HTML

LEPKÉS KÖNYVEK

Blogunkkal a lepkékről szóló kiadványokra, emberekre, lepkékre és úgy általában a lepkészetre szeretnénk felhívni látogatóink figyelmét. Elsősorban a lepkészeket célozzuk meg, akik számára sokszor nem nyilvánvaló, hogy miféle munkákból gyarapíthatják ismeretanyagukat. Emellett természetesen sokan mások, így a természetjárók vagy az állattan vizsgára készülők is haszonnal forgathatják az itt bemutatott lepkés könyveket. Végül nem titkoljuk, hogy a szép könyvek szerelmeseit is szeretnénk tájékoztatni a patinás régiségekről és az újdonságokról egyaránt.

Tudnivalók

Az alábbi blogot a Magyar Természettudományi Múzeum Lepkegyűjteménye működteti.

Mtmagyar.jpg

A blogban megjelenő összes kép a Magyar Természettudományi Múzeum kizárólagos tulajdona.

A képeket felhasználni, csak az intézmény engedélyével szabad. Kérünk mindenkit, ezt szigorúan tartsuk be!

TOVÁBBI BLOGJAINK:

bogaraskonyv_200.jpg

vasilogo.jpg

mtmbloglogo.jpg

Rovatok

Friss topikok

Linkblog

Címkék

Abafi-Aigner Lajos (13) Ackery (1) Adolf Pieszczek (1) Adrian Hoskins (2) Ady Endre (1) Africa (2) Afrika (4) Afrotropical Region (1) Al-Duna (1) Albert Kindermann (2) Albert Stewart Meek (1) Amazonas (1) Ambrus András (1) America (2) Amerika (4) Andok (2) Andrássy Gyula (1) Andrés Orellana (1) Ángel L Viloria (1) Anker Lajos (1) Anker Rudolf (1) Antherea yamamai (1) António Augusto Carvalho Monteiro (1) Apatura (1) Apelbee (1) apiformis (1) Ápisz (1) araszoló (1) Aristide Caradja (1) Armenia (1) Arotta lángszinér (1) Arthur Conan Doyle (1) Arthur M Shapiro (1) Astragalus (1) atlas (1) Aurelian Popescu-Gorj (1) Australia (1) Ausztrália (2) Azerbaijan (1) ázsia (1) Az év rovara (1) A kis lepkegyüjtő (2) Babanyino (1) Babó (1) Bakacsinerdő (1) Bakony (1) Bálint Zsolt (66) Balogh Imre (1) Bánát (1) Barina Zoltán (1) Bátori Ármin (1) Bátorliget (1) Baudisz Antal (1) Bein Károly (1) bemutatkozás (1) Berge (1) Bernard dAbrera (3) Berthier (1) Bezsilla Borbála (1) Bezsilla László (1) Bezsilla Paula (1) Biblia (1) Bilbo Baggins (1) Bíró Lajos (1) Blattny Lajos (1) Bogár (1) boglárkák (2) Bohrandt Lajos (1) Bolivia (1) Boros István (1) Bozano (1) Braby (1) Brasov (1) Brazília (1) Brephos parthenias (1) Brigitte Kan (1) British Museum (1) Buda (1) Budapest (4) butterflies (6) Butterflies of Caucasus and Transcaucasia (1) Butterflies of the World (1) Búvár zsebkönyv (1) California (1) candefacta (1) Ceaucescu (1) Cerva Frigyes (1) Charles Boursin (1) Chocó (1) Chondrosoma fiduciaria (1) cinebutterflies (2) Colias chrysotheme (1) Colias myrmidone (1) Columbia (1) Coultea (1) Coyah (1) csalán (1) Császár Ernő (1) Csempeszkopács (1) Csepel 130 (1) Cserey Adolf (1) Csiki Ernő (2) Csíkszereda (1) csiro (3) Csontváry Kosztka Tivadar (1) Cucullia gnaphalii (1) Dabas (1) DAbrera (1) Dahström Gyula (1) Daniel Czekelius (1) David Attenborough (1) David Jutzeler (1) David K Mitchell (1) DEBRECEN (1) Dely Olivér (1) dichtómia (1) Dietzel Gyula (1) Die Schmetterlinge Europas (1) Diószeghy László (1) distribution (1) diurna (2) dombtetőzés (1) Don-kanyar (1) Dudich Endre (1) dvd (1) Ecuador (1) Eduard Hoffer (1) Eger (1) Egyiptom (1) Emich Gusztáv (5) Erdély (1) Erőss Lajos (1) ERTI (1) Europe (1) europe (1) Evenus felix (1) facebook (1) farkröpérek (1) Fauna Helvetica (1) Fauna Hungariae (3) Fauna Regni Hungariae (1) Fazekas Imre (2) Fecskefarkú pillangó (1) Fekete István (1) fénytan (1) Ferencz Beatrix (1) Ferencz Károly (1) Földi János (1) forceps "a raquettes" (1) Forró László (1) Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár (1) Friedrich (1) Frivaldszky (4) Frivaldszky Imre (8) Frivaldszky János (2) Füle András (1) Gárdonyi Géza Ciszterci Gimnázium (1) geológus (1) geometrid (1) George Spratt (1) Georgia (1) Georg Friedrich Treitshke (1) Gergely István (1) Ghána (1) Ghana (1) Gozmány László (7) Gregor Mendel (1) gróf Wass (1) Gubányi András (2) Guinea (1) Gyalui-havasok (1) gynandromorf (1) gynandromorph (1) Gyurovics László (1) Haberhauer József (1) Hágen Antal (1) Hangay György (1) Hans Rebel (1) Harpke (1) Hawaii (1) Helops fuelei (1) Henriksen (1) Henri Charriére (1) Herend (1) Herkulesfürdő (1) Hermann Hesse (1) Herman Ottó (2) hermaphrodita (1) hernyók (1) Hesperioidea (1) Hewitson (1) Himalája (1) HNHM (7) Hobbit (1) Horthy Miklós (1) Horváth Géza (1) Horváth Gyula János (1) Horváth Lajos (1) Hreblay Márton (2) Ignaz Schiffermüller (1) Ikarus 31 (1) Ilosvai Varga István (1) Inachis io (1) Issekutz László (1) Izsák Zoltán (1) Jagelló egyetem (1) Janusz Vojtusiak (1) Jean-Yves Guillosson (1) Jellemző adatok Magyarország faunájához (3) Jeremy Dobson (1) John Banks (2) John Wolcot (1) Julius Lederer (1) káderlap (1) kalap (1) Kamaraerdő (1) Kaszab Zoltán (3) Katona Gergely (30) Katona Kálmán (1) Kaukázus (2) Kerecsend (1) kertész (1) Kertészeti Egyetem (1) Kertész Aba (2) Kieselbach galéria (1) Kína (1) Kismagyari Kempelen Radó (1) Kiss Ádám (1) Kittenberger Kálmán (1) Koch (1) komló (1) König Frigyes (2) könyvek (2) Korea (1) Kovács Lajos (6) Kozma Péter (1) Kreutzer (1) Kudrna (1) Kunhegyes (1) Kurt Reuter (1) Kutasi Csaba (1) Ladislaus Reser (1) Lampides boeticus (1) Langerth József (1) lángszinérek (2) Larsen (1) Lejtényi Sándor (2) Lentikápolna (1) lepidoptera (5) Lepidoptera (1) lepke (6) lepke-csapó (1) lepke-olló (2) lepkegyűjtemény (3) Lepkegyűjtemény (3) lepkéi (1) Lepkeírások (1) lepkék (9) Lepkekirály (1) Lepkék pillék pillangók (1) lepkeolló (1) lepkés (1) lepkeskonyvek (1) lepkészet (1) Lepkészet Története Magyarországon (3) lepkés videó (1) Lévai Szabolcs (1) Licenidos Espanoles (1) Limenitis populi (1) Lipthay Béla (1) London (1) lopás (1) Lósy József (1) Lukhtanov (1) Lux (1) lycaenidae (1) Madárgyűjtemény (1) magyarországon (1) Magyarország lepkéi (1) Magyar Entomológiai Társaság (1) Magyar Hírlap (1) Magyar Királyi Államvasutak (1) Magyar Nemzeti Múzeum (3) Magyar Rovartani Társaság (5) Magyar Szemőc (1) Magyar Természettudományi Múzeum (12) Magyar Tudományos Akadémia (2) Manaos (1) Margaret Fountaine (1) MATARKA (1) Mauro Costa (1) MÁV (1) mediterranean (1) Mehádia (1) Melanargia russiae (2) Mender Ákos (1) Merkl Ottó (2) Mészáros Zoltán (2) Metelka Ferenc (2) Micandra sapho (1) Michael Denis (1) Michel Libert (1) Mocsári szénanimfa (1) Molnár Gábor (3) Mongólia (1) Montedégói Albert Ferenc (1) morpho (3) Moses Harris (1) Moult (1) MRT (1) múzeum (1) Nagy Ferenc (1) nappali (8) Narancsszín Surán (1) Neild (2) Nekrutenko (1) Németh Lajos (3) Németh Tamás (1) Nepál (2) Neurellipes ferenczi (1) névtár (1) NHMUS (7) Noctuidae (1) nordwestasiens (1) Növénygyűjtő (1) Növény és Rovargyűjtő (1) Nyírő Miklós (2) Nymphalini (1) Óriáskígyók Földjén (1) oritológia (1) Orlovka (1) Ornithoptera (1) Ornithoptera alexandrae (1) Ornithoptera victoriae (1) Országos Tanszergyártó és Értékesítő Vállalat (1) Ottokar Bohatsch (1) Otto Hubber (1) Otto Staudinger (1) Oxford (1) Oxytripia orbiculosa (2) Pakisztán (1) Pallas Nagy Lexikona (1) Pál János (2) Pannon Intézet (1) Pantepui (1) Papilionoides (1) Papilio machaon (1) Papp Jenő (1) Pápua Új-Guinea (2) parlagfű (1) parlagfű naplász (1) Parnassius apollo (1) Pennerstorfer (1) Peru (1) pestis (1) Pestújhely (1) photonique (1) Pieter Kan (1) pillangó (1) Plebejus sephirus (1) Plusia zosimi (1) Pronophilini (1) Pungor Zoltán (1) Ráday Levéltár (1) Réal (1) Reketó (1) ResearchGate (1) Reskovits Miklós (1) Rézbányai László (1) rézvirág (1) Rhyparioides metelkana (1) Río Joly (1) Río Micay (1) Románia (2) Romero (1) Ronkay László (2) Rovarász Híradó (1) Rovargyűjtő (2) Rovartani Társaság (1) Rudkino (1) Russian Federation (1) Sáfián Szabolcs (2) Sariot (1) Satyrinae (1) Satyrus ferula (1) Scandinavia (1) Schilberszky Károly (1) Schmidt Antal (4) Schweiger (1) Schweiz (1) scissors nets (1) Scoble (1) Securitate (1) Settele (1) Sinka István (1) Sir Joseph Banks (1) Skandinávia (1) Smith (1) Soós Lajos (1) Spanyol (1) Spuler Arnold (1) Stéphane Attal (1) Sun-Jae Park (1) Svájc (1) Szabóky Csaba (3) Szabó Richárd (1) Széchenyi Zsigmond Könyvtár (2) Szedlacsek (1) Székelykeresztúr (1) Székely Levente (1) Szemerédi István (1) szemőc (1) Szent-Ivány József (6) Szentendre (1) szépke (2) Szigetköz (1) Szinjátszók (1) szitkár (1) Szlabey Ernő (2) szöglenc (2) Szombathely (1) Szombathelyi Ervin (1) Szovjetunió (1) Sztálin (1) Sztarij Oszkol (1) táblahegyek (1) tagfalter (1) Tallós Pál (1) Természetrajzi Füzetek (1) Természettudományi Közlöny (1) Természettudományi Múzeum (11) Thaiföld (1) Thecla coronata (1) Thecla werneri (1) Theodore L Mead (1) Theorema sapho (1) The Entomologist (1) Tibet (1) Tihany (1) Timothy D Magnolis (1) típus (1) Tolkien (1) Tomasz Pyrcz (1) Torben Larsen (2) története (1) Tristan Lafranchis (1) Tshikolovets (2) TTM (6) Türkmenisztán (1) types (1) Uherkovich Ákos (1) Uhryk Nándor (1) Ulbrich Ede (3) USA (1) Üzbegisztán (1) Vándor boglárka (1) Vane-Wright (1) Vángel Jenő (1) Várbazár (1) Velez Zsigmond (3) Venezuela (1) Versec (1) Vida Lajos (2) Vig Károly (2) Visóvölgyi István (1) Vladimir Nabokov (1) Vojnits András (5) Volker Michels (1) Vörös Judit (1) Wagner János (2) Walter Rothschild (1) Wass Béla (1) Werner Hopp (1) Wiemers (1) Winston Churchill (1) Won-Yeong Choi (1) Xanthus János (1) Zsákos Bilbó (1)

Lepkés életművek online

2017.10.03. 11:17 :: KatonaG

"Aki nincs fent facebookon, az olyan mintha nem is létezne."

- tartja a népszerű mondás. Ugyan most nem a facebookról lesz szó, de a bejegyzés végére remélem kiderül, miért választottam a fenti mondatot mottóul. Sok olyan internetes oldal van, ahol egyes kutatók cikkeit, közleményei, könyveit lehet keresni, olvasni, letölteni. A hazai honlapok közül a MATARKA és az MTMT talán a legismertebbek, melyek a hazai kiadványok és kutatók keresésekor kihagyhatatlanok, ám messze nem teljesek, ha a nemzetközi palettára vagyunk kíváncsiak.

A Google tudós (Google scholar) már egy használható, valóban nemzetközi alkalmazás, de sem arculatában, sem tartalmában nem nyújt érdemben többet egy szokásos Google-keresésnél. Igen, létezik a Mendeley és az Academia.edu, de valahogy ezek sem az igaziak... A ResearchGate (RG) volt ebben a műfajban számomra az az oldal, ami a "Hűha!-élményt" elővarázsolta. Aki nem ismeri az oldalt, annak azt hiszem, úgy lehet legrövidebben elmagyarázni, milyen, hogyha azt írom: "a RG a tudományos facebook."
Itt nem ismerősei vannak a felhasználónak, hanem szerzőtársai. Nem az élete kisebb-nagyobb eseményeit posztolja, hanem kutatási eredményeit, publikációit. Nem celebek mindennapjait lehet követni, hanem kutatók munkáját. Sőt, lájkolni is lehet mindkettőn! :)

Amíg Bálint Zsolttal néha hetekig kutattunk egy-egy valaha élt, Magyar Természettudományi Múzeumhoz köthető lepkész* munkái után, addig a RG-en - ha az illető lelkiismeretesen feltöltött mindent - a hiánytalan publikációs lista egy kattintással, azonnal elérhető. Sőt, a cikkek a helyszínen olvashatók, letölthetők. Mi van ha mégsem találom fent a Pdf-et? Előfordul ilyen is. Ám itt azonnal tudunk a szerzőnek üzenetet írni, és - jártam már így  - ha az egész könyvet nem is szkennelték be számomra, de a kérdéses oldalakat már másnap megkaptam.

