HTML

LEPKÉS KÖNYVEK

Blogunkkal a lepkékről szóló kiadványokra, emberekre, lepkékre és úgy általában a lepkészetre szeretnénk felhívni látogatóink figyelmét. Elsősorban a lepkészeket célozzuk meg, akik számára sokszor nem nyilvánvaló, hogy miféle munkákból gyarapíthatják ismeretanyagukat. Emellett természetesen sokan mások, így a természetjárók vagy az állattan vizsgára készülők is haszonnal forgathatják az itt bemutatott lepkés könyveket. Végül nem titkoljuk, hogy a szép könyvek szerelmeseit is szeretnénk tájékoztatni a patinás régiségekről és az újdonságokról egyaránt.

Tudnivalók

Az alábbi blogot a Magyar Természettudományi Múzeum Lepkegyűjteménye működteti.

logo_jpg.jpg

A blogban megjelenő összes kép a Magyar Természettudományi Múzeum kizárólagos tulajdona.

A képeket felhasználni, csak az intézmény engedélyével szabad. Kérünk mindenkit, ezt szigorúan tartsuk be!

TOVÁBBI BLOGJAINK:

bogaraskonyv_200.jpg

vasilogo.jpg

 

Rovatok

Friss topikok

Linkblog

Címkék

Abafi-Aigner Lajos (18) Ackery (1) Adalbert Seitz (1) Adolf Pieszczek (1) Adrian Hoskins (2) Ady Endre (1) Africa (2) Afrika (6) Afrotropical Region (1) Al-Duna (1) Albert Kindermann (3) Albert Stewart Meek (1) Alexandretta (1) Amazonas (1) Ambrus András (2) America (2) Amerika (4) Andok (2) Andrássy Gyula (1) Andrés Orellana (1) Ángel L Viloria (1) Anker Lajos (1) Anker Rudolf (1) Antherea yamamai (1) Antiochia (1) António Augusto Carvalho Monteiro (1) Apatura (1) Apelbee (1) apiformis (1) Ápisz (1) Apolló (2) Apollo Books (1) araszoló (1) Aristide Caradja (1) Armenia (1) Arotta lángszinér (1) Arthur Conan Doyle (1) Arthur Gardiner Butler (1) Arthur M Shapiro (2) Astragalus (1) atlas (1) Aurelian Popescu-Gorj (1) Australia (1) Ausztrália (3) Axel Hausmann (1) Azerbaijan (1) ázsia (1) Az év rovara (1) A kis lepkegyüjtő (2) Babanyino (1) Babó (1) Bakacsinerdő (1) Bakony (3) Bálint Zsolt (102) Balkán (1) Balogh Imre (1) Bánát (1) Barina Zoltán (1) Bartha Viktor (1) Bátori Ármin (1) Bátorliget (2) Baudisz Antal (1) Bein Károly (1) bemutatkozás (1) Benyovszky Móric (1) Berge (1) Berlin (1) Bernard dAbrera (8) Berthier (1) Berthold de Limogés (1) Bezsilla Borbála (1) Bezsilla László (3) Bezsilla Paula (1) Biblia (1) Bilbo Baggins (1) Bíró Lajos (3) Blattny Lajos (1) Bogár (1) boglárkák (2) Bohrandt Lajos (1) Bolivia (1) Boros István (1) Börzsöny (2) Bozano (1) Braby (1) Brancsik Károly (1) Brasov (1) Brazília (1) Brephos parthenias (1) Brigitte Kan (1) Brill (1) British Museum (1) Buda (1) Budapest (6) Büki József (1) Burgenland (1) Buschmann Ferenc (1) butterflies (6) Butterflies of Caucasus and Transcaucasia (1) Butterflies of the World (1) Búvár zsebkönyv (1) California (1) candefacta (1) Carl Linné (1) Ceaucescu (1) Cerva Frigyes (1) Charaxes (1) Charles Boursin (1) Charles Rothschild (1) Chocó (1) Chondrosoma fiduciaria (1) Christopher Ward (1) cinebutterflies (2) Colias chrysotheme (1) Colias myrmidone (1) Colombia (1) Columbia (1) Coultea (1) COVID-19 (2) Coyah (1) csalán (1) Császár Ernő (1) Csempeszkopács (1) Csepel (1) Csepel 130 (1) Cserey Adolf (1) Csiki Ernő (2) Csíkszereda (1) csiro (3) Csontváry Kosztka Tivadar (2) Cucullia gnaphalii (1) Dabas (1) DAbrera (1) Dahlström Gyula (1) Daniel Czekelius (1) David Attenborough (1) David Jutzeler (1) David K Mitchell (1) DEBRECEN (1) Dely Olivér (1) dichtómia (1) Dietzel Gyula (1) Die Schmetterlinge Europas (1) Diószeghy László (1) distribution (1) diurna (2) dombtetőzés (1) Don-kanyar (2) Drezda (1) Dubi Benyamini (3) Dudich Endre (1) dvd (1) Ecuador (1) Eddie John (1) Eduard Hoffer (1) Eger (1) Egyiptom (1) Emich Gusztáv (5) Emirátusok (1) endemizmus (1) Erdély (2) Ernest Mansell (1) Ernst Mayr (1) Ernst Schatz (1) Erőss Lajos (1) ERTI (1) Eublemma pannonica (1) Eupithecia (2) Európa (1) europe (1) Europe (2) Evenus felix (1) facebook (2) farkröpérek (1) Fauna Helvetica (1) Fauna Hungariae (7) Fauna Regni Hungariae (1) Fazekas Imre (4) Fecskefarkú pillangó (1) Fehérsávos vagráns (1) Fehér Jenő (1) Fekete István (1) Felvégi Frigyes (1) Fenichel Sámuel (2) fénytan (1) Ferdinand Ochseinheimer (2) Ferencz Beatrix (1) Ferencz Károly (1) Földi János (1) Folia entomologica hungarica (1) forceps "a raquettes" (1) Formosa (1) Forró László (1) Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár (1) Fragmenta faunistica hungarica (1) Friedrich (1) Frivaldszky (3) Frivaldszky Imre (14) Frivaldszky János (4) Füle András (3) Gárdonyi Géza Ciszterci Gimnázium (1) geológus (1) geometrid (2) Geometridae (1) George Lucas (1) George Spratt (1) Georgia (1) Georg Friedrich Treitshke (4) Georg Semper (1) Gergely István (1) Ghána (1) Ghana (1) Gór Ádám (1) Gozmány László (10) Graellsia isabelle (1) Gregor Mendel (1) gróf Wass (1) Gubányi András (2) Guinea (1) Gyalui-havasok (1) gynandromorf (1) gynandromorph (1) Gyurovics László (1) Haberhauer József (1) Hágen Antal (1) Hangay György (2) Hannah Rothschild (1) Hans Rebel (1) Harpke (1) Hatay (1) Hawaii (1) Helops fuelei (1) Henriksen (1) Henri Charriére (1) Herend (1) Herkulesfürdő (1) Hermann Hesse (1) Herman Ottó (2) hermaphrodita (1) hernyók (1) Hesperioidea (1) Hewitson (1) Himalája (1) Hippolyte Lucas (2) HNHM (7) Hobbit (1) Horthy Miklós (1) Horváth Géza (2) Horváth Gyula János (1) Horváth Lajos (1) Hreblay Márton (3) Husein Ali Zorkot (1) Idea (1) Ignaz Schiffermüller (1) Ikarus 31 (1) Ilosvai Varga István (1) Inachis io (1) Indiana Jones (1) Iskenderun (1) Ismeretek Tára (1) Issekutz László (1) Izrael (3) Izsák Zoltán (2) Jagelló egyetem (1) Jámborka Donát (1) Janusz Vojtusiak (1) Jean-Yves Guillosson (1) Jellemző adatok Magyarország faunájához (3) Jeremy Dobson (1) Johann Christian Fabricius (1) Johann Christopher Esper (1) John Banks (2) John Heppner (1) John Wolcot (1) Jókai Mór (2) Joseph Johann Mann (1) Jules de Koenigswarter (1) Julius Lederer (1) Julius Röber (1) káderlap (1) kalap (1) Kamaraerdő (1) Kanada (1) Kaposvár (1) Kardos József (1) Kármel (1) Kárpátok (1) Kaszab Zoltán (3) Katona Gergely (49) Katona Kálmán (1) Kaukázus (2) Kemence (2) Kerecsend (1) kertész (1) Kertészeti Egyetem (1) Kertész Aba (3) Keve András (1) Kieselbach galéria (1) Kína (1) Kismagyari Kempelen Radó (1) Kiss Ádám (2) Kitaibel Pál (1) Kittenberger Kálmán (1) Koch (1) Kolumbia (1) komló (1) König Frigyes (2) könyvek (2) Korea (1) koronavírus (1) Korotojak (1) Kossuth-díj (1) Kovács Lajos (10) Koy Tóbiás (2) Kozma Péter (1) Kreutzer (1) Kudrna (1) Kunhegyes (1) Kun András (1) Kurt Reuter (1) Kutasi Csaba (1) kvantumfizika (1) Ladislaus Reser (1) Lampides boeticus (1) Langerth József (1) lángszinérek (2) Larsen (1) Leah Benyamini (1) Lebanon (1) Lejtényi Sándor (2) Lengyel Gyula (1) Lentikápolna (1) lepidoptera (5) Lepidoptera (1) lepke (6) lepke-csapó (1) lepke-olló (2) lepkegyűjtemény (3) Lepkegyűjtemény (3) lepkéi (1) Lepkeírások (1) lepkék (9) Lepkekirály (2) Lepkék pillék pillangók (1) lepkeolló (1) lepkés (1) lepkeskonyvek (1) Lepkészet Története Magyarországon (5) lepkés videó (1) Lévai Szabolcs (1) Levante (1) Libanon (2) Licenidos Espanoles (1) Limenitis populi (1) Lipthay Béla (2) London (1) lopás (1) Lósy József (1) Lovrin (1) Lukhtanov (1) Lux (1) Lycaena dispar (1) lycaenidae (1) L Hugh Newman (1) Maculinea arion (1) Madárgyűjtemény (1) Magyarország lepkéi (1) Magyar Entomológiai Társaság (1) Magyar Hírlap (1) Magyar Királyi Államvasutak (1) Magyar Nemzeti Múzeum (3) Magyar Rovartani Társaság (5) Magyar Szemőc (1) Magyar Természettudományi Múzeum (22) Magyar Tudományos Akadémia (2) Malcolm Scoble (1) Manaos (1) Margaret Fountaine (1) Mária Terézia (1) MATARKA (1) Mauro Costa (1) MÁV (1) mediterranean (1) Mehádia (1) Melanargia russiae (2) Mender Ákos (1) Merkl Ottó (2) Mészáros Zoltán (5) Metelka Ferenc (2) Micandra sapho (1) Michael Denis (1) Michel Libert (1) Middle East (1) Mocsári szénanimfa (1) Molnár Gábor (3) Mongólia (1) Montedégói Albert Ferenc (1) Móra Ferenc (2) morpho (3) Moses Harris (1) Moult (1) MRT (1) Muray Róbert (1) múzeum (1) Nagybányai Sándor (1) Nagyvárad (1) Nagy Endre (1) Nagy Ferenc (1) nappali (9) Narancsszín Surán (1) Nattán Miklós (1) Neild (2) Nekrutenko (1) Németh Lajos (3) Németh Tamás (1) Nepál (2) Neugebauer Tibor (1) Neurellipes ferenczi (1) névtár (2) NHMUS (7) Niels P Kristensen (1) Noctuidae (2) nordwestasiens (1) Növénygyűjtő (1) Növény és Rovargyűjtő (1) Nyírő Miklós (2) Nymphalini (1) Nymphalis freyi (1) Odéscalchi Eugénie (1) Omán (1) Orbiculosa kiadó (2) Óriáskígyók Földjén (1) Orlovka (1) Ornithoptera (1) Ornithoptera alexandrae (1) Ornithoptera victoriae (1) ornitológia (1) Őrség (1) Országos Lepkész Találkozó (1) Országos Tanszergyártó és Értékesítő Vállalat (1) Oscar Struve (1) Ottokar Bohatsch (1) Otto Hubber (1) Otto Staudinger (5) Oxford (1) Oxytripia orbiculosa (5) Pachypasa otus (1) Pakisztán (1) Pallas Nagy Lexikona (1) Palóc Múzeum (1) Pál Attila (1) Pál János (2) Pannon Intézet (1) Pantepui (1) Pápa (1) Papilionoides (1) Papilio machaon (1) Papp Jenő (1) Pápua Új-Guinea (2) parlagfű (1) parlagfű naplász (1) Parnassius apollo (2) Pastorális Gábor (1) Pável János (2) Pennerstorfer (1) Perisomena caecigena (1) Peru (1) pestis (1) Pestújhely (2) Peter Frey (1) Petőfi Irodalmi Múzeum (1) photonique (1) Pieter Kan (1) pillangó (1) Pillangóvilág (3) Plebejus sephirus (1) Plusia zosimi (1) Polonyi Vilmos (2) Pronophilini (1) Pungor Zoltán (1) puszpng tűzmoly (1) Pytheas kiadó (4) Rab Gusztáv (1) Racheli Schwartz-Tzachor (1) Rácz Gábor (1) Ráday Levéltár (1) Ramat Hanadiv (1) Réal (1) Reketó (1) ResearchGate (1) Reskovits Miklós (1) Rézbányai László (1) rézvirág (1) Rhyparioides metelkana (1) Río Joly (1) Río Micay (1) Rohoska József (1) Románia (4) Romero (1) Ronkay László (3) Rothschild (2) Rovarász Híradó (1) Rovargyűjtő (2) Rovartani Társaság (1) Rudkino (1) Russian Federation (1) Ryk Tuhlbag (1) Sáfián Szabolcs (2) Sariot (1) Satyrinae (1) Satyrus ferula (1) Scandinavia (1) Schiffermüller (1) Schilberszky Károly (1) Schmidt Antal (7) Schweiger (1) Schweiz (1) scissors nets (1) Scoble (1) Sean Connery (1) Securitate (1) Seitz (1) Seprős Imre (1) Settele (1) Simonics Gábor (1) Sinka István (1) Sinkovits Imre (1) Siproeta epaphus (1) Sir Joseph Banks (1) Skandinávia (1) Smith (1) Soós Lajos (1) Sopron (2) Spanyol (1) Spuler Arnold (1) Stéphane Attal (1) Sun-Jae Park (1) Svájc (1) Szabóky Csaba (7) Szabó Richárd (1) Szalkay József Magyar Lepkészeti Egyesület (2) Szaúd-Arábia (1) Széchenyi Zsigmond Könyvtár (2) Szedlacsek (1) Székelykeresztúr (1) Székely Levente (2) Szemerédi István (1) szemőc (1) Szent-Ivány József (8) Szentendre (1) szépke (2) Szigetköz (1) Szinjátszók (1) szitkár (2) Szlabey Ernő (2) Szőcs József (1) szöglenc (2) Szombathely (1) Szombathelyi Ervin (1) Szovjetunió (1) Sztálin (1) Sztarij Oszkol (1) táblahegyek (1) tagfalter (1) Taiwan (1) Takács Attila (1) Tallós Pál (2) Tanzánia (1) Tavia Kurz (1) Teleki Pál (1) Teleki Sámuel (1) Természetrajzi Füzetek (1) Természettudományi Közlöny (1) Természettudományi Múzeum (11) Thaiföld (1) Thecla coronata (1) Thecla werneri (1) Theodore L Mead (1) Theorema sapho (1) The Entomologist (1) Thomas Witt (1) Tibet (1) Tihany (2) Timothy D Magnolis (1) típus (1) Tolkien (1) Tomasz Pyrcz (1) Torben Larsen (3) Törökország (1) Tóth Balázs (1) Trianon (4) Tristan Lafranchis (1) Tshikolovets (2) TTM (6) Turkey (1) Türkmenisztán (1) types (1) Uherkovich Ákos (1) Uhryk Nándor (2) Ulbrich Ede (3) USA (1) Üzbegisztán (1) Vándor boglárka (1) Vane-Wright (1) Vángel Jenő (1) Várbazár (1) Varga Zoltán (1) Velez Zsigmond (5) Venezuela (1) Versec (1) Vidák Özséb (1) Vida Lajos (2) Vig Károly (4) Visóvölgyi István (1) Vladimir Nabokov (1) Vojnits András (10) Volga (1) Volker Michels (1) Vörös Judit (1) Wagner János (2) Walter Rothschild (1) Wass Béla (1) Werner Hopp (1) Werthemstein Rózsika (1) Wiemers (1) William Curtis (1) Winston Churchill (1) Won-Yeong Choi (1) Xanthus János (1) Yosi Ben-Mayor (1) Zebegény (1) Zsákos Bilbó (1)

Kalifornia pillangói

2016.07.26. 13:33 :: Lángszinér

Arthur M. Shapiro & Timothy D. Manolis, 2007: Field Guide to Butterflies of the San Francisco Bay and Sacramento Valley Regions. Berkely, Los Angeles, London: University of California Press, xiv + 345 pp, 31 pls. ISBN-13: 978-0-520-24469-6.

