Muray Róbert műtermében, általa festett gímszarvasokkal a háttérben
Muray Róbert (1931–2009) a Magyar Képzőművészeti Egyetem tiszteletbeli professzora, A Magyar Köztársasági Érdemrend kiskeresztjével és a Magyar Köztársasági Arany Érdemkereszttel kitüntetett grafikus és és festőművész, Csepel díszpolgára. – írja róla a Wikipedia. Beszámol arról is, hogy a híres vadfestményei mellett posztereket, könyveket illusztrált, pavilonokat tervezett, emellett szenvedélyes vadász volt, de sokan tudják róla, hogy madarászott és a Magyar Madártani Egyesületnek az alapítástól tagja volt. A dürgő túzokkakasos logót, az MME díjainak kisplasztikáival együtt ő tervezte és éveken át madarakat is gyűrűzött. Keve András (1909-1984) szárnyai alatt, még 15 éves gyerekként járt először múzeumunk Madárgyűjteményben, és halála után pár évvel a Magyar Természettudományi Múzeumban egy emlékkiállítása is volt.
Az ornitológusi helyett a művészi pályát választotta. De nem maradt hűtlen a madarakhoz. Vadászati témájú képein remekül ábrázolja őket, legyen az bagoly, fácán, fürj vagy éppen zsákmányára lecsapó ölyv. De ami talán még fontosabb, nagyon sok madaras könyvet illusztrált, többek között a több tízezer példányban megjelenő Búvár zsebkönyveket. Madárábrázolásai nemcsak szak-, hanem életszerűek is, hiszen szenvedélyesen járta az erdőket-mezőket. Trópusi területekre is eljutott, ezért nemcsak hazai, hanem egzotikus madarakat is megfigyelhetett. Olvashatunk arról, hogy a híres vadász, Dr. Nagy Endre (1913–1994) meghívására 1986-ban több hónapig Afrikában, Tanzániában élt. (Nagy Endre kalandos és fordulatos életéről ezt a nemrég elhunyt lepkész kollégánk, Vojnits Andás által írt cikket tudjuk ajánlani.)
A festő által gyűjtött lepkepéldányok. Felül: Agátina özöndék (Mylothris agathina), alul: Bársonyos csipkész (Junonia oenome). Mindkettő az afrotrópikus régióban gyakori, szinte mindenütt megtalálható vándorfaj. Méretléc: 1 cm.
Tehát Tanzánia. Ha pedig már ott járt nem csak élményeket, madarakat és nagyvadakat gyűjtött, hanem lepkéket is! Gyűjteményrendezés közben több általa gyűjtött példány is előkerült, amiből itt kettőt mutatunk be. Lepkegyűjteményéről nem tudunk, lepkés Muray-festményt sem találtunk az interneten, de úgy látszik, mégsem múltak el nyomtalanul az általános iskolai, többeknek emlékezetes Nagybányai Sándor tanár úrral tett növény- rovar- és lepkegyűjtő "expedíciók", és Muray Róbert nem csak megmaradt lepkésznek, de a Magyar Természettudományi Múzeum lepkegyűjteményére is gondolt, mikor hazatért Afrikából! És azon már csak mi, lepkészek töprengünk, milyen képeket lepkeképeket festett volna Muray Róbert a Búvár zsebkönyvek sorozathoz. Minden bizonnyal a madaras képeihez hasonló remekeket, hiszen látnia kellett barangolásai során a pocsolyák mellett tömegese szívogató boglárkákat, vagy dombtetőző Kardos illangókat és Fecskefarkú pillangókat, és biztosan látott fakérgen üldögélő frissen kikelt Hársfaszendert, amint szárnyait első rezegtetve repülésre készülődik. Meg kellett ihlessék a tanzániai lepkék is. Vajon hagyatékából előkerülnek-e lepkefestmények? Mi bizony nem csodálkoznánk ezen, hanem egy kis mosollyal konstatálnánk: lám ekkora ereje van a pikkelyröpűek szépségének, mert a festő képtelen nekik ellenállni.
Katona Gergely és Bálint Zsolt