HTML

LEPKÉS KÖNYVEK

Blogunkkal a lepkékről szóló kiadványokra, emberekre, lepkékre és úgy általában a lepkészetre szeretnénk felhívni látogatóink figyelmét. Elsősorban a lepkészeket célozzuk meg, akik számára sokszor nem nyilvánvaló, hogy miféle munkákból gyarapíthatják ismeretanyagukat. Emellett természetesen sokan mások, így a természetjárók vagy az állattan vizsgára készülők is haszonnal forgathatják az itt bemutatott lepkés könyveket. Végül nem titkoljuk, hogy a szép könyvek szerelmeseit is szeretnénk tájékoztatni a patinás régiségekről és az újdonságokról egyaránt.

Tudnivalók

Az alábbi blogot a Magyar Természettudományi Múzeum Lepkegyűjteménye működteti.

logo_jpg.jpg

A blogban megjelenő összes kép a Magyar Természettudományi Múzeum kizárólagos tulajdona.

A képeket felhasználni, csak az intézmény engedélyével szabad. Kérünk mindenkit, ezt szigorúan tartsuk be!

TOVÁBBI BLOGJAINK:

bogaraskonyv_200.jpg

vasilogo.jpg

 

Rovatok

Friss topikok

Linkblog

Címkék

Abafi-Aigner Lajos (18) Ackery (1) Adalbert Seitz (1) Adolf Pieszczek (1) Adrian Hoskins (2) Ady Endre (1) Africa (2) Afrika (6) Afrotropical Region (1) Al-Duna (1) Albert Kindermann (3) Albert Stewart Meek (1) Alexandretta (1) Amazonas (1) Ambrus András (2) America (2) Amerika (4) Andok (2) Andrássy Gyula (1) Andrés Orellana (1) Ángel L Viloria (1) Anker Lajos (1) Anker Rudolf (1) Antherea yamamai (1) Antiochia (1) António Augusto Carvalho Monteiro (1) Apatura (1) Apelbee (1) apiformis (1) Ápisz (1) Apolló (2) Apollo Books (1) araszoló (1) Aristide Caradja (1) Armenia (1) Arotta lángszinér (1) Arthur Conan Doyle (1) Arthur Gardiner Butler (1) Arthur M Shapiro (2) Astragalus (1) atlas (1) Aurelian Popescu-Gorj (1) Australia (1) Ausztrália (3) Axel Hausmann (1) Azerbaijan (1) ázsia (1) Az év rovara (1) A kis lepkegyüjtő (2) Babanyino (1) Babó (1) Bakacsinerdő (1) Bakony (3) Bálint Zsolt (102) Balkán (1) Balogh Imre (1) Bánát (1) Barina Zoltán (1) Bartha Viktor (1) Bátori Ármin (1) Bátorliget (2) Baudisz Antal (1) Bein Károly (1) bemutatkozás (1) Benyovszky Móric (1) Berge (1) Berlin (1) Bernard dAbrera (8) Berthier (1) Berthold de Limogés (1) Bezsilla Borbála (1) Bezsilla László (3) Bezsilla Paula (1) Biblia (1) Bilbo Baggins (1) Bíró Lajos (3) Blattny Lajos (1) Bogár (1) boglárkák (2) Bohrandt Lajos (1) Bolivia (1) Boros István (1) Börzsöny (2) Bozano (1) Braby (1) Brancsik Károly (1) Brasov (1) Brazília (1) Brephos parthenias (1) Brigitte Kan (1) Brill (1) British Museum (1) Buda (1) Budapest (6) Büki József (1) Burgenland (1) Buschmann Ferenc (1) butterflies (6) Butterflies of Caucasus and Transcaucasia (1) Butterflies of the World (1) Búvár zsebkönyv (1) California (1) candefacta (1) Carl Linné (1) Ceaucescu (1) Cerva Frigyes (1) Charaxes (1) Charles Boursin (1) Charles Rothschild (1) Chocó (1) Chondrosoma fiduciaria (1) Christopher Ward (1) cinebutterflies (2) Colias chrysotheme (1) Colias myrmidone (1) Colombia (1) Columbia (1) Coultea (1) COVID-19 (2) Coyah (1) csalán (1) Császár Ernő (1) Csempeszkopács (1) Csepel (1) Csepel 130 (1) Cserey Adolf (1) Csiki Ernő (2) Csíkszereda (1) csiro (3) Csontváry Kosztka Tivadar (2) Cucullia gnaphalii (1) Dabas (1) DAbrera (1) Dahlström Gyula (1) Daniel Czekelius (1) David Attenborough (1) David Jutzeler (1) David K Mitchell (1) DEBRECEN (1) Dely Olivér (1) dichtómia (1) Dietzel Gyula (1) Die Schmetterlinge Europas (1) Diószeghy László (1) distribution (1) diurna (2) dombtetőzés (1) Don-kanyar (2) Drezda (1) Dubi Benyamini (3) Dudich Endre (1) dvd (1) Ecuador (1) Eddie John (1) Eduard Hoffer (1) Eger (1) Egyiptom (1) Emich Gusztáv (5) Emirátusok (1) endemizmus (1) Erdély (2) Ernest Mansell (1) Ernst Mayr (1) Ernst Schatz (1) Erőss Lajos (1) ERTI (1) Eublemma pannonica (1) Eupithecia (2) Európa (1) europe (1) Europe (2) Evenus felix (1) facebook (2) farkröpérek (1) Fauna Helvetica (1) Fauna Hungariae (7) Fauna Regni Hungariae (1) Fazekas Imre (4) Fecskefarkú pillangó (1) Fehérsávos vagráns (1) Fehér Jenő (1) Fekete István (1) Felvégi Frigyes (1) Fenichel Sámuel (2) fénytan (1) Ferdinand Ochseinheimer (2) Ferencz Beatrix (1) Ferencz Károly (1) Földi János (1) Folia entomologica hungarica (1) forceps "a raquettes" (1) Formosa (1) Forró László (1) Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár (1) Fragmenta faunistica hungarica (1) Friedrich (1) Frivaldszky (3) Frivaldszky Imre (14) Frivaldszky János (4) Füle András (3) Gárdonyi Géza Ciszterci Gimnázium (1) geológus (1) geometrid (2) Geometridae (1) George Lucas (1) George Spratt (1) Georgia (1) Georg Friedrich Treitshke (4) Georg Semper (1) Gergely István (1) Ghána (1) Ghana (1) Gór Ádám (1) Gozmány László (10) Graellsia isabelle (1) Gregor Mendel (1) gróf Wass (1) Gubányi András (2) Guinea (1) Gyalui-havasok (1) gynandromorf (1) gynandromorph (1) Gyurovics László (1) Haberhauer József (1) Hágen Antal (1) Hangay György (2) Hannah Rothschild (1) Hans Rebel (1) Harpke (1) Hatay (1) Hawaii (1) Helops fuelei (1) Henriksen (1) Henri Charriére (1) Herend (1) Herkulesfürdő (1) Hermann Hesse (1) Herman Ottó (2) hermaphrodita (1) hernyók (1) Hesperioidea (1) Hewitson (1) Himalája (1) Hippolyte Lucas (2) HNHM (7) Hobbit (1) Horthy Miklós (1) Horváth Géza (2) Horváth Gyula János (1) Horváth Lajos (1) Hreblay Márton (3) Husein Ali Zorkot (1) Idea (1) Ignaz Schiffermüller (1) Ikarus 31 (1) Ilosvai Varga István (1) Inachis io (1) Indiana Jones (1) Iskenderun (1) Ismeretek Tára (1) Issekutz László (1) Izrael (3) Izsák Zoltán (2) Jagelló egyetem (1) Jámborka Donát (1) Janusz Vojtusiak (1) Jean-Yves Guillosson (1) Jellemző adatok Magyarország faunájához (3) Jeremy Dobson (1) Johann Christian Fabricius (1) Johann Christopher Esper (1) John Banks (2) John Heppner (1) John Wolcot (1) Jókai Mór (2) Joseph Johann Mann (1) Jules de Koenigswarter (1) Julius Lederer (1) Julius Röber (1) káderlap (1) kalap (1) Kamaraerdő (1) Kanada (1) Kaposvár (1) Kardos József (1) Kármel (1) Kárpátok (1) Kaszab