Megrendelhető: Pemberley Books

 

cover_butterflies.jpgKaliforniáról manapság sok minden eszébe jut az embereknek: az aranyláz, a Fehér Cápa, Hollywood, a terminátor Arnold Schwarzenegger, stb. De a lepkéket szeretőknek még mindig a lepkék… és az, hogy az egykori aranyláz nemcsak aranyászokat, hanem természetbúvárokat is odavonzott, köztük például a mi Xanthus Jánosunkat is. A terület lepkefaunájának megismerése ezektől az időktől vette kezdetét.  Azóta közel másfél évszázad telt el. Változott nemcsak a táj, a környezet, hanem maga az ember is, és az, ahogyan a környezetéhez viszonyult. Számos könyv mutatta be a mérsékelt- és a trópusi éghajlati öv találkozásánál elterülő vidék lepkefaunáját. Ezek közül az egyik legújabb Art Shapiro könyve.

 A cím terepi kézikönyvet sugall. Igen, kiválóan megfelel annak is, hiszen benne van minden, ami a lepkék terepen való felismeréséhez szükséges. Például 32 színes táblán az összes faj Timothy D. Manolis által megfestve természetes testtartásban (de ha a határozóbélyeg szükségessé teszi, akkor feszített példányt is bemutat), az ábrával szemközti oldalon pedig a lényegre törő, nagyon tömör Shapiro-féle magyarázattal. Mindezeket a fajok részletes bemutatása egészíti ki, nem száraz akadémikus stílusban, hanem gyakorlatilag minden egyes fajhoz írt szöveg a szerző több mint három évtizedes kaliforniai lepkészetét összefoglaló nagyszerű esszéje.

 

table_butterflies.jpg

A könyv 9. táblája, négy lángszinér faj bemutatásával.

Ami talán a könyvet igazán értékessé teszi, és újjá varázsolja a lepkészek számára, az a közel 70 oldalnyi bevezető rész, aminek a fejezetcímei magukért beszélnek: Mik a pillangók? Regionális pillangó geográfia; Honnan jönnek a mi pillangóink? A pillangók életmenete; Nemzedékesség és évszakosság; Átnyaralás és áttelelés; Természetes ellenségek; Metapopulációk és populáció dinamikák; Pillangók és klímaváltozás; Pillangó viselkedés; Pillangók és növények; Pillangó osztályozás. A címszók alatt az olvasó a legújabb kutatási módszerekről és eredményekről kap tájékoztatást. A fajok tárgyalása után pedig egy igazán eredeti fejezet következik: Mit lehet kezdeni a pillangókkal? Ebben a szerző kitér a gyűjtésre, megfigyelésre, fényképezésre, kertészkedésre, tenyésztésre, az amatőrök szerepére és a természeti környezet megőrzésére. A legvégén pedig táblázatban szemlélteti a fajok elterjedését, szótárt ad a szakszavakhoz, feloldja a hivatkozásokat.

 california_shapiro.JPG

A könyv szerzője által gyűjtött, és a Magyar Természettudományi Múzeum Lepkegyűjteményében található Arota lángszinér nőstény és hím példány

Példamutató és nagyszerű könyv. Remélem minél többen olvasni fogják a magyar lepkészek közül is. Igazán olcsó. Megéri beszerezni. És ha valaki magyar lepkészeti könyvet ír, ebből a könyvből sokat tanulhat és sokat el is leshet!

 

Bálint Zsolt

Szólj hozzá!

Címkék: USA California Bálint Zsolt Magyar Természettudományi Múzeum Arthur M Shapiro Timothy D Magnolis Xanthus János Arotta lángszinér

Emlékezés Izsák Zoltánra (1951-2016)

2016.06.17. 11:37 :: Lángszinér

A Magyar Természettudományi Múzeum Állattárában találkoztam Izsák Zoltánnal, aki Csíkszeredában lakott és gimnáziumi biológia tanár volt. Dr. Vojnits András, a lepkegyűjtemény akkori vezetője mutatott be egymásnak bennünket. Engem úgy, mint Erdély szerelmesét, őt pedig, mint a Keleti-Kárpátok lepkéinek kiváló ismerőjét. Miután visszament Csaucseszku Romániájába, levelezni kezdtünk.

Már 1979. telén meglátogattam, majd 1980. nyárára beterveztük, hogy kimegyek hozzá és együtt gyűjtünk. Elsőnek leutaztunk szülővárosába, Brassóba. Édesanyjánál laktunk, a Hosszú-utcában. Kimentünk a Cenkre meg a Bucsecsre. Meglátogattuk a Brataseanu családot is, ahol még ott volt a híres gyűjtemény. Aztán vissza Csíkszeredába. Napokig vele vagy egyedül gyűjtöttem Szereda környékén, Menaságon, Szentkirályon, kinn Zsögödön vagy éppen a Somlyón. Együtt átmentünk a Gyimesekbe is, le az ezeréves határig. Aztán tettünk egy nagy túrát Gyilkostótól ki Háromkútra majd át az Egyeskőre. Gyilkostó környékén abban az évben a Nagy apolló gradációja volt. A klasszikus kupási élőhelyen meg fönn a Cohárdon is repült, de igazán sok a szoroson túl, már Gyergyóbékás határában volt belőle. Sose felejtem el azt a napot!

 gyilkos-to.jpg

Izsák Zoltán a gyilkostói Kupás-patakában Nagy apolló (Parnassius apollo) gyűjtés közben, 1980 nyarán (fotó: Bálint Zsolt)

1981-ben egy magyarországi rovarászokból álló expedícióba is besegített. A résztvevők Szeredában találkoztak. Én a Gyimesekből jöttem, népzenegyűjtésből. Néhányan nála laktak. Abban az időben ez tiltott dolog volt, tudniillik a rendelet szerint külföldi állampolgárnak csak szállodában lehetett megszállnia. Zoltánt valamelyik szomszédja feljelentette, komoly bírságot szabtak ki rá. A szekuritáte egyébként is állandóan behivatta, de azután még nehezebb lett a helyzete. Tudom, hogy a kihallgatásokat emelt fővel, de a lelke mélyén igen nehezen viselte. Azt hiszem sajátságos, fanyar humorával oldotta fel ezt a feszültséget is.

 Ő volt az első erdélyi lepkész, aki aggregátorral lámpázva gyűjtött éjszakai lepkét: Vojnits Andrással mentek ki a Somlyóra és ott világítottak. Több érdekes fajt is fogtak, köztük az Ochropleura musiva-t. Ezt nagy büszkeséggel mutatta nekem. Nagy patrióta volt, a Keleti-Kárpátok szerelmese és a lepkék valóban jó ismerője. Már később, a „forradalom” után Székely Leventével meg Szabó Gyulával (1933-2012), és más lepkésztársakkal, bejárta a klasszikus erdélyi meg regáti lelőhelyeket és gyönyörű gyűjteményt állított fel. A szászok iskoláján nevelkedett. Pontosan cédulázott és szépen preparált. Hozzánk, a múzeumba is hozott mindig egy-két érdekes fajt, amiből úgy gondolta, hogy itt is kell legyen bizonyítópéldány.

 tullia.JPG

Két történeti értékű, Izsák Zoltán által gyűjtött Mocsári szénanimfa (Coenonympha tullia) példány a Magyar Természettudományi Múzeum lepkegyűjteményében. A lápokat mára lecsapolták, a lepke ezekről a helyekről eltűnt (fotó: Katona Gergely)

A magyar lepkészet mindig emlékezni fog rá, faunisztikai cikkei a legmegbízhatóbb források közé tartoznak, tehát a lepkészet tudománya is gazdagon meríthet tőle a közeli és távoli jövőben egyaránt. Reméljük, hogy híresen szép gyűjteménye megfelelő helyre kerül, és az is megmarad a jövő nemzedéki számára kútfőnek. A legjobb helye természetesen a Székely Nemzeti Múzeumban lenne. Bízzunk benne, hogy a Székelyhon meg tudja őrizni ezt a kincset!

 scan_319.jpg

Izsák Zoltán egyik faunisztikai dolgozata, a lepkegyűjtemény vezetőjének szóló ajánlással (forrás: Magyar Természettudományi Múzeum, lepkegyűjteményi szakkönyvtár)

 

Bálint Zsolt

Szólj hozzá!

Címkék: Románia Erdély Bálint Zsolt Csíkszereda Securitate Vojnits András Izsák Zoltán Mocsári szénanimfa Ceaucescu

A nappali lepkék magyar nevei

2016.04.11. 09:03 :: KatonaG

book.JPG

Tartalom:

  1. Történeti vázlat és ajánlás - 3
  2. A magyar lepkenév-alkotás - 29
  3. Európa és a Földközi-tenger térségének búska- és pillangó-faunájának magyar nevekkel ellátott fajjegyzéke - 35
  4. A rendszertani kategóriák formálásához használt nevek magyarázata - 67
  5. Ikonográfia - 73
  6. Mutató az ikonográfiához -111
  7. Hivatkozások - 121

 

A könyv megjelenésének ideje: 2016. április vége.

Megrendelhető:  fazekas.hu@gmail.com

1 komment

Címkék: Bálint Zsolt Fazekas Imre Katona Gergely

A magyar lepkészet egyik sötét oldala

2016.04.06. 15:08 :: Lángszinér

A második világháborút követő időszak a magyar társadalmat alapjaiban megrengette. Ezzel ma már sokan nincsenek tisztában, nemcsak a hajdan igen erőszakos és eredményes propaganda-munka, hanem az azóta eltelt évtizedek gyógyító hatása miatt. De vannak dolgok, amikről nem szabad megfeledkezni, és tisztában kell lenni velük. Nem a mások bűnei és gyarlóságának felhánytorgatása miatt, hanem hogy a történelemmel és annak következményeivel, és saját jelen helyzetünkkel teljesen tisztában legyünk. A lepkészetben is vannak ilyenek. Ez a kis „poszt" az egyik ilyen „dologról” szól.

 Schmidt Antal nyugdíjazását követően a tehetséges, szakmailag felkészült és a kor társadalmi elvárásainak is megfelelő Szent-Ivány József került a lepkegyűjtemény kurátori posztjára. Mivel a magyar lepkészetben a Nemzeti Múzeum lepkegyűjteményének kurátora mindig is meghatározó volt, úgy tűnt, hogy a hazai lepkészek csillaga újra feljövőben van. Erről Szent-Ivány József tíz hivatali éve nagyszerűen tanúbizonyságot is tett. De miután nyugaton 1945-ben hadifogságba esett, a lepkegyűjtemény kurátora nem jött haza. Kitelepedő „migrásként” türelmesen várt egy nyugati menekülttáborban arra, míg megkapta a letelepedési engedélyt Ausztráliába.  Ott fényes karriert futott be, az egyik legmagasabb állami kitüntetéssel jutalmazták munkásságát. Idehaza pedig a Magyar Tudományos Akadémia tagjává választotta.

És mi lett a múzeumi lepkegyűjteménnyel? Még az ostrom előtt Szent-Ivány Tihanyba szállíttatta, ahonnan épségben visszakerült. Köztudott, hogy a háború után Kovács Lajos és Gozmány László voltak a lepkegyűjtemény meghatározó alakjai. Előbbi 1952-ben akadémiai pénzen kutatóként, Gozmány László pedig 1953-ben mint kinevezett muzeológus került a lepkegyűjtemény élére, Mi történt 1946 és 1951 között? Hát… A legjobb volna elfeledni. De ahogy már hangsúlyoztam, mindazt, ami történt, tudni kell, hogy a múzeumi lepkegyűjtemény történetében ne legyen fehér folt vagy fekete lyuk. És hogy biztosan tudjuk, hol állunk ma.

 velez_fiok.jpg

Az egyik Velez Zsigmond által megdézsmált múzeumi Catocala-tárlófiók 1953-ban (MTM Lepkegyűjtemény, Velez Zsigmond fond)

A múzeumi iratok alapján a következő történések rekonstruálhatók: Dr Velez Zsigmond került a gyűjtemény élére, aki a harmincas években alkalmazott entomológusként tevékenykedett, de mellesleg rovar-kereskedelemmel is foglalkozott magánúton. Jó adminisztrátor volt. Sokat jelentett, alaposan könyvelt. A fondja itt a gyűjteményben egy jó nagy doboznyi irat. Az adminisztráció közben – a legenda szerint – kalapja belsejébe tűzögette a múzeumi lepkéket, majd szépen hazasétált velük. Otthonában az eredeti cédulákat eldobta, sajátjait húzta a példányokra, akkurátusan feltüntetve azt is, hogy a lepke mennyi német márkát ér az általa használt katalógusban.

