Volker Michels (szerk.), 1982: Hermann Hesse Schmetterlinge. Betrachtungen, Erzählungen, Gedichte. Zusammengestellt und mit einem Nachwort versehen von Volker Michels. Insel taschenbuch 385, 97 pp.
Egy időben olyan tervem volt, hogy nagy költők lepkés verseit összegyűjtöm. Neki is láttam. De tervemet nemcsak azért adtam fel, mert az életem elkanyarodott az irodalomtól, hanem mert beláttam: a legtöbb „nagy” költő nem volt lepkész. Így olyan verseket szedtem volna csokorba, amelyek lehet a nagyközönség számára izgalmasak, de annak, aki ismeri a pikkelyes szárnyúakat, bizony megmosolyognivalók.
A magyarok közül csupán Sinka István (1897-1969) költeményeiben találtam olyan szakaszokra vagy sorokra, ami azt mutatta, a Fekete Bojtár a lepkéket is alaposan megfigyelte. Bár nevükön nem nevezte őket, de leírásaiból meg lehet állapítani, melyik lepkefaj vagy génusz lehetett a költő alanya. Bár irodalom-történeti tudásom tökéletlen, és ezért biztos van még több igazi költő-lepkész: de én csak kettőt találtam. Az egyik a legújabban sokat ünnepelt Vladimir Nabokov (1899-1977), a másik pedig a Nobel-díjas Hermann Hesse (1877-1962). Mindketten gyűjtöttek lepkéket, ismerték is őket. Olyannyira, hogy az arisztokrata származású Nabokov bizonyos műveit nem is lehet nélkülük igazán megérteni. A protestáns családban puritán módon nevelkedett Hesse pedig gyerekkorában szenvedélyesen lepkészett, majd felnőttként egy ázsiai utazás során újra elővette a lepkehálót. Az ő életét is végigkísérték a lepkék, írásaiban sokszor felbukkannak.
Az Insel kiadó Volker Michels szerkesztésében 1982-ben kis kötetet jelentett meg „Hermann Hesse Schmetterlinge” címmel, amiben a nagy író lepketárgyú verseit, költeményeit és novelláit gyűjtötte össze. Nekünk, lepkészeknek is, felemelő és lélek-üdítő olvasmányok ezek a rövid és nagyszerű írások. Egyik kedvencem a híres „Blauer Schmetterling”. Híres, mert többen is megzenésítették, és nagyon sok helyen újranyomták naptárokban, versválogatásokban; még képeslapon is láttam. A versecskében rögtön rá lehet ismerni a réten, erdőszegélyben sebesen repülő Nagypettyes Boglárkára (Maculinea arion). Könnyű dalocskának tűnik, de a sorokra rávetül Hesse tragikus eseményekkel teli életének árnya. Azt hiszem sikerült elég jól le is fordítani. Íme:
„Szélben csapong a lepke
Aprón, kék szárnyuan,
Gyöngyházfényként remegve
Illan, villan, suhan.
Így, egy szempillanatra,
Így, mint röpke futam,
Találtam a vigaszra,
Illant, villant, suhant.”
Bálint Zsolt