Zoltán (3) Katona Gergely (49) Katona Kálmán (1) Kaukázus (2) Kemence (2) Kerecsend (1) kertész (1) Kertészeti Egyetem (1) Kertész Aba (3) Keve András (1) Kieselbach galéria (1) Kína (1) Kismagyari Kempelen Radó (1) Kiss Ádám (2) Kitaibel Pál (1) Kittenberger Kálmán (1) Koch (1) Kolumbia (1) komló (1) König Frigyes (2) könyvek (2) Korea (1) koronavírus (1) Korotojak (1) Kossuth-díj (1) Kovács Lajos (10) Koy Tóbiás (2) Kozma Péter (1) Kreutzer (1) Kudrna (1) Kunhegyes (1) Kun András (1) Kurt Reuter (1) Kutasi Csaba (1) kvantumfizika (1) Ladislaus Reser (1) Lampides boeticus (1) Langerth József (1) lángszinérek (2) Larsen (1) Leah Benyamini (1) Lebanon (1) Lejtényi Sándor (2) Lengyel Gyula (1) Lentikápolna (1) Lepidoptera (1) lepidoptera (5) lepke (6) lepke-csapó (1) lepke-olló (2) Lepkegyűjtemény (3) lepkegyűjtemény (3) lepkéi (1) Lepkeírások (1) lepkék (9) Lepkekirály (2) Lepkék pillék pillangók (1) lepkeolló (1) lepkés (1) lepkeskonyvek (1) Lepkészet Története Magyarországon (5) lepkés videó (1) Lévai Szabolcs (1) Levante (1) Libanon (2) Licenidos Espanoles (1) Limenitis populi (1) Lipthay Béla (2) London (1) lopás (1) Lósy József (1) Lovrin (1) Lukhtanov (1) Lux (1) Lycaena dispar (1) lycaenidae (1) L Hugh Newman (1) Maculinea arion (1) Madárgyűjtemény (1) Magyarország lepkéi (1) Magyar Entomológiai Társaság (1) Magyar Hírlap (1) Magyar Királyi Államvasutak (1) Magyar Nemzeti Múzeum (3) Magyar Rovartani Társaság (5) Magyar Szemőc (1) Magyar Természettudományi Múzeum (22) Magyar Tudományos Akadémia (2) Malcolm Scoble (1) Manaos (1) Margaret Fountaine (1) Mária Terézia (1) MATARKA (1) Mauro Costa (1) MÁV (1) mediterranean (1) Mehádia (1) Melanargia russiae (2) Mender Ákos (1) Merkl Ottó (2) Mészáros Zoltán (5) Metelka Ferenc (2) Micandra sapho (1) Michael Denis (1) Michel Libert (1) Middle East (1) Mocsári szénanimfa (1) Molnár Gábor (3) Mongólia (1) Montedégói Albert Ferenc (1) Móra Ferenc (2) morpho (3) Moses Harris (1) Moult (1) MRT (1) Muray Róbert (1) múzeum (1) Nagybányai Sándor (1) Nagyvárad (1) Nagy Endre (1) Nagy Ferenc (1) nappali (9) Narancsszín Surán (1) Nattán Miklós (1) Neild (2) Nekrutenko (1) Németh Lajos (3) Németh Tamás (1) Nepál (2) Neugebauer Tibor (1) Neurellipes ferenczi (1) névtár (2) NHMUS (7) Niels P Kristensen (1) Noctuidae (2) nordwestasiens (1) Növénygyűjtő (1) Növény és Rovargyűjtő (1) Nyírő Miklós (2) Nymphalini (1) Nymphalis freyi (1) Odéscalchi Eugénie (1) Omán (1) Orbiculosa kiadó (2) Óriáskígyók Földjén (1) Orlovka (1) Ornithoptera (1) Ornithoptera alexandrae (1) Ornithoptera victoriae (1) ornitológia (1) Őrség (1) Országos Lepkész Találkozó (1) Országos Tanszergyártó és Értékesítő Vállalat (1) Oscar Struve (1) Ottokar Bohatsch (1) Otto Hubber (1) Otto Staudinger (5) Oxford (1) Oxytripia orbiculosa (5) Pachypasa otus (1) Pakisztán (1) Pallas Nagy Lexikona (1) Palóc Múzeum (1) Pál Attila (1) Pál János (2) Pannon Intézet (1) Pantepui (1) Pápa (1) Papilionoides (1) Papilio machaon (1) Papp