 Velez.jpg

Velez Zsigmond lepkegyűjteményének egyik tárlója, a nyomozás során készült korabeli felvétel (MTM Lepkegyűjtemény, Velez Zsigmond fond)

Sajnálatos módon Kovács Lajos és Gozmány László egyik első muzeológiai tevékenysége az volt, hogy az ügyet felderítették, kivizsgáltatták és lezárták. Bár a rengeteg ellopott lepke visszakerült a múzeumba, a példányok tudományos értéke jelentős csorbát szenvedett azzal, hogy eredeti céduláik megsemmisültek. Különösen nagy kár érte a trópusi nappalilepke-családok gyűjteményeit, ahova Schmidt Antal kurátorsága alatt sok-sok történeti anyag, köztük számos típuspéldány került hozzánk vásárlások és cserék útján. Velez Zsigmond végrendeletében a múzeumra hagyta a gyűjteményét. Ez a valóság ismeretében enyhén szólva is kissé cinikus cselekedet. Vagy egyszerűen: lehet Velez, igen sajátos szemmel látta a világot. De ami biztos: a Rovartani Közlemények társasági élet rovata szerint Velez Zsigmond, még mielőtt kizárták volna a Magyar Rovartani Társaságból, lemondott tagságáról. 1954-ben pedig meghalt.

 sztalin.JPG

Egyik fennmaradt Velez Zsigmond dokumentum (MTM Lepkegyűjtemény, Velez Zsigmond fond)

A múzeumi lepkegyűjtemény szlengjében a szándékosan rosszul cédulázott példányokra azt mondjuk: „elvelezelt”. Szomorú egy valóság. Lehetett volna másképpen is. Ha nincs háború, ha Szent-Ivány nem megy el… Ha nem kellett volna hódolni a sztálinizmusnak... Lehetne álmodozni. De nem érdemes. Viszont a valóság ismerete segít a jövő felelősségteljesebb, jobban átgondolt építésében, gyűjtemény-gyarapításban és a példányok feldolgozásában.  Úgy legyen!

 

Bálint Zsolt

Szólj hozzá!

Címkék: Ausztrália Tihany Bálint Zsolt Magyar Rovartani Társaság Magyar Természettudományi Múzeum Magyar Tudományos Akadémia Magyar Nemzeti Múzeum Sztálin Velez Zsigmond Kovács Lajos Gozmány László Szent-Ivány József Schmidt Antal

Pávaszem szöglenc: változnak az idők

2016.03.22. 14:26 :: KatonaG

inachis_io_pal_janos.jpgHa lenne valamiféle verseny vagy szavazás, hogy melyik a legszebb lepke, a jelöltek között ott lenne a mi Pávaszem szöglencünk is, az Inachis io. Könnyen lehet, hogy még a leglátványosabb trópusi lepkék elől is elvinné a pálmát. Mert a bársonyvörös pikkelyköntösön díszlő pávaszemek valóban szívet dobogtatóan gyönyörűek. De nemcsak szép lepke, hanem sok tekintetben érdekes és igen, értékes is. Mi benne a figyelemfelkeltő és mi benne az érték?

Pál János színezett rajza, a Szöglenc-programhoz készült ábra.

Talán mondhatjuk, hogy a városi környezet egyik leggyakoribb nappali lepkefaja. Ennek oka az, hogy a lepkék mozgékonyak, nem ragaszkodnak ahhoz a helyhez, ahol kikeltek a bábburokból. Igen jól tájékozódnak, sőt egyes kísérletek szerint a többi lepkéhez képest még „értelmesek” is. A nőstény csomókban rakja le petéit, ezért a hernyók korai vedlési stádiumjaikban együtt élnek, könnyű őket megtalálni, és nevelésük sem okoz különösebb gondot. Mivel nagy számban tenyészthetőek, a múlt században a Pávaszem szöglencet sok laboratóriumba beköltöztették, és különféle kísérleteket végeztek velük. Bizonyos genetikai kutatásokhoz olykor ma is „előveszik” őket.

 

emich_1884.jpgMint a gyakori lepkék esetében oly sokszor, a mi Pávaszemünk eredetét is homály fedi. Melyik faj a legközelebbi feltétezhető rokona? Jelenleg megtalálható a Csendes-óceán nyugati partjától Európa atlanti végein át egészen a Brit-szigetekig, és pár évtizede Észak-Amerikában is. De csak idő kérdése, és megjelenik a déli féltekén is. Együtt él velünk, a modern emberrel, igazi falusi-városi lepkének tűnik. De mi lehetett az eredeti élőhelye? Talán a mérsékelt övi nagy ártéri erdők, ahol nemcsak a csalán nőtt olykor tömegesen az áradások után, hanem a fákat sűrű komlószövevény borította? Idehaza lepkészeink a fajt elsősorban a csalánhoz kötik, de bizony hernyója a vad és a termesztett a komlón is előfordul. Olyannyira, hogy az 1800-as évek végén, Emich Gusztáv 1884-ben, majd 1899-ben kibővítve megjelent könyvében még a káros rovarok között sorolja föl, jelezve, hogy 1882 szeptemberében Székelykeresztúron a komlóültetvényekben pusztítást végzett.

 

Kártevését száz év alatt elfeledtük. Az 1982-ben megszülető természetvédelmi törvény a Pávaszemet is felvette a védett fajok listájára. Ennek valóban védelmi oka volt, hiszen a fajt az akkor még működő Országos Tanszergyártó és Értékesítő Vállalat számára néhány lepkész igen nagy mennyiségben nevelte. Persze az állományokat a tenyésztők bizonyosan nem gyérítették hatásosabban, mint egy-egy a Pávaszem-hernyókat előszeretettel parazitáló fürkészlégy; tehát inkább személyes ellentéteket sejthetünk az egykori védelem alá helyezés mögött. De a lepke megmaradt a védett fajok listáján, és megfogása ma is bűncselekmény, ami példányonként 5000 forint bírsággal sújtható. Tehát a mi Pávaszemünknek pénzben jól kifejezett értéke van.

 io_horvath_gyula.jpg

Koradélutáni Pávaszem Szöglenc rajzás a Szigetközben (2006.  VII. 4.), az alig pár négyzetméteren több mint ötven példány látható  (Fotó: Horváth Gyula János)

A törvény a lepkék „fogva tartását” is tiltja. Így ma már elméletileg és gyakorlatilag is engedély kell ahhoz, hogy egy hernyófészket otthon felneveljünk, és a kikelt lepkéket szabadon engedjük. Pedig nem sok hatásosabb eszköz van a természet szeretetére való nevelésénél, mint egy Pávaszem szöglenc hernyófészek hazavitele, a hernyók felnevelése és báboztatása, és a lepkék kikelésének csodálata és szabadon engedése. Vagy változnak az idők?

 io_komlo.jpg

Hernyók komlón, 2015. tavaszán, Bátorligeten. (Fotó: Katona Gergely)

Tehát: a még nem régen kártevő lepkefaj ma védett. Olyannyira, hogy hozzá se lehet nyúlni. Bár a lepke életmenete „digitalizálva” van, és az internetről egy perc alatt mindent le lehet tölteni, de helyettesítheti ez a tapasztalatot? A valóságot? A csalános jellegzetes fülledt illatát? A sok hernyó rágása által keltett különleges „zajt”? A nevelőketrec oldalán függeszkedő, arany-ezüst tüskés bábok, és a bábköpenyt feltörő és szárnyukat feszítő lepkék látványát? Van, aki azt mondja, igen. A jövő a digitalizálásé. Változnak az idők!

 

Bálint Zsolt és Katona Gergely

Szólj hozzá!

Címkék: komló csalán Bálint Zsolt Pál János Katona Gergely Szigetköz Székelykeresztúr Emich Gusztáv Bátorliget szöglenc Inachis io Országos Tanszergyártó és Értékesítő Vállalat Horváth Gyula János

A gyerekkori emlék

2016.03.17. 08:23 :: Lángszinér

scan_129.jpg

 A legvidámabb barakkban azért vigyáztak arra, hogy a munkások nehogy arisztokratikus allűröket vegyenek fel. Minden jól meg volt rostálva. Ügyeltek, mi jut az akkor még egycsatornás, hétfőn nem sugárzó tévé képernyőjére, mi a rádióba és mi a könyvesboltokba. A fényes szelek zászlókat lobogtattak, nem lombokat, a rádióból inkább a kabaré hahotája hallatszott ki, semmint a madarak énekét felismerni tanító műsor fülemüle-éneke, és bizony a könyvesboltokban lehetett keresni a lepkés könyveket. De még nagyítóval se lehetett találni. A lepkészést se tanították az iskolában, mert úri passziónak tartották.

Valóban nem voltak lepkés könyvek, még a kerületi gyerekkönyvtárban sem. Viszont valami csoda folytán volt egy színes lapokból álló sorozat, aminek kis perforált képeit gyűjteni lehetett, és arról tudni és tanulni, hogy milyen csodálatos világ van a fényes szeleken túl is kinn a hegyekben: virágok, fák, bogarak, gombák, és lepkék… Amikor kisfiúként, már lepkét gyűjtve, megláttam az Ápisz kirakatában a "pillangós" lapot, rögtön bementem és megvettem. És most, hogy egyik könyvem oldalai közé rejtve megtaláltam, közel ötven év távlatából is ugyanolyan varázsosan hat rám, mint akkor.

 

belyeg.JPG

 

scan_130.jpgPersze megmosolygom a nem létező „Morpholepke” fajt, és ízlésesnek, de nem valósághűnek tartom a Halálfejes szender zöldsávos potrohát, jópofának a fügefalevélre leülni készülő Nagy szinjátszót. De felnőtt fejjel még most is érzem azt, amit akkor: a rácsodálkozást a képekre, ahogy a kirakat üvegén át nézegettem őket, és próbáltam mindegyik fajt felismerni. Hálás vagyok az ismeretlen rajzolónak és az írónak, akik megdobogtatták az ötéves kisfiú lepkékért rajongó szívét a vidám színekben pompázó rajzokkal és a tömör ismertető-szövegekkel.

 

Ma a barakk még vidámabb. A rostálás még rafináltabb. A tévé éjjel-nappal sugároz többszáz csatornán is. A rádióból ma is csak ritkán szól értelmes zene vagy hasznos beszéd. És lepkés könyv a Gutenberg-galaxis arányait tekintve lényegében manapság sincs több, mint akkor volt. Különösen nem magyar nyelven. És persze a lepkészés ma sem divat, sőt ma már nem is szabad megfogni a legtöbbjüket… Vajon ma hogyan ébred föl egy kisgyerek lelkében a lepkék iránti rajongás, és mi tartja életben annak lobogóan lángoló tüzét?

 

Bálint Zsolt

Szólj hozzá!

Címkék: Bálint Zsolt Ápisz

A svájci lepkelista

2016.01.27. 16:07 :: KatonaG

Fauna Helvetica 25 - Die Schmetterlinge (Lepidoptera) der Schweiz - Eine kommentierte, systematisch-faunistische Liste. SwissLepTeam 2010, Neuchatel: 350 pp.

 

 

cover.jpgNagyszerű könyvet kapott ajándékba a múzeum Rézbányai (Reser) Lászlótól, aki Svájcban élő, magyarországi származású lepkész. Mielőtt rátérünk, itt, az első bekezdésben kell megemlítsük, hogy Rézbányai úr múzeumunk régi támogatója. Kamaszkorában a lepidopterológiai útmutatásokat még Kovács Lajostól kapta az 1960-as években, tehát idekötik boldog legény-lepkész emlékei. Számos, azokban az időkben gyűjtött bizonyítópéldányát a mi gyűjteményünk őrzi. És mivel ifjúságát nem tudja és nem is akarja megtagadni, sem egykori hazáját – a magyar lepkészekkel a kapcsolata töretlen.

 

 

 

 

rl.jpgAz itt bemutatott kötet megszületésében Rézbányai úrnak oroszlánrésze van, hiszen a legfajgazdagabb „nagylepke” csoportok az ő tolla alól kerültek ki. A csinosan szerkesztetett és igényesen nyomtatott, két kemény fedél közé kötött munka tartalma dióhéjban a következő: áttekinti a mai Svájc területéről kimutatott 3581 lepkefaj rendszertanát és állatföldrajzát, az érdekesebb fajokhoz különféle jegyzeteket fűz. A táblázatos rendszertani jegyzék általános faunisztikai adatokkal egészül ki, amelyek nem politikai, hanem állatföldrajzi egységekre alapulnak. Így a fajok valóságos svájci elterjedéséről nem politikai, hanem az életet tükröző adatokat kapunk. Az összes lepkecsalád színes fotón illusztrálva van – ebből a laikus olvasó képet kaphat a lepkék sokféleségéről.

 page.jpg

Különösen nagy érdeklődéssel olvastuk a jegyzeteket, amelyek stílusukban természetesen nem egységesek – hiszen a kötetet 25-en írták. Így van aki szűkszavúan, ex cathedra intézi el a kérdést, de van aki számos referenciával és példányokra való hivatkozással. Olvasva a jegyzeteket, sem az előbbi, de az utóbbi módszer sem hagyott bennünk kérdéseket. Ezért feltételezzük: a szerkesztők alaposan megnézték a leadott kéziratokat. Jó munkát végeztek! A kötet végén az irodalomjegyzék közel ötszáz címet tartalmaz, ami már úgy gondoljuk jó támaszt nyújt a svájci lepkészetben való eligazodáshoz. Summa: nagyszerű munka ez. Méltó helye van a múzeumi szakkönyvtárban, ahol az érdeklődő helyben bármikor tanulmányozhatja. Bízunk abban, hogy előbb vagy utóbb, hasonló jegyzékünk lesz a Kárpát-medencei lepkékről is.

 

Bálint Zsolt és Katona Gergely

Szólj hozzá!

Címkék: Svájc Bálint Zsolt Katona Gergely Kovács Lajos Ladislaus Reser Rézbányai László Fauna Helvetica Schweiz

Emich Gusztáv, a nemcsak kis lepkegyűjtő

2015.12.23. 16:26 :: KatonaG

Évek óta adósok vagyunk ezzel a bejegyzéssel: a Kiegyezés utáni időszak lepkészetének egyik jelentős, de mára kissé elfeledett ifj. Emich Gusztáv (1843-1911) rövid bemutatásával. Szerencsére neve azért nem veszett egészen homályba, hiszen A kis lepkegyűjtő című, első magyar nyelvű lepkehatározóját mindig is számon tartotta a szakma. És azt se feledtük el, hogy az édesapjától átvett nyomdájában, és már az ő igazgatósága alatt készült el Frivaldszky Imre nagy jelentőségű munkája, a Jellemző adatok Magyarország faunájához. De ki is volt ő, és mit és hogyan is lepkészett?

fig_1.JPG

Kép: Idősebb és ifjabb Emich Gusztáv arcképe.

Elgondolkodtató, hogy amit a kortárs Abafi-Aigner Lajos A lepkészet története Magyarországon oldalain Emichről ír, egyáltalában nem érdekelte a későbbi lepkeszerelmes nemzedékeket. Sőt Emich személye sem. Bár Abafi soraiból kiderül, hogy Frivaldszky Imre mellett a fiatal Emich volt az első hazánkfia, aki magyar nyelven tudományos alapossággal fordult a lepkék felé. Miután megvásárolta Haberhauer József 1871-ben, a Kaukázuson túli vidékeken gyűjtött lepkeanyagát, a tudományra két új fajt is leírt. Egy szitkárt és egy araszkát. Találtunk belőlük múzeumi példányokat is, sőt lehet, ezek a típusanyagot képviselik. De a lepkész kortársak már nem emlékeznek meg róla. Neve se tűnik fel később sehol a lepkészeti irodalmunkban.

 fig_2.JPG

Kép: Emich Gusztáv által 1872-ben a Transzkaukázusból leírt fajok. Balra: "Sesia Guriensis"; jobbra: "Cidaria Guriata".

