A legvidámabb barakkban azért vigyáztak arra, hogy a munkások nehogy arisztokratikus allűröket vegyenek fel. Minden jól meg volt rostálva. Ügyeltek, mi jut az akkor még egycsatornás, hétfőn nem sugárzó tévé képernyőjére, mi a rádióba és mi a könyvesboltokba. A fényes szelek zászlókat lobogtattak, nem lombokat, a rádióból inkább a kabaré hahotája hallatszott ki, semmint a madarak énekét felismerni tanító műsor fülemüle-éneke, és bizony a könyvesboltokban lehetett keresni a lepkés könyveket. De még nagyítóval se lehetett találni. A lepkészést se tanították az iskolában, mert úri passziónak tartották.
Valóban nem voltak lepkés könyvek, még a kerületi gyerekkönyvtárban sem. Viszont valami csoda folytán volt egy színes lapokból álló sorozat, aminek kis perforált képeit gyűjteni lehetett, és arról tudni és tanulni, hogy milyen csodálatos világ van a fényes szeleken túl is kinn a hegyekben: virágok, fák, bogarak, gombák, és lepkék… Amikor kisfiúként, már lepkét gyűjtve, megláttam az Ápisz kirakatában a "pillangós" lapot, rögtön bementem és megvettem. És most, hogy egyik könyvem oldalai közé rejtve megtaláltam, közel ötven év távlatából is ugyanolyan varázsosan hat rám, mint akkor.
Persze megmosolygom a nem létező „Morpholepke” fajt, és ízlésesnek, de nem valósághűnek tartom a Halálfejes szender zöldsávos potrohát, jópofának a fügefalevélre leülni készülő Nagy szinjátszót. De felnőtt fejjel még most is érzem azt, amit akkor: a rácsodálkozást a képekre, ahogy a kirakat üvegén át nézegettem őket, és próbáltam mindegyik fajt felismerni. Hálás vagyok az ismeretlen rajzolónak és az írónak, akik megdobogtatták az ötéves kisfiú lepkékért rajongó szívét a vidám színekben pompázó rajzokkal és a tömör ismertető-szövegekkel.
Ma a barakk még vidámabb. A rostálás még rafináltabb. A tévé éjjel-nappal sugároz többszáz csatornán is. A rádióból ma is csak ritkán szól értelmes zene vagy hasznos beszéd. És lepkés könyv a Gutenberg-galaxis arányait tekintve lényegében manapság sincs több, mint akkor volt. Különösen nem magyar nyelven. És persze a lepkészés ma sem divat, sőt ma már nem is szabad megfogni a legtöbbjüket… Vajon ma hogyan ébred föl egy kisgyerek lelkében a lepkék iránti rajongás, és mi tartja életben annak lobogóan lángoló tüzét?
Bálint Zsolt
