Talán már köztudott, hogy a globalizáció valóban globalizációt jelent. Kicsit pejoratíve: nincs már semminek és senkinek kizárólagos hazája. Bárhol bármikor otthon érezheti magát nemcsak az ember, hanem bármiféle teremtmény, vagy ha jobban tetszik: organizmus. Bárhol bármikor bárki és bármi felbukkanhat. Így idegen földrészek lepkéi is bármikor és bárhol megjelenthetnek. Erre példa a most nyáron a margitszigeti virágok között repkedő, Polonyi Vilmos által lefotózott, lefilmezett majd megfogott lepke, aminek tudományos neve: Siproeta epaphus.
Polonyi Vilmos fotója a lepkéről a Margit-szigeten.
És mi a lepke magyar neve? A Dorling-Kindersley lepkehatározó szerint: Fehérsávos rókalepke, ami azt sugallja, hogy a mi szöglenceink (= rókalepkék) közeli rokona. Igazából a Helikonkaformák (Heliconiinae) alcsaládjába tartozó Vagránsrokonúak (Vagrantini) képviselője. A korrekt magyar neve a fajnak tehát: Fehérsávos vagráns.
A faj az Újvilág trópusi területein széles körben elterjedt, különösen Közép-Amerikában. A lepke vándor-csavargó életmódot folytat, és olykor többszáz egyedből álló csoportot alkotva elvándorol szülőhelyéről. Tehát egyfajta csavargó-vándorló, vagráns-migráns lepke. Egyikünk Venezuelában is találkozott vele, ahol erdőszegélyben őrjáratoztak a hímek. A nőstények rejtettebb életmódot folytatnak, inkább a lombkoronában tartózkodnak. Petéiket elsősorban Ruellia fajokra helyezik. Egyik képviselőjüket, a Ruellia brittoniana-t, idehaza „Mexikói petúnia” néven forgalmazzák. Persze ennek a szép növénynek annyi köze van a petúniához, mint a Siproeta fajoknak a szöglencekhez.
Az Epaphus hernyóit könnyű nevelni, ezért a lepkéket tenyésztő közép-amerikai lepkefarmok szívesen exportálják. A budapesti Állatkert lepkeházában is láthatjuk ezt a fajt, amit információink szerint nemcsak külföldről rendelnek meg évről évre, hanem sikeresen tenyésztenek is. Idén nyáron is gyönyörködhettünk a lepkében. A legnagyobb valószínűség szerint a Margit-szigeten, szabadban röpködő példány korábban az állatkerti lepkeház lakója lehetett. De azt már nem tudhatni, hogy bennszülött, vagy esetleg behozott egyed volt.
Egy venezuelai és a budapesti Fehérsávos vagráns példány a Magyar Természettudományi Múzeum gyűjteményében.
Az utóbbi évtizedekben idehaza jelentősen megnőtt az egy-egy példányban megfigyelt egzotikus állatok száma. Például már találtak a Heves megyei Makláron szabadon kóborló óriáskígyót, budapesti kertészetben mediterrán imádkozó sáskát, és nem ritkák a kalickákból elszökött díszmadarak sem! Számos esetben ezek a példányok bekerülnek a Magyar Természettudományi Múzeum gyűjteményébe, bizonyítandó az emberi tevékenység milyen közvetett hatással van az élővilágra. Vannak köztük inváziós fajok, amelyek képesek megtelepedni, sokszor szinte megoldhatatlan problémát okozva nemcsak az embernek, hanem az őshonos növényeknek és állatoknak, gondoljunk csak a parlagfűre vagy az ékszerteknősre. A mi Fehérsávos vagránsunk biztosan nem lesz az a betolakodó, akivel kénytelen-kelletlen meg kell osszuk hétköznapjainkat. Megmarad szegény csavargónak, akit ide-oda vet az idő és az alkalom emberi önkénye, és csak egy múzeumi példány bizonyítja az utókornak, hogy egyszer Budapesten is szabadon csapongott az augusztusi nyár kék ege alatt.
Bálint Zsolt és Katona Gergely