A lepkeleírások után Emich lepkész-publikációinak sora megszakad, alkalmazott rovartannal foglalkozik. Nem tudni, de remélhetőleg kutatásaink során pontosan kiderül, mi fordította el a lepkészettől. Annyi bizonyos, hogy jelentős gyűjteményét nem a magyar, hanem a brit korona vásárolta meg. Ezért az nem a Nemzeti Múzeumba, hanem a British Museumba került. Számunkra ez nagy veszteség, mert Emichnek valóban komoly lepkegyűjteménye volt, nemcsak a megvásárolt Haberhauer-féle anyag. Londonban egyikünk saját szemével látta magyarországi nappali lepkéit beosztva a törzsgyűjteménybe, többek között Mocsári lángszinér, Magyar szemőc és Kockás buska példányokat. Ezeket ma már hiába keressük Pannóniában; régen kipusztultak.

  emichi_euchalcia_gr_samos_2012_06_14_dfritsch.jpg

Kép: Az Emich Gusztáv tiszteletére elnevezett éjdísz (Plusiini) faj: Euchalcia emichi (Rogenhoffer, 1873) (Foto: Dieter Fritsch)

Emich Gusztáv munkásságát és életét meg kell ismerjék lepkészeink. Mi sem ismertük, de kerestünk és találtunk. Így már sokat tudunk róla, és azok alapján is kijelenthetjük: Frivaldszky Imre mellett nem kevéssel járult hozzá ahhoz, hogy a lepkészetet ma magyarul is művelhetjük itt, ezen a Kárpátok által körbeölelt területen. Búvárlásaink eredményeként izgalmas és sokszínű, felelősségteljes  élet bontakozott ki előttünk. Azt is kijelenthetjük: Emich Gusztáv nemcsak kis lepkegyűjtő volt, hanem annál sokkal, de sokkal több...

  Bálint Zsolt és Katona Gergely

 

1 komment

Címkék: Bálint Zsolt Abafi-Aigner Lajos Katona Gergely British Museum Kaukázus Lepkészet Története Magyarországon Frivaldszky Imre Emich Gusztáv Jellemző adatok Magyarország faunájához Haberhauer József

Ghána másfajta aranya: A ghánai esőerdők pillangói

2015.12.01. 14:54 :: Lángszinér

Ghana’s other Gold. Butterflies of the Ghanian rainforest. Cinebutterflies, London, 38 perc.

 

cover.jpgGhána régen aranyáról volt híres. De manapság egyre inkább természeti környezetének gazdagsága kerül reflektorfénybe. És így az ott élő lepkék is. Ezt hangsúlyozza az újabb Cinebutterflies DVD film, ami Afrika nyugati részének erdőségeit, és az ott élő lepkéket mutatja be. A film az 1997-ben megjelent VHS video verzió javított változata. Különösen a kísérő zene az, ami feltűnően jobb és a filmen elhangzó üzenethez illőbb.

 

Latin-Amerikához képest az afrikai fauna kevesebb figyelmet kap a lepkészektől. Tudjuk, ennek oka igen összetett. Ezért a kérdés a boncolgatásán mi most túltesszük magunkat. Viszont hangsúlyozzuk: Ghána természeti kincsei káprázatosak és a lepkészek számára sok-sok érdekességet, másutt nem látható ritkaságot rejtenek. A lepkekutatók erőfeszítése eddig többnyire arra összpontosult, hogy a lepkéket leírja, osztályozza és elhelyezze a már meglevő rendszerben. Bár ezek az erőfeszítések most is nagyon fontosak, egyre inkább látjuk: nagyon fontos a lepkék életének feltárása és annak megértése, mi is a szerepük nemcsak egy-egy helyi társulásban, hanem a Földkerekség ökoszisztémájában. Hogyan járulnak hozzá az élet fenntartásához, és annak gyümölcsöző megőrzéséhez?

 

A ghánai lepkék szempontjából mi magyarok, büszkék lehetünk: az ottani lepkevédő társaságnak alapítója a soproni Erdészeti Egyetem doktorandusza: Sáfián Szabolcs, aki atyai jó barátságban volt a nemrég elhunyt Torben Larsennal. Mindezidáig ő volt az afrikai lepkék egyik legjobb ismerője, és a DVD az ő emlékének ajánlott. Szabolcs elkötelezett nemcsak a lepkekutatás, hanem a természetvédelem terén is. Ezt mutatja nemcsak a Magyar Természettudományi Múzeumnak ajándékozott sokezer értékes afrikai (főként ghánai) lepkepéldány, hanem a sok tudományos cikk és ezen túl pedig azok a szerteágazó törekvések, amit Ghána természeti értékeinek megőrzésére irányulnak.

 larsen_safian.jpg

Torben Larsen és Sáfián Szabolcs valahol Afrikában... (Jeremy Dobson felvétele)

Nem minden arany, ami fénylik – mondja a közmondás. Mi lepkészek, jól tudjuk ezt! Nekünk aranyat ér a legapróbb és a legszürkébb lepkeadat is egy eddig fel nem tárt területről. Nem is beszélve a soha fel nem ismert fajok leírásairól, soha nem látott fejlődési alakjaikról, életvitelükről. És még sorolhatnám. Ghána valóban aranybánya!

 

A most recenzált film nagyszerű hozzájárulás nemcsak Ghana lepkefaunájának mélyrehatóbb ismeretéhez, hanem a nézőt mélyen elgondolkoztatja a lepkék és az emberek jövőjét illetően. Nem hiába jelenhetett meg Sir David Atttenborough következő ajánlásával: A rich video that merits repeated viewing! (= Tartalmas videofilm, ami többszörös megnézést érdemel!) Dőljünk hátra, és nézzük meg mi is többször. Gondolkodjunk el az üzenetén, amit John Banks és felesége Pat, számunkra lefilmezett és megfogalmazott.

 

Bálint Zsolt

Szólj hozzá!

Címkék: Afrika Bálint Zsolt John Banks cinebutterflies Ghana Ghána Africa David Attenborough Torben Larsen Sáfián Szabolcs Jeremy Dobson

Újra: A világ pillangói

2015.10.02. 10:56 :: Lángszinér

Adrian Hoskins, 2015: Butterflies of the World, Published by Reed New Holland, 312 pp, ISBN 9781921517334.

butterflies-of-the-world.jpgAdrian Hoskins az egyik ismert, már harminc éve működő angliai természetkalauz. Számtalan felfedező túrát vezetett a legegzotikusabb vidékekre, ahol a résztvevők lélegzetelállítóan vad tájakon találkozhattak lélegzetelállítóan szép teremtményekkel, köztük lepkékkel is. Erről meggyőződhetünk a szerző honlapján, ahol a lepkékről közérthetően, de tudományos alapossággal megírt rövid esszéket is olvashatunk. Ezeket nagyszerű képek illusztrálják, amiket a szerző és barátai, vagy felfedezőtársai készítettek.

 

A könyv megjelenését talán a "blog elszáll..."-jelenség felismerése motiválhatta. A szép kis könyvben az említett honlapon levő írásokat és a csodálatos képek egy részét nyomtatva láthatjuk, nagyszerű szerkesztésben. A szövegeket öt szekcióba csoportosította, a hangsúly a második és a harmadik részekre helyeződik, amikor is gyakorlatilag minden fontosat és eddig ismertet megtudhatunk a pillangóalakú lepkékről.

butterflies-of-the-world3.jpg

 

Nekem személy szerint nagy gyönyörűséget szerez a kötet szép angolsága, nagyszerű szerkesztése és nem utolsósorban a körültekintően megválogatott képek miatt. Mivel ez az egyetlen olyan könyv, amiben az összes pillangóalakú alcsaládról és tribuszról olvashatunk, sőt a lepkéket természetes testhelyzetükben láthatjuk, sokszor referenciaként elő is veszem. Ezért múzeumi íróasztalomon tartom, bár jobb lenne talán az ágyam mellett, hogy lefekvés előtt gyönyörködhessem bennük. Mert ez a könyv egy különösen nehéz nap után talán segít abban, hogy megnyugodva és hálatelt szívvel az életért térjek nyugovóra és kapcsoljam le a villanyt.

 

butterflies-of-the-world2.jpg

 

Mindenkinek ajánlom ezt a könyvet: lepkésznek azért, hogy ismerje meg jobban a pillangóalakúakat. Nem-lepkésznek meg tanulságként: a körülöttünk levő természet, a teremtett világ olyan csodálatos titkokat rejt, amiket érdemes felkutatni, megérteni, mert olyan örömmel ajándékoznak meg, amit senki el nem vehet tőlünk.

Bálint Zsolt

Szólj hozzá!

Címkék: Bálint Zsolt Adrian Hoskins Butterflies of the World

A hazafias Apollólepke-rajongó: Dr. Kertész Aba

2015.09.15. 13:35 :: KatonaG

Méltatlanul keveset őrzött meg a lepkészhagyomány Kertész Abáról (1856-1923). Abafi-Aigner Lajos könyvében még nem szerepel, Szabóky Csaba nagyszerű lepkészet-történetében pedig mindössze ennyit olvashatunk róla: „Kertész Aba orvos. Nagylepke gyűjteményében apolló lepkék (Parnassius sp.) is voltak. Gyűjteményét a budapesti Természettudományi Múzeum megvásárolta.”. Most, hogy katalogizáltuk a Kárpát-medencei Nagy Apolló (Parnassius apollo) gyűjteményben fellelhető közel ezer példányt, és ezzel párhuzamosan tudománytörténeti kérdésekre is válaszokat kerestünk, már kicsit többet is tudhatunk róla. Mit mondhatunk el ebből egy rövidke, három-négy bekezdésnyi blogbejegyzésben?

  regi_lepkeszek_kertesz.jpg

Kép: Kertész Aba (A teljes fotó a Schmidt Antalról szóló bejegyzésben látható)

Kertész Aba egyik alapítója volt a Magyar Entomológiai Társaságnak, és egy rövid ideig elnöke is, ami Abafi-Aigner Lajos és Ulbrich Ede köré szerveződő szabadgondolkodók köréből nőtte ki magát országos testületté. A társaság a „Nagy Háborút” követő békediktátum után elvesztette tagságának jelentős részét. Sőt vélhetőleg – ez még kutatásaink tárgya – alapítóinak szabadelvűsége miatt a Trianon utáni országban csak nehezen szerveződhetett újjá Magyar Rovartani Társaság néven. De Kertész Aba ekkor már nem volt az élők sorában. Csiki Ernő (1875-1954) szépen emlékezett meg róla. (1)(2).

 apollo_kertesz_aba.JPG

A gróf Wass-féle magurai Parnassius apollo jaraensis példány és cédulái

Neve ismerősen csengett arisztokrata körökben. Önkormányzati képviselősége mellett, különféle filantróp egyletekben tagságot, olykor vezető tisztséget is vállalt. A Monarchiában császári és királyi udvari főorvos, majd 1922-től kormányzósági főorvos, később egészségügyi tanácsos lett. Háziorvosa volt a Budán élő Habsburgoknak, ifj. Andrássy Gyula grófnak és Horthy Miklósnak is. Tehetős ember lévén a Várbazárban telket vett, 1908-09-ben négyemeletes bérházat építtetett és részben annak jövedelméből élt. Bizonyára mindez hozzásegítette ahhoz, hogy hódolhasson nagy szenvedélyének, az apollólepkék gyűjtésének. A lepkészek között elsősorban emiatt volt ismert. Ő írta le például a pár évtizede eltűnt erdélyi Parnassius apollo jaraensis-t, aminek első példányát gróf Wass Béla gyűjtötte a hidegszamosi Magurán. Irodalmi munkássága nem volt jelentős, az általunk fellelt hét lepkés dolgozata közül négyet szentelt az apollóknak.

 aba_apollo.JPG

A Koramius delphius karaschahricus paratípus példánya az MTM gyűjteményéből

De nemcsak sok kárpát-medencei anyagot vásárolt fel, hanem külföldit is. Ezért Kertész Aba nemzetközi viszonylatban is jelentős Parnassius-gyűjtményt tudhatott magáénak. Ez sok ritkaságot rejtett, többek között számos fajváltozat és alfaj típuspéldányát, amelyekért minden egyes alkalommal komoly összeget fizetett. Apolló-gyűjteményét a Magyar Nemzeti Múzeumra hagyományozta, amely 1924-ban került leltárba, Schmidt Antal kurátorsága alatt. Így Kertész Aba utolsó hazafias cselekedetének köszönhetően mondhatjuk ma azt, hogy a Magyar Természettudományi Múzeum Parnassius-gyűjteménye szépen reprezentálja a génusz sokféleségét.

Bálint Zsolt és Katona Gergely

Szólj hozzá!

Címkék: Bálint Zsolt Magyar Rovartani Társaság Abafi-Aigner Lajos Horthy Miklós Katona Gergely Magyar Nemzeti Múzeum Andrássy Gyula Kertész Aba Ulbrich Ede Szabóky Csaba Csiki Ernő Várbazár Schmidt Antal Parnassius apollo Magyar Entomológiai Társaság Wass Béla

A blog elszáll…

2015.08.08. 10:02 :: KatonaG

Bálint Zsolt és Katona Gergely, 2014: Lepkeírások. Széchenyi Zsigmond könyvtár, Hatvan, 91 o. ISBN 978-963-12-0030-0

 

A szó elszáll, az írás megmarad”. Régi mondás. Mai változata szólhatna így is: „A blog elszáll, a nyomtatás megmarad”. Lehet ránk fogni: ezért nyomtattuk ki a lepkekönyves blogírásokat és fűztük össze őket egy vékonyka kötetbe. Igen, maradjon meg az utókornak. Azoknak, akik még fognak könyveket olvasni, és még értenek magyarul. És érdeklődnek a lepkék után.

 cover_k.jpg

A könyv borítója

Mert lehet, hogy tíz év múlva, aki nem követi az innovációt, nem veszi és használja a legújabb gépeket és nem telepíti a legfrissebb programokat, nem lesz kompatibilis a világhálóval és kizárja magát a nemlétező valóságból, ezért nem olvashatja a valamilyen szerveren őrzött bejegyzéseinket. Sőt, lehet, hogy a blogunkat le is tiltják, mert nem a halott masinériát, hanem az élő világot népszerűsíti. Vagy valami hiba folytán letörlődik. Viszont a nyomtatott változatot a múzeumi könyvtárban mindig meg fogja találni.


 books.jpg

2014-ben megjelent könyveink

Az írásokat kicsit megszerkesztgettük és csiszolgattuk, és új képeket válogattunk hozzájuk, így általában nem azok láthatók a papíron, mint a képernyőn. A kötetben 37 írás található, megjelenésük sorrendjében. A legutolsó a Gergely Istvánról szóló. Az írások elé rövid előszót írtunk, a végén pedig három mutató (földrajzi helyek; lepkék, rovarok, növények; személyek, intézmények) és tartalomjegyzék segít a jobb tájékozódásban.

