.

E. Le Moult & P. Réal, 1962. Les Morpho d’Amérique du Sud et Centrale. Historique – Morphologie – Systématique. Supplement a Novitates Entomologicae. Paris: Éditions du Cabinet Entomologique E. Le Moult, xiv +296 pp.

E. Le Moult & P. Réal, 1963. Les Morpho d’Amérique du Sud et Centrale. Tome II. Planches en Couleurs et en Noir. Supplement a Novitates Entomologicae. Paris: Éditions du Cabinet Entomologique E. Le Moult, [12] + XCII pls.

A Szépke-rokonúakat, a Morphini tribuszt képviselő Szöglencfélék (Nymphalidae) családjába tartozó lepkék mindenkit elkápráztatnak. A Hans Fruhstorfer (1866-1922) által megírt és az Adalbert Seitz szerkesztette „Die Gross-Schmetterlinge der Erde” sorozat amerikai nappalilepkés kötetében 1912-13-ban publikált nagy revízió volt sokáig a viszonyítási alap. Az ott megjelent tudományos neveket láttuk a múzeumi tárlókban, magángyűjtők szekrényei mélyén, és a lepkéket áruló katalógusokban. A szépkék iránti nagy kereslettel már Fruhstorfer is szembesült. Talán ezért sem törekedett igazán szintézisre és revízióra, inkább sok új fajt és fajváltozatot különített el. Fruhstorfer a maga korának egyik legismertebb gyűjtője és nappalilepke kereskedője is volt egyben.

Mindezt azért írom, mert az itt bemutatott könyv a Fruhtsorfer-féle munkához nagyon hasonló, csak pár évtizeddel később született. Ez a szépke monográfia is csak úgy jöhetett létre, hogy a szerzők keze alatt megszámolhatatlanul sok lepke forgott, és maguk is tanulmányozták a példányokat. A legismertebb gyűjtők közül említsük a Kolumbiában hivatalosan mint „Hermano Apolinar-Maria” evangélikus lelkészként működő Nicholas Seiler-t, és főképp az Amazonasz mentén gyűjtő „Charles Boy”-t, ami ugyancsak álnév. Erre Molnár Gábor műveiből  jöhet rá a magyar olvasó, mert Hugo Braunnal, alias Boyjal legendás utazónk többször találkozott, és rovar,  illetve lepke zsákmányának nagy részét neki adta el. Vélhetőleg ezért nincs a mi múzeumunk tulajdonában egyetlen egy Molnár Gábor által gyűjtött Morpho sem. De meg kell említsük a francia Guyana fegyenctelepén működő névtelen gyűjtőket is, akikről a hírhedt Pillangó című regényben olvashatunk, sőt meg filmen is láthatunk. (A trailer videóján 1:50-nél szerepel egy villanásnyira.) A telep igazgatója szállította Moultnak azt a rengeteg francia guyana-i lepkét, ami később a piacra került. A legjobb portékák között a szépkék voltak. A filmen is ezek repkednek, persze nekünk lepkészeknek elég megmosolyognivalóan.

A könyv taxonómiai része ma már meghaladott. Több tucat (!) fajról kiderült, hogy egyedi változatokat, vagy pedig földrajzi alfajokat képviselnek. A legújabb listák szerint a szépkefajok száma 35-40 körül van (még nincs egyetértés a kutatók között). Viszont ami fontos, hogy Moult és Reál voltak azok, akik rámutattak arra, hogy a csoporton belül számos, egymással közelebbi rokonságot mutató faj van. Ezeknek a csoportoknak generikus neveket állítottak fel. A szakmában ez nagy visszatetszést keltett, de ma már vannak olyan hangok, amelyek alapján be kell lássuk, hogy bár Moult és Reál „túlírta” a szépkék faji és földrajzi változatosságát, viszont jól látták meg a közös eredetű csoportokat (ebben sincs még egyetértés a kutatók között).

Ma már nagyszerű könyvek vannak a szépkékről, és az itt bemutatott mű inkább már csak tudománytörténeti epizód. De aki a szépkékkel foglalkozik, annak ismernie kell. És egy múzeumban, ahol ilyen lepkék is nagy számban díszelegnek a gyűjteményben, meg kell legyen. A Magyar Természettudományi Múzeum lepkegyűjteményének szakkönyvtárába levő példány a pecsét szerint már a megjelenés évében nyilvántartásba került, az egy évvel később megjelent ábraanyag pedig 1964-ben. Milyen jó is tudni, hogy a legnagyobb hidegháborús időszakban Magyarországon volt valaki, aki el tudta érni, hogy ezt a könyvet a múzeum megvegye, vagy ajándékba kapja a vasfüggöny mögül! Tisztelet a nagy elődnek!