"Az online játékok és tartalomszolgáltatók részéről sokszor már nem is a jó programozókért, hanem a jó pszichológusokért folyik a legnagyobb verseny."

 - Ezt egy számítógépes játék fórumán olvastam, és nagyon jól rámutat a fejlesztések irányára. Már nem a számítástechnikai bravúrok megléte a kulcs ahhoz, hogy egy termék milyen vonzó a felhasználók számára, illetve mennyi felhasználó figyelmét és idejét képes magához vonzani, hanem az élmény, amit nyújtani tud.
A ResearchGate viszont ebben jó. Nagyon jó. Ezáltal emelkedik ki a konkurensei közül, ezért dicsekedhet világszerte 13 millió (!) regisztrált felhasználóval, egyedülálló módon a műfajában. Mert ugyanazt az élményt nyújtja a felhasználók számára, mint a facebook és egy napilap elegye: Utóbbi szerepében kielégíti az újdonságvágyat és a tájékozottság jóleső érzetét kelti, és emellett a cikkeink olvasottsági, idézettségi adataival legyezgeti hiúságunkat. Előbbi szerepében pedig hozza azt a társasági, közösségi érzést, tehát a szociális háló szálait is gombolyítja.

rg_rl.JPG

Külső megjelenésében, struktúrájában, ikonjaival, színvilágában is a facebook világát idézi, így az ismerős, megszokott külső egyből szimpátiát is ébreszt, már az első lépések sem a bizonytalan keresgélést jelentik, hanem egy ismert világot fedezünk fel.
"Gonosz trükkjeinek" egyike, hogy legtöbbször azok is fent vannak már, akik még nem regisztráltak, ám publikációik szerepelnek az adatbázisban, és így automatikusan részeseivé váltak a hálózatnak. Ezt látva nehéz megállni, hogy ne kattintsunk rá a regisztrációra, hogy "igen, én vagyok a szerző!"
A ResearchGate egyik hibájának azt róják fel, hogy levelekkel próbál bombázni, ám ez könnyen elhárítható, és megvan a maga oka: ha nem lépünk be, akkor azt az érzetet kelti, hogy lemaradunk valami érdekesről, fontosról...
Igen: Nem csak az a fontos, hogy ha használjuk az oldalt elégedettek legyünk vele. Az is számít, hogy ha nem használjuk, akkor ne érezzük jól magunkat!

"Minden elérhető az interneten, ami nem, az is előbb-utóbb az lesz."

Így van ez a cikkek, folyóiratok, könyvek mindegyikével. Amit a RG programozói és felhasználói nem digitalizálnak és osztanak meg, amit nem töltenek fel, azt majd a hazai és külföldi intézmények és "kalózok"** megoldják....
...már csak idő kell mindent elolvasni, ami csak érdekli az embert!

Katona Gergely



*Szent-Ivány József, Schmidt Antal, Hreblay Márton, Kovács Lajos, Szőcs József, Gozmány László.

** Léteznek olyan oldalak, ftp-siteok, fórumok, filecserélő alkalmazások, ahonnét hihetetlen mennyiségű digitalizált könyvet lehet elérni, és olyan mennyiségben töltik fel a nemzetközi újdonságokat, hogy az ember nem győzi a frisseket sem átnézni.

 

Szólj hozzá!

Címkék: facebook Katona Gergely ResearchGate MATARKA

A bakonyi lepkész: Dietzel Gyula (1945-2017)

2017.07.18. 16:28 :: Lángszinér

A magyar lepkészek közül sokan ismerik Dietzel Gyula nevét a bakonyi lepkés vörös könyv kapcsán. Személyét viszont annál kevesebben, mivel talán hányatott, sok problémán keresztül vezető életútja miatt nem nagyon kereste a lepkészek társaságát. Gyula tipikus példája volt a kommunizmus alatt felnőtt lepkészeknek, akiknek nem adatott meg, hogy a nagyvilágból rálássanak szülőföldjükre, hanem a politika és az ideológia emelte falak szinte börtönszerű elzártságból tekingettek ki a réseken. Szorgalma és elhivatottsága, és a lepkék szeretete segített neki túltenni magát a gondokon, és lett a Bakony az ő végvára, aminek herendi, majd később hárskúti lepkebástyájából és lakótornyából kinyithatta ablakát a nagyvilágra is.


dietzel_gyula1.JPG
Dietzel Gyula (1945-2017) hárskúti dolgozószobájának sarkában, könyvekkel és lepkékkel körülvéve, ujjai között az elmaradhatatlan cigarettával (fotó: Németh „Luigi” Lajos)


Egyik jó barátja és tanítványa szerint hihetetlenül jó szemű és vérbeli terepi lepkész volt, a legapróbb részletek tudósa és: igen-igen jó ember, melegszívű barát. A hazai fajokat nemcsak magabiztosan határozta távolról és röptében, de az aberrációkat is képes volt ugyanígy felismerni... Ennek következtében terepen gyűjtött és nem tenyésztett aberrációs anyaga hazai viszonylatban páratlan. Nagyon jól ismerte a régi hazai lepkészeti irodalmat, és személyiséget tekintve is, amolyan „utolsó mohikánként” azzal a korral azonosult legjobban. Vele terepen lenni és gyűjteni nemcsak egyike volt a legcsodálatosabb terepi lepkészélményeknek, hanem egyben nagyszerű időutazás is.

dietzel_gyula.jpg

Dietzel Gyula Herend környékén az 1960-as években (a Bakony Múzeum archívumából)

Elsősorban faunistaként tevékenykedett, a Bakony és környékének lepkéit fél évszázad távlatában ő ismerte a legjobban. Már a kezdetekkor bekapcsolódott a Bakony Természeti Képe kutatóprogramba, ahol tehetségét Papp Jenő, a zirci múzeum akkori vezetője karolta fel, és támogatta publikációs lehetőségekkel, és persze egy vidéki múzeum lehetőségeivel (könyvtár, némi összehasonlító gyűjteményi anyag). Gyula nagyban hozzájárult a zirci gyűjtemény gyarapításához, a Bakony faunájának megismeréséhez. Ennek ékes bizonyítéka a már említett könyve. Nagyon foglalkoztatta a xerophila-alcon-rebeli problémakör, a Colias-hibridizáció, a Brenthis ino megjelenése a Bakonyban. Éjszakai lepkeanyagából pedig különösen emlékezetes a Kab-hegyen autólámpa fényénél megfogott ex larva Daphnis nerii, vagy Hárskútról a Hadena albimacula, Spudaea ruticilla, illetve egy hatalmas Ennomos alniarius sorozat Herendről. Igen szerencsés volt a szitakötőkkel. Ő fogott először a Bakonyban Cordulegaster bidentatust, Hemianax ephippigert és Onychogomphus forcipatust.

Én magam harminc éve találkoztam vele, amikor gyűjteményének védettségét kérte a minisztériumtól. Dr. Vojnits András vezetésével hivatalosan kiszálltunk hozzá, és felmértük a lepkéit. Tudomásom szerint magánkézben akkor nem volt, és ma sincs Magyarországon olyan nagyszerűen és gyönyörűen felállított tudományos, elsősorban nappali-lepke gyűjtemény, mint amilyen Gyuláé. Tárlófiókjai több mint 1500 Rhopalocera fajt rejtegetnek.


bakony.jpg
Dietzel Gyula 1997-ben megjelent fő művének, „A Bakony nappali lepkéi” című könyvnek a borítója


Sokat cserélt külföldi, elsősorban amerikai és távol-keleti partnerekkel, így gyűjteménye nem szorítkozik a hazai fajokra, hanem a trópusi lepkék sokféleségét több skálában is felvonultatja. Ezen túl nagy lepketenyésztő volt, odahaza széleskörűen kísérletezgetett és próbálta rendszerbe foglalni a nappali lepkék egyedei eltéréseit. Utolsó lepkész erőfeszítései erre témára összpontosultak, és nagy vágya volt, hogy eredményei nyomtatásban is megjelenjenek. Bízzunk benne, hogy ez a vágya - ha poszthumusz is, de teljesül. És bízzunk abban is, hogy értékes gyűjteménye, könyvtára és jegyzetei is megmaradnak az utókor számára, és valamelyik magyarországi közgyűjtemény értékes részéve válhatnak.


Bálint Zsolt
(köszönet Kutasi Csabának a fotóért, Németh Lajosnak a képért és a szöveg javításáért-kiegészítésért)

Szólj hozzá!

Címkék: Bálint Zsolt Bakony Herend Németh Lajos Papp Jenő Vojnits András Dietzel Gyula Kutasi Csaba

A francia pillangók élete

2017.07.17. 11:53 :: Lángszinér

Tristan Lafranchis, David Jutzeler, Jean-Yves Guillosson, Pieter Kan & Brigitte Kan, 2015. La Vie des Papillons. Ecologie, Biologie et Comportement des Rhopalocères de France. Diatheo, 751 pp, 16,5x 24 cm; ISBN 978-2-9521620-6-7,
http://diatheo.weebly.com

cover.pngNagyszerű könyvet tarthat kezében az, aki nem hódol a könyvek halálát sugalló korszellemnek és megveszi ezt a másfél kiló súlyt is meghaladó kötetet. A több mint háromezer színes fényképet és ábrát tartalmazó mű nagyszerű összefoglalója a francia nappali lepkészetnek és méltó helye van a lepkész könyvespolcán. Ezen túl pedig méltó tükre a korszellem józanabb oldalának. Miért?

Nemcsak a színes képek és a tördelés könnyedsége az, ami tükrözi a kort és hogy még érdemes könyvet venni, hanem a megírt szöveg stílusa. Nagyszerű olvasni a szöveget, amiben a régi francia természetrajz hagyománya újul meg és frissítő módon idézi fel az enciklopédisták, lamarkisták, buffonisták, darwinisták idejét. Bár én magam nem vagyok a francia kultúra nagy barátja, el kell ismernem, szép a nyelvük, és sokszor bizony számít az elegancia, amit ők nagy kedvvel képesek megmutatni a világnak. Egy ilyen könyv esetében ez nem elhanyagolható körülmény. Igazi francia könyv ez még abban is, hogy a hernyók táplálónövényei és maguk a lepkék nevei a főszövegben mindenütt franciául olvashatók... Úgy gondolom emiatt szép és gördülékeny a textúra, és élvezettel olvassa még a nem lepkész szemmel olvasó is.

 

 

680-681_copy.jpg

Bár a könyv beosztása a megszokott és semmi különös nincs benne, kezdve a köszönetnyilvánításokkal, célkitűzésekkel, szótárral, a lepkék életének és élőhelyeinek áttekintésével, és a divatos természetvédelmi vonatkozású megközelítésekkel, a családok és lepkefajaik részletes tárgyalásával, ami nagyszerű, az a fenti bekezdésben említett nyelvezet, az igényes, de könnyed esszészerűség. Továbbá az, hogy ebben az esszészerűségben a szerzők nagy hangsúlyt fektetnek a megfigyelésekre, a bizonyíték-alapú természetrajzra, aminek különösen szép példája az élőhelyekről szóló rész, meg a Boglárka-formájúak (Polyommatinae) hangyakapcsolatait tárgyaló külön fejezet. Sok-sok hazai, publikálatlan megfigyelés itt számomra értelmet vagy bizonyítást nyer (pl. A Zöldes csillér állományok fluktuációja, a Nagy tarkály hernyójának dimorfizmusa, stb.), és persze a rengeteg gyönyörű kép, ami mutatja: a digitális kor valóban paradigmaváltás a lepkészetben is. Köszönjük a szerzőknek és barátaiknak, hogy megírták és ilyen remekül megszerkesztették ezt a gyönyörű könyvet.

Bálint Zsolt

Szólj hozzá!

Címkék: Bálint Zsolt Tristan Lafranchis David Jutzeler Jean-Yves Guillosson Pieter Kan Brigitte Kan

Dr. Ferencz Károly lepkéi

2017.04.12. 20:41 :: KatonaG

Dr. Ferencz Károly (1915-2001) geológus nevét kevés lepkész ismeri. De nem véletlenül írunk most róla. Regénybe illő, kalandos életútja volt. Aki Vas megyében jár és a Szombathelyhez közel fekvő Csempeszkopácson keresztül vezet az útja, látogassa meg a helyi múzeumot, ahol Ferencz Károly emlékszobát alakítottak ki. A hagyatékából származó tárgyi emlékek valóságosan, kézzel foghatóan tanúsítják: ez a magyar geológus nemcsak a föld mélyén rejtőző élettelen, hanem a föld felszínén futkározó és a levegőben repkedő élő kincseket is szenvedélyesen kutatta és gyűjtötte.

A hagyatékból kitűnik, hogy Ferencz Károly az ízeltlábúak iránt különös érdeklődést mutatott. Mindez afrikai évei alatt nyilvánult meg igazán, amikor is a Guineában eltöltött majdnem másfél évtized alatt felmérhetetlen mennyiségű rovart gyűjtött. Rendszeresen ellátogatott az általa feltárt helyekre és nem amatőr módon, hanem a szakavatott gyűjtő alaposságával dolgozott. Coyah-i laboratóriumának kertjében fénycsapdát működtetett, de még a szobájának fényére berepülő rovarokat is megfogta.  A Magyar Természettudományi Múzeum lepkegyűjteményének afrikai anyagában jelentős mennyiségű példány származik az ő gyűjtéseiből. Ezeket a múzeumnak ajándékba küldte, több csomagban, éveken keresztül.

afrika_ferencz.jpgDr. Ferencz Károly, valahol Afrikában. Kezében most nem lepkeháló, hanem geológus kalapács van. (forrás: wikipédia)

Hagyatékában több mint 50 kisebb-nagyobb karton vagy papírdobozban kb. 15000 tasakolt lepkepéldány is található. Minden egyes tasakon Ferencz Károly kézírásával fel van tüntetve a pontos lelőhely és a gyűjtési idő. Ezt az anyagot Karcsi bácsi a múzeumnak szerette volna ajándékozni. Az ezredforduló táján ez ügyben többször is meglátogatta a Lepkegyűjteményt, de tervét halála miatt nem sikerült megvalósítania. Teljes hagyatéka (a preparálatlan lepkékkel együtt) a vas megyei Csempeszkopács helytörténeti múzeumába került Pungor Zoltán (1939-2006) segítségével.