 

Köszönjük Ferencz Beatrixnek és a hatvani Széchényi Zsigmond könyvtárnak, hogy a kötetet megjelentette, Metelka Ferenc születésének 200. évfordulója alkalmából.

 

Bálint Zsolt és Katona Gergely

Szólj hozzá!

Címkék: Bálint Zsolt Katona Gergely Metelka Ferenc Lepkeírások Ferencz Beatrix Széchenyi Zsigmond Könyvtár

Lepkével a parlagfű ellen

2015.08.04. 09:18 :: KatonaG

Allergiás vagyok a parlagfűre. Tíz évvel ezelőtt kezdődött a Balatonnál, és azóta az orrom, szemem, torkom jelzi augusztusban, hogy itt a nyár vége: virágzik a parlagfű. Az országban több százezer sorstársam van, mindenki ismeri a növényt és az ellene való védekezés fontosságát és módjait, de azt igen kevesen tudják, hogy mi köze mindehhez egy apró kis lepkének.

A parlagfű (Ambrosia artemisiifolia, Linnaeus, 1753) Észak-Amerikából származik. A XVIII. században már botanikus kertekben nevelték Franciaországban, ahonnét kivadulva, illetve gabonaszállítmányokkal Amerikából beutaztatva az 1860-as években lassan terjedni kezdett. De igazi karrierjét az első világháború hozta meg, mert az akkori gabona-, ló-, csapat- és takarmányszállítások pár éven belül elterjesztették Európában - hazánkat sem kímélve - egészen Oroszországig. Ott a Fekete-tenger kikötőiből kiindulva a háború, majd a polgárháború, és az ezt követő erőszakos kolhozosítást követően adott volt számára a megfelelő mennyiségű megműveletlen, vagy rosszul megművelt földterület. Magvait pedig a vasút szállította szanaszét a szovjet birodalom legtávolabbi sarkába is az erőszakosan elkobzott, beszolgáltatott gabona között.

Az 1930-as évek végére már országnyi területeket hódított meg a Szovjetunióban, és 1940-ben egy konferenciát is összehívtak Sztavropolban a megállítására. A második világháború azonban közbeszólt, és csak segítette a terjedését. Újabb területeket szállt meg a gyomnövény, és a mindent feldúló seregek nyomában a parlagon maradt herbariumi_lapweb.jpgterületeket beborította. Hazánkban is ekkor vált széles körben elterjedté. A népnyelv néhol Sztálin-gaznak csúfolta a növényt. A szovjet tudósok az 1960-as éveben úgy gondolták, hogy biológiai védekezéssel, egy szintén Amerikából származó lepkefajjal állítják meg az egyre súlyosabb egészségügyi és mezőgazdasági gondokat okozó gyom terjedését. Ez a lepke az Acontia (Tarachidia) candefacta (Hübner, [1831]), magyarul: parlagfű naplász. (Szeőke Kálmán szerint, aki 2012-ben cikket írt a lepkéről, két magyar neve is lehet: parlagfű-bagolylepke vagy parlagfű nappali bagoly.)

 

A parlagfű herbáriumi lapon az MTM növénygyűjteményéből, 1925, Somogyvár

 

 

 

Persze mint olyan sok esetben, a dolgok itt sem úgy sültek el, mint tervezték! Nagyobb baj azonban nem lett belőle: a Krasznodar és Sztavropol régiókban 1967-68-ban szabadon engedett lepkék sikeresen megtelepedtek, hernyóik szépen ették a parlagfüvet, több populációjuk 30 éven át tenyészett a kutatók figyelő szemei előtt. Ám a Szovjetunió összeomlásáig nem történt velük semmi érdekes, nem váltották be a hozzájuk fűzött reményeket. Azonban az ezredforduló környékén változás történt: újabb és újabb megyékből mutatták ki a fajt; rohamosan terjeszkedni kezdett, és elérte délen a Kaukázust, északra a Dont, nyugatra Ukrajnát, majd Romániát, Bulgáriát és Szerbiát is. 2012-ben pedig Lévai Szabolcsnak sikerült az első hazai példányt megfogni Mezőtúron, majd 2013-ban előkerült még három példány ugyanonnan, majd egy újabb Kisújszállásról. Ebben az évben már az ERTI (Erdészeti Tudományos Intézet) fénycsapdái is fogtak újabb három példányt Gyulán és Püspökladányban (Kozma Péter és Kiss Ádám határozásai). Ezen lepkék egyike az ERTI gyűjteményébe, másikuk hozzánk, a Magyar Természettudományi Múzeum lepkegyűjteményébe került.

 

a_candefacta.JPG

A nagyjából 2 cm szárnyfesztávolságú parlagfű naplász 2013-ban fogott példánya az MTM lepkegyűjteményében.

A lepke idén, 2015-ben is megkezdte a rajzását. Július közepén a Mezőberényben működő fénycsapda anyagából Kozma Péter két példányt is a Múzeumunknak adományozott. Remélhetőleg a faj elterjed az egész országban, és kiveszi a részét a parlagfű gyérítéséből!

Katona Gergely

Szólj hozzá!

Címkék: parlagfű Kiss Ádám Magyar Természettudományi Múzeum Katona Gergely Szovjetunió Barina Zoltán Kozma Péter parlagfű naplász Lévai Szabolcs ERTI candefacta

Magyar csillangók

2015.07.27. 13:55 :: Lángszinér

A csillangók férfitenyér nagyságú lepkék, a Pillangófélék (Papilionidae) lepkecsaládba tartozó Troidini tribuszt képviselik. Nevezik őket madárlepkéknek, maharadzsalepkéknek vagy paradicsomlepkéknek is. Gyakran ábrázolják őket a lepkés könyvek, és több fajukat láthatjuk lepkeházakban. Közülük kerül ki a világ legnagyobb nappali lepkefaja, az Alexandra-királyné Csillangó (Ornithoptera alexandrae). Szárnyaikat borító pikkelyeik a fizika és a biokémia titokzatos trükkjeit bevetve állítják elő megragadó kék, zöld, narancssárga és arany színeiket. Van-e ezeknek a fajoknak magyar vonatkozása?

 ornithoptera-alexandrae.jpg

A pápuai farmon tenyésztett Alexandra-királyné Csillangó egyik példánya a tenyésztő kezén. (forrás: internet)

 

Bíró Lajos (1856-1931) utazó és gyűjtő, egy különösen nagy lepke példányát gyűjtötte Pápua Új-Guineában és küldte haza. Az akkori múzeumi kollégák 1899-ben új fajként írták le a tudomány számára, és a századfordulón élt népszerű Erzsébet-királynőnkről nevezték el „Ornithoptera Elisabethae-Reginae”-nek. Később kiderült, hogy a Bíró által gyűjtött lepke az 1888-ban leírt Ornithoptera goliath nősténye. A magyar gyűjtő nyomdokait folytatta Szent-Ivány József (1910-1988), a lepkegyűjtemény egykori kurátora. Miután a 2. világháborút követően Ausztráliában telepedett le, az ottani kormány megbízásából megszervezte a mezőgazdasági növényvédelmet, és egy ma az ő nevét viselő kutatóállomás vezetője lett. Itt kutatta ki nemcsak az Erzsébet-királyné Csillangó, hanem annak sokkal ritkább rokona, az Édenkerti Csillangó (O. meridionalis) életmódját is.

 fig_07_blogra.jpg

Az Édenkerti Csillangó fejlődésmenete. (Pál János festménye)

 

A csillangókat eddig a lepkegyűjtők kíméletlenül vadászták, de ma már Szent-Ivány József kutatásainak köszönhetően mindkét fajt lepkefarmokon tenyésztik a pápuaiak. A szabadon élő állományok a nagy kiterjedésű nemzeti parkok területén háborítatlanul szaporodhatnak, gyűjtésük szigorúan tilos. A farmokon tenyésztett lepkék egy részét szabadon engedik eredeti élőhelyeiken, a többit pedig exportálják a trópusi lepkéket bemutató lepkeházakba. Legyenek ezek bárhol is a világon, a látogatók mindenütt rácsodálkoznak a csillangókban is megtapasztalható végtelen gazdagságra, amit az élet kínál nekünk.

 

Bálint Zsolt

Szólj hozzá!

Címkék: Bálint Zsolt Pál János Pápua Új-Guinea Bíró Lajos Szent-Ivány József Ornithoptera

A hadifogságba esett Katona: Kittenberger Kálmán, a lepkész

2015.06.25. 15:11 :: KatonaG

Ez a hónap nekünk az afrikai lepkéké! Sokat gondolunk a nemrégen meghalt Torben Larsenra, aki könyvekkel és számos fontos tanulmánnyal gyarapította az afrikai lepkész irodalmat. Egyikünk többször találkozott vele Londonban meg Oxfordban. De ellátogatott a mi múzeumunkba is az európai-afrikai lepkész Sáfián Szabolccsal. Vele most dolgozunk egy számunkra nagy, mások szemében talán jelentéktelen felfedezésen. Hamarosan jön! És sokat forgatjuk az idén 75 éves Bernard d’Abrera afrotópikus könyveit, mivel egy kis lepkegyűjteményt kell összeállítanunk a Szegeden most készülő Afrika kiállításra. Ennek kapcsán kell megemlékezzünk Kittenberger Kálmánról (1881-1958).

 kittenberger.JPG

Kittenberger Kálmán által gyűjtött Aranyos Danaisz (Danaus chrysippus) eredeti cédulával  (és a jobb elülső szárnyának felszínén valószínűleg a gyűjtő ujjlenyomatával).

Kittenberger nemcsak oroszlánokra hanem lepkékre is vadászott. Mégpedig eredményesen. Egyelőre nem sikerült az általa ajándékozott vagy tőle vásárolt lepkék leltárba-vételi listáját megtalálni, de annyi bizonyos: jelentős anyagunk származik tőle. Az Afrikában gyűjtött Kittenberger-lepkéket egy évszázada rejtik szekrényeink üvegfedelű tárlófiókjai. Átvészeltek háborúkat, forradalmat és szabadságharcot. Az egyetlen kárt Velez Zsigmond, egykori kolléga tette bennük. Tetemes részüket hazavitte, az eredeti lelőhely-cédulákat eldobta és a tűkre a sajátjait húzta. Szerencsére nem mindegyiket. Aztán az eltulajdonított lepkék visszakerültek a Természettudományi Múzeumba.

01.JPG

 Kittenberger Kálmán által gyűjtött de "katonásított" cédulájú Gyöngyös Kolotka (Colotis protomedia), amin Velez Zsigmond-féle cédula is található.

Amit kevesen tudnak, hogy Kittenberger lepkéit Katona név alatt is keresni kell. Ugyanis az akkori osztályvezető, Horváth Géza (1847-1937) a nagy vadászt militarizálta. Értsd: Kittenberger nevét Katonára változtattatta. Pedig "Cementhegyi" lett volna a hiteles magyar változat. A lepkegyűjteményben jó volt az eredeti név is, hiszen Schmidt Antal kurátor se kovácsosított. Ezt a néma, de beszédes ellenállást jelzik a kittenbergeres cédulák. Schmidt és Kittenberger nemcsak családneveikhez, hanem egymáshoz is ragaszkodtak. Olyannyira, hogy Kittenberger az angol hadifogságból még levelezőlapot is küldött Schmidtnek – ilyet csak a legközelebbi családtagok, vagy kebelbarátok kaptak. Bár leltárkönyveket nem találtunk, ez a tábori levelezőlap valamicskét kárpótolt bennünket.

level_02.jpg level_01.jpg

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Kittenberger Kálmán tábori levelezőlapja Schmidt Antalnak címezve Indiából.

Tudjuk, Kittenberger a hadifogságba eséskor komoly vadászzsákmánnyal rendelkezett. Utazóládájában biztos lepkék is voltak. Afrikában mindenét elkobozták, hadizsákmányként bekebelezték, majd helyben elárverezték. Feltehetően sok Kittenberger-féle natural object a londoni természetrajzi múzeumba került. Egyikünk sokat dolgozott Londonban. De sose jutott ideje arra, hogy az afrikai lepkék között ezzel a szemmel kutakodjon. Van-e köztük cédula, amin Kittenberger név olvasható? Vagy tényleg militarizálták, és a Kittenberger helyett csak annyi van feltüntetve, hogy HPOW (Hungarian Prisoner Of War) vagy HS (Hungarian Soldier)? Magyar katona? Mindegy. A lepkéit, ha voltak, örökre becementezték a brit birodalomba.

 

Bálint Zsolt és Katona Gergely

Szólj hozzá!

Címkék: London Afrika Oxford Bálint Zsolt Velez Zsigmond Fekete István Horváth Géza Kittenberger Kálmán Katona Kálmán Torben Larsen Bernard dAbrera

Egy fellelt kézirat kapcsán: meghívó a lepkészet klasszikusaihoz

2015.04.29. 11:56 :: Lángszinér

Kindermann: Lepidopterologische Notizen (= Lepkészeti jegyzetek) kézirat, 116 pp.

 

Kindermann Albert (? – 1847) és azonos nevű fia (1810-1861) csehországi születésűek voltak, ahol a takácsmesterség mellett, már lepkészkedtek. Az 1820-as évek táján kezdték Magyarországot felfedezni a külföldi rovarászok is, így a családfő úgy döntött, hogy Budára költöznek. A kivándorlás célja az ígéretes lepkeüzlet által remélt jobb megélhetés lehetett, meg talán a herrnhuti misszionárius lelkület. A család ugyanis a szekta tagja volt. Az ebből fakadó kapcsolatokat a lepkészet szempontjából céltudatosan fölhasználták.

A magyar fővárosban felhagytak a szövőmesterséggel és jó polgárokként egészen a lepkészetnek éltek. Az idősebb Kindermann szorgalmasan gyűjtött Buda környékén. Később pedig egymaga, vagy fiával együtt bejárta a Magyar Korona országait. Az ifjabb Kindermann beutazta Oroszország és az Oszmán Birodalom akkor lepkészetileg teljesen ismeretlen területeit is. Számos lepkét ők mutattak ki először a magyar faunában, és sok fajt ők gyűjtöttek először. Ezért több lepke is az ő nevüket őrzi.

kindermann_3.jpg

A Kindermann Alkonyász, amit ifjabb Kindermann Albert gyűjtött először Kurdisztánban. A példányokat a bécsi Julius Lederer vásárolta meg, és 1853-ban írta le a fajt Smerinthus kindermanni néven (http://tpittaway.tripod.com/sphinx/s_kin.htm)

 Abafi-Aigner Lajos lepkésztörténete részletesen ír róluk. A könyv hivatkozik az idősebbik Kindermann egy nagyobb 1837-es keltezésű munkájára, amibe a Buda környéki bogarakkal és lepkékkel kapcsolatos megfigyeléseit jegyezte fel. Ez az irat eredetileg a Nemzeti Múzeum tulajdonában volt, de ma már nem található a jelzett helyen. Lehetséges, hogy a dokumentumot Frivaldszky Imre vásárolta meg a Kindermann gyűjtemény egy részével, és a könyvtárával került később a múzeumba. Az, hogy ismerte a kéziratot, szinte bizonyos, mert nagy faunaművében áttételesen többször is hivatkozik rá.