Bálint Zsolt

Vadim V. Tshikolovets, 2011. Butterflies of Europe and the Mediterranean area. Tshikolovets Publications, Pardubice, 544 pp, 23 x 16 cm, ISBN 978-80-9049000-0-0.

A lepkéskönyvek rajongói jól ismerik Vadim Tshikolovets nevét a „The Butterflies of Palearctic Asia” sorozat kapcsán. A sorozat könyveit olvasva a szerző alaposságáról, eredetiségéről, kitartásáról és szorgalmasságáról bárki meggyőződhet. Az eddig megjelent nyolc kötet mindegyike a Pillangóalakú (Papilionoidea) lepkékkel foglalkozó szakirodalom alapművei közé tartozik.

De szerzőnk nemcsak forrásműveket, hanem határozókat is ír, szerkeszt és kiad. Ilyen hazájának, Ukrajna pillangóival és búskáival foglalkozó könyve, amit a nemrégen elhunyt honfitársával és mesterével, Juri Nekrutenkóval írt közösen; vagy az a jól sikerült kis kézikönyv, ami Kelet-Európa pillangóidomú lepkéit mutatja be. Kontinensünk nappali lepkéit tárgyaló könyvek esetében szokatlan módon nála Európa keleti határa valóban a Kaukázus és az Urál.

És most itt a kezünkben az újabb Tshikolovets könyv. Egy kötetben mutatja be azt a több mint hétszáz pillangóidomú lepkét, ami Európa területén és a mediterrán térségben honos; sok szempontból új és egyedi módon. Csak egypár dolgot említek, szemléltetésül: a lepkéket mindig élő és múzeumi példányok segítségével ábrázolja, minden egyes faj élőhelyét fényképen láthatjuk, hivatkozik az eredeti leírásra – mindezt ugyanazon az oldalon; típuspéldányokat ábrázol, lepkeikonokkal kiegészített fajlistát közöl; a fényképekkel közreműködő kollégák képeinek ikonográfiáját is összeállította. Ezeken túl számos nagyszerű és eredeti megoldása van a szerzőnek mint szerkesztő, mint könyvtervező és úgy is mint lepkész… Aki nem hiszi, szerezze be a könyvet!

Bálint Zsolt

Kudrna, O., Harpke, A., Lux, K., Pennerstorfer, J., Schweiger, O., Settele, J. & Wiemers, M. 2011. Distribution Atlas of Butterflies in Europe. Gesellschaft für Schmetterlingsschutz e.V., Halle/Sale; 576 pp, 18 x 24 cm. ISBN 978-3-938-249-70-3

Ez a könyv a legszebb bizonyítéka annak, hogy a szerzői elhivatottság, jóbarátok és kollégák együttműködése a pénzvilág uralta XXI. században is gyümölcsöző. Sőt ez a gyümölcs olyan, amit szívesen veszünk kézbe, örömmel harapunk bele és jóízűen meg is esszük. Mert az itt bemutatott könyv nem valami nagy “project” melléktermékeként, hanem egyedül az első szerző, Otakar Kurdna szívós és kitartó munkájaként született meg. Ezért csak tisztelettel és édes örömmel üdvözölhetjük ezt a könyvet, és még “megemésztése” sem okoz kínos keserűséget (lásd Jelenések könyve 10, 8-10).

A könyv 441 nappal repülő európai Pillangóformájú (Papilionoidea) és Búskaformájú (Hesperioidea) lepkefaj elterjedését mutatja be. A 665 ezer elterjedési adat alapján készült térképeket rövid  jegyzetek kísérik, amelyek részben a legújabb eredményekre és/vagy a szerző saját meglátásain alapulnak. Vitatkozni lehet némelyikükkel, de nem érdemes, mert többnyire olyan problémák merülnek fel, amelyek fölött lassan egy évszázada vitatkoznak a lepkészek. Vagy ha mégis, a kérdéseket először “nemzeti” (értsd: regionális) szempontból érdemes feltenni: miért hiányzik ez a faj és miért van amaz feltüntetve, ez meg nincs. Miért tartja a szerző amazt a taxont “jónak”, emezt pedig nem; és miért nem tartozik Európához Izland, vagy miért áll meg az európai lepkész Oroszország határainál.

A mostanihoz képest jóval kevesebb adat alapján készült az atlasz első változata; éppen tíz éve (2002) jelent meg az Oedippus nevű lepkevédelmi folyóirat különszámaként. Ehhez a magyar lepkészek is hozzájárultak. Az adatok összegyűjtése volt az egyik mozgatórugó a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület nappalilepke-védelmi szakosztály számára. Azóta sok víz lefolyt a Dunán, van már új “Abafink” is, és beszerezhető a sok szempontból az előzőhöz képest jobbik, javított elterjedési atlasz. Igaz ehhez már csak néhányan járultunk hozzá.