 

A közelmúltban egy szakfelügyelői látogatás alkalmával Vig Károly szombathelyi főmuzeológus felhívta a csempeszkopácsi múzeum vezetőségének a figyelmét arra, hogy a természettudományos anyag elhelyezése nem megfelelő, és a preparálatlan rovaranyagok erősen károsodtak. Ezt követően a polgármester úr megkeresett minket, és kérte az anyag biztonságos elhelyezését. Úgy tűnik, az utolsó pillanatban érkeztünk. Bár a lepkék egy részét valóban jelentős kár érte, de több doboz tartalma még mindig jó állapotban van.

 n_ferenczi.JPG

Az egyetlen ismert Ferencz Boglárka (Neurellipes ferenczi Libert, 2010), amit Ferencz Károly gyűjtött még 1964. március 19-én Coyahban, és a Magyar Természettudományi Múzeum őriz. A példányt a hatvanas évek közepén, sok-sok más afrikai lepkével együtt küldte ajándékcsomagban a múzeumnak, és a génusz 2010-ben megjelent revíziójában a francia Michel Libert írta le és nevezte el a gyűjtőről.

A Ferencz Károly gyűjtötte lepkék tudományos értéke felbecsülhetetlen, mivel olyan helyekről származnak, ahol az eredeti növényzetet a lakosság elpusztította, tehát egy már nem létező ökoszisztéma mozaik darabkái rejtőznek a papírlapok között, amelyeket csak Ferencz Károly mintavételeiből ismerhetünk meg.  Biztosak vagyunk benne, hogy nemcsak ritka, hanem majd leíratlan fajok is előkerülnek a Karcsi bácsi által precízen hajtogatott, leragasztott és megírt tasakokból. Reméljük, a hagyaték sorsa megnyugtatóan rendeződik és a sok-sok lepketasak a magyar természettudomány és tudománytörténet egyik kincsesbányája lesz.

Bálint Zsolt és Katona Gergely

Címkék: geológus Szombathely Bálint Zsolt Magyar Természettudományi Múzeum Vig Károly Katona Gergely Guinea Csempeszkopács Ferencz Károly Pungor Zoltán Neurellipes ferenczi Coyah Michel Libert

A magyar lepkészet kezdeteinél: a mehádiai nyelvemlék

2017.03.30. 12:00 :: KatonaG

Talán megalapozottan állíthatjuk, hogy a magyar nyelvű lepkészet kezdete Frivaldszky Imre nevéhez köthető. Ő volt az, aki a német, francia és latin nyelvű szakirodalom ismerete alapján megteremtette a magyar lepkészeti szaknyelvet és nevezéktant. Műveiben ezeket következetesen alkalmazta, és erre épített az őt követő nemzedék is, akinek vezéralakja fiatalabb rokona, Frivaldszky János volt. Ehhez természetesen az is kellett, hogy a lepkészetről és úgy általában véve a rovartanról, ne németül vagy latinul, hanem magyarul folyjék a diskurzus. Ennek kevés írásos nyoma maradt, de szerencsénkre Frivaldszky Imre fondja a Magyar Természettudományi Múzeum Tudománytörténeti Gyűjteményében ehhez is szolgáltat adatokat.

A fond tartalma alapján nyomon követhető, hogy a huszas-harmincas éveiben járó Frivaldszky naplóit és jegyzeteit még németül vagy latinul vezette, de már rendszertelenül a magyar bejegyzések is megjelennek. Az első igazán magyar dokumentum az a napló, amelyet Füle Andrásnak írt, amikor 1830 nyarára leküldte a bánáti Al-Duna-vidékre, Mehádia és Herkulesfürdő környékére rovarokat gyűjteni. Ebben a dokumentumban hosszasan leírja küldöttjének, hogy hol és mikor és mit gyűjtsön, kihez forduljon segítségért, kit kell vezetőnek felbérelnie, és ismerteti magát az érdekesebb (jól értékesíthető) fajokat. Ezt a dokumentumot Füle magával vitte gyűjtőútjára, mert maga Frivaldszky hagyott az utasítások után számos üresen oldalt küldöttének a naplóvezetéshez.

 

fule_andras_naplo.jpg

A bánáti út naplójának címlapja, Frivaldszky Imre kalligrafikus kézírásával, Füle András hozzáírásával, és későbbi Frivaldszky által felvezetett számolásokkal, apró bejegyzésekkel  (MTM Tudománytörténeti Gyűjtemény, III-11-/11/6)

 

Füle a kiadásokat szorgalmasan vezette, és a végén röviden és summásan számolt be a gyűjtési alkalmakról, a gyűjtött fajokról és olykor egyebekről is. Ezek alapján az egész expedíció meggyőzően rekonstruálható. A számos tudomány- és kultúrtörténeti érdekesség közül megemlítünk hármat: a napló szerint Füle valóban gyűjtött az Al-Dunánál Ottomán suhanyt (Esperarge climene), aminek utolsó bánáti példányai a XIX század végéről származnak; Frivaldszky az Amphypira micans Lereder, 1857 fajt már akkor ismerte, és A. frivaldszkyi néven tartotta számon, és kiolvasható az is, hogy Frivaldszky a Kindermannékkal üzleti versenyben állt.

Az al-dunai hegyeket a rovarászok mekkájának tartották, és emiatt sokan és sokszor megfordultak. Nyilván kezdetben ez a „mekkaság” elsősorban anyagi érdekekhez fűződött, amit később felváltott a tudományos érdeklődés. Frivaldszky már 1820-ben gyűjtött ezen a területen, majd 1829-ben visszatért és ő állította össze az első jegyzéket az ott előforduló ízeltlábúakról az 1831-ben megjelent Schwarzott-féle Herkulesfürdő monográfiában. Az 1865-ben megjelent „Jellemző adatok"-ban számos, a Kárpát-medencében kuriózumnak számító faj előfordulását jelzi innen.  Hans Rebel (1861-1940), a bécsi múzeum lepkegyűjteményének kurátora majd a múzeum főigazgatója, a Herkulesfürdő-környéki lepkéknek írta meg 1912-ben a magánrajzát. És az őt követő nemzedék se maradt hűtlen a területhez: König Frigyes (1910-2002) temesvári lepkész egy egész életen át fáradhatatlanul kutatta a mehádiai hegyeket. Legújabban pedig a romániai lepkészeink járnak vissza és fedezik fel a Kárpát-medencében valóban kuriózumnak számító fajok ottani előfordulását, például mostanában mutatták ki a következő nappali lepkék tenyészését az Al-Duna-környéki hegyekben: Balkáni szemőc (Melanargia larissa), Kormos szemdísz (Satryrus ferula), Levantei böngör (Zerynthia cerisyi), és Levantei tarkály (Melitaea arduinna).

 

ferula_hun.JPG

A berzászkai Kormos szemdísz (Satyrus ferula) példány, amit egy évszázada gyűjtöttek és őriztek a Magyar Természettudományi Múzeum gyűjteményében.

 

A Frivalszky-Füle naplót talán méltán sorolhatjuk az első magyar lepkészeti nyelvemlékek közé, habár minden bizonnyal Frivaldszky Imre nem a Bánátban, hanem Pesten írta, de a dokumentum bizonyíthatóan oda-vissza megjárta az akkor egyáltalában nem biztonságos Pest-Temesvár-Orsova utat, ezért nyugodtan illethetjük akár a mehádiai jelzővel is, hiszen ez van a címlapján.  Úgy tűnik, Frivaldszky Imre meg lehetett elégedve nemcsak a gyűjtött anyaggal, hanem Füle Andrással is, az expedíció lebonyolítójával. Három év múlva az ő vezetésével kezdődtek el Frivaldszky Imre balkáni expedíciói, ami nemcsak hírnevet, tudományos elismerést, hanem anyagi biztonságot is hozott a vállalkozónak.

csontvary.JPGKülönös és valószínűleg nem véletlen az, hogy Frivaldszky Imre munkásságában ilyen jelentősége volt az Al-Dunának. Vélhetőleg a romantikus, majd nemzeti életérzettől áthatott kor bizonyos Kárpát-medencei tájakban meglátta azt az inspirációt, amire szüksége volt ahhoz, hogy minden oldalról megalapozza a számára követendő programot. Gondoljunk csak Csontváryra, aki nemcsak a Tátrát, Dalmáciát és az Alföldet járta be, hanem megfestette az Al-Dunát is.  Ezektől a tájaktól valahogy talán titkon többet reméltek.  Nem véletlenül, mert nemcsak látványban, hanem sok más egyéb vonatkozásban is felhívták magukra a figyelmet. Ezért ne csodálkozzunk azon, ha Frivaldszky a reformkorban nemcsak a Tátrákat és az Alföldet járta be és gyűjtötte végig szorgalmasan, hanem különleges hívást érzett az al-dunai hegyek irányába is. Talán itt fogalmazódott meg benne először, hogy fel kell tárnia Magyarország rovarfaunáját. Ezért is lehet fontos nekünk, magyar lepkészek számára ez a mehádiai útinapló.

 

Bálint Zsolt és Katona Gergely

 

Utóirat. Füle András, akiben fennmaradt levelezésük alapján Frivaldszky a legmesszebbmenőkig megbízott és fiaként szeretett, az 1833-as balkáni gyűjtőútról nem tért vissza. Feltehetően rablógyilkosság áldozata lett. Emlékét a Tudománytörténeti Gyűjteményben őrzött és a fentiekben említett napló, tovább még néhány általa írt levél és más dokumentum, illetve a Probaticus fuelei (Kuster, 1850) (Tenebrionidae) bogárnév őrzi. Ez utóbbinak névadója is Frivaldszky Imre volt, aki 1845-ben javasolta a Helops fuelei nevet, de nem adott hozzá leírást így a név pár évvel később Kuster leírása alapján vált alkalmazhatóvá.  Legyen ez a bejegyzés nemcsak a magyar lepkészet kezdeteire való visszaemlékezés, hanem Füle András megidézése is, aki sorsával tanúskodik arról: a lepkészet bizony nem gyerekjáték.

 

 helops_fulei_type_kicsi.jpg

A „Füle-féle bújnok” (Helops Fülei Frivaldszky) Magyar Természettudományi Múzeumban őrzött példánya, amit „Philippopoly vidéken” gyűjtöttek a későbbi balkáni expedíciók.  A fajt 1850-ben Küster írta le Helops fuelei néven. (Németh Tamás felvétele)

Szólj hozzá!

Címkék: Bálint Zsolt Németh Tamás Magyar Természettudományi Múzeum Csontváry Kosztka Tivadar Katona Gergely Herkulesfürdő Frivaldszky János Frivaldszky Imre Bánát König Frigyes Albert Kindermann Füle András Mehádia Hans Rebel Helops fuelei Satyrus ferula Al-Duna

Őrségben

2017.03.03. 10:49 :: KatonaG

Sáfián, Sz., Verovnik, R., Bathó, I. -né, Csontos, G., Horváth, B., Kogovšek, N., Rebeušek, F., Scherer, Z., Strausz, M., Szentirmai, I., & Zakšek, B. 2012: Nappali lepke atlasz / Atlas dnevnih metuljev / Butterfly atlas Őrség - Goričko (ed. Ábrahám, L.) - Őrségi Nemzeti Park Igazgatósága, Őriszentpéter, 248 pp. (Pdf link)

Sáfián, Sz. & Szentirmai I. [2012]: Nappali lepkék - Butterflies. Őrség, Goricko - Őrségi Nemzeti Park Igazgatósága, Őriszentpéter, 57 pp.

Ambrus A., Dankovics R., Erdő Á., Horváth B., Kovács H., Korompai T., Kenéz I., Lelkes A., Lőkkös A.,  Hadarics T., Merkei G., Mille J., Rozner Gy., Sáfián Sz., Scherer Z., Strausz M., Velekei B., Vig K. & Winkler D. 2016: Védett állatfajok elterjedési atlasza Vas, Zala és Somogy megye Natura 2000 területein (eds: Haraszthy L. & Sáfián Sz.) - Somogy Természetvédelmi Szervezet, Somogyfajsz, 216 pp.

Nagy F. 2014: Vas megye nagylepkéi (Macrolepidoptera). - Savaria Megyei Hatókörű Városi Múzeum, Szombathely, 376 pp.

orseg_1.jpgA nyugati határszéleinkre már az 1930-as években megkülönböztetett figyelemmel fordultak a magyar zoológusok. A Dudich Endre-vezette Kőszegi-hegység programban "indult" a mi nagyszerű Szent-Ivány Józsefünk. Már akkor felfigyeltek a vas megyei területek, köztük az Őrség vidékére és rendkívül érdekes faunájára.

A Magyarország számára vereséget hozó második világháborút szovjet megszállás követte. A győztes keleti és nyugati hatalmak közti szembenállás egyik jelképévé vált a vasfüggöny, melynek névadója nem más, mint Winston Churchill. Hazánk nyugati határán 1949-től kezdték meg a műszaki határzár létesítését, először faoszlopokkal, szögesdróttal és taposóaknákkal, majd később már betonoszlopos kerítésrendszert és szovjet S-100 jelzésű elektromos jelzőrendszert telepítettek. A határ menti településekre még rokonlátogatóba is csak külön engedéllyel lehetett eljutni, mivel gyanakvó egyenruhás, illetve civil ruhába öltözött határőrök ellenőriztek mindenkit. Ezért is számított kuriózumnak a korán elhunyt Tallós Pál (1931-1968) botanikus-lepkész munkássága a "Vendvidéken". Számos, addig csak a megcsonkult országban nagy ritkaságnak tartott faj tenyészését mutatta ki a határ menti területekről.. Tallós soraiból és az általa gyűjtött anyagokból kaphatunk képet az akkori viszonyokról: például a Nagy enyhész (Limenitis populi) számos helyen előfordult, sőt gyakori volt...

populi.JPG

orseg_2.jpgRovarászati szempontból az ekkor még Alpokalja néven tanított nagytájunkra szorgalmasan jártak lepkészeink kutatni. A múzeumba bekerült gyűjtemények alapján látni, milyen sokat gyűjtött ott Balogh Imre, Szemerédi István és Nyírő Miklós. Az viszont más lapra tartozik, miért nem publikálták eredményeiket, miért nem sikerült semmiféle kutatóprogramot szervezni  a térségbe, pedig az "átkos" időkben jelentős faunakutatás folyt komoly állami kutatással (gondoljunk csak az Uherkovich Ákos által szervezett programokra, vagy a Bakony-kutatásra, vagy a nemzeti parkjaink feltárására). Annyi bizonyos, hogy az Őrség igazi védett terület volt: sok szempontból védték. A határsávon belül nem volt tanácsos mozogni...  

 

 

 

vedett.jpgA keleti blokk összeomlása és az 1989-ben megkezdett határzár-bontás megindította azt a fellendülést, amit Nyugat-Magyarország megérdemel. Az Őrség lepkefaunájával foglalkozik a felsorolt négy kötet mindegyike. A felpezsdülő kutatókedvnek és megnyíló lehetőségeknek a gyümölcsei. Két Sáfián Szabolcs és szerzőtársai jegyezte kötet a határok átjárhatóságáról tanúskodik - hiszen mindkettő a határokon átívelő projekt eredménye. A sokszerzős kiadvány a hazai természetvédelem erőfeszítéseit mutatja, nem csak a lepkék tekintetében három délnyugati megyénk területén. A negyedik munka pedig egy közgyűjteménybe bekerült nagy magángyűjteményt katalogizál, a lepkészet már közel két évszázados hagyományait folytatva.