 Nagy örömünkre tavaly nyáron a Fővárosi Szabó Ervin könyvtár Budapest gyűjteményének katalógusában egy kéziratra bukkantunk, aminek az adatok szerint Kindermann a szerzője és címe „Lepidopterologische Notizen” (értsd: lepkészeti jegyzetek). Információnk szerint lehet, hogy Abafi-Aigner Lajos szabadkőműves hagyatékával került a könyvtárba. Eredetileg azt hittük, hogy ez az elveszett múzeumi dokumentum. De nem. Az előbbiben lepkékről és bogarakról volt szó, ez utóbbi viszont csak lepkéket tárgyal.

 A kisméretű (kb A5-ös), 116 számozott oldalt tartalmazó, bordó vászonba kötött füzetecske belső borítójára az 1912-es leltározáskor került fel a szerző neve, ceruzával írva. Az első oldalaktól szép, de nehezen olvasható kalligrafikus kézírást később felváltja egy remegő kézzel írt második. Majd egy lendületes harmadik kéz zárja le a szövegbejegyzéseket. Ki lehetett az első bejegyző? Kindermann? De melyik? És ki lehetett a második? A már betegeskedő fiatalabb Kindermann? És a harmadik? Ez utóbbinak a kézírása arról tanúskodik, hogy sűrűn forgatta a kéziratot, mert nemcsak tartalomjegyzéket, hanem az adatok alapján hernyó- és lepkenaptárt is összeállított. Ettől a harmadik személytől származik a dokumentumban fellelhető egyetlen pontos évszám: 1871. Ez a legutolsó bejegyzésben olvasható, ami szerint ebben az esztendőben Valeria Orbiculosa-t gyűjtött a Kamaraerdőben…

 kindermann_1_orbiculosa.jpg

 A dokumentum 87. oldalán a „Valeria orbiculosa”-ra vonatkozó bejegyzés

 Mi arra gyanakszunk inkább, hogy ez az a kézirat, ami az Anker levelezés megvásárlása után Abafi-Aigner Lajos birtokába került. Abafi nemcsak az említett történeti munkájában hivatkozik rá, hanem később forrásműként is használta. A század fordulón ugyanis Abafi az Illustrierten Zeitschrift für Entomologie folyóirat oldalain 15 részből álló cikksorozatban értekezett a magyarországi lepkefajokról. Ennek első, bevezető részében említi, hogy adatait nagyrészt az Anker testvérek és Langerth József jegyzeteiből merítette.

Anker Lajos (1822-1887) Budán lakott volt, és öccsével Anker Rudolffal (1824-1901) keresetüket természeti tárgyak gyűjtésével és eladásával egészítették ki. Jó érzéssel párosult alapos tudással dolgoztak. Számos, a tudomány számára addig ismeretlen lepkefajt gyűjtöttek Pest-Buda környékén. Barátságban volt velük Langerth József (? – 1882) vasúti hivatalnok, aki polgári foglalkozása mellett ugyancsak lepkekereskedett.


kindermann_2.jpg

Az Ankerék által a budai Kamarerdőn felfedezett és 1854-ben leírt Chondrosoma fiduciaria, amit Frivaldszky Imre 1865-ben Sebes Nyilancz-ként ismertetett magyarul (http://molbiol.ru/forums/lofiversion/index.php/t212056-50.html)

 

A dokumentumot alaposan tanulmányozni kell, és csak az után lehet levonni a végkövetkeztetéseket azzal kapcsolatban, hogy mikor, hol, és ki vagy kik írták. De addig is: milyen nagyszerű, hogy a kézirat kapcsán megelevenedik a múlt és a régen eltávozott nagy elődök tetteire újra fény derül! Lelki szemeinkkel látjuk a távoli tájakon szekerén zötykölődő ifjabb Kindermannt és a Budán maradt aggódó apát; a gyűjteménye fölé görnyedő Frivaldszkyt; a két Ankert, amint nagy pechükre (!) éppen föltűznek egy Körjegyű Ardócót fönn a Kamaraerdőn; és Langerthet is, aki meggyújtja a borszeszégőt, hogy a kifújt hernyóbőrt megszárítsa; és persze az íróasztalnál ülő Abafi-Aignert, ahogy avatott irodalmárként rendezi és jegyzeteli az előtte levő iratokat…

Bálint Zsolt és Katona Gergely

5 komment

Címkék: Bálint Zsolt Abafi-Aigner Lajos Buda Magyar Nemzeti Múzeum Oxytripia orbiculosa Lepkészet Története Magyarországon Frivaldszky Imre Kamaraerdő Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár Albert Kindermann Langerth József Anker Lajos Anker Rudolf Chondrosoma fiduciaria

A szöglencek ideje

2015.04.01. 16:19 :: Lángszinér

A lepkésznek a tavasz a szöglencek megjelenését is jelzi. Keresi őket napsütötte erdei tisztásokon, nyiladékokban, erdei mélyutakban. A morózus telet elfelejtetik fénybetárt bársonyos szárnyaikkal. Egy valóban ritkább fajuk még tavaszi lázba is hozza azt, aki ismeri őket.

 

De mik, vagy kik a szöglencek? A szöglenc szót Frivaldszky Imre (1799-1870) alkotta az ő idejében még a Vanessa génszuba sorolt csipkézett szárnyszegélyű, díszesen rajzolt, közepes vagy nagy termetű nappal repülő lepkékre. Később Abafi Aigner Lajos (1840-1909) a Frivaldszky-féle neveket magyartalannak tartva lefordította a német neveket magyarra, és lett gyászlepkénk, atalantalepkénk, rókalepkénk és nappali pávaszemünk. Mind a mai napig nem tudtunk visszatérni az eredeti magyar nevekhez.

 szoglencek.JPG

Az 1868-ban megjelent Emich-féle „Kis Lepkegyűjtő” szöglences táblái és magyarázatai

A szöglencek tribusza (Szöglencrokonúak = Nymphalini) az egész földkerekségen elterjedt, és nemcsak a legújabb kladisztikus munkákban elkülönített és nálunk előforduló Aglais, Araschnia, Cynthia, Inachis, Nymphalis, Polygonia és Vanessa, hanem más, színpompás szubtrópusi vagy trópusi elterjedést mutató génuszokat is magába foglal. A Magyar Természettudományi Múzeum idevonatkozó gyűjteményrészeit pár éve revideáltuk. Nagyon sok szép és értékes anyagunk van.

 p1010003.JPG

A Magyar Természettudományi Múzeum egyik dél-amerikai szögenceket rejtő tárlófiókja, a végleges rendezés előtt

 

A szöglencek az egyik legtöbbet és legalaposabban kutatott nappali lepkecsoport. Beható laboratóriumi kísérletezések folytak velük, parazitáltságukat vizsgálták, védekezési módokat dolgozták ki a kártevőként fellépő fajok ellen, feltárták pikkelyeik szerkezeteit és színképző mechanizmusaikat, bizonyos vándorló fajokat nyomon követtek, az időszaki kétalakúságot mutató fajokkal is kísérleteztek, és legújabban legtöbbjüket már természetvédelmi törvények is védik.

scan_086.jpg

A legújabb szöglenc-monográfia, amely ismerteti az összes palearktikus fajt

Közel egy évtizede civil kezdeményezés indult a hazai szöglencek megfigyelésére, de különböző okok miatt végül nem valósult meg. Hogy milyen ígéretes lett volna ez a program, azt jelezi az a tény, hogy a szöglenceket megkülönböztetett figyelemmel kísérik nemcsak a lepkészek, hanem még a természet valóságára oly közömbös média is. Beszámol a Bogáncs Szöglenc (= bogáncslepke) invázióról, vészharangot kongat a Kisróka Szöglenc (kisróka lepke) fölött, és hírverést kerít a Vörös Szöglenc (= vörös rókalepke) megjelenése miatt. Hát valóban, a szöglencek meghökkentő jelenségeket képesek produkálni. Évtizedekre eltűnnek, majd megjelennek. Vagy épp ellenkezőleg: fél évszázadon át, minden évben pontosan ugyanott sütkérezik egy példányuk. Vagy mindig ugyanazon a cseresznyefán van a hernyók fészke. Vagy olyan sok hernyójuk van, hogy a dűlőutak járhatatlanná válnak tőlük.

Egyszer talán valóban eljön a szöglencek ideje. Akkor megkülönböztetett figyelemmel kísérjük őket, hogy megértsük, miért olyan sikeresek az élet továbbadásában.

 

Bálint Zsolt

Szólj hozzá!

Címkék: Bálint Zsolt Magyar Természettudományi Múzeum Abafi-Aigner Lajos NHMUS Természettudományi Múzeum Frivaldszky Frivaldszky Imre Emich Gusztáv szöglenc Nymphalini

A festő egyik lepkéje

2015.02.27. 12:49 :: KatonaG

A napokban egy lepkész kolléga megkeresésére összeírtuk a gyűjteményünkben levő Spanyol vagy Vándor Boglárka (Lampides boeticus) példányok „magyar” adatait. A faj a trópusi- szubtrópusi klímához alkalmazkodott. Egyes években nagy tömegben vándorol. Az amerikai kontinenst leszámítva az összes földrészről jelezték; de hamarosan ott is megveti lábait, mivel Hawaiiban már megtelepedett. A mérsékelt égöv alatt nagy ritkaság, és csak vándorlásai során jut el a Kárpát-medencébe. A hernyó tápnövénye a Pillangósvirágúak közül kerül ki, takarmánybab vagy borsó ültetvényekben kártevőként is felléphet. Nálunk szórványos példányait gyűjtötték, vagy nevelték Colutea-ról.

boeticus_blog.jpg

A kunhegyesi Vándor Boglárka

A számba vett 23 lepkepéldány közül tudománytörténeti szempontból egy különösen érdekeset találtunk: a nőstény példányt „Varga I.” fogta Kunhegyesen 1921-ben, és az Ilosvai Varga István gyűjteménnyel került múzeumunkba. Hosszú évekig a beosztatlan anyagok között rejtőzött. Csak az elmúlt évtizedben került végleges helyére, a Kárpát-medencei törzsgyűjteménybe. A példány gyűjtője és a gyűjtemény-tulajdonos azonos személyek. Ilosvai Varga István (1895-1978) kunhegyesi születésű festőművész a két világháború között ismert személyiség volt a lepkészek körében. Kovács Lajossal és a múzeummal baráti kapcsolatokat ápolt, talán ennek köszönhetően hagyatékból a lepkegyűjtemény is közkincsé válhatott. A kunhegyesi példányt a 26 éves fiatal művész gyűjtötte szülőfalujában. A fajt minden bizonnyal felismerte és a ritka példányt nagy becsben tartotta, hiszen azt haláláig – több mint ötven évig őrizte. A lepke alföldi előfordulására mindeddig ez az egyetlen hiteles adat. Ilosvai Varga festő volt, élete nagy részét Szentendrén, művészek között töltötte. De gyűjteménye arról is árulkodik, hogy talán magányos kirándulásain a városka környékét alaposan bejárta, és jó érzékkel gyűjtötte és nevelte a különféle, sokszor ritka fajokat is. Mondhatjuk, hogy Szentendre környékének nagylepkefaunáját ő tárta fel. Adatainak egy részét Kovács Lajos publikálta.

ilosvai.JPG

Önarckép, a róla szóló könyv címlapján (Kampis Antal:Ilosvai Varga István, Corvina Kiadó Budapest, 1978)

Végül érdekességként megemlítjük: nem tudunk róla, hogy lepkéket festett volna. Mégsem zárható ki, hogy tanulmányként vagy gyakorlásképpen egy-egy szép vagy érdekesebb fajt megrajzolt. Erre enged következtetni a Kieselbach galéria internetes portálja, ahol kitűnő növényábrázolásai közül is válogathatunk. Sokak szerint a lepkészek különösen bogaras emberek. Ahogy Ilosvai Varga tájak és utcajelenetek, zsáneralakok mellett, kizárólag csak saját portréit festette, valóban lehetséges: soha nem ihlették meg a lepkék! Vagy tudatosan ellenállt a kísértésüknek? Érdemes lenne Ilosvai Varga hagyatékát a mi lepkész szemünkkel is kicsit megkutatni... Addig is hálásak vagyunk neki azért, hogy ennek a nálunk ritka fajnak a példányát megőrizte.

 

Bálint Zsolt és Katona Gergely

Szólj hozzá!

Címkék: Bálint Zsolt Szentendre Hawaii Katona Gergely Kunhegyes Kovács Lajos Vándor boglárka Ilosvai Varga István Lampides boeticus Coultea Kieselbach galéria

A boldog királyi lepke: másfél évszázad után végre nevet kaphatott

2015.01.30. 09:37 :: Lángszinér

Neild A. F. E. & Bálint Zs. 2014: Notes on the identity of Evenus coronata (Hewitson, 1865) (Lepidoptera: Lycaenidae: Eumaeini) with the description of a remarkably overlooked sibling species. – Tropical Lepidoptera Research 24: 105-120. (pdf)

Feltűnő szárnyalakjuk, szépségük és színük miatt vannak olyan lepkefajok, amelyek szinte mindegyik ismeretterjesztő könyvből visszaköszönnek ránk. A Lángszinérfélék közül az egyik ilyen lepke a legtöbbször Thecla coronata néven ábrázolt faj. A Farkincás-rokonúak tribuszát (Theclinae: Eumaeini) képviseli, a hátulsó szárny külső szegélye egy rövidebb és egy hosszabb farkincával díszített. A hím fejtetőjén szép aranyzöld csillogású „korona”-szerű pikkelycsomó tündöklik. Ezt a királyi díszt a faj leírója, Willliam Chapman Hewitson (1806-1878) le is rajzolta és ennek alapján nevezte el 1865-ben. Ezért hívjuk mi is magyarul Koronás Farkincásnak. Az ivarok fonákja hasonló, de szárnyaik felszíne más színű kék, a nőstény széles fekete szegélyű. Az elülső szárny felső szegélye 3 cm körüli - tehát a Koronás Farkincás rokonai között a legnagyobb fajok közé tartozik.

buvar_000b.jpg

Az 1982-ben megjelent  Búvár Zsebkönyvek (Móra Ferenc könyvkiadó) Trópusi pillangók kötetének hátlapján csapongó Koronás Farkincás

Első ismert példányait Közép-Amerikában gyűjtötték. Innen származik a típusanyag is. Felfedezése után pár évtizeddel megtalálták az Andokban, ahol az ecuadori Baños városkában az egyik ottlakó és lepkegyűjtésből élő család rájött, hogyan kell a Tungurahua vulkán lábánál húzódó gyümölcsösökben begyűjteni a hernyókat és a bábokat. És a Thecla coronata hamarosan megjelent a „fejlett világ” rovarbörzéin, ahol boldog-boldogtalan hozzájuthatott - a pénztárcájához illő mennyiségben. Míg a szegényebb gyűjtők csak egyetlen példányt vagy egy párt tudtak vásárolni, addig a gazdagabbak komoly sorozatokkal dicsekedhettek. De a nem Baños-i példányok kifejezetten ritkák voltak, nem is keltették fel a gyűjtők érdeklődését, mert a szabadban fogott egyedek mind tépettek és kopottak. És ilyet a „kényes” gyűjtő nem szívesen helyez még ma sem a tárlófiókjába.

fiok.jpg

A párizsi Nemzeti Természettudományi Múzeumban található Fournier-gyűjtemény egyik tárlófiókja, benne kizárólag Baños-ban gyűjtött "Thecla coronata" hím példányokkal

Évekkel ezelőtt a londoni és a párizsi múzeumban sikerült a Thecla coronata típusait és nagyobb andoki sorozatait megvizsgálnom. Feltűnő volt a közép-amerikai és a Baños-i hímek különböző árnyalatú kék színe. Később pedig Venezuelában a Romero gyűjteményben kutatva szembesültem azzal, hogy a kétféle színű hím illatfoltja sem ugyanolyan. A felfedezést Romeróék gyűjteményében Andrew Neild barátom is megtette. Ezt követően hosszú évek kitartó adatgyűjtése és levelezése után végül is arra a megállapításra jutottunk: az európai múzeumokban levő andoki lepkének nincs neve, a közép-amerikai Thecla coronata más fajt képvisel. A két fajt egymástól elkülönítettük, és kompromisszumok után egyenlőre az Evenus génuszba soroltuk őket. Az andoki faj Andrew Neild egyik mecénása, Felix Apelbee úr után kapta a nevét. Mily boldogság és szerencse érte hát a mi lepkénket, hogy végre nevet kaphatott, és kiemelkedhetett a szürke névtelenségből az Evenus felix (Boldog Farkincás) névvel!

neotropical.jpg

Bernard d'Abrera sorozatának, a "Butterflies of the Neotropical Region" 1995-ben megjelent hetedik (utolsó), a Lángszinérféléket bemutató kötetének címlapján is a mi Boldog Farkincásunk díszeleg

Bálint Zsolt

Szólj hozzá!

