicaca boglárka (bal fent), Picúr boglárka (jobb fent), és Góliát csillangó (alul)

És mi a helyzet a lepkékkel? Mert bár minden pillangó lepke, de nem minden lepke pillangó… A lepke szót hallhatjuk megint kategóriaként. Ugyanis a Lepkék rendjét (Lepidoptera) nemcsak az említett Pillangószerűek, hanem további, legalább 120 család alkotja: ezek  közös, csak a kategóriára jellemző tulajdonsága a hártyás szárnyakat takaró lapos pikkelyek, amelyek nem másak, mint különlegesképpen módosult szőrök.  Innen a tudományos név is: lepido-ptera = pikkelyes szárnyú. A rend esetében sajnos nincs kézben d’Abrera magnum opusá-hoz hasonlatos mű. És talán nem is lesz soha. A legtöbb lepkecsalád a trópusokon él, néhányukat csak mostanában fedezték fel. Sokféleségüket csak becsülni tudjuk, és sajnos nem „félő’”, hanem fájdalmas bizonyosság, hogy sosem leszünk képesek feltárni azt a rendkívüli fajgazdagságot, és azt a szerteágazó szerepet, amit az élet szövetében jelentettek. Már most, a múzeumok tárlófiókjaiban hallatlan mennyiségű anyag vár feldolgozásra. És amíg egyre többeket szólít meg a modern technológia kihívása vagy merülnek el a politika útvesztőiben, az élet kérdéseit viszont egyre kevesebben kutatják. Így nem véletlen, hogy a taxonómia tudománya hanyatlóban van – ezért izgalmas felfedezések híre egyre kevesebbekhez juthat el.  Ki tudott például a Micropsyche ariana felfedezéséről abban az évben, amikor Carter amerikai elnök leült tárgyalni a békéről Anvar Szadattal meg Menáhém Begínnel, és Moammer Kadhafi meg Jasszer Arafat éppen Budapesten járt?

Azért a múzeumi lepkekurátorok között áll a konszenzus: a legkisebb lepkéket az Törpemolyfélék (Nepticulidae), a legnagyobbakat pedig a Pávaszemfélék (Saturniidae) képviselik.  A törpemolyok hernyói a levéllemezek közötti „húsban” élnek, táplálkozásuk során aknajáratokat készítenek. Legkisebb fajaik alig egy-két milliméter nagyságúak. Mi a magyar törpemoly-specialista Szőcs József által felfedezett és leírt Kakukkfű-törpemoly (Trifurcula thymii) fajt mutatjuk be. Több tucat rokona hasonló méretű, hazánkban is bőven előfordulnak. Közülük az egyik legismertebb, Vadgesztenye-aknázómoly (Cameraria ohridella). A legnagyobb szárnyfelületű lepke pedig a közmegegyezés szerint az Atlasz pávaszem (Attacus atlas), de több rokona is hasonló méretekben mutatkozik (pl. A. caesarA. edwardsii és A. erebus) Délkelet-Ázsia trópusi erdőségeiben – ahol a legnagyobb pávaszemek – és talán nem véletlenül, a csillangók is élnek.

 

 

 

fig_2.JPG

 

fig_3.jpg

Legnagyobb és legkisebb lepkéink: Atlasz pávaszem (fent) és Kakukkfű törpemoly (lent); a törpemolyt a fenti képen piros nyíl jelzi

Megvannak hát a válaszok. Ismerjük a legnagyobbat és a legkisebbet. És a látogatók többnyire megelégszenek azzal, ha a lepkéket megmutatjuk. De olykor felizzik a tudásvágy, és újabb kérdések fogalmazódnak. A környezet lenne az, amely szabályozza lepkéink nagyságát? Hiszen a példaként felhozott aprótermetű boglárkák mindegyike a széljárta sivatagos vagy magashegységi pusztaságokat lakja. Ott nyilvánvalóan luxus vagy kifejezetten előnytelen lenne egy csillangóhoz hasonló óriási szárnyméret. De akkor miért maradnak a trópusi esőerdőkben is olyan parányiak az aknázómolyok, és maradnak törpék a boglárkák, amíg nem olyan távoli rokonaik képesek szinte gigászi méretek elérésére? Tudjuk, hogy nemcsak a környezet szelekciós hatása, hanem a faj genetikai programja és története is legalább olyan nagy szerepet játszik az alkalmazkodásban. Emiatt van, amire egyszerűen sose lesz képes. Akadályoztatva van génjei által. Tehát vélhetőleg a picúr törpe marad és a góliát megmarad gigantikusnak. A genetika modern tudománya számos okosan feltett kérdésre megadta a választ. A picúr azért törpe, és a góliát azért gigantikus, mert az életet abban a formában tudja a leggyümölcsözőbben továbbadni. De a tudomány és a filozófia hátárán más kérdések is megfogalmazódnak. Tudjuk, hogy nagy tömegű élettelen testek csak ott képesek sokáig fennmaradni, ahol a tömegvonzás nem számottevő.  De mi a helyzet akkor, ha a test anyagát elárasztotta az élet? A nagytestű fajok talán csak ott tudnak megmaradni, ahol az élet szövete olyan sűrű, hogy képes őket hordozni? Így semmiféle óriási lepkét ne várjunk szemberepülni az Andok magashegyi sziklás tájain. A széljárta andesi vidék megmarad a Titicaca-boglárka élőhelyének, hogy ott őrizze és adja tovább az életet. De lenn az erdőborította völgyekben elegánsan repkedhet a Didiusz szépke (Morpho didius) hirdetve, hogy ahol az élet szövetének sűrűsége nagyságrendekkel sűrűbb, ott a törpék válla óriásokat hordozhat!