Ideje van a mi saját magyar atlaszunk elkészítésének, és a vitatott elterjedési adatok és taxonok újabb kritikai vizsgálatának – nem csak úgy “ex cathedra” kidobni őket az ablakon. Dolgunkat mindenképpen megkönnyíti a Kudrna-atlasz, aminek  segítségével felmérhetjük a számunkra érdekesebb fajok elterjedését, és láthatjuk, hogy a Kárpát-medence miben sajátos és miben közös a környező területekkel. Ki lesz az a karizmatikus magyar lepkész, aki mindezt kitartó – előreláthatólag több éves, vagy évtizedes munkával majd megvalósítja?

Bálint Zsolt

P.R. Ackery, C.R. Smith and R.I. Vane-Wright (eds.) (1995): Carcasson's African Butterflies. An Annotated Catalogue of the Papilionoides and Hesperioidea of the Afrotropical Region. CSIRO Australia and The Natural History Museum, 803 pp. ISBN: 0 643 05561 4

Két évtized alatt készült ez a páratlan munka. Aki elkezdte – Bob Carcasson (1918-1982), az afrikai nappali lepkék egykoron legjobb ismerője – már nem érhette meg a könyv megjelenését. Ezért a szerkesztő-szerző munkatársak az ő emlékének ajánlják. A könyv egyedül álló a maga nemében. Egy teljes állatföldrajzi régió, az afrotrópisz vagyis „fekete Afrika” nappalilepke-faunáját foglalja össze. Jelentősége már a bevezetés elolvasása után szembetűnik: a fölsorolt 3600 faj és 300 génusz a világ nappalilepke-faunájának egyötödét teszi ki, amelyből a fajok 98%-a és a génuszok 76%-a afrikai endemizmus.

A katalógus 3600 faj alá sorolt 14000 taxon eredeti leírásának irodalmi vonatkozását, a típusanyag „locus typicus”-át, hernyójának tápnövényét és a faj általános elterjedését ismerteti, eredeti források alapján. Minden génusz egy-egy képviselőjét életnagyságú fekete-fehér fénykép is ábrázolja. A kiadványt a történeti és a jelenleg érvényben levő földrajzi nevek tára és Carcasson 1964-ban megjelent és a jelen kiadáshoz adaptált, Afrika nappali lepkéinek állatföldrajzát tárgyaló cikkének utánnyomása egészíti ki.

Amikor a katalógus még kéziratban volt, részben Carcasson-nal együttműködve készítette Bernard D'Abrera és publikálta a „Butterflies of the World” ma már klasszikusnak számító egykötetes afrotrópikus részét. És az újabb, háromkötetes kiadás is az előző gigantikus kötetre támaszkodik, annak szerves folytatása. Megjelenése óta a katalógus fontos kútfő egy kisebb nappali-lepkecsoportot, egy afrikai ország vagy régió faunáját feldolgozó lepkész kollégák munkájához. Nyugodtan állíthatjuk, hogy az afrikai nappali lepkék megismerésében Carcasson elévülhetetlen érdemeket szerzett, aminek ez a CSIRO által megjelentetett katalógus a legsúlyosabb bizonyítéka: a kötet majdnem három kilót nyom a mérlegen!

Bálint Zsolt

Abafi Aigner Lajos, 1898. A lepkészet története Magyarországon. Királyi Magyar Természettudományi Társulat, Budapest, vi + 202 pp.

Szabóky Csaba, 2007. A lepkészet története Magyarországon. Magánkiadás, Budapest, 416 pp, ISBN 978-963-06-4330-6.

Szokatlan, de talán nem véletlen, hogy egy száz éve megjelent kötet címével jelenik meg egy új könyv.  A könyv szerzője Szabóky Csaba, a magyar lepkészek között „a molyász” vagy  „a molyember”, sok-sok érdekes faunisztikai cikk, könyvrészlet és könyv szerzője. Ezekből megtudható, hogy a szerző elsősorban az úgynevezett molyok, a Microlepidopterák után érdeklődik. A másik, egykori pályadíjas munka szerzője pedig Abafi Aigner Lajos, akinek „Magyarország lepkéi” című könyve volt sokáig az egyetlen olyan kiadvány, amiben átfogó képet kaptunk magyar nyelven a nálunk honos úgynevezett nagylepkékről, a Macrolepidopterákról, tehát a „nemmolyokról”. Abafi Aigner életművét ismerve valóban kijelenthetjük: nem a mikrók, hanem a nagylepkék embere volt.

Tehát ez két szerző, mondhatjuk így, lefedi a faunát a legkisebb pikkelyröpűtől a legnagyobb lepkéig. És ez a két szerző lefedi a magyarországi lepkészet történetét is kezdve a dúsgazdag Hoffmansegg bárótól, a bécsi rovarkereskedő Dahltól és a kincstárnok Koy Tobiástól a második világháború utáni elszegényedett ország proletár sorsában amatőrködők és hivatásoskodók hosszú soráig. Az első munka a magyar lepkészetet még európai és világviszonylatban méri, a második már szerényebb, és csak bátortalanul tekintget ki a szomszédos országok magyarnyelvű lepkészműhelyeire.

