Wagner János: Növény és- Rovargyüjtő. Signer és Wolfner irodalmi Int. Rt. Budapest, 80 pp.
Lejtényi Sándor 1899: Rovargyűjtő segédkönyv a középiskolai tanuló ifjuság számára. Franklin-társulat Budapest, 132 pp.
Egy korábbi bejegyzésünkben már foglalkoztunk azzal a kérdéssel, hogy milyen lehetett száz éve Budapest lepke-világa. De nem csak a lepkék voltak mások, a lepkészek és a könyvek is.
Akkor kezdtek megjelenni a magyar nyelvű könyvek, hogy azt a keveset említsem: 1868: Emich Gusztáv: A kis lepkegyűjtő, 1891: Bein Károly (ford.): A kis lepkegyűjtő, 1898: Abafi-Aigner Lajos: A lepkészet története Magyarországon, 1907: Abafi-Aigner Lajos: Magyarország lepkéi. Ezek a könyvek ma is ismertek, keresettek a gyűjtők körében. Most két sokkal kevésbé ismert kis kötetet szeretnék bemutatni, melyek szintén ekkortájt születtek, de csak részben foglalkoznak a lepkékkel. Céljuk talán az lehetett, hogy az akkoriban még kötelező középiskolai rovar- és növénygyűjtemények összeállításában nyújtsanak segítséget. És természetesen: megszerettessék a Természetet.
Wagner János könyvében nem szerepel évszám. Sem kiadói, sem a szövegben szereplő dátumoknál. Ezért nem tudni, pontosan mikor jelent meg a Kis Könyvtár sorozat részeként a huszadik század első két évtizedében. A benne szereplő reklámok még koronában adják meg az előfizetési díjakat, és igazi Monarchia-beli légkörben zajlik a két főszereplő diák; Józsi és Bandi levelezése Félegyháza és Versec közt. Kikunfélegyházát mindenki ismeri, de Versecet már Vršac néven kell keresni a mai térkép Szerbiát ábrázoló részén. A két fiú egymást lelkesíti leveleiben és közös útjaikon szünet nélkül botanizálnak meg rovarásznak, a szerző pedig saját tapasztalatait és világnézeti meglátásait az őket kísérő tanító képében osztja meg az ifjúsággal. Kirándulások, tájak, gyűjtések, a gyűjtött fajok leírásai váltják egymást, és így az olvasó is kedvet kap a természet alaposabb megismeréséhez. A könyv szerzője saját készítésű fekete-fehér táblákkal és rovarnevekkel is illusztrálja a leírtakat. A korabeli Rovartani lapok, Magyar botanikai lapok füzeteit lapozva is találkozhatunk Wagner János nevével, életrajzának mozzanatai után a nyomozás érdekes feladatnak ígérkezik.
Lejtényi Sándor (1858-1924) a címlap szerint "főgymnasiumi" tanár volt. A Rovargyűjtő könyv párja a Növénygyűjtő, amit ugyancsak ő írt, egy évre rá, 1900-ban jelent meg. Lejtényi "Rovargyűjtő"-je azért került közös blogbejegyzésbe az előző könyvvel, mivel körülbelül egy időszakban, azonos témával (növények és rovarok gyűjtése), de más-más módon szólítják meg a tanulókat. Ez a könyv az előzőekben bemutatottnál kevésbé olvasmányos. Sőt. Igazi tankönyv. Pontokba szedve ismerteti a rovarok elterjedését, tartózkodási helyeit, a gyűjtés idejét, a gyűjtő felszerelését, a gyűjtés módszereit, a rovarok megölését, feltűzését, preparálását, nevelését és tenyésztését, a rovarok csomagolását, szállítását és a gyűjtemény rendezését is. Ezeken felül ismerteti a rovarrendeket és családokat is táblázatokba szedve. És ha ezt valaki kevésnek találná, akkor magyar és német nyelvű könyvek, folyóiratok ajánlásával igazít útba.
Az ő könyvében találtam rá arra, hogy valóban lepkék fogására használták a Múzeumban is megtalálható, bumfordi "lepke-ollót". Lejtényi életéről nem sokat tudunk, 1858. január 30-án született Veszprémben, a pesti egyetemen végezte tanulmányait, 1883-ban tett tanári vizsgát a földrajzból és természetrajzból. 1887-89-ig helyettes tanár volt a pécsi ciszterci gimnáziumban, 1889 óta Aradon a főreáliskola tanára, 1893. februárjában nevezték ki rendes tanárrá. Iskolájában madarakat és emlősöket preparált, cikkeket írt a Veszprémbe, az Erdélybe, az Aradi Közlönybe, a Természettudományi közlönybe, földrajzi, etnográfiai témákban, Arad és környéke címmel útilkalauza is megjelent 1909-ben.
Katona Gergely