Bálint Zsolt és Katona Gergely

Szólj hozzá!

Címkék: Bálint Zsolt Katona Gergely Bernard dAbrera Szőcs József

A Kármel lepkéi

2018.10.19. 13:37 :: Lángszinér

Racheli Schwartz-Tzachor, 2009: Butterflies of Ramat Hanadiv, Israel. Ramat Hanadiv, 91 pp, 23 x 30 cm, ISBN 978-965-763-105-8.

scan_550.jpg  A könyv angol nyelvű borítója

A Kármel hegye a Közel-Kelet egyik történelmi eseményekben gazdag területe. Ha már csak annyit említünk, hogy itt tett csodát Illés próféta, vagy a francia kereszteslovag Berthold de Limogés itt alapította a karmeliták rendjét és, hogy ide temették James Rothschildot, akit a modern Izrael egyik alapítójának tartanak – már közel három évezred ívét rajzoltuk meg. Aminek a lényege: a Kármel az emberiség számára mindig szent hely volt, és amíg világ a világ, az is marad. Az ilyen helyeket az emberek megkülönböztetett figyelme kíséri. A hegy déli részén terül el Ramat Hanadiv, ami egy gyönyörű kert, mélyén a Rothschild házaspár síremlékével. A kertben az év minden hónapjában virágok nyílnak, bokrok illatoznak, fenyvesek és ciprusligetek zöldellnek. Emiatt különösen gazdag a lepkefaunája.

 scan_552.jpg

Egy több fajt is bemutató tábla a könyvből

A kert fenntartójának egyik fontos célja nemcsak a kegyelet ápolása, hanem a környezeti kultúra formálása. Ezen túl a teremtett világ ismeretére való tanítás, a helyes tudományos módszerek alkalmazása, tehát: az élet sokféleségének minél alaposabb megismerése. Ennek az elkötelezettségnek a gyümölcse az itt bemutatott könyv, ami a Kármel legszebb lepkéit mutatja be az érdeklődőknek, művészi festmények segítségével.

 scan_553.jpg

A Káposzta özöndék életképe

A könyv szöveges része héber és angol nyelvű, szerzője Dr. Schwartz-Tzachor, aki évek óta kutatja és megfigyeli az emlékhely lepkefaunáját. A képeket Tavia Kurz ismert illusztrátor festette Yosi Ben-Mayor útmutatásai alapján azzal a céllal, hogy minél több ismeretet sűríthessenek a festményekbe, és ne csak az olvasó érdeklődését, hanem csodálatát is felkelthessék. Én magam is szívesen forgatom a könyvet, aminek oldalai tudományos szempontból több érdekes megfigyelést tartalmaznak. Érdemes elolvasni, hogy lehessen a leírtakra hivatkozni a megfelelő helyen és megfelelő időben. És gyönyörködni lehet a képek fölött is. Kívánom mindenkinek, hogyha eljut a Kármelre, látogasson el az emlékparkba is figyelje Racheli Schwartz-Tzachor szakavatott szemével a lepkéket, hogy ne csak csodálja, hanem ismerje is fel az élet szépséget és üzenetét, amit a pikkelyesszárnyú teremtményekben is ott rejtőzik.

 

Bálint Zsolt

scan_551.jpg

A könyv héber nyelvű borítója (hátlap)

Szólj hozzá!