 

 

 

 

 

 

 vasmegye.jpgA négy munka eredményeit tekintve bízvást mondhatjuk, hogy az Őrség lepkekutatásához le vannak fektetve az alapok. Lehet keresni a válaszokat jól feltett kérdésekre. Lehet építkezni annak érdekében, hogy a jövő nemzedékei ne egy biológiai sokféleségében leszegényedett tájat kapjanak örökségül, hanem a városok betonregetegéből elvágyódó és lepkészni szerető ember valóban az találja itt, amire szíve legmélyén várakozik: boglárkákat és lángszinéreket, farkröpéreket és enyhészeket, tarkályokat és színjátszókat.

Katona Gergely és Bálint Zsolt

Szólj hozzá!

Címkék: Bálint Zsolt Katona Gergely Nagy Ferenc Winston Churchill Nyírő Miklós Szent-Ivány József Dudich Endre Sáfián Szabolcs Ambrus András Tallós Pál Limenitis populi Balogh Imre Szemerédi István Uherkovich Ákos

Bernard d’Abrera (1940-2017)

2017.03.01. 09:25 :: Lángszinér

A napokban csomag érkezett a nevemre Ausztáliából. Bernard d’Abrera (1940-2017) özvegye elküldte azt a lepkehálót, amivel az idén elhunyt, grandiózus Butterflies of the World sorozatáról ismert lepkész bejárta a világot. Megilletődve szereltem össze a nálunk nemigen ismert lepkeháló-típust, amit kifejezetten trópusi lepkészethez fejlesztettek ki. Széles hálószáj, mély zsák és hosszú, teleszkópos alumíniumnyél segíti a gyűjtőt, hogy a lombkorona alsó szintjén is be tudja fogni a színpompás szépkéket, karáxokat, helikónkákat.

 bernard.jpg

Bernard d’Abrera Ecuadorban, az Amazonasz nyugati medencéjében, 1993-ban (forrás: http://www.hillhouse-publishers.com/about-hillhouse/bernard-dabrera/)

Bernard d’Abrera sokak számára különös felkiáltójel volt. Könyveiben harcosan síkra szállt az Isten-központú világkép mellett, szenvedélyesen ostorozva a darwinizmus mindenféle formáját. Utolsó műveiben ez különösképp kifejezésre jut. Több mint harminc kötetre rúg azoknak a könyveknek a száma, amit a lepkékről írt. Ezek közül 21 az említett Világ pillangói sorozat, több ezer oldalon több tízezer lepkeképpel. Ez valóban nagyszerű katalógusa a világ pillangóalakú lepkéinek. A könyvek képanyaga hallatlan mennyiségű információt kínál, mert okos kérdéseket feltéve a felhasználó képes feltérképezni a különböző megjelenési alakokat, rajzolat- és színtípusokat, az ivari kétalakúság formáit, vagy akár a mimikri-körök képviselőit is számba veheti. A szöveges részek nemcsak a legfontosabbakat tudatják a fajról (leírás, elterjedés, karakterek), hanem a szerző sokszor megosztja velünk meglátásait, amiket természetesen elfogultság nélkül, tudományos alapossággal, ideológiamentesen kell mérlegelnünk. Vannak remek meglátásai, és persze „félrehallásai” is.

 books.jpg

Bernard d’Abrera lepkés könyvei, köztük a Butterflies of the World (A világ pillangói) sorozat kötetei, előtérben a revideált harmadik afrotrópikus kötet 618-619. oldalai (forrás: http://www.hillhouse-publishers.com/butterflies-and-moths/)

 

Én talán azok közé a kevesek közé tartoztam, akik közel álltak hozzá. Nagy levelezést folytattunk, amit sokszor nem volt könnyű fenntartani, mert voltak kemény válaszokat előhívó kérdések. Ilyenkor a mondanivaló nagyon nagy mélységekből került elő, rendszerint a palack legmélyéről, és nemcsak hogy szűk volt a nyak, hanem még sokszor a dugót is nehezen lehetett kihúzni! Nagy becsben őrzöm gyönyörű kalligráf betűkkel írt leveleit, nekem dedikált könyveit és egész levelezésünket.

abrera.JPG

Bernard d’Abrera ajándéka: Krisztus Királyt ábrázoló szentkép, hátán az ajánlással

 

Életének utolsó évtizedében nagy hangsúlyt fektetett a linnéi hagyományokra és az ahhoz való visszatérést sürgette. Éles kritikával illette a spekulatív, a valóságtól egyre inkább elrugaszkodó tudományos mozgalmakat. Fájdalommal vettem tudomásul az őt ért támadásokat és sokszor azt is, ahogyan megpróbálta valóságos vagy vélt sérelmeit orvosolni. Mindezekre fátylat borít az idő, és számunkra megmarad az, amit nekünk lepkészeknek letett az asztalra: több mint egy mázsányi lepkés könyv, amit egymaga írt, egymaga fényképezett és egymaga adott ki. Könyveit, amíg lesznek valóságos és nagy lepkegyűjtemények, mindig használni fogják a kurátorok.

Kevesen tudják Bernard d’Abreráról, milyen mélyen gondolkodó teológus volt, az iszlám avatott szakértője, a nyugati kultúra és filozófia nagyszerű ismerője és szintetikusa, és nem utolsósorban kiváló énekes, a bel canto hagyományának folytatója és remek tanára. Ezek a lepkékkel együtt mind segítették abban, hogy az Istentől egyre inkább elszakadó világot ne görbe tükörben, hanem az idők folyamában láthassa és megélje, és felelősségének teljes tudatában reflektáljon a legnagyobb kihívásokra is. Számos, tollából származó pamflet, tanulmány, remek újságcikk tanúskodik erről.

2017. január 9-én otthonában agyvérzést kapott, majd rövidesen eszméletét vesztette. Utolsó napjait családja tagjai által kísérve töltötte. Békében távozott és lépett Teremtője színe elé, akit egész életében annyira vágyott látni. Könyvei, amíg világ a világ, megmaradnak, és segítségére lesznek azoknak, akik a lepkék hallatlan változatosságát kutatják, vagy egyszerűen csak elcsodálkoznak szépségük fölött. Ezek a könyvek tanúskodnak nemcsak teremtőjük hallatlan képességeiről, hanem elhivatottságáról és meggyőződéséhez való ragaszkodásáról.

Bálint Zsolt

Címkék: Bálint Zsolt Bernard dAbrera

A világ legnagyobb pillangója: Alexandra-királyné csillangó

2016.12.24. 18:41 :: KatonaG

Bernard d'Abrera, 2003: Birdwing Butterflies of the World. New & Revised edition. Melbourne/London: Hill House Publishers, xxxii + 323 pp, ISBN 0-947352-42-2.

David K. Mitchell, Charles F. Dewhurst, W. John Tennent & William W. Page, 2016: Queen Alexandra's Birdwing Butterfly. Ornithoptera alexandrae (Rothschild, 1907): a review and conservation proposals. Petaling Jaya: Southdene Sdn. Bhd., x + 88 pp, ISBN 978-983-44886-2-8.

 

Valamivel több, mint egy évszázad telt el azóta, hogy 1906-ban Pápua Új-Guineában Albert Stewart Meek (1871-1943) természetbúvár és gyűjtő lelőtte (!) a világ legnagyobb pillangójának első példányát, és elküldte megbízójának Walter Rothschildnak. Levelezésük és a Rothschild gyűjteményben levő anyagok alapján bizonyíthatóan többet is sikerült begyűjtenie, sőt a faj fejlődési alakjait is megtalálta, és kinevelte az imágókat.  A lepkének Rothschild az Ornithoptera alexandrae nevet adta, utálva egy rokonfajra, aminek Ornithoptera victoriae volt a neve, Viktória királynő tiszteletére. Így ha vér szerint nem is, de legalább névadás útján az angol királyi család rokonságba került a csillangókkal.


 nosteny_helybelin.jpg
Az Alexandra-királyné csillangó nőstény példánya a helybéli lepketenyésztő mellkasán pihen


A Csillangó-rokonúak (Troidini) a Pillangó-félék (Papilionidae) családjának egyik tribusza, és az egész Földkerekségen elterjedtek. Legismertebb képviselőik az orientális és ausztrál állatföldrajzi régiók trópusi területein élő csillangók (egyéb magyar nevük: madárlepkék, madárszárnyú lepkék, maharadzsa-lepkék, paradicsomlepkék), amelyek egy feltételezett közös őstől erednek. A csillangók altribuszát (Troidina) általában három génuszra osztják: Ornithoptera, Trogonoptera és Troides, de van olyan kutató aki több generikus nevet alkalmaz, és van olyan is aki a legrégebbi Troides név alá vonja az összes fajt.  Az altribuszba tartoznak a legismertebb és a legnagyobb nappali lepkék, köztük az Alexandra-királyné csillangó (O. alexandrae). Az elegáns fekete-fehér rajzolatú nőstények kiterjesztett szárnyai 25 cm-nél is szélesebbek lehetnek. A feltűnően nagy méret mellé a hímek mesébe illően szép zöldes-kékes csillogása, elegáns sárga-fekete bundával borított teste, és a faj igen szűk elterjedése párosul.  Emiatt ez a nemes megjelenésű pompázatos lepke keresett árucikk lett a gazdag lepkészek körében.
 

ornithoptera_1.jpg
Preparált csillangó példányok, középen legalul az Alexandra-királyné csillangó (Ornithoptera alexandrae) hímje (a többi: első sor, felülrő lefelé, 1-3: Viktória-királynő csillangó (O. victoriae) különböző színezetű és rajzolatú hím példányok; 4: Paradicsomi csillangó (O. paradisea), hím; középső sor, 1: Zöld csillangó (O. priamus), nőstény; 2: Góliát csillangó (O. goliath) hím; 3: Alexandra-királyné csillangó; jobb oldali sor: Zöld csillangó (O. priamus), hím, 2: Rothschild csillangó (O. rothschildi); 3: Türkiz csillangó (O. aesacus), hím; 4: Édenkerti csillangó (O. meridionalis)



Éppen fél évszázad telet el azóta, hogy Pápua Új-Guineában Dr. Szent-Ivány József (1910-1988), az ottani alkalmazott rovartani kutatások megteremtője és a lepkék természetvédelmének úttörője, a Magyar Nemzeti Múzeum egykori lepkekurátora, az ausztráliai kormány elé javaslatot terjesztett be az összes csillangó faj védelmére, különösképp hangsúlyozva az Alexandra-királyné csillangó veszélyeztetettségét.  Ennek nyomán indult meg a kutatás, és részben állami támogatással sikerült feltárni az Alexandra-királyné csillangó életmenetét és az eredményeket tudományos folyóiratban, illetve egy monográfiában publikálni.  Azóta a fajt a legszigorúbb természetvédelmi törvények védik, példányaival legálisan kereskedni gyakorlatilag lehetetlen. Az újabb információk, a Bernard d'Abrera csillangós monográfiájában már színes felvételeken is megcsodálható természetes környezetükben lefotózott hernyók és példányok, a védelmére hozott természetvédelmi rendelkezések és kereskedelmi korlátozások a milliomos lepkegyűjtők szívében a fajt a "minden-áron- megszerezni" kívánt tárggyá formálták. Egy hibátlan pár preparátumáért a feketepiacon akár 10 ezer dollár is képesek voltak kifizetni!


lefoglalt_2.jpg 
Elkobzott Alexandra-királyné csillangó pár preparátuma


Idén jelent meg az Alexandra-királyné csillangóval kapcsolatos ismereteket összefoglaló hosszabb tanulmány, könyv alakban, David K. Mitchell és kollégái tollából. Ez áttekintést ad a lepke felfedezéséről, életmenetéről, elterjedéséről és mindazokról az erőfeszítésekről, amit elhivatott lepkészek áldozatos munkával megteremtettek azért, hogy a lepke élőhelyét megőrizzék és ezt a gyönyörű teremtményt a jövő nemzedékei is megcsodálhassák természetes élőhelyén, és ne csak múzeumi tárlófiókjain keresztül láthassuk, milyen csodák csillogtak egykor körülöttünk. A könyv szerzői nem optimisták. Annak ellenére, hogy valóban nagyon komoly munka folyt több évtizedig, és több mázsa irat készült beadvány, feljegyzés, jelentés, tervezet, stb. formájában, szerintük az eredmény elkeserítően szerény. Nemcsak a faj tenyészőhelyeinek védelme nem megoldott, de nincs eldöntve az sem, hogyan lehetne a faj állományát megerősíteni – érdemes-e lepkeházakban tenyészteni, stb. stb.

 

konyv_2.jpgkonyv_1.jpg

A két fontos csillangós könyv. Bal oldalon: Bernard d’Abrera csillangós monográfiájának második, revideált kiadása (2003). Az első kiadásban (1975) publikálták először színes felvételeken az Alexandra-királyné csillangó fejlődési alakjainak képeit. Jobb oldalon: David K. Mitchell és kollégáinak Alexandra-királyné csillangó magánrajza, ami áttekinti a fajjal kapcsolatos összes ismeretet

 

 

 


Bízzunk benne, hogy a következő fél évszázad után nem úgy kezdi majd a blog bejegyzését magyar lepkész utódunk, hogy „Másfél évszázada írta le Walter Rothschild az Ornitheoptera alexandrae nevű csillangót, ami a valaha ismert legnagyobb nappali lepke faj volt…”, hanem az írja: „Másfél évszázada írta le Walter Rothschild az Ornithoptera alexandrae nevű csillangót, a legnagyobb nappal repülő lepkefajt. Száz évvel az Alexandra királyné csillangó felfedezése után a faj élőhelyei vészesen fogyatkozni kezdtek, de a helyi gazdák és természetszerető emberek, a mindenfelől érkező hathatós támogatás segítségével sikeresen megoldották az élőhelyek és a faj védelmét, és ma már kijelenthetjük: megmentettük a kipusztulástól. Mi magyarok a faj megőrzése miatt különösen is büszkék lehetünk, mert védelmét Dr. Szent-Ivány József kezdeményezte, közel egy évszázada.”


Bálint Zsolt és Katona Gergely
(a képek forrása: internet)

Szólj hozzá!

Címkék: Bálint Zsolt Magyar Természettudományi Múzeum Katona Gergely Pápua Új-Guinea Szent-Ivány József Bernard dAbrera Albert Stewart Meek Walter Rothschild Ornithoptera victoriae Ornithoptera alexandrae David K Mitchell

Magyar nappalilepke névtár

2016.12.03. 09:01 :: KatonaG

nevtar_reklam.JPG

 

Tartalom:


Bevezetés - 1
Anyag és módszer - 3
Névtár - 4
Kitekintés - 121
Köszönetnyilvánítás - 124
Táblázatok - 125
Hivatkozások - 129
Névmutató - 132

A kötet megjelenésének ideje: 2015. december közepe.
Megrendelés: fazekas@microlepidoptera.hu

1 komment

Címkék: Bálint Zsolt Fazekas Imre Katona Gergely névtár Pannon Intézet

Legyen a 2017-es év rovara a Fecskefarkú pillangó!

