Neugebauer Tibor lepkész emlékezete
Ha különös életekre, nem mindennapi sorsokra vagyunk kíváncsiak, legegyszerűbb, ha kicsit utánanézünk, kik hódoltak nagy szenvedéllyel a pillangógyűjtésnek, kik állítottak fel világhírű lepkegyűjteményt és kik mélyedtek el a lepkészet tudományában. Az átlagnál sokkal nagyobb számban találunk közöttük extravagáns figurákat, festőművészeket, zenészeket, költőket, színészeket, a végsőkig lelkiismeretes könyvelőket, közkedvelt orvosokat, a legmegbízhatóbb iparosokat, pártaktivistákat és nagyszerű eredményeket elért tudósokat. Ha megnézzük a magyar lepkészet történetét, bizony ezekre mind-mind van példa, némelyikükre nem is egy.
Ebben a posztban mi most az 1950-ben Kossuth-díjjal kitüntetett Neugebauer Tibor (1904-1977) tudós fizikusra emlékezünk [Fizikai szemle 2004/10: 1. 2.]. A magyar tudománytörténetben eddig szerényen meghúzódó alakjára mostanában rávetül a fény. Ez nem csoda, hiszen a már tért hódított kvantummechanika mellett a különböző fényjelenségeket is a magyar tudományosságban úttörő módon propagálta. Így természetes, hogy a lepkékkel kapcsolatos anyagtudományi eredmények reflektorfényében a lassan már ötven éve meghalt nagy fizikusunk is előmosolygott a folyóiratok oldaláról.
Több visszaemlékezés is megerősíti, hogy milyen szenvedéllyel viseltetett a nappali lepkék (pillangók) iránt. Tanítványainak különféle optikai jelenségeket csillogó-villogó pikkelyes szárnyakon szemléltetett. Ehhez nemcsak a hazai, hanem a legkülönfélébb trópusi fajokat is beszerezte, ami a nép demokrácia idejében nem volt veszély nélküli feladat. De még egyszerű sem volt, hiszen az egzotikus pillangókat a kapitalista uralom alatt levő trópusokról kellett beszerezni, nem ritkán törvénytelen eszközökhöz nyúlva. Ezért az egzotikus lepkék gyűjtése a költségesebb mulatságok közé tartozott. Amikor Neugebauer 1950-ben megkapta a Kossuth-díjat, alapos megfontolások után az akkor is tekintélyes összegnek számító pénzjutalmat Bezsilla László lepkekirálynál hagyta. A későbbiekben a nagy bohém hírében álló "Lepkekirály" a legkülönfélébb fajokat szerezte be neki, vagy saját maga gyűjteményének ritka egyedi példányait engedte át fizikus barátjának. Legtöbbször egy-egy fajból a Bezsilla által felajánlott volt az egyetlen, az akkori Magyarországon fellelhető egyed, melyből még a Magyar Természettudományi Múzeum gyűjteményében sem volt példány.
Neugebauer Tibor halála után állattani gyűjteménye vásárlás útján a Magyar Természettudományi Múzeumba került. A beérkezéssel kapcsolatban a lepkegyűjteményi archivumban egyelőre nem sikerült semmiféle katalógust vagy dokumentációt fellelni, de célzott levéltári kutatások biztosan eredményre jutnának. Ma a példányok a törzsgyűjteménybe osztva megtalálhatók, és könnyen felismerhetők a Neugebauer saját kezével, tustollal írt cédulákról. Nézzünk egypár Neugebauer lepkét.
A Nagy színjátszó példánya, amit Neugebauer Tibor gyűjtött Budapesten.
A Nagy színjátszó (Apatura iris) már közel fél évszázada eltűnt a Budai-hegységből. Ennek számos oka lehet, minden bizonnyal ezek együttesen okozták a faj eltűnését a főváros területéről. Megemlíthető az élőhelyek változása, az egyre szárazabb környezet és a melegebb nyarak, a növekvő gépjárműforgalom, és télre inkább a városba vagy a városközeli erdőkbe húzódó énekesmadár csapatok. A környezet változásával a hernyó tápnövényéül szolgáló erdős nyiladékokban álló öreg kecskefűzfák elpusztultak, az élőhelyek üdeségét biztosító felszíni vízfolyások eltűntek, a nyarak pedig egyre melegebbek. A növekvő gépjárműforgalom sem kedvez a háborítatlan környezetet igénylő fajnak, és a fűzfaágakon áttelelő hernyócskák könnyen az énekesmadarak zsákmányául esnek. A Neugebauer-gyűjteményből származó nőstény példány bizonyítja, hogy a háború után a faj még Budapest faunájának tagja volt. A példányt maga a kvantumfizikus gyűjtötte az akkor még sokkal üdébb Irhás-árokban.