Címkék: Amerika Bálint Zsolt Andok Neild Romero Hewitson Thecla coronata Apelbee Búvár zsebkönyv DAbrera Evenus felix

Az elfeledett nagy mű

2014.12.05. 08:53 :: Lángszinér

Frivaldszky Imre, 1865. Jellemző adatok Magyarország faunájához. Magyar Tudományos Akadémia Évkönyve XI, 274 oldal, I-XIII tábla.

 frivaldszky_001.jpg

Frivaldszky Imre ajánlása a „Jellemző adatok” egyik ismert színes litográfiás példányából (Németh Lajos tulajdona)

Először Mészáros Zoltán és Vojnits András 1972-ben megjelent „Lepkék, pillék, pillangók” című könyvében olvastam Frivaldszky Imre nevét. Azt is olvastam, hogy a „Jellemző adatok Magyarország faunájához” című művéért akadémiai nagydíjat kapott. Mivel szorgalmas könyvtárba járó kisfiú voltam, a kerületi gyerekkönyvtárból próbáltam kikölcsönözni. Az ottani állományban nem volt. A könyvtáros néni, aki segítőkészen utánanézett, legközelebbi látogatásomkor azt mondta: majd ha felnőtt leszek, elolvashatom, mert csak felnőtt könyvtárakban van meg, és kevés helyen. És gyerekkönyvtárnak nem kölcsönzik ki, mert ritka és régi könyv. Azóta izgatott Frivaldszky Imre, és az ő jellemző adatai. És persze Magyarország, és az ő faunája.

 frivaldszky_002.jpg

A Jellemző adatok VII. sz színes táblája, rajta a faunánkra ma is jellemző vagy már kipusztult éjenc fajokkal

Később a Magyar Természettudományi Múzeumban, a lepkegyűjteményi könyvtárban se találtam. Lepkész ismerőseim sohase hivatkoztak a könyvre. Elfelejtették? Vagy nem ismerték? A bogárgyűjteményben bukkantam rá. Szép, tiszta példány volt, ráadásul a nagyon ritka színes litográfiákkal ellátott sorozatból. Ilyen litografált példányt még eddig csak a Magyar Tudományos Akadémia könyvtárában, és Németh Lajosnál láttam. Fekete-fehér, nem színezett táblást viszont már többet is, bár azok is ritkák, ha nem is annyira, mint a színes. Elolvastam a könyvet, és rádöbbentem: ez valóban a magyar fauna alapvetése volt, de valami fátum folytán rovarászatunk megfeledkezett róla. Nemcsak a magyar neveket felejtették el, és a helyettesítették német fordításokkal, hanem magukat a nagyszerű adatokat is olyannyira, hogy néhány faj első hazai adatát nem Frivaldszkynak, hanem két vagy három nemzedékkel később dolgozó rovarász utódainak tulajdonítják.

 friv_plakett.jpeg

A Magyar Rovartani Társaság Frivaldszky Imre Emlékérmei (arany, ezüst és bronz fokozatok)

Frivaldszky Imre nagyságát a rovarászaink sosem felejtették el. Ezt jelzi a „vészterhes” időkben alapított Frivaldszky Imre Emlékérem díj is, ami a legrangosabb elismerés, amit hazánkban egy rovarász a szakmától kaphat. De közel egy évszázadnak kellett eltelnie, hogy az elfeledett nagy mű újra felbukkanjon és visszakérje helyét a magyar entomológusok könyves polcára. Vig Károly írt a műről néhány nagyszerű és méltató sort, és persze jómagam már évek óta fáradozom azért, hogy minél többen ismerhessék. 2015-ben lesz a „Jellemző adatok” megjelenésének 150. évfordulója! Bízom abban, hogy addigra sikerül a reprint kiadást megvalósítani.

frivaldszky-magyarorszag-faunaja.jpg

 

Bálint Zsolt

Frissítés:
A könyv színes táblás változatának reprintje 2015. júniusában megjelent, a Pytheas kiadó honlapjáról megrendelhető.

Szólj hozzá!

Címkék: Bálint Zsolt Magyar Rovartani Társaság Magyar Természettudományi Múzeum Vig Károly Magyar Tudományos Akadémia Frivaldszky Imre Németh Lajos Vojnits András Mészáros Zoltán Jellemző adatok Magyarország faunájához Lepkék pillék pillangók Pytheas kiadó

A lepkekirály

2014.11.06. 08:35 :: KatonaG

Dr. Bezsilla Borbála, 2014: A lepkék szerelmese. Bezsilla László lepkegyűjtő, entomológus élete és munkássága. Budapest XV. kerületi Önkormányzat, 96 pp. ISBN 978-963-08-8643-7.

Már kevesen vagyunk azok, akik jártak a pestújhelyi „Lepke-Villá”-ban és a sok-sok kandúr, macska és cica között még megcsodálták „a Bezsilla gyűjteményt”. Kevesen vagyunk, akik lepkét cseréltek „a Bezsillával”, és rácsodálkozhattak a szocializmus vasfüggönye mögötti népi demokráciában egy olyan gyűjteményre, ami túlszárnyalt minden határt. Egyre kevesebben vannak, akik bizony sokszor a nyelvük hegyére is vették az öreg Bezsillát, és heccelődtek rajta, hogy „a lepkekirály” - mert a maga módján, irigyelnivalóan tényleg királyként élt. És még kevesebben vannak, akiknek „a Bezsilla” inkább Laci bácsi volt, aki megajándékozta őket bizalmával, tanítgatta őket a maga ugyancsak nem mindennapi módján.

 bezsilla_hangay.jpg

As youngsters, we often visited an old entomological friend. We were probably more interested in his bugs than in his daughters! (Fools!!)

Mint legények, gyakran meglátogattuk öreg rovarász barátunkat. Talán jobban érdekeltek bennünket a bogarai, mint a lányai! (Bolondok!!)

(Hangay György rajza. A képen balról Vojnits András, vele szemben Hangay György, közöttük Bezsilla László, és az ajtó mögül leskelődik két lánya: Bori és Paula.)

Híres kolleckciója a magángyűjtemények szomorú sorsára jutott. Halála után a példányok idegen kézbe kerültek, és most mások lepkés dobozait díszítik. Vagy egyszerűen elkallódtak. Ami a hajdan híres gyűjteményből megmaradt, azt nagyobbik lánya, Borbála nagy kegyelettel őrizte és őrzi ma is. De nemcsak a lepkéket, hanem édesapja, a „Lepkekirály” emlékét is, és vele együtt a családét, akinek élete éjjel és nappal csak az állatok körül forgott.

Bezsilla.jpg 

A XV. kerület önkormányzata harminc évvel Bezsilla László (1903-1983) halála után gazdagon illusztrált emlékkönyvet adott ki, amit Bezsilla Borbála írt. Ebből mi lepkészek sok mindent megtudhatunk édesapjáról, aki így már nemcsak a lepkész anekdoták „Bezsillája”, hanem a fönnmaradt dokumentumok és korabeli újságcikkek alapján is bizonyítottan a múlt század egyik jelentős lepkész egyénisége volt. Betekinthetünk a Bezsilla család történetébe, a nagyszerű magánmúzeum is megjelenik előttünk, és bizony fölfedezzük, hogy Laci bácsi még a tudományt is művelte. Többek között kísérleteket végzett lepkéken és kereste a módját, hogyan lehet a szárnyak színezetét és rajzolatát megváltoztatni. A kinevelt lepkepéldányokat leírta, az eltéréseket elemezte és az alkalmazott módszereket is bemutatta. Különös figyelemmel kísérte a szabadban előforduló lepkevariánsokat is. Számos érdekes példányt adományozott a Magyar Természettudományi Múzeumnak.

névtelen.JPG

 Az egyik Bezsilla László által leírt lepkeváltozat egyedi példánya. A változatot felesége tiszteletére nevezte el: Pararge egeria var. egerides ab. Rózsae. A holotípus a Magyar Természettudományi Múzeum lepkegyűjteményében található.

A közel száz színes oldalon gazdag képanyag teszi a lepkészetben nem járatos olvasó számára is valóságossá a Lepkekirály kalandos életét. Ezen a regényen keresztül elevenedik meg előttünk a letűnt XX század: színészek és költők, katonatisztek és igazgató urak, elvtársak és bajtársak, politikusok és nyárspolgárok, vadásztársak és lepkészbarátok népesítik be a legszínpompázatosabb és legnagyobb lepkékkel is gazdagon illusztrált lapokat. Bezsilla Lászlót a természet és az emberek szeretete segítette abban, hogy megvalósítsa azt, amit Borbála lánya szerint olyan sokszor hangoztatott: "A XX. században a II. világháború után a legnagyobb kaland megmaradni ott, ahol születtünk.".

Az ötszáz példányban megjelent könyv a XV. kerületi önkormányzattól szerezhető be.

 

Bálint Zsolt és Katona Gergely

Szólj hozzá!

Címkék: Bálint Zsolt Magyar Természettudományi Múzeum Katona Gergely Pestújhely Hangay György Bezsilla László Bezsilla Borbála Lepkekirály Vojnits András Bezsilla Paula

"Az Abafi"

2014.10.14. 21:18 :: KatonaG

Abafi-Aigner Lajos, 1907: Magyarország lepkéi. Tekintettel Európa többi országainak lepke-faunájára. Budapest, Királyi Magyar Természettudományi Társulat, 137 pp + 51 pl. ONLINE

Abafi_Aigner_Lajos.jpgAbafi-Aigner Lajos (1840-1920) könyvét aligha kell bemutatnom, minden könyvekkel foglalkozó lepkész ismeri, ott van a polcán. Én először a Magyar Rovartani Társaság "multimédiás CD-ROM"-ján találkoztam a könyv illusztrációival a kilencvenes években. A reprint kiadás 2000-ben jelent meg, természetesen azonnal megvettem, hiszen még sosem tartottam kezemben a sokat emlegetett híres "Abafit". Nem csalatkoztam, hatalmas munka még akkor is, ha a könyv színes tábláit a Berge-féle lepkekönyv nyolcadik, 1899-es kiadásából vették át. Legalábbis az első 50-et, hiszen az 51. táblán szereplő "hungarikumok" kőnyomata már 1906-ban készült, és Bordán István (1859-1930) munkája.

Természetesen azóta találkoztam több eredeti példánnyal, a Múzeumban, barátoknál, és antikváriumokban is, de most, 2014-ben jött el annak az ideje, hogy megtaláljam a sajátomat. Az egri Régiségvásárban szokott ülni egy sovány öregúr, aki varrógépeket, alkatrészeket és könyveket árul. Nem kereskedő, hanem saját - fölöslegessé vált - kincseitől válik meg. Jó rovaros könyvei voltak, többször vásároltam nála az elmúlt években, többek között a Koch-féle lepkés sorozatot, a Fauna Hungariae füzeteket. Aztán egyszer, amikor épp nem volt újdonság nála, rákérdeztem, hogy lesz-e még valami érdekes. Lett. Az "Abafi". Egy hónapra rá hozta el, én pedig hajnalok hajnalán szaladtam a könyvért, nehogy valaki megelőzzön.

Ekkor derült ki, az első belelapozáskor, hogy jól mondta a bácsi, tényleg a híres egri lepkész Reskovits Miklós (1891-1964) könyve volt ez is korábban. Tele van jegyzetelve, magyar nevek vannak beleírva, és minden fajnál szerepel, hogy melyik lepke van meg a saját gyűjteményében, és a  Kismagyari Kempelen Radó (1815-1892) gyűjteményben, illetve Kempelen 1868-as dolgozatában: Hevesmegye föld-, növény- és állattani leirása (Heves és külső Szolnok törvényesen egyesült vármegyéknek leírása szerk. Montedégói Albert Ferenc (1811-1883)).

De haladjunk sorjában: Kempelen korábbi ajándékozásai után a 14.000 darabos lepke- és bogárgyűjteményét 1886-ban az egri ciszterci gimnáziumnak (ma: Gárdonyi Géza Ciszterci Gimnázium, Szakközépiskola és Kollégium) adományozta. Ezt a lepkegyűjteményt és a leírásban szereplő adatokat is feldolgozta Reskovits A Bükk-hegység lepkefaunája  (Rovartani közlemények 16(1)(1963): 1-62.old.) c. művében. Reskovits egy cikkben emléket is állított Kempelennek: Megemlékezés Kempelen Radóról, Eger egykori nagy entomológusáról (Rovartani közlemények 1(2)(1946): 33-35.old.) Kempelen gyűjteményének maradéka a gyöngyösi Mátra Múzeumba került, a Reskovits-gyűjtötte lepkék (kb. 8700 db) pedig az egri Eszterházy Károly Főiskolára, a Mátra Múzeumba és a Magyar Természettudományi Múzeumba. A könyvei egy része pedig a sovány öregúrhoz, Császár Ernő bácsihoz.

cover.jpgDe kié volt a könyv Reskovits előtt? Az is bele van ám írva, pecsételve, csak ügyes kezek leragasztották! Persze átvilágítva a lapokat, ez is látszik: "Hágen Antal, elektromos (villamos) műszerész, Kerecsend, Fő út 86. 1954. ÁPR. 14.". Rákerestem a névre, és volt egy kerecsendi találat, mégpedig a második világháborúban elesett hősi halottak nyilvántartásában. Ott szerepel Kerecsendről Hágen Antal tartalékos őrmester, kartonja a 20. tüzér ezred, 20. tábori tüzér osztályból. Elesett 29 évesen 1943. január 31-én a Don-kanyarban, "temetetlenül maradt" Sztarij Oszkoltól északkeletre, Orlovkánál, ahol a közeli Babanyino településen harckocsitámadásnál ért hát- és haslövés következtében hunyt el. Ma Rudkinóban nyugszik. (Halálának körülményei, és a harci események részletes leírása itt olvasható.) Lakcíme a veszteségi kartonon nem szerepel, csupán édesapjáé, id. Hágen Antal, Kerecsend, Fő u. 89(?). A Magyar Természetudományi Múzeum gyűjteményében vannak lepkék Hágen Antaltól, Kerecsendről, az 50-es évekből, tehát a tartalékos tüzér őrmestert kizárhatjuk. Neki elviekben lehetett Antal nevű fia, de sokkal valószínűbb, hogy az édesapja, id. Hágen Antal lehetett az a lepkész, aki elsőként használta, tőle került a könyv Reskovits Miklóshoz, majd tanítványához, Császár Ernő bácsihoz, végül pedig hozzám.

