A napokban egy lepkész kolléga megkeresésére összeírtuk a gyűjteményünkben levő Spanyol vagy Vándor Boglárka (Lampides boeticus) példányok „magyar” adatait. A faj a trópusi- szubtrópusi klímához alkalmazkodott. Egyes években nagy tömegben vándorol. Az amerikai kontinenst leszámítva az összes földrészről jelezték; de hamarosan ott is megveti lábait, mivel Hawaiiban már megtelepedett. A mérsékelt égöv alatt nagy ritkaság, és csak vándorlásai során jut el a Kárpát-medencébe. A hernyó tápnövénye a Pillangósvirágúak közül kerül ki, takarmánybab vagy borsó ültetvényekben kártevőként is felléphet. Nálunk szórványos példányait gyűjtötték, vagy nevelték Colutea-ról.
A kunhegyesi Vándor Boglárka
A számba vett 23 lepkepéldány közül tudománytörténeti szempontból egy különösen érdekeset találtunk: a nőstény példányt „Varga I.” fogta Kunhegyesen 1921-ben, és az Ilosvai Varga István gyűjteménnyel került múzeumunkba. Hosszú évekig a beosztatlan anyagok között rejtőzött. Csak az elmúlt évtizedben került végleges helyére, a Kárpát-medencei törzsgyűjteménybe. A példány gyűjtője és a gyűjtemény-tulajdonos azonos személyek. Ilosvai Varga István (1895-1978) kunhegyesi születésű festőművész a két világháború között ismert személyiség volt a lepkészek körében. Kovács Lajossal és a múzeummal baráti kapcsolatokat ápolt, talán ennek köszönhetően hagyatékból a lepkegyűjtemény is közkincsé válhatott. A kunhegyesi példányt a 26 éves fiatal művész gyűjtötte szülőfalujában. A fajt minden bizonnyal felismerte és a ritka példányt nagy becsben tartotta, hiszen azt haláláig – több mint ötven évig őrizte. A lepke alföldi előfordulására mindeddig ez az egyetlen hiteles adat. Ilosvai Varga festő volt, élete nagy részét Szentendrén, művészek között töltötte. De gyűjteménye arról is árulkodik, hogy talán magányos kirándulásain a városka környékét alaposan bejárta, és jó érzékkel gyűjtötte és nevelte a különféle, sokszor ritka fajokat is. Mondhatjuk, hogy Szentendre környékének nagylepkefaunáját ő tárta fel. Adatainak egy részét Kovács Lajos publikálta.
Önarckép, a róla szóló könyv címlapján (Kampis Antal:Ilosvai Varga István, Corvina Kiadó Budapest, 1978)
Végül érdekességként megemlítjük: nem tudunk róla, hogy lepkéket festett volna. Mégsem zárható ki, hogy tanulmányként vagy gyakorlásképpen egy-egy szép vagy érdekesebb fajt megrajzolt. Erre enged következtetni a Kieselbach galéria internetes portálja, ahol kitűnő növényábrázolásai közül is válogathatunk. Sokak szerint a lepkészek különösen bogaras emberek. Ahogy Ilosvai Varga tájak és utcajelenetek, zsáneralakok mellett, kizárólag csak saját portréit festette, valóban lehetséges: soha nem ihlették meg a lepkék! Vagy tudatosan ellenállt a kísértésüknek? Érdemes lenne Ilosvai Varga hagyatékát a mi lepkész szemünkkel is kicsit megkutatni... Addig is hálásak vagyunk neki azért, hogy ennek a nálunk ritka fajnak a példányát megőrizte.
Bálint Zsolt és Katona Gergely