Abafi könyvének szövegén ott nyugszik az avatott irodalmár keze. Vajon mindig ilyen kimért és megfontolt volt a nagy előd? Aki Szabókyt ismeri, annak valóban megelevenednek a sorok: életrajzok, történetek, hivatkozások kerülnek elénk úgy, mintha maga a „molyász” ülne előttünk, és adná elő, mesélné vagy sorolná őket. Reméljük, hogy száz év múlva lesz egy harmadik, ugyanilyen című kötet, ami azt jelzi majd: még beszélünk magyarul, a lepkészetet magyarul is művelik, és reméljük nem is akárhogyan, és még vannak lepkék, amiket lehet gyűjteni, kutatni, nevelni és fölöttük gyönyörködni!

Bálint Zsolt

Serge Berthier, 2010: Photonique des Morphos, Springer-Verlag France, Paris, 248 pp, ISBN-13 : 978-2-277-09407.

A francia fizikus-entomológus szerző rendhagyó lepkés könyvet írt. Nem a lepkék életével, sokféleségével vagy osztályozásával foglalkozik, hanem a modern technika segítségével azt elemzi, hogy miért éppen olyan a lepkék színe, amilyennek látjuk. Vizsgálatainak tárgyául a Szépkerokonúak (Morphini) tribuszát választotta. Ez a lepkecsoport feltűnő fényjelenségeket hoz létre pikkelyeinek segítségével, így a fizikusok figyelme már régóta feléjük fordult, és egyes fajaikat vizsgálva már érdekes felfedezések születtek.  Ezért az alkalmazott módszerek és mélységek a lepkészek számára nem a szokványosak: a szerző szilárdtest-fizika mérőeszközeihez nyúl, és a mikron- és a nanotartományba ereszkedik alá. Kérdései megválaszolásához különféle mikroszkópok és spektrométerek egész arzenálját veti be.

A könyv fejezetrészei és a bennük foglaltak a halandó lepkész számára ugyancsak különlegesnek hangzanak: szerkezetek és tulajdonságok (1. rész), jellemzés (2. rész), megjelenítés és mintázás (3. rész), alapvető adatok (4. rész). Ezeket a bevezető részek és az összefoglalás keretezi.  A bevezető egyik része a taxonómiai és rendszertani áttekintés, ami feltétlenül szükséges ahhoz, hogy a „szépkeismeretben” járatlan olvasó különbséget tudjon tenni a vizsgált fajok között. Az első három fejezet a különféle módszereket és kísérleteket ismerteti, a szerző számtalan eredeti egyenletével, táblázatával, színes ábrájával és grafikonjával szemléltetve. A negyedik fejezet az előzőekben bemutatottakat vetíti le az összes fajra.

Ez után a könyv után bízvást állíthatjuk, hogy a Szépkerokonúak a leginkább ismert lepkék közé tartoznak. Nagyon sok szépkefajnak ismerjük az életmódját, taxonómiájuk és osztályozásuk kiforrottnak látszik, főbb törzsfejlődési vonalaikat is úgy hisszük, megismertük. Mivel valóban szépek, magukra vonják nemcsak a gyönyörködő átlagember, hanem az éles szemű tudósok figyelmét is. Várható, hogy további izgalmas kutatásokat ösztönöznek. Serge Berthier könyve jó példa arra, hogy az igazi tudomány nem marad meg a jelenségek puszta leírásánál, hanem próbálja megérteni és az összefüggéseket megláttatni. Remélem, hogy a szépkék fénytana hozzájárul ahhoz, hogy ezeknek a csodaszép lepkéknek az életét és viselkedését még alaposabban megismerjük, és így az emberekhez még közelebb kerülhessenek.

Bálint Zsolt

Utóirat: Sokan a Morpho-kat tarják a legszebb lepkéknek. Talán a legismertebb trópusi lepkék. Van is egypár jobb-rosszabb magyar nevük, csak hogy néhányat említsek betűrendben: afroditélepke, amazonlepke, azúrlepke, morfólepke, szivárványlepke, szivárványpillangó, vénuszlepke, és a többi. Én a szépke nevet találtam ki nekik, ezt használom majd, ha magyarul kell róluk írnom.

