Bernard d'Abrera, 2003: Birdwing Butterflies of the World. New & Revised edition. Melbourne/London: Hill House Publishers, xxxii + 323 pp, ISBN 0-947352-42-2.
David K. Mitchell, Charles F. Dewhurst, W. John Tennent & William W. Page, 2016: Queen Alexandra's Birdwing Butterfly. Ornithoptera alexandrae (Rothschild, 1907): a review and conservation proposals. Petaling Jaya: Southdene Sdn. Bhd., x + 88 pp, ISBN 978-983-44886-2-8.
Valamivel több, mint egy évszázad telt el azóta, hogy 1906-ban Pápua Új-Guineában Albert Stewart Meek (1871-1943) természetbúvár és gyűjtő lelőtte (!) a világ legnagyobb pillangójának első példányát, és elküldte megbízójának Walter Rothschildnak. Levelezésük és a Rothschild gyűjteményben levő anyagok alapján bizonyíthatóan többet is sikerült begyűjtenie, sőt a faj fejlődési alakjait is megtalálta, és kinevelte az imágókat. A lepkének Rothschild az Ornithoptera alexandrae nevet adta, utálva egy rokonfajra, aminek Ornithoptera victoriae volt a neve, Viktória királynő tiszteletére. Így ha vér szerint nem is, de legalább névadás útján az angol királyi család rokonságba került a csillangókkal.
Az Alexandra-királyné csillangó nőstény példánya a helybéli lepketenyésztő mellkasán pihen
A Csillangó-rokonúak (Troidini) a Pillangó-félék (Papilionidae) családjának egyik tribusza, és az egész Földkerekségen elterjedtek. Legismertebb képviselőik az orientális és ausztrál állatföldrajzi régiók trópusi területein élő csillangók (egyéb magyar nevük: madárlepkék, madárszárnyú lepkék, maharadzsa-lepkék, paradicsomlepkék), amelyek egy feltételezett közös őstől erednek. A csillangók altribuszát (Troidina) általában három génuszra osztják: Ornithoptera, Trogonoptera és Troides, de van olyan kutató aki több generikus nevet alkalmaz, és van olyan is aki a legrégebbi Troides név alá vonja az összes fajt. Az altribuszba tartoznak a legismertebb és a legnagyobb nappali lepkék, köztük az Alexandra-királyné csillangó (O. alexandrae). Az elegáns fekete-fehér rajzolatú nőstények kiterjesztett szárnyai 25 cm-nél is szélesebbek lehetnek. A feltűnően nagy méret mellé a hímek mesébe illően szép zöldes-kékes csillogása, elegáns sárga-fekete bundával borított teste, és a faj igen szűk elterjedése párosul. Emiatt ez a nemes megjelenésű pompázatos lepke keresett árucikk lett a gazdag lepkészek körében.
Preparált csillangó példányok, középen legalul az Alexandra-királyné csillangó (Ornithoptera alexandrae) hímje (a többi: első sor, felülrő lefelé, 1-3: Viktória-királynő csillangó (O. victoriae) különböző színezetű és rajzolatú hím példányok; 4: Paradicsomi csillangó (O. paradisea), hím; középső sor, 1: Zöld csillangó (O. priamus), nőstény; 2: Góliát csillangó (O. goliath) hím; 3: Alexandra-királyné csillangó; jobb oldali sor: Zöld csillangó (O. priamus), hím, 2: Rothschild csillangó (O. rothschildi); 3: Türkiz csillangó (O. aesacus), hím; 4: Édenkerti csillangó (O. meridionalis)
Éppen fél évszázad telet el azóta, hogy Pápua Új-Guineában Dr. Szent-Ivány József (1910-1988), az ottani alkalmazott rovartani kutatások megteremtője és a lepkék természetvédelmének úttörője, a Magyar Nemzeti Múzeum egykori lepkekurátora, az ausztráliai kormány elé javaslatot terjesztett be az összes csillangó faj védelmére, különösképp hangsúlyozva az Alexandra-királyné csillangó veszélyeztetettségét. Ennek nyomán indult meg a kutatás, és részben állami támogatással sikerült feltárni az Alexandra-királyné csillangó életmenetét és az eredményeket tudományos folyóiratban, illetve egy monográfiában publikálni. Azóta a fajt a legszigorúbb természetvédelmi törvények védik, példányaival legálisan kereskedni gyakorlatilag lehetetlen. Az újabb információk, a Bernard d'Abrera csillangós monográfiájában már színes felvételeken is megcsodálható természetes környezetükben lefotózott hernyók és példányok, a védelmére hozott természetvédelmi rendelkezések és kereskedelmi korlátozások a milliomos lepkegyűjtők szívében a fajt a "minden-áron- megszerezni" kívánt tárggyá formálták. Egy hibátlan pár preparátumáért a feketepiacon akár 10 ezer dollár is képesek voltak kifizetni!
Elkobzott Alexandra-királyné csillangó pár preparátuma
Idén jelent meg az Alexandra-királyné csillangóval kapcsolatos ismereteket összefoglaló hosszabb tanulmány, könyv alakban, David K. Mitchell és kollégái tollából. Ez áttekintést ad a lepke felfedezéséről, életmenetéről, elterjedéséről és mindazokról az erőfeszítésekről, amit elhivatott lepkészek áldozatos munkával megteremtettek azért, hogy a lepke élőhelyét megőrizzék és ezt a gyönyörű teremtményt a jövő nemzedékei is megcsodálhassák természetes élőhelyén, és ne csak múzeumi tárlófiókjain keresztül láthassuk, milyen csodák csillogtak egykor körülöttünk. A könyv szerzői nem optimisták. Annak ellenére, hogy valóban nagyon komoly munka folyt több évtizedig, és több mázsa irat készült beadvány, feljegyzés, jelentés, tervezet, stb. formájában, szerintük az eredmény elkeserítően szerény. Nemcsak a faj tenyészőhelyeinek védelme nem megoldott, de nincs eldöntve az sem, hogyan lehetne a faj állományát megerősíteni – érdemes-e lepkeházakban tenyészteni, stb. stb.
A két fontos csillangós könyv. Bal oldalon: Bernard d’Abrera csillangós monográfiájának második, revideált kiadása (2003). Az első kiadásban (1975) publikálták először színes felvételeken az Alexandra-királyné csillangó fejlődési alakjainak képeit. Jobb oldalon: David K. Mitchell és kollégáinak Alexandra-királyné csillangó magánrajza, ami áttekinti a fajjal kapcsolatos összes ismeretet
Bízzunk benne, hogy a következő fél évszázad után nem úgy kezdi majd a blog bejegyzését magyar lepkész utódunk, hogy „Másfél évszázada írta le Walter Rothschild az Ornitheoptera alexandrae nevű csillangót, ami a valaha ismert legnagyobb nappali lepke faj volt…”, hanem az írja: „Másfél évszázada írta le Walter Rothschild az Ornithoptera alexandrae nevű csillangót, a legnagyobb nappal repülő lepkefajt. Száz évvel az Alexandra királyné csillangó felfedezése után a faj élőhelyei vészesen fogyatkozni kezdtek, de a helyi gazdák és természetszerető emberek, a mindenfelől érkező hathatós támogatás segítségével sikeresen megoldották az élőhelyek és a faj védelmét, és ma már kijelenthetjük: megmentettük a kipusztulástól. Mi magyarok a faj megőrzése miatt különösen is büszkék lehetünk, mert védelmét Dr. Szent-Ivány József kezdeményezte, közel egy évszázada.”
Bálint Zsolt és Katona Gergely
(a képek forrása: internet)
