H. J. Henriksen and I. Kreutzer, 1982. The Butterflies of Scandinavia in Nature. Skandinavisk Bogforlag, Odense, 215 pp.
A hosszú skandináv tél különösen lenyomja az emberek kedélyét. Hideg és sötét. Milyen nehéz lehet az ottani lepkészeknek, akik bizony sokszor még májusban is havat látnak az ablakukból! Talán ezért is született ilyen költőire ez a könyv, ami az érdeklődőnek Skandinávia minden pillangóidomú lepkéjét bemutatja. A korai nyolcvanas évek könyvpiacán akkor ez a kötet „groundbreaking” lehetett: a lepkéket, fejlődési alakjaikat és élőhelyeiket színes felvételeken ábrázolja, a fajok elterjedését pedig ponttérképek szemléltetik. A leíró és bemutató szövegek alaposak, pontosak, és skandináv módon takarékosak. Mégis bőviben vannak mindannak, amit adniuk kell: ami kikristályosodott a Linné óta eltelt két évszázadnyi idő nappali lepkészetében, azt a szerzők mind belefoglalták.
De miért költői a könyv? Mert nemcsak a lepkéket és fejlődési alakjaikat bemutató képek nagy körültekintéssel lettek megválogatva, hanem az élőhelyeket ábrázoló tájképek is. Egyikük-másikuk egészen varázslatos hangulatot áraszt. Például a mi szívünket nem különösebben megdobogtató Vándor Lángszinér előhelye egy talán éppen apály utáni öböl, ahova a távolból odalilállik a fjordok vonulata, és a szemlélődő előtt húzódó legelőket keresztül-kasul szabdalják a cölöpökre kifeszített drótok. Itt állva lélekben érezni a skandináv kolléga örömét a fölött, hogy ezen a legelőn találkozott a neki nyarat hozó apró lepkével, amit régen itt nálunk Pannóniában csak úgy neveztek a nemigen költői lélekkel megáldott lepkészek, hogy „közönséges tűzlepke”.
Téli napokon sokszor még én is előveszek egy-egy ilyen szép képes-lepkés-könyvet, és lapozgatom, nézegetem. És lélekben nagyon várom a tavaszt. Megjelenésekor milyen öröm lehetett ez a könyv a skandináviai lepkészeknek, akik sokkal inkább tisztában vannak a tél és a sötétség lelket pusztító kegyetlenségével, mint mi itt a viszonylag napfényes Pannóniában! Mert panaszkodunk. És talán azért sincsenek nagyon szép lepkés könyveink, mert nem szorulunk rá. Egypár hét, és megint itt a tavasz! A virma hímek majd repkednek hajnalpiros „aurórafoltos” szárnyukkal az erdőkben, a Zöldfonákú Farkincás hímek az épphogy magukhoz tért tölgyek ághegyéről lesik a másikat, és a Bengei Boglárkák örömmel kergetik egymást utcáról utcára, a kertekben zöldellő borostyánosok körül.
Bálint Zsolt