2016.11.17. 13:11 :: KatonaG

Fecskefarkú pillangó (Papilio machaon)

1801-ben már Földi János is így hívta ezt a magyar nyelvterületen talán legközismertebb nappali lepkét. Nemcsak szépségének, hanem gyakorisága és elterjedtsége miatt is magára hívja nemcsak a kirándulók, a kertkedvelők, hanem a városi emberek figyelmét.

 d7h_8204swallowtailj_filteredk.jpg

A Kárpát-medencében előforduló nappal aktív lepkefajok közül szárnyainak melegsárga színe és fekete rácsozottsága, hátulsó szárnyain látható rövid fecskefark és piros álszem-rajzolata alapján mindenki felismerheti.

 

A Fecskefarkú pillangónak nálunk két nemzedéke fejlődik, és báb alakban telel át. Ezért a hím példányokat sokszor már április végén láthatjuk a melegebb kitettségű helyeken. A nyári nemzedék nőstényei hosszú életűek, nem ritkán még szeptember végén is láthatunk belőlük.

 

A faj „párkereső” stratégiája dombtetőző: a hímek kopasz hegykúpokon, kilátók szabad térségeiben revírt tartanak fönn maguknak. És ha valamelyik megsérti a másik területét, vad légi csatába kezdenek. A hegytetőre érkezett fáradt turista számra megkapó és üdítő látvány az ilyen csatározás. A megjelenő nőstényeket a hímek heves udvarlással a föld közelébe csalogatják, majd a fű között védett, napfényes helyen párosodnak.

 _d7h9673k.jpg

A kertekben is gyakran feltűnnek nemcsak a különböző virágokon szívogató pompás lepkék, hanem hernyójukkal is találkozhatunk, ha a virágok között vagy a zöldséges kertben kapor, kökény vagy murok ágyások vannak. Az angolosan félig elvadult kertekben pedig a husángot részesítik előnyben a banánzöld színű, feketegyűrűs hernyók. Ha megszokott lusta életmódjukban megzavarjuk őket, fejük fölött kitolható szarvacskával védekeznek, ami kellemetlen szagot áraszt.

 

Egy-egy aszályos nyáron, amikor a rendszeresen öntözött kertekben dúsan virágzik a nyári orgona, a lepkék természetes élőhelyükről behúzódnak a városokba, és az ott lakókat gyönyörködtetik nyílt tereket átszelő elegáns vitorlázásukkal és a virágok között izgatott ide-oda röpködésükkel.

_d7h9707k.jpg

Ez a feltűnő és szép lepkefaj Európa-szerte megritkult az egyre intenzívebbé váló vegyszeres gyomirtás és a fokozódó gépjármű-forgalom következtében. Ezért szinte mindenütt védelmet élvez. Magyarország egyes vidékein kifejezetten ritka, de vannak területek, ahol gyakran találkozhatunk a lepkével. Ez is jelzi, milyen érzékeny környezetére. Legyünk mi is azon, hogy a Fecskefarkú pillangó újra kertjeink és rétjeink gyakori lepkéje legyen! Ne csak úgy védjük, hogy nem gyűjtjük be, hanem úgy, hogy kevesebb növényvédőszert használunk, és kirándulásunkkor gépkocsinkat lent hagyjuk a falu parkolójában.

Szavazzatok a Fecskefarkú pillangóra!

Katona Gergely és Bálint Zsolt
Fotók: Szombathelyi Ervin

Szólj hozzá!

Címkék: Bálint Zsolt Katona Gergely Papilio machaon Fecskefarkú pillangó Az év rovara Szombathelyi Ervin Földi János dombtetőzés

Ezernyi pillangó

2016.11.03. 11:50 :: Lángszinér

Adrian Hoskins, 2016: 1,000 Butterflies. An illustrated guide to the world’s most beautiful butterflies. Published by Reed New Holland, 446 pp, ISBN 9781921517563.

 

A1000.jpgki követi a lepkés könyvpiacot nagy örömmel látja, mennyi gyönyörű és jó szakkönyv és ismeretterjesztő munka jelenik meg. Úgy tűnik, a lepkészek maradiak. Tehát maradnak a könyveiknél meg a folyóirataiknál, és amijük van nem a világhálón, hanem papírlapokon közlik és teszik közkinccsé. Nagy hangsúlyt fektetnek nemcsak a jól és szépen szerkesztett szövegre, a nyelvhelyességre, hanem a kötet külső megjelenésére, nyomdai kivitelezésére.

 

Ez a könyv a szerző első kötetének szerves folytatása, és ugyanolyan mesteri kivitelezésű. Míg az előbbi kötet inkább a nagyobb rendszertani egységeket igyekezett bemutatni, tehát családok, alcsaládok és tribuszokat tárgyalt, ez most a már felvázolt rendszertani keretek között a fajok sokszínű palettáját rakja az olvasó elé.  És valóban: a szerző szerint az ezer legszebb pillangó tekint vissza ránk az oldalakról!

 

1000_b.jpg

Egy rövid, négyoldalnyi bevezető után az első rész azt a 36 csoportot mutatja be ikonokban, amelyek alapján a szerző csoportosította legszebb pillangóit. Ezek gyakorlatilag mind alcsaládok, a hedilidákat kivéve. Nagyon hasznos ez az áttekintés, mert a modern, mindent összevonó szisztematika miatt az erdőtől már nem látjuk a fát. A gigacsaládok gigamennyiségű lepkéjének gigafélesége áttekinthetetlen. Így viszont, kisebb egységekre bontva, például a Szöglencfélék (Nymphalidae) alá bevont sok régi család különböző csoportokban újra megjelenik, és a laikus olvasó számára is megragadható lesz a lepkék sokfélesége.  A képek pedig önmagukért beszélnek; sőt, a szerző pár soros ábramagyarázata még segít abban, hogy beszédesebbek legyenek, vagy megértsük, mit is üzenhetnek. A kötetet szószedet, név- és tárgymutató zárja, és egy kis lista az ajánlott irodalommal.

 1000_c.jpg

Nagy élvezettel forgatom ezt a könyvet. Mindenkinek, aki „pillangókkal” foglalkozik, nagyon ajánlom. Mert valóban bepillantást nyújt a Földkerekség pillangóinak izgalmas sokféleségébe, de nem tűre tűzött halott múzeumi példányok rideg valóságán, hanem a maguk teljes élő szépségükében kibontakozó csillangók, szemőcök, szépkék, boglárkák és lángszinérek szívdobogtató gyönyörűségén keresztül.

 

Bálint Zsolt

Szólj hozzá!

Címkék: butterflies Bálint Zsolt Adrian Hoskins

Lepkék, pillék, pillangók

2016.10.03. 15:12 :: Lángszinér

Mészáros Zoltán és Vojnits András 1972: Lepkék, pillék, pillangók. Natura, Budapest,  119 o.
Z. Mészáros, A Vojnits 1979: Motyle i ćmy. Panstwowe Wydawnictwo Naukowe, Warszawa, 311 pp.

lepkek-pillek-pillangok_vqynirwb.jpgEzt a blogot tulajdonképpen ezzel a munkával kellett volna indítani. Mert a magyar lepkészetnek ez az egyik alapműve. Minden lepkék után komolyabban érdeklődő természetbúvárnak, természetkedvelőnek vagy egyszerűen lepkeszerelmesnek, el kell olvasnia, még mielőtt elmélyed a lepkészet-pillészet-pillangászat tudományában. Ha ezt a művet elolvassa, annak jól megalapozott ismerete lesz arról, hogyan is élnek a lepkék, hogy rendszerezik őket, hasznosak-e vagy károsak, honnan és hova vándorolnak, és persze: hogy miképpen kutassuk és figyeljük meg őket. A sok tudományos ismeret terjesztésén túl, a szerzők nem feledkeztek meg a magyar vonatkozásokról, így a könyvben áttekintést kapunk a magyarországi lepkészet történetéről és megismerkedhetünk a leghíresebb és leghirhedtebb fajokkal is.

 

Én ezt a könyvet Édesanyámtól tizenegyéves születésnapomra kaptam. Becses ajándékként még ma is őrzöm. Sok addig megfigyelt és titokzatosnak tartott dologra megkaptam a választ. Például megértettem, hogy miért ülnek minden szeptemberben a Duna-parton levő házunk falán Folyófű-szenderek. Miért nem találkoztam abban az évben Aporia crataegi-vel a Pilisben, pedig az előzőekben még milliószámra repültek a Pomáz fölötti gyümölcsösökben. És ebből a könyvből tudtam meg, hogy van Magyar Természettudományi Múzeum, ahol a lepkegyűjtemény vezetője Gozmány László. És a könyvből tudtam meg azt is, hogy van egy olyan munka, hogy Jellemző adatok Magyarország faunájához, aminek szerzője Frivaldszky Imre. De ezt nagy csalódásomra a kerületi gyerekkönyvtárban hiába kerestem. Kérésemre megpróbálták kikölcsönözni, de nem kapták meg. Azt tanácsolták, majd ha nagykorú leszek, akkor az országos Széchényi Könyvtárban biztosan megtalálom… Azóta tart izgalomban a Frivaldszky név.

 motyle.jpg

Ez a könyv nemcsak a fentiek miatt egyedülálló. Sok más tekintetből is. Ez az egyetlen magyar nyelvű lepkészkönyv, amit idegen nyelvre is lefordítottak - lengyelre. És ez a könyv még ma is a lengyel lepkészek egyik alapművének számít. És különös fintora a sorsnak, hogy itt a lepkegyűjteményi szakkönyvtárban se a magyar eredetiből, sem pedig a lengyel fordításból nincs beleltározott példány. És abban is egyedülálló, hogy bár mind a két szerző Kovács Lajos tanítványa volt, egyikük sem lett „baglyász”. Egyikük a növényvédelmi rovartan meghatározó alakja lett a Kertészeti Egyetemen, másikuk meg évtizedekig vezette a múzeumi lepkegyűjteményt, de a baglyoktól elcsábították az araszkák, és azokkal pepecselt(!) és lett világspecialista. A szerzők mindenesetre a könyv végén emléket állítanak mesterüknek.

 

 

 

Most viszont mi, magyar lepkészek köszöntsük a szerzőket, és köszönjük meg nekik, hogy a lepkészet kanyargós ösvényein felvezettek minket a hegycsúcsra és bemutatták a lepkék által benépesített világot. Isten éltesse őket 80. és 75. születésnapjuk alkalmából még sokáig, sok-sok lepke és hálás tanítvány vegye körül őket!

 lpp.jpg

Bálint Zsolt

 

 

Szólj hozzá!

Címkék: Bálint Zsolt Magyar Természettudományi Múzeum Gozmány László Frivaldszky Imre Vojnits András Mészáros Zoltán Jellemző adatok Magyarország faunájához Kertészeti Egyetem

Kalifornia pillangói

2016.07.26. 13:33 :: Lángszinér

Arthur M. Shapiro & Timothy D. Manolis, 2007: Field Guide to Butterflies of the San Francisco Bay and Sacramento Valley Regions. Berkely, Los Angeles, London: University of California Press, xiv + 345 pp, 31 pls. ISBN-13: 978-0-520-24469-6.

Megrendelhető: Pemberley Books

 

cover_butterflies.jpgKaliforniáról manapság sok minden eszébe jut az embereknek: az aranyláz, a Fehér Cápa, Hollywood, a terminátor Arnold Schwarzenegger, stb. De a lepkéket szeretőknek még mindig a lepkék… és az, hogy az egykori aranyláz nemcsak aranyászokat, hanem természetbúvárokat is odavonzott, köztük például a mi Xanthus Jánosunkat is. A terület lepkefaunájának megismerése ezektől az időktől vette kezdetét.  Azóta közel másfél évszázad telt el. Változott nemcsak a táj, a környezet, hanem maga az ember is, és az, ahogyan a környezetéhez viszonyult. Számos könyv mutatta be a mérsékelt- és a trópusi éghajlati öv találkozásánál elterülő vidék lepkefaunáját. Ezek közül az egyik legújabb Art Shapiro könyve.

 A cím terepi kézikönyvet sugall. Igen, kiválóan megfelel annak is, hiszen benne van minden, ami a lepkék terepen való felismeréséhez szükséges. Például 32 színes táblán az összes faj Timothy D. Manolis által megfestve természetes testtartásban (de ha a határozóbélyeg szükségessé teszi, akkor feszített példányt is bemutat), az ábrával szemközti oldalon pedig a lényegre törő, nagyon tömör Shapiro-féle magyarázattal. Mindezeket a fajok részletes bemutatása egészíti ki, nem száraz akadémikus stílusban, hanem gyakorlatilag minden egyes fajhoz írt szöveg a szerző több mint három évtizedes kaliforniai lepkészetét összefoglaló nagyszerű esszéje.

 

table_butterflies.jpg

A könyv 9. táblája, négy lángszinér faj bemutatásával.

Ami talán a könyvet igazán értékessé teszi, és újjá varázsolja a lepkészek számára, az a közel 70 oldalnyi bevezető rész, aminek a fejezetcímei magukért beszélnek: Mik a pillangók? Regionális pillangó geográfia; Honnan jönnek a mi pillangóink? A pillangók életmenete; Nemzedékesség és évszakosság; Átnyaralás és áttelelés; Természetes ellenségek; Metapopulációk és populáció dinamikák; Pillangók és klímaváltozás; Pillangó viselkedés; Pillangók és növények; Pillangó osztályozás. A címszók alatt az olvasó a legújabb kutatási módszerekről és eredményekről kap tájékoztatást. A fajok tárgyalása után pedig egy igazán eredeti fejezet következik: Mit lehet kezdeni a pillangókkal? Ebben a szerző kitér a gyűjtésre, megfigyelésre, fényképezésre, kertészkedésre, tenyésztésre, az amatőrök szerepére és a természeti környezet megőrzésére. A legvégén pedig táblázatban szemlélteti a fajok elterjedését, szótárt ad a szakszavakhoz, feloldja a hivatkozásokat.

 california_shapiro.JPG

A könyv szerzője által gyűjtött, és a Magyar Természettudományi Múzeum Lepkegyűjteményében található Arota lángszinér nőstény és hím példány

Példamutató és nagyszerű könyv. Remélem minél többen olvasni fogják a magyar lepkészek közül is. Igazán olcsó. Megéri beszerezni. És ha valaki magyar lepkészeti könyvet ír, ebből a könyvből sokat tanulhat és sokat el is leshet!

 

Bálint Zsolt

Szólj hozzá!

