Abafi-Aigner Lajos, 1907: Magyarország lepkéi. Tekintettel Európa többi országainak lepke-faunájára. Budapest, Királyi Magyar Természettudományi Társulat, 137 pp + 51 pl. ONLINE
Abafi-Aigner Lajos (1840-1920) könyvét aligha kell bemutatnom, minden könyvekkel foglalkozó lepkész ismeri, ott van a polcán. Én először a Magyar Rovartani Társaság "multimédiás CD-ROM"-ján találkoztam a könyv illusztrációival a kilencvenes években. A reprint kiadás 2000-ben jelent meg, természetesen azonnal megvettem, hiszen még sosem tartottam kezemben a sokat emlegetett híres "Abafit". Nem csalatkoztam, hatalmas munka még akkor is, ha a könyv színes tábláit a Berge-féle lepkekönyv nyolcadik, 1899-es kiadásából vették át. Legalábbis az első 50-et, hiszen az 51. táblán szereplő "hungarikumok" kőnyomata már 1906-ban készült, és Bordán István (1859-1930) munkája.
Természetesen azóta találkoztam több eredeti példánnyal, a Múzeumban, barátoknál, és antikváriumokban is, de most, 2014-ben jött el annak az ideje, hogy megtaláljam a sajátomat. Az egri Régiségvásárban szokott ülni egy sovány öregúr, aki varrógépeket, alkatrészeket és könyveket árul. Nem kereskedő, hanem saját - fölöslegessé vált - kincseitől válik meg. Jó rovaros könyvei voltak, többször vásároltam nála az elmúlt években, többek között a Koch-féle lepkés sorozatot, a Fauna Hungariae füzeteket. Aztán egyszer, amikor épp nem volt újdonság nála, rákérdeztem, hogy lesz-e még valami érdekes. Lett. Az "Abafi". Egy hónapra rá hozta el, én pedig hajnalok hajnalán szaladtam a könyvért, nehogy valaki megelőzzön.
Ekkor derült ki, az első belelapozáskor, hogy jól mondta a bácsi, tényleg a híres egri lepkész Reskovits Miklós (1891-1964) könyve volt ez is korábban. Tele van jegyzetelve, magyar nevek vannak beleírva, és minden fajnál szerepel, hogy melyik lepke van meg a saját gyűjteményében, és a Kismagyari Kempelen Radó (1815-1892) gyűjteményben, illetve Kempelen 1868-as dolgozatában: Hevesmegye föld-, növény- és állattani leirása (Heves és külső Szolnok törvényesen egyesült vármegyéknek leírása szerk. Montedégói Albert Ferenc (1811-1883)).
De haladjunk sorjában: Kempelen korábbi ajándékozásai után a 14.000 darabos lepke- és bogárgyűjteményét 1886-ban az egri ciszterci gimnáziumnak (ma: Gárdonyi Géza Ciszterci Gimnázium, Szakközépiskola és Kollégium) adományozta. Ezt a lepkegyűjteményt és a leírásban szereplő adatokat is feldolgozta Reskovits A Bükk-hegység lepkefaunája (Rovartani közlemények 16(1)(1963): 1-62.old.) c. művében. Reskovits egy cikkben emléket is állított Kempelennek: Megemlékezés Kempelen Radóról, Eger egykori nagy entomológusáról (Rovartani közlemények 1(2)(1946): 33-35.old.) Kempelen gyűjteményének maradéka a gyöngyösi Mátra Múzeumba került, a Reskovits-gyűjtötte lepkék (kb. 8700 db) pedig az egri Eszterházy Károly Főiskolára, a Mátra Múzeumba és a Magyar Természettudományi Múzeumba. A könyvei egy része pedig a sovány öregúrhoz, Császár Ernő bácsihoz.
De kié volt a könyv Reskovits előtt? Az is bele van ám írva, pecsételve, csak ügyes kezek leragasztották! Persze átvilágítva a lapokat, ez is látszik: "Hágen Antal, elektromos (villamos) műszerész, Kerecsend, Fő út 86. 1954. ÁPR. 14.". Rákerestem a névre, és volt egy kerecsendi találat, mégpedig a második világháborúban elesett hősi halottak nyilvántartásában. Ott szerepel Kerecsendről Hágen Antal tartalékos őrmester, kartonja a 20. tüzér ezred, 20. tábori tüzér osztályból. Elesett 29 évesen 1943. január 31-én a Don-kanyarban, "temetetlenül maradt" Sztarij Oszkoltól északkeletre, Orlovkánál, ahol a közeli Babanyino településen harckocsitámadásnál ért hát- és haslövés következtében hunyt el. Ma Rudkinóban nyugszik. (Halálának körülményei, és a harci események részletes leírása itt olvasható.) Lakcíme a veszteségi kartonon nem szerepel, csupán édesapjáé, id. Hágen Antal, Kerecsend, Fő u. 89(?). A Magyar Természetudományi Múzeum gyűjteményében vannak lepkék Hágen Antaltól, Kerecsendről, az 50-es évekből, tehát a tartalékos tüzér őrmestert kizárhatjuk. Neki elviekben lehetett Antal nevű fia, de sokkal valószínűbb, hogy az édesapja, id. Hágen Antal lehetett az a lepkész, aki elsőként használta, tőle került a könyv Reskovits Miklóshoz, majd tanítványához, Császár Ernő bácsihoz, végül pedig hozzám.
Katona Gergely