Soós Lajos: Négy évtized a Múzeum körút mentén. Életképek a Pesti egyetemről és a Magyar Nemzeti Múzeumról a XIX. század fordulóján. A Soosiana különszáma, Pápa, 169 pp.
Negyven évig rejtőzködött a múzeumi könyvtár polcain Soós Lajos (1879–1972) emlékezéseinek kézirata. A kollégák közül sokan olvasták, idézték is. Ebben az évben akadt rá kiadó, és meg is jelent könyv alakban. Így már többek számára hozzáférhető. Bogaras kollégáink már recenzálták. Lepkész szempontból is érdekes olvasmány. Nemcsak azért mert egyik nagy klasszikusunkat, Abafi-Aigner Lajost megnevezi, többször említi, sőt egyszer be is mutatja. Hanem mert másik nagy klasszikusunkat nem nevezi meg, bár többször is említi, és több oldalról is bemutatja. Ez a személy, akiről még az se derül ki, milyen csoporttal foglalkozott, a könyv végén egyre sűrűbben és titokzatosabban felbukkanó szörnyen gonosz „X úr”. Ennek az x-urazásnak nemcsak a szerző által leírt indokai lehetnek. Ennek kifejtése nem egy blogbejegyzés feladata, viszont az talán igen, hogy feloldjuk ezt az x-et, és az egyenlőségjel után legyen ott Schmidt Antal (1880-1966) neve.
1. kép: Schmidt Antal, 1918
Schmidt Antalról tömören ír Szabóky Csaba, aminek a forrása egy múzeumi kézirat, amit talán Gozmány László vagy Kovács Lajos fogalmazott (1-2.). Csak annyit teszünk hozzá, hogy Schmidt Antal állattári levelezése különösen értékes: az egész szakmával kapcsolatban állt, és kiviláglik, milyen féltékenyen őrizte a meglevő anyagokat, és próbálta gyarapítani a gyűjteményt. Sokat járt külföldre, és ennek gyümölcseként jó kapcsolatot alakított ki többek között Charles Boursin-nel. Részben ennek nyomán virágozhatott fel a magyar éjencezős iskola, vagy ahogy magukat nevezik: a „baglyászok”, Kovács Lajos, Varga Zoltán, Hreblay Márton és a Ronkayak vonalán.
2. kép: Schmidt Antal Párizsban, 1927 - Charles Boursin felvétele
3. kép: Cerva Frigyes, Herman Ottó, Schmidt Antal
Nekünk lepkészeknek Abafi-Aigner mellett gyakorlatilag Schmidt Antal jelenti a Frivaldszky utáni nemzedéket. Schmidt kutatta fel a Körjegyű Ardóc (Oxytripia orbiculosa) titkait, szorgoskodott a Magyar Szemőc (Melanargia russiae) életmódjának megismerésében; és mint Soós kolléga felrótta neki többször is: élénk társadalmi életet élt. Asztaltársaságok tagja volt, és a szépasszonyok körül nem legyeskedett, hanem lepkészkedett. Például a czegei Wasséknál, akiket egyik kollégájával rábírt arra, hogy gyűjtsenek lepkéket. Így jópár, a múzeumi gyűjteményben fellelhető vasasszentgotthárdi példány gyűjtője a grófi Wass család: mint például annak a Gyopár Csuklyásznak (Cucullia gnaphalii) amit Abafi-Aigner is jelzett, mint Erdélyország faunájára új fajt. Mi lepkészek, azért becsüljük meg, és nevezzük Schmidt Antalt a maga megérdemelt nevén, aki volt olyan karakán mint Kittenberger Kálmán, hogy elkerülte az erőszakos vagy lelkes névmagyarosítást is, aminek áldozata volt Horváth Géza és Csiki Ernő, és még sok más kolléga.
4. kép: Álló sor (balról jobbra): dr. Szedlacsek főorvos, Erőss Lajos főreálisk. tanár, dr. Kertész Aba udv. főorvos, dr Schmidt Antal. Ülők: Cerva Frigyes, Szlabey Ernő, Lósy József, Ulbrich Ede.
Bálint Zsolt és Katona Gergely