Címkék: USA California Bálint Zsolt Magyar Természettudományi Múzeum Arthur M Shapiro Timothy D Magnolis Xanthus János Arotta lángszinér

Emlékezés Izsák Zoltánra (1951-2016)

2016.06.17. 11:37 :: Lángszinér

A Magyar Természettudományi Múzeum Állattárában találkoztam Izsák Zoltánnal, aki Csíkszeredában lakott és gimnáziumi biológia tanár volt. Dr. Vojnits András, a lepkegyűjtemény akkori vezetője mutatott be egymásnak bennünket. Engem úgy, mint Erdély szerelmesét, őt pedig, mint a Keleti-Kárpátok lepkéinek kiváló ismerőjét. Miután visszament Csaucseszku Romániájába, levelezni kezdtünk.

Már 1979. telén meglátogattam, majd 1980. nyárára beterveztük, hogy kimegyek hozzá és együtt gyűjtünk. Elsőnek leutaztunk szülővárosába, Brassóba. Édesanyjánál laktunk, a Hosszú-utcában. Kimentünk a Cenkre meg a Bucsecsre. Meglátogattuk a Brataseanu családot is, ahol még ott volt a híres gyűjtemény. Aztán vissza Csíkszeredába. Napokig vele vagy egyedül gyűjtöttem Szereda környékén, Menaságon, Szentkirályon, kinn Zsögödön vagy éppen a Somlyón. Együtt átmentünk a Gyimesekbe is, le az ezeréves határig. Aztán tettünk egy nagy túrát Gyilkostótól ki Háromkútra majd át az Egyeskőre. Gyilkostó környékén abban az évben a Nagy apolló gradációja volt. A klasszikus kupási élőhelyen meg fönn a Cohárdon is repült, de igazán sok a szoroson túl, már Gyergyóbékás határában volt belőle. Sose felejtem el azt a napot!

 gyilkos-to.jpg

Izsák Zoltán a gyilkostói Kupás-patakában Nagy apolló (Parnassius apollo) gyűjtés közben, 1980 nyarán (fotó: Bálint Zsolt)

1981-ben egy magyarországi rovarászokból álló expedícióba is besegített. A résztvevők Szeredában találkoztak. Én a Gyimesekből jöttem, népzenegyűjtésből. Néhányan nála laktak. Abban az időben ez tiltott dolog volt, tudniillik a rendelet szerint külföldi állampolgárnak csak szállodában lehetett megszállnia. Zoltánt valamelyik szomszédja feljelentette, komoly bírságot szabtak ki rá. A szekuritáte egyébként is állandóan behivatta, de azután még nehezebb lett a helyzete. Tudom, hogy a kihallgatásokat emelt fővel, de a lelke mélyén igen nehezen viselte. Azt hiszem sajátságos, fanyar humorával oldotta fel ezt a feszültséget is.

 Ő volt az első erdélyi lepkész, aki aggregátorral lámpázva gyűjtött éjszakai lepkét: Vojnits Andrással mentek ki a Somlyóra és ott világítottak. Több érdekes fajt is fogtak, köztük az Ochropleura musiva-t. Ezt nagy büszkeséggel mutatta nekem. Nagy patrióta volt, a Keleti-Kárpátok szerelmese és a lepkék valóban jó ismerője. Már később, a „forradalom” után Székely Leventével meg Szabó Gyulával (1933-2012), és más lepkésztársakkal, bejárta a klasszikus erdélyi meg regáti lelőhelyeket és gyönyörű gyűjteményt állított fel. A szászok iskoláján nevelkedett. Pontosan cédulázott és szépen preparált. Hozzánk, a múzeumba is hozott mindig egy-két érdekes fajt, amiből úgy gondolta, hogy itt is kell legyen bizonyítópéldány.

 tullia.JPG

Két történeti értékű, Izsák Zoltán által gyűjtött Mocsári szénanimfa (Coenonympha tullia) példány a Magyar Természettudományi Múzeum lepkegyűjteményében. A lápokat mára lecsapolták, a lepke ezekről a helyekről eltűnt (fotó: Katona Gergely)

A magyar lepkészet mindig emlékezni fog rá, faunisztikai cikkei a legmegbízhatóbb források közé tartoznak, tehát a lepkészet tudománya is gazdagon meríthet tőle a közeli és távoli jövőben egyaránt. Reméljük, hogy híresen szép gyűjteménye megfelelő helyre kerül, és az is megmarad a jövő nemzedéki számára kútfőnek. A legjobb helye természetesen a Székely Nemzeti Múzeumban lenne. Bízzunk benne, hogy a Székelyhon meg tudja őrizni ezt a kincset!

 scan_319.jpg

Izsák Zoltán egyik faunisztikai dolgozata, a lepkegyűjtemény vezetőjének szóló ajánlással (forrás: Magyar Természettudományi Múzeum, lepkegyűjteményi szakkönyvtár)

 

Bálint Zsolt

Szólj hozzá!

Címkék: Románia Erdély Bálint Zsolt Csíkszereda Securitate Vojnits András Izsák Zoltán Mocsári szénanimfa Ceaucescu

A nappali lepkék magyar nevei

2016.04.11. 09:03 :: KatonaG

book.JPG

Tartalom:

  1. Történeti vázlat és ajánlás - 3
  2. A magyar lepkenév-alkotás - 29
  3. Európa és a Földközi-tenger térségének búska- és pillangó-faunájának magyar nevekkel ellátott fajjegyzéke - 35
  4. A rendszertani kategóriák formálásához használt nevek magyarázata - 67
  5. Ikonográfia - 73
  6. Mutató az ikonográfiához -111
  7. Hivatkozások - 121

 

A könyv megjelenésének ideje: 2016. április vége.

Megrendelhető:  fazekas.hu@gmail.com

1 komment

Címkék: Bálint Zsolt Fazekas Imre Katona Gergely

A magyar lepkészet egyik sötét oldala

2016.04.06. 15:08 :: Lángszinér

A második világháborút követő időszak a magyar társadalmat alapjaiban megrengette. Ezzel ma már sokan nincsenek tisztában, nemcsak a hajdan igen erőszakos és eredményes propaganda-munka, hanem az azóta eltelt évtizedek gyógyító hatása miatt. De vannak dolgok, amikről nem szabad megfeledkezni, és tisztában kell lenni velük. Nem a mások bűnei és gyarlóságának felhánytorgatása miatt, hanem hogy a történelemmel és annak következményeivel, és saját jelen helyzetünkkel teljesen tisztában legyünk. A lepkészetben is vannak ilyenek. Ez a kis „poszt" az egyik ilyen „dologról” szól.

 Schmidt Antal nyugdíjazását követően a tehetséges, szakmailag felkészült és a kor társadalmi elvárásainak is megfelelő Szent-Ivány József került a lepkegyűjtemény kurátori posztjára. Mivel a magyar lepkészetben a Nemzeti Múzeum lepkegyűjteményének kurátora mindig is meghatározó volt, úgy tűnt, hogy a hazai lepkészek csillaga újra feljövőben van. Erről Szent-Ivány József tíz hivatali éve nagyszerűen tanúbizonyságot is tett. De miután nyugaton 1945-ben hadifogságba esett, a lepkegyűjtemény kurátora nem jött haza. Kitelepedő „migrásként” türelmesen várt egy nyugati menekülttáborban arra, míg megkapta a letelepedési engedélyt Ausztráliába.  Ott fényes karriert futott be, az egyik legmagasabb állami kitüntetéssel jutalmazták munkásságát. Idehaza pedig a Magyar Tudományos Akadémia tagjává választotta.

És mi lett a múzeumi lepkegyűjteménnyel? Még az ostrom előtt Szent-Ivány Tihanyba szállíttatta, ahonnan épségben visszakerült. Köztudott, hogy a háború után Kovács Lajos és Gozmány László voltak a lepkegyűjtemény meghatározó alakjai. Előbbi 1952-ben akadémiai pénzen kutatóként, Gozmány László pedig 1953-ben mint kinevezett muzeológus került a lepkegyűjtemény élére, Mi történt 1946 és 1951 között? Hát… A legjobb volna elfeledni. De ahogy már hangsúlyoztam, mindazt, ami történt, tudni kell, hogy a múzeumi lepkegyűjtemény történetében ne legyen fehér folt vagy fekete lyuk. És hogy biztosan tudjuk, hol állunk ma.

 velez_fiok.jpg

Az egyik Velez Zsigmond által megdézsmált múzeumi Catocala-tárlófiók 1953-ban (MTM Lepkegyűjtemény, Velez Zsigmond fond)

A múzeumi iratok alapján a következő történések rekonstruálhatók: Dr Velez Zsigmond került a gyűjtemény élére, aki a harmincas években alkalmazott entomológusként tevékenykedett, de mellesleg rovar-kereskedelemmel is foglalkozott magánúton. Jó adminisztrátor volt. Sokat jelentett, alaposan könyvelt. A fondja itt a gyűjteményben egy jó nagy doboznyi irat. Az adminisztráció közben – a legenda szerint – kalapja belsejébe tűzögette a múzeumi lepkéket, majd szépen hazasétált velük. Otthonában az eredeti cédulákat eldobta, sajátjait húzta a példányokra, akkurátusan feltüntetve azt is, hogy a lepke mennyi német márkát ér az általa használt katalógusban.

 Velez.jpg

Velez Zsigmond lepkegyűjteményének egyik tárlója, a nyomozás során készült korabeli felvétel (MTM Lepkegyűjtemény, Velez Zsigmond fond)

Sajnálatos módon Kovács Lajos és Gozmány László egyik első muzeológiai tevékenysége az volt, hogy az ügyet felderítették, kivizsgáltatták és lezárták. Bár a rengeteg ellopott lepke visszakerült a múzeumba, a példányok tudományos értéke jelentős csorbát szenvedett azzal, hogy eredeti céduláik megsemmisültek. Különösen nagy kár érte a trópusi nappalilepke-családok gyűjteményeit, ahova Schmidt Antal kurátorsága alatt sok-sok történeti anyag, köztük számos típuspéldány került hozzánk vásárlások és cserék útján. Velez Zsigmond végrendeletében a múzeumra hagyta a gyűjteményét. Ez a valóság ismeretében enyhén szólva is kissé cinikus cselekedet. Vagy egyszerűen: lehet Velez, igen sajátos szemmel látta a világot. De ami biztos: a Rovartani Közlemények társasági élet rovata szerint Velez Zsigmond, még mielőtt kizárták volna a Magyar Rovartani Társaságból, lemondott tagságáról. 1954-ben pedig meghalt.

 sztalin.JPG

Egyik fennmaradt Velez Zsigmond dokumentum (MTM Lepkegyűjtemény, Velez Zsigmond fond)

A múzeumi lepkegyűjtemény szlengjében a szándékosan rosszul cédulázott példányokra azt mondjuk: „elvelezelt”. Szomorú egy valóság. Lehetett volna másképpen is. Ha nincs háború, ha Szent-Ivány nem megy el… Ha nem kellett volna hódolni a sztálinizmusnak... Lehetne álmodozni. De nem érdemes. Viszont a valóság ismerete segít a jövő felelősségteljesebb, jobban átgondolt építésében, gyűjtemény-gyarapításban és a példányok feldolgozásában,  Úgy legyen!

 

Bálint Zsolt

Szólj hozzá!

Címkék: Ausztrália Tihany Bálint Zsolt Magyar Rovartani Társaság Magyar Természettudományi Múzeum Magyar Tudományos Akadémia Magyar Nemzeti Múzeum Sztálin Velez Zsigmond Kovács Lajos Gozmány László Szent-Ivány József Schmidt Antal

Pávaszem szöglenc: változnak az idők

2016.03.22. 14:26 :: KatonaG

inachis_io_pal_janos.jpgHa lenne valamiféle verseny vagy szavazás, hogy melyik a legszebb lepke, a jelöltek között ott lenne a mi Pávaszem szöglencünk is, az Inachis io. Könnyen lehet, hogy még a leglátványosabb trópusi lepkék elől is elvinné a pálmát. Mert a bársonyvörös pikkelyköntösön díszlő pávaszemek valóban szívet dobogtatóan gyönyörűek. De nemcsak szép lepke, hanem sok tekintetben érdekes és igen, értékes is. Mi benne a figyelemfelkeltő és mi benne az érték?

Pál János színezett rajza, a Szöglenc-programhoz készült ábra.

Talán mondhatjuk, hogy a városi környezet egyik leggyakoribb nappali lepkefaja. Ennek oka az, hogy a lepkék mozgékonyak, nem ragaszkodnak ahhoz a helyhez, ahol kikeltek a bábburokból. Igen jól tájékozódnak, sőt egyes kísérletek szerint a többi lepkéhez képest még „értelmesek” is. A nőstény csomókban rakja le petéit, ezért a hernyók korai vedlési stádiumjaikban együtt élnek, könnyű őket megtalálni, és nevelésük sem okoz különösebb gondot. Mivel nagy számban tenyészthetőek, a múlt században a Pávaszem szöglencet sok laboratóriumba beköltöztették, és különféle kísérleteket végeztek velük. Bizonyos genetikai kutatásokhoz olykor ma is „előveszik” őket.

 

emich_1884.jpgMint a gyakori lepkék esetében oly sokszor, a mi Pávaszemünk eredetét is homály fedi. Melyik faj a legközelebbi feltétezhető rokona? Jelenleg megtalálható a Csendes-óceán nyugati partjától Európa atlanti végein át egészen a Brit-szigetekig, és pár évtizede Észak-Amerikában is. De csak idő kérdése, és megjelenik a déli féltekén is. Együtt él velünk, a modern emberrel, igazi falusi-városi lepkének tűnik. De mi lehetett az eredeti élőhelye? Talán a mérsékelt övi nagy ártéri erdők, ahol nemcsak a csalán nőtt olykor tömegesen az áradások után, hanem a fákat sűrű komlószövevény borította? Idehaza lepkészeink a fajt elsősorban a csalánhoz kötik, de bizony hernyója a vad és a termesztett a komlón is előfordul. Olyannyira, hogy az 1800-as évek végén, Emich Gusztáv 1884-ben, majd 1899-ben kibővítve megjelent könyvében még a káros rovarok között sorolja föl, jelezve, hogy 1882 szeptemberében Székelykeresztúron a komlóültetvényekben pusztítást végzett.