Katona Gergely

Szólj hozzá!

Címkék: Eger Magyar Rovartani Társaság Koch Magyar Természettudományi Múzeum Abafi-Aigner Lajos Katona Gergely Don-kanyar Fauna Hungariae Rudkino Kerecsend Reskovits Miklós Kismagyari Kempelen Radó Montedégói Albert Ferenc Magyarország lepkéi Berge Császár Ernő Hágen Antal Gárdonyi Géza Ciszterci Gimnázium Sztarij Oszkol Orlovka Babanyino

A lepkészet története Romániában

2014.10.08. 08:42 :: KatonaG

Székely Levente, 2014: Istoria Lepidopterologiei din România. Braşov, szerzői kiadás, 297 pp. ISBN 978-973-0-16548-7.

 

 

Megjelenésében egyszerű, de tartalmában nemes és figyelemreméltó könyvecskét ismertetünk. Abafi-Aigner és Szabóky Csaba könyve után egy újabb lepkésztörténeti kútforrás, ami részben bennünket magyarokat is érint, mind a múltban, mind pedig a jelenben. A szerző, Székely Levente szerint a két említett, már klasszikus illetve még köztünk munkálkodó kolléga munkája ösztönözte a könyv megírására. A kötet a következő fejezetekben tekinti át a lepkészet történetét a mai Romániára vonatkozóan: (1) A lepkészet kezdetei, (2) Fontos intézmények a lepkészet fejlődésében, (3) Emberek a múltból, (4) Emberek a jelenből, (5) Történetek, emlékek, események, interjúk, (6) Képek és dokumentumok, (7) Irodalom és (8) Névjegyzék.

 cover.jpg

 A könyv címlapja, balról haladva a fekete-fehér képek: gróf Caradja Neamt megyei kúriája, gróf Aristide Caradja, Daniel Czekelius, Aurelian Popescu-Gorj, König Frigyes, Diószeghy László; színes kép: a kipusztult Járai Nagy Apolló, 1979, Reketó, Gyalui-havasok.

 

A könyvben természetesen nagyon sok a magyar vonatkozás, hiszen a Bánságban és Erdélyben a németek (osztrákok, svábok és szászok) mellett magyarok is bőven lepkészkedtek, hogy csak olyan neveket említsek (betűrendben) a múltból, mint Diószeghy László, König Frigyes és Lipthay Béla. De jópáran fel vagyunk sorolva a jelenből is.

 Levente.jpg

 A szerző a Csukáson, lepkegyűjtés közben. (Forrás: http://szekelylevente.ro/)

 

A könyv forrásműként kezelhető részeinek szövegezése egyszerű, csekély román nyelvtudással is érthető. Az ötödik fejezetet viszont többet követel az olvasótól, és csak az lelheti meg benne az örömét, aki anyanyelvi szinten beszél és olvas románul. Ezen túl még felmerülő kifogás, és ezt talán a románul nagyon jól tudók is osztják: a gazdag és érdekes képanyag megért volna egy-vagy két műnyomó-papír ívet, akkor a nagyszerű képek még jobban mutatnának.

 szaboky.jpg

Szabóky Csaba ismertetése a 130. oldalon.

Köszönjük Leventének a könyvet! Reméljük megcsinálja a magyar nyelvű kiadást is! Türelmetlenül várjuk!

 

Bálint Zsolt és Katona Gergely

Szólj hozzá!

Címkék: Románia Bálint Zsolt Abafi-Aigner Lajos Katona Gergely Szabóky Csaba Székely Levente Brasov Diószeghy László König Frigyes Lipthay Béla Aristide Caradja Daniel Czekelius Aurelian Popescu-Gorj Reketó Gyalui-havasok

Nevek, példányok, és típusok - Hreblay Márton élete (1963-2000) a Noctuidae lepkecsalád kutatásáért

2014.09.03. 15:55 :: KatonaG

Bálint Zsolt, Katona Gergely and Gubányi András, 2014: A life for Noctuidae – The Owlet Moths of Márton Hreblay (1963-2000): Names, specimens and types. Hungarian Natural History Museum, Budapest, 270 pp, ISBN 978-963-9877-19-1.

 

Dr. Hreblay Márton (1963-2000) a ma már klasszikusnak számító XIX. századi úttörő expedíciók és a tudományos feldolgozás hagyományait követve indult el a lepkészet ösvényén. Negyven gyűjtőúton vett részt, és legalább ugyanennyit finanszírozott. A gyűjtőutak elsődleges célja a meglátogatott vidékek nagylepke-faunájának kutatása volt. Az expedíciókat Frivaldszky Imre (1799-1870) nagy magyar elődjéhez hasonlóan önmaga tervezte, szervezte és támogatta anyagilag.

blogra.jpg

A fiatal Hreblay Márton éjszakai lámpázás után a mongol pusztában (1986)

A magyar faunakutatásban „hagyományosnak” számító balkáni és kisázsiai vidékeken túl többször eljutott Mongóliába, Üzbegisztánba és Türkmenisztánba is. Eközben megvédte doktori dolgozatát, és a Magyar Tudományos Akadémiától megkapta a „biológiai tudományok kandidátusa” minősítést is. 53 művet publikált, ezek között több szakkönyv társszerzője is volt. Életének utolsó szakaszában pedig a Himalája vidékén olyan helyekre vezetett vagy küldött expedíciókat, amelyek éjszakai lepkefaunája addig a tudomány számára többnyire ismeretlen volt: Nepál, Pakisztán, Kína (Tibet) és Thaiföld. Ez utóbbi országban hunyt el 37. születésnapjának előestéjén, tragikus autóbaleset következtében.

Lepkészeti tevékenysége során kiemelkedő értékű és tudományos jelentőségű magángyűjteményt épített. Ez közel 1000 üvegfedelű tárlóból áll, 141.000 lepkepéldányt tartalmaz. Ennek igen fontos része a Noctuidae családot képviselő referencia gyűjtemény, ami többezer típuspéldányt is tartalmaz, főként általa leírtakat: Cikkeiben és könyveiben 604 új fajcsoport- és 28 új génuszcsoport-nevet vezetett be tudományba. Nem túlzunk tehát, ha azt írjuk: ezekért a lepkékért, ennek a családnak a kutatásáért adta oda életét – időt és pénzt, sokszor emberi kapcsolatokat sem sajnálva.

Pantheana_yangzisherpani_A.JPG

Pantheana yangzisherpani Hreblay, 1998, egy Hreblay Márton által leírt génusz és a típusfaj holotípus példánya

Tragikus halála után több mint tíz évvel gyűjteménye a Magyar Természettudományi Múzeumba (MTM) került letéti elhelyezésre. A gyűjtemény tudományos szempontból legértékesebb részét, az Éjencfélék vagy „bagolylepkék” (Noctuidae) szakgyűjteményét 2012 januárban kezdtük katalogizálni. A kézirat idén nyáron került nyomdába, és július végén jelent meg. A könyvben 96 országból származó közel 125 ezer példányt katalogizáltunk. Ez a rengeteg lepke több mint öt és félezer taxont képvisel, köztük 316 névhordozó típus található, amelyeket színes táblákon ábrázoltunk is. A könyv elkészítésének fő indoka azt volt, hogy a Hreblay-gyűjtemény minél előbb látogatható és kutatható legyen, mivel ehhez az örökösök egyik feltételül szabták a katalógus megjelentetését. Bízunk benne, hogy a feladatot megoldottuk és ez a hallatlanul érdekes és gazdag gyűjtemény hamarosan sok kutatót vonz majd a Magyar Természettudományi Múzeumba.

Hreblay_cover.JPGA könyv borítója

Bálint Zsolt és Katona Gergely

2 komment

Címkék: Nepál Kína Thaiföld Himalája Tibet Gubányi András Bálint Zsolt Magyar Természettudományi Múzeum Pakisztán Katona Gergely Természettudományi Múzeum Üzbegisztán Mongólia Frivaldszky Imre Hreblay Márton Türkmenisztán Noctuidae

Gergely István, a kertész-lepkész

2014.07.02. 14:53 :: KatonaG

A két világháború közti nemzedék lepkészeire árny borul, vagy egyszerűen csak belepte őket a por. Vagy már nem is akarunk rájuk emlékezni. Schmidt Antal és Vida Lajos elől már elhúztuk a függönyt, alakjukat leporoltuk. Itt most egy harmadik, az előbb említettek nem kevésbé "jelentéktelen" kortársásról emlékezünk meg, jelezve ezzel is: mi szeretnénk emlékezni, és a nagy elődökről nem elfeledkezni.

 Gergely_Istvan 006k.jpg

Lepkészfelszerelés c. cikkének illusztrációi. A jobb oldali képen talán Gergely I. látható, amint nekiindul a hegyeknek.

Amikor Kaszab Zoltán megírta a Magyar Rovartani Társaság negyven éves történetét 1953-ban, tíz olyan rovarászt sorol fel, akik alapító tagok voltak, és még aktívan részt vettek a társaság életében. Ezek között Gergely István nevét is olvashatjuk. Ennek ellenére később nem találtunk róla semmiféle megemlékezést a Rovartani Közleményekben. Így alapítósága mellett a Rovartani Lapok alapján csak annyit sikerült kinyomoznunk, hogy a Társaság megalakulása után a tagjegyzék szerint 1911-ben, "földmivesiskolai kertésztanító" volt az erdélyi Algyógyon (Hunyad vm.), majd a II. világháború után a választmány tagja.

Az első világháborúban a katonai sematizmus szerint tartalékos zászlósként szolgált. A trianon után 1938-ban Magyarországon él, ahol kertészeti főfelügyelő, majd a háborút követően ny. kertészigazgató. Tehát kezdetben inkább szakmából, mintsem hobbiból űzte a rovarászatot. Azért mégsem volt akárki, mert az életrajzi lexikon ha dióhéjban is, a következőképp emlékezik meg róla: "Gergely István (Lice, [Gömör vm., ma Szlovákia: Licince] 1877. jan. 3.Bp., 1960. márc. 22.): kertész. A Kertészeti Tanintézet elvégzése után 1903-tól a lugosi állami faisk.-ba került. Egyik megalapítója a Krassó-Szörény vm.-i törzsgyümölcsösnek. 1908-tól Algyógyon földművesisk. tanár; itt központi szilvafeldolgozó telepet szervezett. 1921–38-ban a földművelésügyi min.-ban a gyümölcsészeti ügyek előadója. Eredményes munkát fejtett ki a tömegfásítás és a gyümölcstelepítési kölcsön érdekében. Az Orsz. Pomológiai Bizottság, a Magyar Faiskolai Szövetség egyik alapítója. Entomológiával is foglalkozott. Az amerikai szövőlepkét ő írta le Mo.-on először. Lepkegyűjteménye az MNM-be került. – F. m. Gyümölcsfajtaismeret (Bp., 1928); A boszniai aszaló építése és a szilvaaszalás (Bp., 1932). – Irod. G. I. 1877–1960 (Kertészet és Szőlészet, 1960)."

 

Lepkegyűjteményi dokumentumok alapján bizonyítható, hogy a második világháború után Magyarországon Issekutz Lászlóval és Kovács Lajossal tartott szorosabb kapcsolatot. Azt, hogy komoly munkásságot fejtett ki, bizonyítja az a kiadatlan 331 oldalas gépelt kézirat, ami "A magyarországi hernyók táplálónövényei" címmel Ec 397 jelzet alatt található a múzeumi szakkönyvtárban. Ezt  a munkáját a Rovartani Társaság 195. ülésén (1946. március 22.) mutatta be. A múzeumi könyvtárban még két másik leltározott kézirata is megtalálható „A Magyarországon honos nagylepkék névjegyzéke” címmel (Ec 767, és 768), amit a borítólap szerint Kovács Lajos munkája alapján állított össze 1950-ben, majd 1955-ben. A múzeumi archívumban további kéziratai és rovargyűjteményeinek jegyzékei is fellelhetők. (Lepkéket, bogarakat és szitakötőket gyűjtött, emellett összeállított egy herbáriumot is.)

 

P1010004_k.JPG

Nyomtatásban megjelent munkái nem nagy terjedelműek, de még ma is figyelemre méltóak. Mai szemmel különösen érdekes a „Lepkészfelszerelés” című két részben megjelent közleménye. Mint legtöbb lepkész kortársa, Gergely István is elsősorban faunisztikával foglalkozott. Ő találta meg először hazánkban a Vérfű Éjdíszt (Plusia zosimi), és gyűjtötte Budakeszin a Brephos parthenias nevű tavaszi araszkát. 1944-ben elsőként ő bukkant rá a fóti Somlyón a Zefír Boglárkára (Plebejus sephirus) (lásd a képet). Tucatnyi cikkét és két könyvét sikerült fellelnünk munkái után nyomozva.

 

A lepkegyűjteményi archívumban található kéziratai közül a legérdekesebb 1948-ban készülhetett, és talán amiatt nem jelent meg, mert gyengélkedni kezdett a Rovartani Közlemények.  De úgy gondoljuk, hogy nekünk, magyar lepkészeknek még ma is számtalan érdekességet rejt. Ebben sok „legendás” lepkefajról megemlékezik, megelevenítve nemcsak a már klasszikus helyeket (budai Kamarerdő, Peszér, stb.), hanem azokat is, amelyek azóta váltak amolyan lepkegyűjtő zarándokhellyé (fóti Somlyó, Veszprémi-fennsík, Zempléni-hegység). Ez az írás kalandos utazásra repít el minden magyar lepkészt, és megdobogtatja a szívét: Hej, azok a régiek! Igen, hej, azok a régiek. Ne feledjük őket. Se a lepkéket, se a régi nagyszerű lepkésző helyeinket. Mert csak annak van jövője, akinek múltja és jelene is van.

 

Bálint Zsolt és Katona Gergely

Szólj hozzá!

Címkék: kertész Bálint Zsolt Magyar Rovartani Társaság Kaszab Zoltán Katona Gergely Kovács Lajos Vida Lajos Gergely István Schmidt Antal Issekutz László Plebejus sephirus Plusia zosimi Brephos parthenias

süti beállítások módosítása