Jenő (1) Pápua Új-Guinea (2) parlagfű (1) parlagfű naplász (1) Parnassius apollo (2) Pastorális Gábor (1) Pável János (2) Pennerstorfer (1) Perisomena caecigena (1) Peru (1) pestis (1) Pestújhely (2) Peter Frey (1) Petőfi Irodalmi Múzeum (1) photonique (1) Pieter Kan (1) pillangó (1) Pillangóvilág (3) Plebejus sephirus (1) Plusia zosimi (1) Polonyi Vilmos (2) Pronophilini (1) Pungor Zoltán (1) puszpng tűzmoly (1) Pytheas kiadó (4) Rab Gusztáv (1) Racheli Schwartz-Tzachor (1) Rácz Gábor (1) Ráday Levéltár (1) Ramat Hanadiv (1) Réal (1) Reketó (1) ResearchGate (1) Reskovits Miklós (1) Rézbányai László (1) rézvirág (1) Rhyparioides metelkana (1) Río Joly (1) Río Micay (1) Rohoska József (1) Románia (4) Romero (1) Ronkay László (3) Rothschild (2) Rovarász Híradó (1) Rovargyűjtő (2) Rovartani Társaság (1) Rudkino (1) Russian Federation (1) Ryk Tuhlbag (1) Sáfián Szabolcs (2) Sariot (1) Satyrinae (1) Satyrus ferula (1) Scandinavia (1) Schiffermüller (1) Schilberszky Károly (1) Schmidt Antal (7) Schweiger (1) Schweiz (1) scissors nets (1) Scoble (1) Sean Connery (1) Securitate (1) Seitz (1) Seprős Imre (1) Settele (1) Simonics Gábor (1) Sinka István (1) Sinkovits Imre (1) Siproeta epaphus (1) Sir Joseph Banks (1) Skandinávia (1) Smith (1) Soós Lajos (1) Sopron (2) Spanyol (1) Spuler Arnold (1) Stéphane Attal (1) Sun-Jae Park (1) Svájc (1) Szabóky Csaba (7) Szabó Richárd (1) Szalkay József Magyar Lepkészeti Egyesület (2) Szaúd-Arábia (1) Széchenyi Zsigmond Könyvtár (2) Szedlacsek (1) Székelykeresztúr (1) Székely Levente (2) Szemerédi István (1) szemőc (1) Szent-Ivány József (8) Szentendre (1) szépke (2) Szigetköz (1) Szinjátszók (1) szitkár (2) Szlabey Ernő (2) Szőcs József (1) szöglenc (2) Szombathely (1) Szombathelyi Ervin (1) Szovjetunió (1) Sztálin (1) Sztarij Oszkol (1) táblahegyek (1) tagfalter (1) Taiwan (1) Takács Attila (1) Tallós Pál (2) Tanzánia (1) Tavia Kurz (1) Teleki Pál (1) Teleki Sámuel (1) Természetrajzi Füzetek (1) Természettudományi Közlöny (1) Természettudományi Múzeum (11) Thaiföld (1) Thecla coronata (1) Thecla werneri (1) Theodore L Mead (1) Theorema sapho (1) The Entomologist (1) Thomas Witt (1) Tibet (1) Tihany (2) Timothy D Magnolis (1) típus (1) Tolkien (1) Tomasz Pyrcz (1) Torben Larsen (3) Törökország (1) Tóth Balázs (1) Trianon (4) Tristan Lafranchis (1) Tshikolovets (2) TTM (6) Turkey (1) Türkmenisztán (1) types (1) Uherkovich Ákos (1) Uhryk Nándor (2) Ulbrich Ede (3) USA (1) Üzbegisztán (1) Vándor boglárka (1) Vane-Wright (1) Vángel Jenő (1) Várbazár (1) Varga Zoltán (1) Velez Zsigmond (5) Venezuela (1) Versec (1) Vidák Özséb (1) Vida Lajos (2) Vig Károly (4) Visóvölgyi István (1) Vladimir Nabokov (1) Vojnits András (10) Volga (1) Volker Michels (1) Vörös Judit (1) Wagner János (2) Walter Rothschild (1) Wass Béla (1) Werner Hopp (1) Werthemstein Rózsika (1) Wiemers (1) William Curtis (1) Winston Churchill (1) Won-Yeong Choi (1) Xanthus János (1) Yosi Ben-Mayor (1) Zebegény (1) Zsákos Bilbó (1)

