Sun-Jae Park & Won-Yeong Choi, 2012: Korean Type Specimens of Insects Deposited in Hungarian Natural History Museum. Natural Institute of Biological Resources, 424 pp. ISBN: 9788997462377-39490.
A Magyar Természettudományi Múzeum gyűjteményei pénzben kifejezhetetlen értékű kincseket rejtegetnek. Mert ha nekilátnánk a tárlófiókok és szekrények mélyén őrzött gyűjteményi példányok begyűjtésére, kipreparálására, meghatározására, az eredmények publikálására, majd a gyűjtemény felállítására, leltározására és megőrzésére fordított fáradozás és figyelem számokban való kifejezésére, hamar letennénk a tollat, és félretolnánk a papírt (vagy becsuknánk az Excel-munkalapot és kikapcsolnánk a gépünket): már az első oldal summázata olyan összeget mutatna, hogy azt még a leggazdagabb műgyűjtő se tudná megfizetni.
Ezért is a természettudományi múzeumok kincsei csak kulturális és tudományos szemszögből mérhetők – ha ennek a méricskélésnek egyáltalán értelme van. Mert talán már a múzeum megléte elég indok arra, hogy büszke legyen rá az az ország, akinek ilyenje van, és megkülönböztetett figyelmet szenteljen neki. Kicsit rossz példával szemléltetve: mint a kertész, akinek a kertjében sok növény van, de van egy szép öreg fája, ami évről évre hozza a sok-sok gyümölcsöt, és alatta nőnek a magoncok. Úgy alakítja hát a környezetét, hogy az a fa a kertjének a dísze legyen.
De ha mindenáron méricskélni akarunk a múzeumi gyűjteményekben, az egyik valamiképp objektív megközelítés a típusanyagok fölötti vizsgálódás lehetne. A típuspéldányok képviselik a felismert fajok etalonjait. A tudományos nevet a típuspéldányhoz „ragasztotta” a faj leírója, és ezen túl azt hordozza, amíg világ a világ. Valahogy úgy, mint a Párizsban őrzött méteretalon. De ez a méricskélés itt sem egyszerű, mert mit szeretnénk hasonlítgatni meg számolgatni? Melyik országban gyűjtötték a típuspéldányokat? Mikor? Kik állították fel a neveket és írták le a fajokat? Él-e még a faj, vagy már kipusztult? Elfogadott-e a név vagy már szinonimizálták, stb., stb.?
Részben, de csak nagyon részben, ezekre a kérdésekre választ kaphatunk a könyvből, amit a koreai Natural Institute of Biological Resources adott ki és a Magyar Természettudományi Múzeum állított össze Forró László állattári igazgató segítségével. Különböző rovarrendek típusanyagait mutatja be ikonográfia és katalógus-szerűen. Olyan fajokét, amelyek Koreából kerültek leírásra, és a Magyar Természettudományi Múzeum expedíciói alatt gyűjtötték őket munkatársaink, vagy magánemberek, és a példányokat a múzeumunk őrzi. Betekintést nyerhetünk nemcsak a rovarfauna hallatlan változatosságába, hanem a muzeológiai és tudományos munka sokrétűségébe, sőt még abba is, mely családokat művelték és még művelik intenzíven ma is a múzeumban. A könyv nem tér ki arra, milyen nagy és fontos a Magyar Természettudományi Múzeum koreai referencia gyűjteménye és mindez milyen komoly tudományos gyűjtőtevékenységnek az eredménye. Aki ezt nem hiszi, járjon utána a különböző szakfolyóiratokban elhelyezett cikkekben! (A több, mint 200 dolgozatból itt olvasható két lepkés: pdf1 és pdf2.) A múzeum koreai „expedíciós fája” bizony terebélyes, és nagyon sok magoncot és gyümölcsöt hozott. Reméljük ezért is, hogy a múzeum a Magyarország nevű kertben a megfelelő helyen még sokáig virulhat, növekedhet, bontogathatja lombját és teremheti gyümölcseit, növesztheti magoncait.
Bálint Zsolt és Katona Gergely