Malcolm J. Scoble (ed.) (1999). Geometrid Moths of the World. A Catalogue (Lepidoptera, Geometridae). CSIRO Publishing, Collingwood, Australia. pp xxv + 1016 + index (129) ISBN 0 643 06304 8

„A megszámlálhatatlan dollárdbilliárdok ellenére, amelyeket arra költenek hogy más bolygókon és galaxisokban élet után kutassanak, a Föld az egyetlen hely a Teremtés rengetegében, amiről bizonyosan állíthatjuk: élet van rajta. Ez a valóban megdöbbentő tény még bizarrabb, ha tudjuk, milyen kevéssé ismerjük magát a földi életet. Egyszerűen: olyan bolygón élünk, amit alig ismerünk. Az emberek, égető tudásszomjuk ellenére, még ma sem tudják biztonsággal megmondani, tulajdonképpen hány fajjal is élünk együtt és osztjuk meg Földünket." így kezdődik az a bölcs esszé, amit John H. Walton, az Imperial Collage populáció biológiai központjának vezetője írt a katalógus előszavaként. A most ismertetett könyv két súlyos kötetével a kezünkben, legalább a lepkék családsorozatának egyik legnagyobb családjáról, az araszolólepke-félékről (Geometridae) tudunk mondani valami biztosat.

A könyv lényegében két részre osztható, amit kifejez a lapszámozás is. Római számokat visel az a 25 oldal, ami bevezetőként ismerteti a célt, új perspektívába állítja a tárgyalt családot és a katalógus kontextusába emeli. Bemutatja és leírja a könyv elkészítésének történeti és gyakorlati hátterét, egyben ismertetve magának a katalógusnak a formátumát. A bevezető rész a szerzők és a referenciák listájával zárul. Maga a katalógus, ami az araszolólepke-félék eddig ismert legteljesebb rendszertanára és a londoni Természettudományi Múzeum (The Natural History Museum) híres kartoték rendszerére épül, 994 arab számokkal jelölt oldal. Minden genuscsoport-név mellett ott találhatjuk az eredeti leírás pontos hivatkozását, a típusfajt eredeti kombinációban, majd nagybetűkkel az alcsaládot, ahova a genus sorolandó. Ugyanilyen formátumban kerülnek fölsorolásra a szinonimák. A fajcsoport-nevek szócikkei is hasonlók, de itt magától értetődően a típus(ok) státusza (zárójelben az őrző intézmény rövidítésével), majd a típuslelőhely kerül felsorolásra. Ahol lehetséges, a szerkesztő a faj hernyójának tápnövénylistáját is megadja. A katalógust a típusokat őrző intézmények rövidítéseinek listája zárja, majd ez után jön a függelék, ami a genus-csoport neveket helyezi rendszertani sorrendbe. Mindkét vaskos kötet végére odakötötték a 129 oldalt számláló indexet. Ez igen praktikus megoldás, nagyban megkönnyíti a kötetek használatát. A kiadó a jövő évszázadra is gondolt. A könyv melléklete egy CD-lemez, amin a katalógus teljes anyaga rajta van.
Szakmai szempontból csupán két apró megjegyzésem lenne. A genuscsoport-nevek esetében, hiányolom a kijelölés módjának megemlítését (monotípia, eredeti vagy későbbi kijelölés?), a fajcsoportoknál pedig ott, ahol a típuspéldány státusza neotípus vagy lectotípus, érdemes lett volna föltüntetni a kijelölő nevét és a kijelölésre vonatkozó referenciát. Minthogy a szerkesztő előszavában azt írja, hogy gyakorlatilag az összes eredeti leírást ellenőrizték, csupán kis többletmunkába került volna ezeket az adatokat is felvenni.

A kiadó szerint „a világ araszolólepke-féléinek katalógusa 35.000 nevet tartalmaz. A könyv elsődleges célja a Geometridae családdal kapcsolatos alapvető taxonómiai ismereteket közkinccsé tenni, amelyek nagy része eddig nem volt publikus." Meggyőződésem: maradéktalanul sikerült.

Bálint Zsolt

(megjelent: Folia entomologica hungarica 60(1999): 363-364).
 

Michael F. Braby: Butterflies of Australia. Their Identification, Biology and Distribution. CSIRO Publishing, Collingwood, 2000. Volume One: i-xx + 1-458 pp, Volume Two: i-v + 459-976 pp, 70 színes tábla, szövegközti ábrák és térképek, ISBN 0 643 06591 1, 31 x 22 cm

Az angol nyelvű nappalilepkés irodalomban tájékozott lepidopterológus csodálkozva kérdezi: már megint egy „Butterflies of Australia"? Hiszen alig másfél évtizede jelent meg a klasszikusnak számító Common & Waterhouse szerzőpáros munkájának reprint kiadása, és emellett ott van Bernard d'Abrera három évtized kritikáját kiállt grandiózus könyve is, mindkettő ugyanezzel a címmel. De, ha látjuk és kezünkben tartjuk a nehéz, együtt több mint öt kiló súlyt nyomó két kötetet, nem tamáskodunk, inkább irigykedünk. Örülhetnek az ausztráliai lepkészek, hogy az új évezredet ilyen útravalóval kezdhetik. Mert valóban, ez a monográfia méltó koronája a leköszönő XX. század lepkészetének, és méltó gyümölcse a CSIRO nevű könyvkiadó aktivitásának.

