Martin Hering und Werner Hopp, 1925: Eine Sammelausbeute des Herrn Werner Hopp aus dem Chocó Kolumbiens. Deutsche Entomologische Zeitschrift "Iris", Drseden 39: 181-207.
Pár évvel ezelőtt Párizsban dolgoztam, ahol az ottani Farkincás-rokonúak (Eumaeini) anyagait katalogizáltam. Köztük volt a gyönyörű Theorema sapho hímje és nősténye, amiken az eredeti gyűjtő és a kereskedő cédulák mellett típuscédulák is voltak. Emiatt ezekről a szakma azt tartotta, hogy a Thecla werneri típusai. A feltűnő ivari kétalakúságot mutató fajoknál nem ritka jelenség, hogy a hímet és a nőstényt külön fajként írják le, és a későbbi kutatások derítik ki, hogy a két név alatt ugyanannak a fajnak a hímje és a nősténye értendő. Ilyenkor az először megjelent nevet használják, és mivel a nőstényt már 1888-ban Otto Staudinger leírta „Micandra sapho” név alatt, a fajra ezt a nevet kell alkalmazni. De mivel Staudinger olyan génuszba helyezte a fajt eredeti leírásában, amivel a sapho csak nagyon távoli rokonságot mutat, a nevet át kellett emelni a számára megfelelő génuszba. Ezért lett a faj ma használatos tudományos neve végül is Theorema sapho.
Minthogy a katalogizáláshoz vissza kell menni a forrásokig, és le kell ellenőrizni minden adatot, így tettem én is. Elolvastam az eredeti közleményt, amiben Martin Hering 1925-ben leírja a Thecla werneri-t. A leírásból kiderül, hogy a nevet tévesen alkalmazták a Theorema sapho-ra mert, a werneri egy másik kolumbiai lepkefajt, a Lucilda crines-t képviseli. Sőt, a szerző még meg is említi, hogy a típus a berlini múzeumban van. Előtte pedig egyértelműen leírja a „Thecla sapho” hímjét.
Hogyan kerülhetett hát a típuscédula a példányra? Talán Werner Hopp azt gondolta, ismeretlen faj. Naplószerű beszámolójában meg is jegyzi 1924. június 1-én, amikor az első példányt fogja, hogy nem található meg a Seitz-kötetben. Tovább olvasva sorait, elénk tárul a gyűjtőút kalandos és tragikusan végződő története: Hopp az észak-nyugati Kolumbia Chocó vidékre ment gyűjteni Kurt Reuter kollégájával, és egy arany- és platinamosó fazendán laktak, ahol egy népes helyi család élt. A kezdeti ígéretes gyűjtések tragikus véget értek: a fazendán kitört a pestis, Reuter megbetegedett és rövid időn belül meg is halt. Mialatt több mint két hétig ápolta barátját, Hopp szorgalmasan gyűjtött és jegyzetelt. Reuter halála napján még fogott egy „Thecla werneri” nőstényt, de miután barátját eltemette, rátört a halálfélelem, különösen amikor látta, hogy a fazendán is mindenki megbetegedett. Hopp gondosan összepakolta a gyűjtött rovarokat és növényeket, és a szünet nélkül szakadó esőben a zuhatagos Joly folyón egyedül lehajózva, majd az óceánon vitorlázva másfélnapos utazással elérte a legközelebbi lakott települést. Később megtudta, hogy a fazenda lakóit mind elvitte a fekete rém. A terület még most, 100 évvel a történtek után is lakatlan.
Bár Martin Hering azt írta, hogy a Werner Hopp által gyűjtött lepkék a berlini múzeumba kerültek, ennek ellent mond az a tény, hogy a tragikus expedíció során gyűjtött bizonyos példányok most Párizsban találhatók. A cédulázás szerint a lepkék egy Larsen nevű rovarkereskedőn keresztül juthattak Madame Fournier-hez, akinek köztudottan akkoriban az egyik legnagyobb dél-amerikai nappalilepke-gyűjteménye volt. A típus cédulák pedig azt sugallják, hogy azokat a kereskedő írta. Valószínűleg így még több pénzt kapott a pestises lepkékért! Madame Fournier legendás gyűjteményét a párizsi múzeumnak ajándékozta a Fournier-kastély lepkeszobájának minden berendezésével.
Úgy látszik, hogy a lepke nem terjesztette a pestist, mert egy évtizeddel később a mi Amazóniában gyűjtő Molnár Gáborunk találkozott a Larsen nevű lepkekereskedővel, akinek ő is eladta gyűjtött anyagait, hogy megfelelő felszereléshez jusson, élelmet vehessen és segítőit kifizethesse. Aki a kolumbiai Río Micayon felhajózva a Joly és a Las Animas folyócskák találkozásánál jár, ne feledkezzen meg a fiatal Kurt Reuterről. Barátja oda temette, egy hatalmas erdei fa tövéhez. És ha valaki látja a Theorema sapho hímjét képen vagy a valóságban, gondoljon arra, hogy milyen regényes és szomorú történet rejtőzik ennek a gyönyörű lepkének a megismerése mögött.
Bálint Zsolt