Címkék: Izrael Bálint Zsolt Rothschild Kármel Racheli Schwartz-Tzachor Berthold de Limogés Ramat Hanadiv Yosi Ben-Mayor Tavia Kurz

Egzotikus lepke a Margitszigeten: Vagráns vagy migráns?

2018.09.19. 14:48 :: KatonaG

Talán már köztudott, hogy a globalizáció valóban globalizációt jelent. Kicsit pejoratíve: nincs már semminek és senkinek kizárólagos hazája. Bárhol bármikor otthon érezheti magát nemcsak az ember, hanem bármiféle teremtmény, vagy ha jobban tetszik: organizmus. Bárhol bármikor bárki és bármi felbukkanhat. Így idegen földrészek lepkéi is bármikor és bárhol megjelenthetnek. Erre példa a most nyáron a margitszigeti virágok között repkedő, Polonyi Vilmos által lefotózott, lefilmezett majd megfogott lepke, aminek tudományos neve: Siproeta epaphus.

alive.jpg Polonyi Vilmos fotója a lepkéről a Margit-szigeten.

És mi a lepke magyar neve? A Dorling-Kindersley lepkehatározó szerint: Fehérsávos rókalepke, ami azt sugallja, hogy a mi szöglenceink (= rókalepkék) közeli rokona. Igazából a Helikonkaformák (Heliconiinae) alcsaládjába tartozó Vagránsrokonúak (Vagrantini) képviselője. A korrekt magyar neve a fajnak tehát: Fehérsávos vagráns

A faj az Újvilág trópusi területein széles körben elterjedt, különösen Közép-Amerikában. A lepke vándor-csavargó életmódot folytat, és olykor többszáz egyedből álló csoportot alkotva elvándorol szülőhelyéről. Tehát egyfajta csavargó-vándorló, vagráns-migráns lepke. Egyikünk Venezuelában is találkozott vele, ahol erdőszegélyben őrjáratoztak a hímek. A nőstények rejtettebb életmódot folytatnak, inkább a lombkoronában tartózkodnak. Petéiket elsősorban Ruellia fajokra helyezik. Egyik képviselőjüket, a Ruellia brittoniana-t, idehaza „Mexikói petúnia” néven forgalmazzák. Persze ennek a szép növénynek annyi köze van a petúniához, mint a Siproeta fajoknak a szöglencekhez. 

Az Epaphus hernyóit könnyű nevelni, ezért a lepkéket tenyésztő közép-amerikai lepkefarmok szívesen exportálják. A budapesti Állatkert lepkeházában is láthatjuk ezt a fajt, amit információink szerint nemcsak külföldről rendelnek meg évről évre, hanem sikeresen tenyésztenek is. Idén nyáron is gyönyörködhettünk a lepkében. A legnagyobb valószínűség szerint a Margit-szigeten, szabadban röpködő példány korábban az állatkerti lepkeház lakója lehetett. De azt már nem tudhatni, hogy bennszülött, vagy esetleg behozott egyed volt.

 budapest.JPG

Egy venezuelai és a budapesti Fehérsávos vagráns példány a Magyar Természettudományi Múzeum gyűjteményében.

Az utóbbi évtizedekben idehaza jelentősen megnőtt az egy-egy példányban megfigyelt egzotikus állatok száma. Például már találtak a Heves megyei Makláron szabadon kóborló óriáskígyót, budapesti kertészetben mediterrán imádkozó sáskát, és nem ritkák a kalickákból elszökött díszmadarak sem! Számos esetben ezek a példányok bekerülnek a Magyar Természettudományi Múzeum gyűjteményébe, bizonyítandó az emberi tevékenység milyen közvetett hatással van az élővilágra. Vannak köztük inváziós fajok, amelyek képesek megtelepedni, sokszor szinte megoldhatatlan problémát okozva nemcsak az embernek, hanem az őshonos növényeknek és állatoknak, gondoljunk csak a parlagfűre vagy az ékszerteknősre. A mi Fehérsávos vagránsunk biztosan nem lesz az a betolakodó, akivel kénytelen-kelletlen meg kell osszuk hétköznapjainkat. Megmarad szegény csavargónak, akit ide-oda vet az idő és az alkalom emberi önkénye, és csak egy múzeumi példány bizonyítja az utókornak, hogy egyszer Budapesten is szabadon csapongott az augusztusi nyár kék ege alatt.

Bálint Zsolt és Katona Gergely

Szólj hozzá!

Címkék: Budapest Bálint Zsolt Katona Gergely Polonyi Vilmos Siproeta epaphus Fehérsávos vagráns

süti beállítások módosítása