Egy ekkora mű egyszerű leírása önmagában is hosszadalmas és fáradságos munka. Jelen recenzióban ettől eltekintek, csupán csak a főbb részek címeit említem meg jelezve, hogy mindegyikük több alfejezetre tagolódik. I. kötet: l. Bevezetés; 2. Gyűjtemény, megőrzés és tanulmányozás; 3. Ausztrália nappali lepkéinek fajlistája; 4. Hesperiidae [Búskafélék]; 5. Papilionidae [Pillangófélék]; 6. Pieridae [Özöndékfélék]; Színes táblák II. kötet: 7. Nymphalidae [Szöglencfélék]; 8. Lycaenidae [Lángszinérfélék]; Függelékek i-vi; Szótár; Referenciák és Indexek. Minden egyes faj nagy részletességgel tárgyalásra kerül, leírva a lepkét. A határozást a színes táblák mellett még szövegközi fekete fehér fotóanyag és rajzok is segítik. Ismertetésre kerül a faj változatossága és taxonómiája, fejlődési alakjai, hernyójának gazdanövényei, életmenete és viselkedése, elterjedése és élőhely igénye, végül hivatkozás a legfontosabb referenciákra.

A bevezető szerint a könyvnek két fő célja van: legyen az ausztráliai nappali lepkék megbízható határozó-kézikönyve és egyben tára mindazoknak az ismereteknek, amit velük kapcsolatban tudunk. Kétségtelen, a kiadó ezt a kettős célt elérte. Ausztrália nappali lepkéinek ismerete biztos fundamentumra alapozott. A jövő nemzedékeknek lehet és érdemes tovább kutatni ezt a hallatlanul szép és érdekes csoportot.

Bálint Zsolt

(megjelent: Folia entomologica hungarica 63 (2002): 211-212)

Andrew F.E. Neild. The Butterflies of Venezuela. Meridian Press Publications.

Part 1 (1996): 144 pp, 1195 figs; Part 2 (2008): 275 pp, 1451 figs.

„Ahogy elhagytam a Choroní-t átszelő hegyi folyócska fölött levő faóriások alatt húzódó ültetvényt, beértem az erdőbe. Az árnyékban a hegy teteje felé húzódó ösvényen tucatszámra repkedtek a nappali lepkék. Egy hálócsapás után hat különféle árnyika (Ithomiinae) és két felemáska (Dismorphiinae) fajt számoltam meg a zöld tüll között. Itt döbbentem rá, hogy ez a fajta erdei fauna szinte teljesen hiányzik a mi erdeinkből. Aztán feljebb, az oldallagosan futó kis öntözőcsatorna mentén felfedeztem, hogy az ott növő bambuszok tetején a mi Zöldfonákú Farkincásunk (Callophrys rubi) távoli rokonait képviselő Cyanophyrs acaste és egy még talán leíratlan Erora hím példányai üldögélnek. Egészen lázba jöttem. De már ugyanitt, a Helenor Szépke (Morpho helenor) felbukkanása már nem volt olyan döbbenetes élmény, mint a legelső alkalommal, amikor San Isidróban, a kőbánya előtt az autóból Balázzsal megláttuk az első repülő Morpho-t.”

A fenti bekezdés, ami a 2008-as venezuelai expedícónk naplóbejegyzéseire támaszkodik, csalétkül szolgál az itt nem ismertetendő, csupán csak bemutatandó könyvsorozathoz, ami Venezuela pillangóalakú nappalilepkéit monografikusan dolgozza fel. Az eddig megjelent két kötet a Szöglencfélék (Nymphalidae) legszebb és leginkább ismert alcsaládjait tárgyalja, úgy mint Enyhészformák (Limenitidinae), Szinjátszóformák (Apaturinae) és Lengérformák (Charaxinae), majd Ákreaformák (Acraeinae), Csőrkeformák (Libythaeinae), Szöglencfromák (Nymphalinae), Árnyikaformák (Ithomiinae) és Szépkeformák (Morphinae).

A szöveges részben taxonómia és tipológia, osztályozás és rendszerezés, és a fajok életmenete, a legnagyobb részletességgel kerül kibontásra; mindezek előtt pedig az első rész nyitó oldalain tömör és rövid bevezetőt olvashatunk a lepkékről és a lepkészet tudományáról általában, és persze magáról Venezueláról is. Aki az Újvilág trópusain nappalilepkészik vagy onnan származó anyagokkal foglalkozik, annak kiváló támaszt nyújt ez a könyv, hiszen a szerző által közzé tett ismeretanyag, sok-sok eredmény és új meglátás, nem korlátozódik kizárólag a Venezuela határain belül eső területekre. A könyvről bővebbet a szerző által készített és frissített honlapon lehet megtudni: http://www.thebutterfliesofvenezuela.com/.