 

Kártevését száz év alatt elfeledtük. Az 1982-ben megszülető természetvédelmi törvény a Pávaszemet is felvette a védett fajok listájára. Ennek valóban védelmi oka volt, hiszen a fajt az akkor még működő Országos Tanszergyártó és Értékesítő Vállalat számára néhány lepkész igen nagy mennyiségben nevelte. Persze az állományokat a tenyésztők bizonyosan nem gyérítették hatásosabban, mint egy-egy a Pávaszem-hernyókat előszeretettel parazitáló fürkészlégy; tehát inkább személyes ellentéteket sejthetünk az egykori védelem alá helyezés mögött. De a lepke megmaradt a védett fajok listáján, és megfogása ma is bűncselekmény, ami példányonként 5000 forint bírsággal sújtható. Tehát a mi Pávaszemünknek pénzben jól kifejezett értéke van.

 io_horvath_gyula.jpg

Koradélutáni Pávaszem Szöglenc rajzás a Szigetközben (2006.  VII. 4.), az alig pár négyzetméteren több mint ötven példány látható  (Fotó: Horváth Gyula János)

A törvény a lepkék „fogva tartását” is tiltja. Így ma már elméletileg és gyakorlatilag is engedély kell ahhoz, hogy egy hernyófészket otthon felneveljünk, és a kikelt lepkéket szabadon engedjük. Pedig nem sok hatásosabb eszköz van a természet szeretetére való nevelésénél, mint egy Pávaszem szöglenc hernyófészek hazavitele, a hernyók felnevelése és báboztatása, és a lepkék kikelésének csodálata és szabadon engedése. Vagy változnak az idők?

 io_komlo.jpg

Hernyók komlón, 2015. tavaszán, Bátorligeten. (Fotó: Katona Gergely)

Tehát: a még nem régen kártevő lepkefaj ma védett. Olyannyira, hogy hozzá se lehet nyúlni. Bár a lepke életmenete „digitalizálva” van, és az internetről egy perc alatt mindent le lehet tölteni, de helyettesítheti ez a tapasztalatot? A valóságot? A csalános jellegzetes fülledt illatát? A sok hernyó rágása által keltett különleges „zajt”? A nevelőketrec oldalán függeszkedő, arany-ezüst tüskés bábok, és a bábköpenyt feltörő és szárnyukat feszítő lepkék látványát? Van, aki azt mondja, igen. A jövő a digitalizálásé. Változnak az idők!

 

Bálint Zsolt és Katona Gergely

Szólj hozzá!

Címkék: komló csalán Bálint Zsolt Pál János Katona Gergely Szigetköz Székelykeresztúr Emich Gusztáv Bátorliget szöglenc Inachis io Országos Tanszergyártó és Értékesítő Vállalat Horváth Gyula János

A gyerekkori emlék

2016.03.17. 08:23 :: Lángszinér

scan_129.jpg

 A legvidámabb barakkban azért vigyáztak arra, hogy a munkások nehogy arisztokratikus allűröket vegyenek fel. Minden jól meg volt rostálva. Ügyeltek, mi jut az akkor még egycsatornás, hétfőn nem sugárzó tévé képernyőjére, mi a rádióba és mi a könyvesboltokba. A fényes szelek zászlókat lobogtattak, nem lombokat, a rádióból inkább a kabaré hahotája hallatszott ki, semmint a madarak énekét felismerni tanító műsor fülemüle-éneke, és bizony a könyvesboltokban lehetett keresni a lepkés könyveket. De még nagyítóval se lehetett találni. A lepkészést se tanították az iskolában, mert úri passziónak tartották.

Valóban nem voltak lepkés könyvek, még a kerületi gyerekkönyvtárban sem. Viszont valami csoda folytán volt egy színes lapokból álló sorozat, aminek kis perforált képeit gyűjteni lehetett, és arról tudni és tanulni, hogy milyen csodálatos világ van a fényes szeleken túl is kinn a hegyekben: virágok, fák, bogarak, gombák, és lepkék… Amikor kisfiúként, már lepkét gyűjtve, megláttam az Ápisz kirakatában a "pillangós" lapot, rögtön bementem és megvettem. És most, hogy egyik könyvem oldalai közé rejtve megtaláltam, közel ötven év távlatából is ugyanolyan varázsosan hat rám, mint akkor.

 

belyeg.JPG

 

scan_130.jpgPersze megmosolygom a nem létező „Morpholepke” fajt, és ízlésesnek, de nem valósághűnek tartom a Halálfejes szender zöldsávos potrohát, jópofának a fügefalevélre leülni készülő Nagy szinjátszót. De felnőtt fejjel még most is érzem azt, amit akkor: a rácsodálkozást a képekre, ahogy a kirakat üvegén át nézegettem őket, és próbáltam mindegyik fajt felismerni. Hálás vagyok az ismeretlen rajzolónak és az írónak, akik megdobogtatták az ötéves kisfiú lepkékért rajongó szívét a vidám színekben pompázó rajzokkal és a tömör ismertető-szövegekkel.

 

Ma a barakk még vidámabb. A rostálás még rafináltabb. A tévé éjjel-nappal sugároz többszáz csatornán is. A rádióból ma is csak ritkán szól értelmes zene vagy hasznos beszéd. És lepkés könyv a Gutenberg-galaxis arányait tekintve lényegében manapság sincs több, mint akkor volt. Különösen nem magyar nyelven. És persze a lepkészés ma sem divat, sőt ma már nem is szabad megfogni a legtöbbjüket… Vajon ma hogyan ébred föl egy kisgyerek lelkében a lepkék iránti rajongás, és mi tartja életben annak lobogóan lángoló tüzét?

 

Bálint Zsolt

Szólj hozzá!

Címkék: Bálint Zsolt Ápisz

A svájci lepkelista

2016.01.27. 16:07 :: KatonaG

Fauna Helvetica 25 - Die Schmetterlinge (Lepidoptera) der Schweiz - Eine kommentierte, systematisch-faunistische Liste. SwissLepTeam 2010, Neuchatel: 350 pp.

 

 

cover.jpgNagyszerű könyvet kapott ajándékba a múzeum Rézbányai (Reser) Lászlótól, aki Svájcban élő, magyarországi származású lepkész. Mielőtt rátérünk, itt, az első bekezdésben kell megemlítsük, hogy Rézbányai úr múzeumunk régi támogatója. Kamaszkorában a lepidopterológiai útmutatásokat még Kovács Lajostól kapta az 1960-as években, tehát idekötik boldog legény-lepkész emlékei. Számos, azokban az időkben gyűjtött bizonyítópéldányát a mi gyűjteményünk őrzi. És mivel ifjúságát nem tudja és nem is akarja megtagadni, sem egykori hazáját – a magyar lepkészekkel a kapcsolata töretlen.

 

 

 

 

rl.jpgAz itt bemutatott kötet megszületésében Rézbányai úrnak oroszlánrésze van, hiszen a legfajgazdagabb „nagylepke” csoportok az ő tolla alól kerültek ki. A csinosan szerkesztetett és igényesen nyomtatott, két kemény fedél közé kötött munka tartalma dióhéjban a következő: áttekinti a mai Svájc területéről kimutatott 3581 lepkefaj rendszertanát és állatföldrajzát, az érdekesebb fajokhoz különféle jegyzeteket fűz. A táblázatos rendszertani jegyzék általános faunisztikai adatokkal egészül ki, amelyek nem politikai, hanem állatföldrajzi egységekre alapulnak. Így a fajok valóságos svájci elterjedéséről nem politikai, hanem az életet tükröző adatokat kapunk. Az összes lepkecsalád színes fotón illusztrálva van – ebből a laikus olvasó képet kaphat a lepkék sokféleségéről.

 page.jpg

Különösen nagy érdeklődéssel olvastuk a jegyzeteket, amelyek stílusukban természetesen nem egységesek – hiszen a kötetet 25-en írták. Így van aki szűkszavúan, ex cathedra intézi el a kérdést, de van aki számos referenciával és példányokra való hivatkozással. Olvasva a jegyzeteket, sem az előbbi, de az utóbbi módszer sem hagyott bennünk kérdéseket. Ezért feltételezzük: a szerkesztők alaposan megnézték a leadott kéziratokat. Jó munkát végeztek! A kötet végén az irodalomjegyzék közel ötszáz címet tartalmaz, ami már úgy gondoljuk jó támaszt nyújt a svájci lepkészetben való eligazodáshoz. Summa: nagyszerű munka ez. Méltó helye van a múzeumi szakkönyvtárban, ahol az érdeklődő helyben bármikor tanulmányozhatja. Bízunk abban, hogy előbb vagy utóbb, hasonló jegyzékünk lesz a Kárpát-medencei lepkékről is.

 

Bálint Zsolt és Katona Gergely

Szólj hozzá!

Címkék: Svájc Bálint Zsolt Katona Gergely Kovács Lajos Ladislaus Reser Rézbányai László Fauna Helvetica Schweiz

Emich Gusztáv, a nemcsak kis lepkegyűjtő

2015.12.23. 16:26 :: KatonaG

Évek óta adósok vagyunk ezzel a bejegyzéssel: a Kiegyezés utáni időszak lepkészetének egyik jelentős, de mára kissé elfeledett ifj. Emich Gusztáv (1843-1911) rövid bemutatásával. Szerencsére neve azért nem veszett egészen homályba, hiszen A kis lepkegyűjtő című, első magyar nyelvű lepkehatározóját mindig is számon tartotta a szakma. És azt se feledtük el, hogy az édesapjától átvett nyomdájában, és már az ő igazgatósága alatt készült el Frivaldszky Imre nagy jelentőségű munkája, a Jellemző adatok Magyarország faunájához. De ki is volt ő, és mit és hogyan is lepkészett?

fig_1.JPG

Kép: Idősebb és ifjabb Emich Gusztáv arcképe.

Elgondolkodtató, hogy amit a kortárs Abafi-Aigner Lajos A lepkészet története Magyarországon oldalain Emichről ír, egyáltalában nem érdekelte a későbbi lepkeszerelmes nemzedékeket. Sőt Emich személye sem. Bár Abafi soraiból kiderül, hogy Frivaldszky Imre mellett a fiatal Emich volt az első hazánkfia, aki magyar nyelven tudományos alapossággal fordult a lepkék felé. Miután megvásárolta Haberhauer József 1871-ben, a Kaukázuson túli vidékeken gyűjtött lepkeanyagát, a tudományra két új fajt is leírt. Egy szitkárt és egy araszkát. Találtunk belőlük múzeumi példányokat is, sőt lehet, ezek a típusanyagot képviselik. De a lepkész kortársak már nem emlékeznek meg róla. Neve se tűnik fel később sehol a lepkészeti irodalmunkban.

 fig_2.JPG

Kép: Emich Gusztáv által 1872-ben a Transzkaukázusból leírt fajok. Balra: "Sesia Guriensis"; jobbra: "Cidaria Guriata".

A lepkeleírások után Emich lepkész-publikációinak sora megszakad, alkalmazott rovartannal foglalkozik. Nem tudni, de remélhetőleg kutatásaink során pontosan kiderül, mi fordította el a lepkészettől. Annyi bizonyos, hogy jelentős gyűjteményét nem a magyar, hanem a brit korona vásárolta meg. Ezért az nem a Nemzeti Múzeumba, hanem a British Museumba került. Számunkra ez nagy veszteség, mert Emichnek valóban komoly lepkegyűjteménye volt, nemcsak a megvásárolt Haberhauer-féle anyag. Londonban egyikünk saját szemével látta magyarországi nappali lepkéit beosztva a törzsgyűjteménybe, többek között Mocsári lángszinér, Magyar szemőc és Kockás buska példányokat. Ezeket ma már hiába keressük Pannóniában; régen kipusztultak.

  emichi_euchalcia_gr_samos_2012_06_14_dfritsch.jpg

Kép: Az Emich Gusztáv tiszteletére elnevezett éjdísz (Plusiini) faj: Euchalcia emichi (Rogenhoffer, 1873) (Foto: Dieter Fritsch)

Emich Gusztáv munkásságát és életét meg kell ismerjék lepkészeink. Mi sem ismertük, de kerestünk és találtunk. Így már sokat tudunk róla, és azok alapján is kijelenthetjük: Frivaldszky Imre mellett nem kevéssel járult hozzá ahhoz, hogy a lepkészetet ma magyarul is művelhetjük itt, ezen a Kárpátok által körbeölelt területen. Búvárlásaink eredményeként izgalmas és sokszínű, felelősségteljes  élet bontakozott ki előttünk. Azt is kijelenthetjük: Emich Gusztáv nemcsak kis lepkegyűjtő volt, hanem annál sokkal, de sokkal több...

  Bálint Zsolt és Katona Gergely

 

Szólj hozzá!

Címkék: Bálint Zsolt Abafi-Aigner Lajos Katona Gergely British Museum Kaukázus Lepkészet Története Magyarországon Frivaldszky Imre Emich Gusztáv Jellemző adatok Magyarország faunájához Haberhauer József

Ghána másfajta aranya: A ghánai esőerdők pillangói

2015.12.01. 14:54 :: Lángszinér

Ghana’s other Gold. Butterflies of the Ghanian rainforest. Cinebutterflies, London, 38 perc.

 

cover.jpgGhána régen aranyáról volt híres. De manapság egyre inkább természeti környezetének gazdagsága kerül reflektorfénybe. És így az ott élő lepkék is. Ezt hangsúlyozza az újabb Cinebutterflies DVD film, ami Afrika nyugati részének erdőségeit, és az ott élő lepkéket mutatja be. A film az 1997-ben megjelent VHS video verzió javított változata. Különösen a kísérő zene az, ami feltűnően jobb és a filmen elhangzó üzenethez illőbb.

 

Latin-Amerikához képest az afrikai fauna kevesebb figyelmet kap a lepkészektől. Tudjuk, ennek oka igen összetett. Ezért a kérdés a boncolgatásán mi most túltesszük magunkat. Viszont hangsúlyozzuk: Ghána természeti kincsei káprázatosak és a lepkészek számára sok-sok érdekességet, másutt nem látható ritkaságot rejtenek. A lepkekutatók erőfeszítése eddig többnyire arra összpontosult, hogy a lepkéket leírja, osztályozza és elhelyezze a már meglevő rendszerben. Bár ezek az erőfeszítések most is nagyon fontosak, egyre inkább látjuk: nagyon fontos a lepkék életének feltárása és annak megértése, mi is a szerepük nemcsak egy-egy helyi társulásban, hanem a Földkerekség ökoszisztémájában. Hogyan járulnak hozzá az élet fenntartásához, és annak gyümölcsöző megőrzéséhez?

 

A ghánai lepkék szempontjából mi magyarok, büszkék lehetünk: az ottani lepkevédő társaságnak alapítója a soproni Erdészeti Egyetem doktorandusza: Sáfián Szabolcs, aki atyai jó barátságban volt a nemrég elhunyt Torben Larsennal. Mindezidáig ő volt az afrikai lepkék egyik legjobb ismerője, és a DVD az ő emlékének ajánlott. Szabolcs elkötelezett nemcsak a lepkekutatás, hanem a természetvédelem terén is. Ezt mutatja nemcsak a Magyar Természettudományi Múzeumnak ajándékozott sokezer értékes afrikai (főként ghánai) lepkepéldány, hanem a sok tudományos cikk és ezen túl pedig azok a szerteágazó törekvések, amit Ghána természeti értékeinek megőrzésére irányulnak.

 larsen_safian.jpg

Torben Larsen és Sáfián Szabolcs valahol Afrikában... (Jeremy Dobson felvétele)

Nem minden arany, ami fénylik – mondja a közmondás. Mi lepkészek, jól tudjuk ezt! Nekünk aranyat ér a legapróbb és a legszürkébb lepkeadat is egy eddig fel nem tárt területről. Nem is beszélve a soha fel nem ismert fajok leírásairól, soha nem látott fejlődési alakjaikról, életvitelükről. És még sorolhatnám. Ghána valóban aranybánya!