Az Afrodité szépke (Megamede cypris) hím példánya a Neugebauer-gyűjteményből.
Az Afrodité szépke (Megamede cypris) rendkívül látványos lepkefaj, a kereskedők nagy örömére, hiszen a pillangógyűjtés szenvedélyétől elvakult gyűjtők egy-egy ritka változatért ezer eurónál többet is képesek fizetni. Emiatt a begyűjtött példányokat igen nagy becsben tartják, és a sérült szárnyakat ügyes technikákkal restaurálják. A Neugebauer-gyűjteményből származó példány fonák nézetén jól látszik, hogy az elülső szárny hiányzó darabjait az Égszínkék boglárka (Lysandra bellargus) hímjeinek szárnyaival pótolták, míg a hátulsóhoz a Nagy csillér (Argynnis paphia) szolgáltatta a restauráláshoz az anyagot. Megjegyezzük, hogy a hetvenes években a múzeum gyűjteményében mindösszesen négy hím és egy nőstény Afrodité szépke példány volt fellelhető. Ezekből két hímet és egy nőstényt az ötvenes években elloptak, de az ügy feltárása után visszakerültek. A törzsgyűjteményben jelenleg is csak 11 hím és egy nőstény példányt őrzünk. A faj szárnyain látható, vagy azzal kapcsolatba hozható optikai jelenségeket a magyar fizikusok manapság is intenzíven kutatják.
Két hazai lepke a Neugebauer-gyűjteményből: Kis színjátszó (fent) és a Bogáncs szöglenc (lent) hímje.
Ahogy a már bemutatott Nagy színjátszó nőstény, a Kis színjátszó (Apatura ilia) és a Bogáncs szöglenc (Vanessa cardui) hím példányai is bizonyítják, hogy Neugebauer Tibor nemcsak vásárolt, hanem gyűjtött is lepkéket. Sőt, a múzeumi gyűjteményben fellelhető példányok alapján bizonyítható, hogy idehaza rendszeresen járt gyűjtőutakra. Példányait tudós alapossággal cédulázta. Ami céduláiban érdekes, hogy a budapesti lelőhelyek egy részét németül írta. Így nem ritkán olvashatjuk még a hatvanas-hetvenes években írt céduláin is a „Bloxberg” (Gellért-hegy), a „Kühlestal” (Hűvösvölgy), a „Kristinenstadt” (Krisztinaváros), a „Schwabenberg” (Svábhegy), vagy a „Wolfstal” (Farkasvölgy) lelőhely neveket. Lehet, Neugebauer anyanyelve német volt, és magas életkort megélt édesanyjával, akivel egész élete végéig együtt élt, talán odahaza is németül beszélgettek. Otthon, amikor preparált és cédulázott, németül zajló hétköznapokban járt-kelt. Az sem kizárható, hogy a lepkészetről Neugebauer „németül gondolkodott”, hiszen az ő idejében alig volt magyar nyelvű lepkészeti szakkönyv. Sőt az sem, hogy német nyelvű cédulái a tudományosságot tükrözik, hiszen az ő idejében ennek nyelve még a német volt.
Két egzotikus lepke a Neugebauer-gyűjteményből: a Tulbagh szemdísz (fent) és a Déli agáta (lent) hímje.
Neugebauer Tibor gyűjteménye abból a szempontból is különlegesnek számított, hogy számos, a Magyar Természettudományi Múzeum gyűjteményében nem fellelhető ritkaságot őrzött, vagy olyan fajokat, amiből csak néhány példányt rejtettek a szekrénymélyi üvegfedelű tárlófiókok. Ilyen faj például a Tulbagh szemdísz (Aeropetes tulbaghia), amit leírója Carl Linné (1707-1778), minden bizonnyal tisztelete jeléül, Dél-Afrika akkori kormányzójáról, Ryk Tulhbagról nevezett el. Persze nem véletlenül, mert ez a gyönyörű szép szemdísz Dél-Afrika hegyvidékein honos, innen került Európába a tudós természetbúvárok gyűjteményébe. Ugyancsak ritkaság a Délkelet-Ázsia szigetvilágából származó Déli agáta (Prothoe australis). Minden egyes szigetcsoporton más-más rassza (alfaja) található, közülük az új-guineai a legritkább. A Magyar Természettudományi Múzeumban Biró Lajos és Fenichel Sámuel által gyűjtött példányokat őriztek, amiket aztán mind hazavitt Velez Zsigmond. Bár ezek egy része ugyancsak visszakerült (jelenleg négy hím és két nőstény példányunk van), a Neugebauer–féle példány gyarapodás szempontjából semmiféleképpen nem elhanyagolható. A hím egyeden nemcsak szárnypótlások, hanem a szárnyfelületen festés nyomai is láthatók.