Bálint Zsolt

Emich Gusztáv, 1868. A kis lepkegyűjtő. A lepkészet rövid kézikönyve különös tekintettel a Magyarországon s főleg Buda-Pest környékén előforduló lepkefajokra és gyűjtésökre. Kezdők s az ifjuság számára. Pest, Emich Gusztáv sajátja, 214 oldal, 17 színes és 2 kőmetszetű tábla.

  Ez a mi drágagyöngyünk. Nincs hasonló könyvecskénk se a polcon, se a zsebben. Benne van minden, amit a kiegyezés utáni Magyarországon a kezdő lepkésznek tudnia kellett kedvencei fejlődési alakjairól, gyűjtésükről és a használatos segédeszközökről, a hernyók neveléséről és a preparálási módszerekről. És természetesen magukról a lepkékről. Persze a technika azóta fejlődött és finomult, van fénycsapdánk és fényképezőgépünk, de a lepkészek ma is ugyanazt szeretnék, mint akkor: egyre jobban megismerni a kedvenceik életét, megérteni és feltérképezni sokféleségüket. Ezért így megvan a folytonosság, és a több mint tizenhárom évtizede leírtakat még ma is érdemes elolvasni.

 Azon túl, hogy ez az első magyar lepkészkönyv, két szempontból nagyon fontos számomra Emich Gusztáv (1843-1911) műve. Először: szemlélteti a magyar nyelv nagyszerűségét. Frivaldszky Imre csodálatos magyar nevezéktant alkotott a lepkéknek. A könyvet lapozgatva össze lehet hasonlítani a magyar neveket a mindenütt megadott német nevekkel (ne feledjük, abban az időben a latint lassan kiszorító német volt a tudomány nyelve). Nem a sors fintora vagy a nyelv fejlődése, hanem céltudatos tudománypolitika eredménye az, hogy a Frivaldszky-féle nevek nagy részét a lepkészeink nem használják, hanem helyette a később keletkezett „magyar” neveket, amelyek legnagyobb része a német nevek fordítása.

 A másik: a könyvecskében van egy lista a főváros környékén előforduló lepkékről. Hogy csak a pillangó-alakúaknál maradjunk, a szerző szerint még meglehetősen gyakori a Colias myrmidone, a Iolana iolas és a Lycaena hippothoe, igen ritka a Limenitis populi és a Lycaena helle, gyakori az Agrodiaetus damon és a Melanargia suwarovius, és ritka a Coenonympha oedippus és a Nymphalis xanthomelas. Ezt a listát olvasva minden budapesti lepkész szíve megdobban, és fölsóhajt: „vajh születtem volna 150 évvel ezelőtt!”

 A Magyar Természettudományi Múzeum több mint egy évtizede 29 ezer forintért vásárolt meg aukción egy teljes, eredeti példányt. Addig Emich könyve igazi ritkaság volt. Csak kevesek láthatták, kevesek forgathatták. 2008-ban a Kossuth Könyvkiadó megjelentette a reprintet, jó minőségben. Így a magyar lepkekönyvkiadás gyöngye mindenki számára hozzáférhető. És nemcsak jó könyv, hanem jó ajándék is. És ezen túl remélem, lelkesíti a mai lepkésznemzedéket, és arra inspirálja, hogy megszülessenek a „Kis lepkefotós”, a „Kis lepkekutató” és a „Kis lepketenyésztő” című könyvek.

 Bálint Zsolt

Függelék

Mintegy elmélkedésül az alábbiakban a harmadik bekezdést kétféle módon adom újra. Az elsőben a lepkék tudományos neve helyett a ma használatban levő, német lepkenevekből fordított neveket olvashatják. A másodikban pedig a Frivaldszky-féle magyar nevezéktan alapján képzett neveket. Az elsőnél a lepkenevek köznevek. A másodiknál a lepkenevek tulajdonnevek. Ezért helyesírási módjuk is különböző.

 (1) A másik: a könyvecskében van egy lista a főváros környékén előforduló lepkékről. Hogy csak a pillangó-alakúaknál maradjunk, a szerző szerint még meglehetősen gyakori a narancsszínű kéneslepke, a magyar boglárkalepke és a havasi tűzlepke, igen ritka a nagy nyárfalepke és a lápi tűzlepke, gyakori a csíkos boglárkalepke és a magyar sakktáblalepke, és ritka az ezüstsávos szénalepke és a vörös rókalepke. Ezt a listát olvasva minden budapesti lepkész szíve megdobban, és fölsóhajt: „vajh születtem volna 150 évvel ezelőtt!”