 

A most recenzált film nagyszerű hozzájárulás nemcsak Ghana lepkefaunájának mélyrehatóbb ismeretéhez, hanem a nézőt mélyen elgondolkoztatja a lepkék és az emberek jövőjét illetően. Nem hiába jelenhetett meg Sir David Atttenborough következő ajánlásával: A rich video that merits repeated viewing! (= Tartalmas videofilm, ami többszörös megnézést érdemel!) Dőljünk hátra, és nézzük meg mi is többször. Gondolkodjunk el az üzenetén, amit John Banks és felesége Pat, számunkra lefilmezett és megfogalmazott.

 

Bálint Zsolt

Szólj hozzá!

Címkék: Afrika Bálint Zsolt John Banks cinebutterflies Ghana Ghána Africa David Attenborough Torben Larsen Sáfián Szabolcs Jeremy Dobson

Újra: A világ pillangói

2015.10.02. 10:56 :: Lángszinér

Adrian Hoskins, 2015: Butterflies of the World, Published by Reed New Holland, 312 pp, ISBN 9781921517334.

butterflies-of-the-world.jpgAdrian Hoskins az egyik ismert, már harminc éve működő angliai természetkalauz. Számtalan felfedező túrát vezetett a legegzotikusabb vidékekre, ahol a résztvevők lélegzetelállítóan vad tájakon találkozhattak lélegzetelállítóan szép teremtményekkel, köztük lepkékkel is. Erről meggyőződhetünk a szerző honlapján, ahol a lepkékről közérthetően, de tudományos alapossággal megírt rövid esszéket is olvashatunk. Ezeket nagyszerű képek illusztrálják, amiket a szerző és barátai, vagy felfedezőtársai készítettek.

 

A könyv megjelenését talán a "blog elszáll..."-jelenség felismerése motiválhatta. A szép kis könyvben az említett honlapon levő írásokat és a csodálatos képek egy részét nyomtatva láthatjuk, nagyszerű szerkesztésben. A szövegeket öt szekcióba csoportosította, a hangsúly a második és a harmadik részekre helyeződik, amikor is gyakorlatilag minden fontosat és eddig ismertet megtudhatunk a pillangóalakú lepkékről.

butterflies-of-the-world3.jpg

 

Nekem személy szerint nagy gyönyörűséget szerez a kötet szép angolsága, nagyszerű szerkesztése és nem utolsósorban a körültekintően megválogatott képek miatt. Mivel ez az egyetlen olyan könyv, amiben az összes pillangóalakú alcsaládról és tribuszról olvashatunk, sőt a lepkéket természetes testhelyzetükben láthatjuk, sokszor referenciaként elő is veszem. Ezért múzeumi íróasztalomon tartom, bár jobb lenne talán az ágyam mellett, hogy lefekvés előtt gyönyörködhessem bennük. Mert ez a könyv egy különösen nehéz nap után talán segít abban, hogy megnyugodva és hálatelt szívvel az életért térjek nyugovóra és kapcsoljam le a villanyt.

 

butterflies-of-the-world2.jpg

 

Mindenkinek ajánlom ezt a könyvet: lepkésznek azért, hogy ismerje meg jobban a pillangóalakúakat. Nem-lepkésznek meg tanulságként: a körülöttünk levő természet, a teremtett világ olyan csodálatos titkokat rejt, amiket érdemes felkutatni, megérteni, mert olyan örömmel ajándékoznak meg, amit senki el nem vehet tőlünk.

Bálint Zsolt

Szólj hozzá!

Címkék: Bálint Zsolt Adrian Hoskins Butterflies of the World

A hazafias Apollólepke-rajongó: Dr. Kertész Aba

2015.09.15. 13:35 :: KatonaG

Méltatlanul keveset őrzött meg a lepkészhagyomány Kertész Abáról (1856-1923). Abafi-Aigner Lajos könyvében még nem szerepel, Szabóky Csaba nagyszerű lepkészet-történetében pedig mindössze ennyit olvashatunk róla: „Kertész Aba orvos. Nagylepke gyűjteményében apolló lepkék (Parnassius sp.) is voltak. Gyűjteményét a budapesti Természettudományi Múzeum megvásárolta.”. Most, hogy katalogizáltuk a Kárpát-medencei Nagy Apolló (Parnassius apollo) gyűjteményben fellelhető közel ezer példányt, és ezzel párhuzamosan tudománytörténeti kérdésekre is válaszokat kerestünk, már kicsit többet is tudhatunk róla. Mit mondhatunk el ebből egy rövidke, három-négy bekezdésnyi blogbejegyzésben?

  regi_lepkeszek_kertesz.jpg

Kép: Kertész Aba (A teljes fotó a Schmidt Antalról szóló bejegyzésben látható)

Kertész Aba egyik alapítója volt a Magyar Entomológiai Társaságnak, és egy rövid ideig elnöke is, ami Abafi-Aigner Lajos és Ulbrich Ede köré szerveződő szabadgondolkodók köréből nőtte ki magát országos testületté. A társaság a „Nagy Háborút” követő békediktátum után elvesztette tagságának jelentős részét. Sőt vélhetőleg – ez még kutatásaink tárgya – alapítóinak szabadelvűsége miatt a Trianon utáni országban csak nehezen szerveződhetett újjá Magyar Rovartani Társaság néven. De Kertész Aba ekkor már nem volt az élők sorában. Csiki Ernő (1875-1954) szépen emlékezett meg róla. (1)(2).

 apollo_kertesz_aba.JPG

A gróf Wass-féle magurai Parnassius apollo jaraensis példány és cédulái

Neve ismerősen csengett arisztokrata körökben. Önkormányzati képviselősége mellett, különféle filantróp egyletekben tagságot, olykor vezető tisztséget is vállalt. A Monarchiában császári és királyi udvari főorvos, majd 1922-től kormányzósági főorvos, később egészségügyi tanácsos lett. Háziorvosa volt a Budán élő Habsburgoknak, ifj. Andrássy Gyula grófnak és Horthy Miklósnak is. Tehetős ember lévén a Várbazárban telket vett, 1908-09-ben négyemeletes bérházat építtetett és részben annak jövedelméből élt. Bizonyára mindez hozzásegítette ahhoz, hogy hódolhasson nagy szenvedélyének, az apollólepkék gyűjtésének. A lepkészek között elsősorban emiatt volt ismert. Ő írta le például a pár évtizede eltűnt erdélyi Parnassius apollo jaraensis-t, aminek első példányát gróf Wass Béla gyűjtötte a hidegszamosi Magurán. Irodalmi munkássága nem volt jelentős, az általunk fellelt hét lepkés dolgozata közül négyet szentelt az apollóknak.

 aba_apollo.JPG

A Koramius delphius karaschahricus paratípus példánya az MTM gyűjteményéből

De nemcsak sok kárpát-medencei anyagot vásárolt fel, hanem külföldit is. Ezért Kertész Aba nemzetközi viszonylatban is jelentős Parnassius-gyűjtményt tudhatott magáénak. Ez sok ritkaságot rejtett, többek között számos fajváltozat és alfaj típuspéldányát, amelyekért minden egyes alkalommal komoly összeget fizetett. Apolló-gyűjteményét a Magyar Nemzeti Múzeumra hagyományozta, amely 1924-ban került leltárba, Schmidt Antal kurátorsága alatt. Így Kertész Aba utolsó hazafias cselekedetének köszönhetően mondhatjuk ma azt, hogy a Magyar Természettudományi Múzeum Parnassius-gyűjteménye szépen reprezentálja a génusz sokféleségét.

Bálint Zsolt és Katona Gergely

Szólj hozzá!

Címkék: Bálint Zsolt Magyar Rovartani Társaság Abafi-Aigner Lajos Horthy Miklós Katona Gergely Magyar Nemzeti Múzeum Andrássy Gyula Kertész Aba Ulbrich Ede Szabóky Csaba Csiki Ernő Várbazár Schmidt Antal Parnassius apollo Magyar Entomológiai Társaság Wass Béla

A blog elszáll…

2015.08.08. 10:02 :: KatonaG

Bálint Zsolt és Katona Gergely, 2014: Lepkeírások. Széchenyi Zsigmond könyvtár, Hatvan, 91 o. ISBN 978-963-12-0030-0

 

A szó elszáll, az írás megmarad”. Régi mondás. Mai változata szólhatna így is: „A blog elszáll, a nyomtatás megmarad”. Lehet ránk fogni: ezért nyomtattuk ki a lepkekönyves blogírásokat és fűztük össze őket egy vékonyka kötetbe. Igen, maradjon meg az utókornak. Azoknak, akik még fognak könyveket olvasni, és még értenek magyarul. És érdeklődnek a lepkék után.

 cover_k.jpg

A könyv borítója

Mert lehet, hogy tíz év múlva, aki nem követi az innovációt, nem veszi és használja a legújabb gépeket és nem telepíti a legfrissebb programokat, nem lesz kompatibilis a világhálóval és kizárja magát a nemlétező valóságból, ezért nem olvashatja a valamilyen szerveren őrzött bejegyzéseinket. Sőt, lehet, hogy a blogunkat le is tiltják, mert nem a halott masinériát, hanem az élő világot népszerűsíti. Vagy valami hiba folytán letörlődik. Viszont a nyomtatott változatot a múzeumi könyvtárban mindig meg fogja találni.


 books.jpg

2014-ben megjelent könyveink

Az írásokat kicsit megszerkesztgettük és csiszolgattuk, és új képeket válogattunk hozzájuk, így általában nem azok láthatók a papíron, mint a képernyőn. A kötetben 37 írás található, megjelenésük sorrendjében. A legutolsó a Gergely Istvánról szóló. Az írások elé rövid előszót írtunk, a végén pedig három mutató (földrajzi helyek; lepkék, rovarok, növények; személyek, intézmények) és tartalomjegyzék segít a jobb tájékozódásban.

 

Köszönjük Ferencz Beatrixnek és a hatvani Széchényi Zsigmond könyvtárnak, hogy a kötetet megjelentette, Metelka Ferenc születésének 200. évfordulója alkalmából.

 

Bálint Zsolt és Katona Gergely

Szólj hozzá!

Címkék: Bálint Zsolt Katona Gergely Metelka Ferenc Lepkeírások Ferencz Beatrix Széchenyi Zsigmond Könyvtár

Lepkével a parlagfű ellen

2015.08.04. 09:18 :: KatonaG

Allergiás vagyok a parlagfűre. Tíz évvel ezelőtt kezdődött a Balatonnál, és azóta az orrom, szemem, torkom jelzi augusztusban, hogy itt a nyár vége: virágzik a parlagfű. Az országban több százezer sorstársam van, mindenki ismeri a növényt és az ellene való védekezés fontosságát és módjait, de azt igen kevesen tudják, hogy mi köze mindehhez egy apró kis lepkének.

A parlagfű (Ambrosia artemisiifolia, Linnaeus, 1753) Észak-Amerikából származik. A XVIII. században már botanikus kertekben nevelték Franciaországban, ahonnét kivadulva, illetve gabonaszállítmányokkal Amerikából beutaztatva az 1860-as években lassan terjedni kezdett. De igazi karrierjét az első világháború hozta meg, mert az akkori gabona-, ló-, csapat- és takarmányszállítások pár éven belül elterjesztették Európában - hazánkat sem kímélve - egészen Oroszországig. Ott a Fekete-tenger kikötőiből kiindulva a háború, majd a polgárháború, és az ezt követő erőszakos kolhozosítást követően adott volt számára a megfelelő mennyiségű megműveletlen, vagy rosszul megművelt földterület. Magvait pedig a vasút szállította szanaszét a szovjet birodalom legtávolabbi sarkába is az erőszakosan elkobzott, beszolgáltatott gabona között.

Az 1930-as évek végére már országnyi területeket hódított meg a Szovjetunióban, és 1940-ben egy konferenciát is összehívtak Sztavropolban a megállítására. A második világháború azonban közbeszólt, és csak segítette a terjedését. Újabb területeket szállt meg a gyomnövény, és a mindent feldúló seregek nyomában a parlagon maradt herbariumi_lapweb.jpgterületeket beborította. Hazánkban is ekkor vált széles körben elterjedté. A népnyelv néhol Sztálin-gaznak csúfolta a növényt. A szovjet tudósok az 1960-as éveben úgy gondolták, hogy biológiai védekezéssel, egy szintén Amerikából származó lepkefajjal állítják meg az egyre súlyosabb egészségügyi és mezőgazdasági gondokat okozó gyom terjedését. Ez a lepke az Acontia (Tarachidia) candefacta (Hübner, [1831]), magyarul: parlagfű naplász. (Szeőke Kálmán szerint, aki 2012-ben cikket írt a lepkéről, két magyar neve is lehet: parlagfű-bagolylepke vagy parlagfű nappali bagoly.)

 

A parlagfű herbáriumi lapon az MTM növénygyűjteményéből, 1925, Somogyvár

 

 

 

Persze mint olyan sok esetben, a dolgok itt sem úgy sültek el, mint tervezték! Nagyobb baj azonban nem lett belőle: a Krasznodar és Sztavropol régiókban 1967-68-ban szabadon engedett lepkék sikeresen megtelepedtek, hernyóik szépen ették a parlagfüvet, több populációjuk 30 éven át tenyészett a kutatók figyelő szemei előtt. Ám a Szovjetunió összeomlásáig nem történt velük semmi érdekes, nem váltották be a hozzájuk fűzött reményeket. Azonban az ezredforduló környékén változás történt: újabb és újabb megyékből mutatták ki a fajt; rohamosan terjeszkedni kezdett, és elérte délen a Kaukázust, északra a Dont, nyugatra Ukrajnát, majd Romániát, Bulgáriát és Szerbiát is. 2012-ben pedig Lévai Szabolcsnak sikerült az első hazai példányt megfogni Mezőtúron, majd 2013-ban előkerült még három példány ugyanonnan, majd egy újabb Kisújszállásról. Ebben az évben már az ERTI (Erdészeti Tudományos Intézet) fénycsapdái is fogtak újabb három példányt Gyulán és Püspökladányban (Kozma Péter és Kiss Ádám határozásai). Ezen lepkék egyike az ERTI gyűjteményébe, másikuk hozzánk, a Magyar Természettudományi Múzeum lepkegyűjteményébe került.

 

a_candefacta.JPG

A nagyjából 2 cm szárnyfesztávolságú parlagfű naplász 2013-ban fogott példánya az MTM lepkegyűjteményében.

A lepke idén, 2015-ben is megkezdte a rajzását. Július közepén a Mezőberényben működő fénycsapda anyagából Kozma Péter két példányt is a Múzeumunknak adományozott. Remélhetőleg a faj elterjed az egész országban, és kiveszi a részét a parlagfű gyérítéséből!

Katona Gergely

Szólj hozzá!

Címkék: parlagfű Kiss Ádám Magyar Természettudományi Múzeum Katona Gergely Szovjetunió Barina Zoltán Kozma Péter parlagfű naplász Lévai Szabolcs ERTI candefacta