A Légiós karáx példánya a Neugebauer-gyűjteményből.
Mind a mai napig a múzeumi lepkegyűjteményben a Légiós karáx (Charaxes antonius) csinos lepkefajnak csak egyetlen példánya található a törzsgyűjteményben, ami Neugebauer Tibortól származik. Ez az 1878-ban, a Fülöp-szigetek élővilágát kutató Georg Semper (1837-1909) által leírt pillangó kizárólag Mindanao szigetén él, és a legújabb időkig a lepkegyűjtemények nagy ritkaságai közé tartozott. A Magyar Természettudományi Múzeumban meg különösképpen, hiszen filippinó lepkeanyagai nem a leggazdagabbak.
A fentiek is bizonyítják, hogy egy-egy egzotikus lepkepéldány milyen értéket képvisel a gyűjtő szemében: csinosítgatja és szépítgeti, hogy a gyűjteménye még nagyobb rendezettséget mutasson. Talán megkockáztathatjuk a kijelentést: Neugebauer idejének és gondolatainak nagyobb részét éppen a lepkészésnek szentelte, szívesen preparálta a lepkéket és írta a cédulákat, örömmel ragasztgatta a törött példányokat, és kedvvel rendezgette a tárlófiókokat... talán ez volt az ő kvantumfizikájának a földi alapja.
Neugebauer Tibor és Bezsilla László (Forrás: Bezsilla Borbála: A lepkék szerelmese c. könyve)
Igen, a visszaemlékezésekből is sejthetjük, hogy Neugebauer Tibor nem volt mindennapi személyiség. Ezt gyűjteményének a lepkéi is szemléltetik: gyönyörűen preparált és hibátlan, vagy aprólékos munkával restaurált törött példányok, szebbnél szebb és ritkábbnál ritkább fajok egyedi képviselői, és gyöngybetűkkel írt lelőhelycédulák -- törekvés a szépre, a jóra, a harmonikusra. Ezek az apró dolgok persze az átlagembert nem érdeklik, csak egy kurátor és technikusai, vagy a közel kétmillió lepkepéldányt számláló nemzeti gyűjteményt bújó amatőr lepkész szembesül ezekkel, és konstatálja. No, nem azért marad rejtekben mindez, mintha a lepkészek vagy a muzeológusok titkos társaságokba tömörülnének és ismereteiket csak egymás között osztanák meg. Ennek inkább az az oka, hogy a lepkészet olyan éteri, olyan szeráfi dolog a hétköznapok taposómalmában, hogy az átlagember szemében szinte elképzelhetetlen, hogy az amúgy sem két lábbal földön járó Kossuth-díjas kvantumfizikus, festő vagy színész, akár még ilyenekkel is foglalkozhat. Láthattuk, foglalkozik is, de ez lepkészkedés segíti a hóbortosságában talán a Marson lakót, saját bolygóján, a mi szép Földünkön maradni.
Ennek a földhözragadt, hóbortos időtöltésnek a gyümölcse a világraszóló lepkegyűjtemény. Csontváry és Munkácsy sem volt mindennapi ember. Minden kétséget kizárólag koruk leghóbortosabb magyarjai közé tartoztak. Képeik értékében ez is benne van. És azon túl, hogy nemcsak esztétikailag szépek, bennük van az egész kor, amiben születtek, tehát hallatlan történeti és nemzeti értékek is. Ilyen egy lepkegyűjtemény is, ami a legszebb festménynél is több, bármennyire furcsa, és talán fájó kimondani: az eltűnő biodiverzitás olyan tárháza, amiből az élet sokfélesége iránt ma már különösképp fogékony kutatónemzedék egyre inkább képes lesz meríteni. Ezt a legújabb magyar kutatások bizonyítják. következésképp Magyarország nem engedheti meg, hogy a nagy fáradsággal és áldozattal létrehozott lepkegyűjteményei külföldre vándoroljanak, hanem okos politikával és anyagi áldozat árán ezeket itthon kell tartania. Mennyivel szegényebbek lennénk, ha Neugenbauer Tibor gyűjteménye nem került volna be a Magyar Természettudományi Múzeum kapuján! Nem ismernénk Neugebauer Tibornak a kvantumfizikushoz hasonlóan zseniális lepkész oldalát, kevesebb ritka lepke példányt őrizne nemzeti gyűjteményünk. És kevesebb gyönyörű pillangó titokzatosságát tárhatnánk fel az egyre inkább a virtualitás felé kényszerített, de mégis a valóságra szomjazó jövő nemzedékek lendületes kutatói.
Bálint Zsolt és Katona Gergely