 (2) A másik: a könyvecskében van egy lista a főváros környékén előforduló lepkékről. Hogy csak a pillangó-alakúaknál maradjunk, a szerző szerint még meglehetősen gyakori a Narancsszínű Surán, a Magyar Boglárka és a Havasi Lángszinér, igen ritka a Nagynyárfa Enyhész és a Lápi Lángszinér, gyakori a Csíkos Boglárka és a Magyar Szemőc, és ritka az Ezüstsávos Szénanimfa és a Vörös Szöglenc. Ezt a listát olvasva minden budapesti lepkész szíve megdobban, és fölsóhajt: „vajh születtem volna 150 évvel ezelőtt!”

Bálint Zsolt

(V. Lukhtanov und A. Lukhtanov (1994): Die Tagfalter Nordwestasiens. Herbipoliana 3, Verlag Dr. Ulf Eitschberger, Marktleuthen, 440 pp., 56 Taf., 51 Abb., 400 Kart.)

Lepkészeti szempontból számunkra nagyon érdekes az a terület, amelynek nappalilepke­-faunájának bemutatására vállalkoznak a szerzők: a jól ismert közép-európai fauna találkozik az ázsiai sztyepvidékek és erdőségek faunájával. Így a könyvben Dr. Vladimir Lukhtanov több mint 400 nappali lepkefajt és azok alfajait ismertetheti. Az egyes fajokat bemutató szöveg a faunisztikai munkák „hagyományos" formáját követi: az aktuális tudományos név alatt felsorolásra kerül az eredeti kombináció és irodalmi hivatkozása, fontosabb szünonimák, határozóbélyegek, ökológia, elterjedés és hasonló fajok. A szerző rengeteg, eddig nem ismert adatot közöl, és emellett minden egyes faj elterjedését térkép szemlélteti. Néhány új taxont leír, két génusz pedig teljes revideálásra kerül (Oeneis és Mellicta), amikoris a taxon diagnózisát az ivarszervi preparátum rajza is kiegészíti.

A szöveg szerves része az az 51 színes tábla, amit a szerző édesapja (Alexander Lukhtanov) készített és a lepkéket természetes nagyságuknál valamivel nagyobb méretben (l,33x vagy l,5x) ábrázolja. Egy további, színes fényképekből összeállított tábla néhány közelmúltban leírt taxon típuspéldányait dokumentálja (56. tábla). A fennmaradó négy színes tábla a legjellegzetesebb élőhelyeket mutatja, amelyeket a terület klimatikus, földrajzi viszonyait és nappali lepkéit tömören bemutató fejezetet tesz még szemléletesebbé (52-55. táblák). Ugyancsak áttekintést kapunk a terület lepkekutatásáról is, de már illusztrációk nélkül. A könyvet az idézett munkák jegyzéke és az említett fajok betűrendbe állított névsorozata zárja.

Impozáns és igényesen kivitelezett munkát jelentetett meg Dr. Eitschberger, aminek hátterét az a több mint ötven expedíció adta, amit a szerzők 1971-1992 között tettek a térségbe (lásd előszó). Fáradozásukat siker koronázta. A könyv ezt fényesen bizonyítja.

Bálint Zsolt

Blogunkkal, akárcsak a „bogarasok”, érdekes és szép kiadványokra szeretnénk felhívni olvasóink figyelmét. De a mi könyveink lapjain nem bogarak rajzanak és döngenek, hanem csodálatos pillangók, szöglencek, boglárkák vagy lángszinérek csapongnak, szenderek zúgnak, pohókok verdesik szárnyukat, apró molyok szaladgálnak rejteket keresve. 

A magyar könyvkiadás mindezidáig mostohán bánt velünk, lepkészekkel és a lepkékkel. Ha körbenézünk a szomszéd népek könyvtáraiban, sok vagy nagyon sok lepkés könyvet találhatunk, ami az ő nyelvükön íródott. Ezért a törekvés mellett, hogy megmutassuk azt a magyarban keveset, ami nekünk van, az is a cél, hogy az idegen nyelven megjelent szakirodalmat is bemutassuk. Célunk kedvcsinálás a lepkészethez, művelje azt gyűjtő, fényképész, tudományos kutató, vagy akár muzeológus. És persze: kedvcsinálás a könyvkiadáshoz is! 

Igyekszünk olyan könyveket ismertetni, amelyek a Magyar Természettudományi Múzeum könyvtárában fellelhetők, és helyben olvashatók, tehát nem csak virtuálisan léteznek Magyarországon. Mert a könyv megfogható, lapozgatható, és olvasható. Bármikor leemelhető a polcról, kivehető a táskából. Nem kell hozzá villany, számítógép, és program. A könyv, és benne a lepke visszavezet a valósághoz, ami a legszebb cybertérnél is csodálatosabb!

Bálint Zsolt és Katona Gergely

szerkesztők