Vasily V. Anikin, Sergey A. Sachov & Vadim V. Zolotuhin (editors), 2017: „Fauna lepidopterologica Volgo-Uralensis”: from P. Pallas to present days. Proceedings of the Museum Witt Munich 7: 1-693.
Ilyen, újonnan megjelentetett kötetet manapság már ritkán tarthat kezében az ember. Több mint három kilogrammot nyom a mérlegen, közel 700 oldalnyi szöveg és színes kép – igazi kísértés arra, hogy a kézirat ne legyen valóságos, hanem keringjen csak a virtuális térben, örök kárhozatra ítélve! De Thomas Witt múzeuma, amely ma már a bajor állam állattani intézetének szerves része, áldozott arra, hogy ez a hallatlanul értékes és minden tekintetben sokszínű monográfia testet öltsön: a múzeum Proceedings kötetéként látott napvilágot. És most itt díszeleg a múzeumi irodámban, könyveim között.
A könyv fő részei a következők: a régió fiziogeográfiai áttekintése (pp 35-58), a volgavidéki lepkefauna jegyzetekkel ellátott listája (pp 61-342) és 25 különféle tanulmány, ami közül mindegyik valamiképpen kötődik az érintett terület lepkefaunájának kutatásához (pp 343-540). A három fő részt a kötet végén 64 színes tábla és a taxonok mutatója zárja.
A 14 szerző közül 13 orosz vagy ukrán nemzetiségű, köztük csak egy a külföldi, az is magyar. Ennek az az oka, hogy a lepkészet klasszikus időszakában, a Volgavidék feltárásában magyarországi lepkészek is tevékenyen részt vettek. Gyűjtések által elsősorban a Budán élő Kindermann család, akik a természetesen Habsburg és a magyar korona alatt élő lepkészekkel is kapcsolatban voltak, új fogásaikat nekik megmutatták és el is adták. Így a Magyar Természettudományi Múzeumban őrzött Treitschke- és Frivaldszky-féle gyűjteménynek lepkepéldányai között is vannak nagy jelentőségűek a Volgavidék faunakutatásának szempontjából. A tanulmányok közül egynek ez a témája.
Milyen nagyszerű lenne, ha Frivaldszky Imre halálának 150. évfordulóját valami hasonlóan szép és súlyos (!) kötettel ünnepelné a magyar entomológia!
Bálint Zsolt