Pillangóvilág 3

2019.02.04. 15:19 :: Lángszinér

Bernard d'Abrera 2018: Pillangóvilág Közép- és Dél-Amerikában. Budapest, magánkiadás, 40 színes tábla, 116 pp, 28 x 22 cm. ISBN 978-615-00-4356-2.

 

Megjelent a Pillangóvilág harmadik kötete 13 lepkecsalád, 473 génuszának több mint 1600 faját ismerteti röviden és ábrázolja színes képeken. Ez a rész is Bernard d’Abrera (1940-2017) „World Butterflies” című munkája alapján készült. Észak-és Közép-Amerika forróövi, továbbá Dél-Amerika forró és mérsékeltövi területeinek (neotrópikus régió) pillangószerű lepkéit mutatja be magyar nyelven.

 

pillangovilag6.JPG

 

A Pillangóvilág sorozat az egyetlen olyan mű, ami magyar nyelven mutatja be a távoli égtájak színpompás nappali lepkéit. Mintegy útmutatóul szolgálhat azok számára, akik a globalizálódó világunkban idegen földrészre utaznak azzal a céllal, hogy nemcsak emberekkel, hanem az ottani természettel is kapcsolatba kerüljenek. Az érdeklődőt a kötetek segítik abban, hogy a különböző földrészek boglárkái, fakröpérjei, pazarkái, pillangói, szemőcei, szöglencei és tarkályai ne legyenek számára teljesen ismeretlenek.

pillangovilag3.JPG

A következő részek még alaposabb bevezetést és segítséget nyújtanak majd a pillangók közti tájékozódásban. Dióhéjban osztályozási módjuk és rendszertanuk is bemutatásra kerül, és olyan szótár jut majd a lepkészkedő kezéhez, aminek segítségével képes lesz könnyebben megérteni a tarkabarka pillangók világraszóló sokféleségét.

A könyvek megrendelhetők: balint.zsolt.budapest@gmail.com címről, illetve Büki József természettudományi könyvei közül.

Bálint Zsolt

Szólj hozzá!

Címkék: Bálint Zsolt Bernard dAbrera Pillangóvilág

Libanon és a Közel-Kelet pillangóinak határozó zsebkönyve

2019.01.28. 14:00 :: Lángszinér

Husen Ali Zorkot: A Field Guide to the Butterflies of Lebanon and the Middle East. Internaqtional Union fro Conservation of Nature, Regional Office for West Asia and NMAA Foundation, Chemly & CHemaly, xiv + 607 pp, 20,5 x 14,5 cm, ISBN: 978-9953-0-3644-1.

 

Az átlagembernek manapság Libanonról és a Közel-Keletről  csak az állandó háborúság, az egymással szembenálló, és kiengesztelődésre képtelen népcsoportok torzsalkodása jut eszébe. Legkevésbé a libanoni cédrusok és az a hallatlan fajgazdagság, ami ezt a vidéket jellemzi, ahol három nagy állatföldrajzi régió találkozik: a palearktikus, az afrotrópikus és az orientális. De a lepkészek nem átlagemberek, őket igenis a sok küzdelem közepette is a libanoni cédrusok, a judeai sivatag liliomjai és az arab félsziget vádijainak endemikus lepkéi érdeklik. És akkor ez a könyv pont nekünk, lepkészeknek való.

 

De a kötet jóval több, mint amit a címe sejtet. Igazából az arab, vagy részben arab nyelvű országok lepkefaunáját tekinti át a szerző, amit az előszavában meg is fogalmaz. Bár címe szerint „terepi zsebhatározónak” készült, de ennek minden ellent mond: méret, súly, koncepció és tartalom azt tanúsítja, hogy inkább a szóban forgó terület pillangóinak monografikus feldolgozása. És valóban, a több mint hatszáz oldal teljes áttekintést nyújt nemcsak a Közel-Kelet, hanem tágabb értelemben vett Észak-Afrika, a teljes Arab-félsziget és az azokkal határos afrotrópikus és orientális területeken tenyésző, több mint 550 nappali pillangó- és búskaszerű lepkefajról.

 002.jpg

A kötet külső borítója

 

A könyv első száz oldala rövid bevezetőt nyújt a lepkészethez, bemutatja az összes arab országot, áttekinti az érintett biómokat és ökorégiókat, és ismerteti az arab világban megjelenő természetvédelmet, és azok mozgalmait. Ezt követi a lepkéket rendszertani sorrendben tárgyaló, több mint négyszáz oldal. A fajok elterjedését szövegközi ábrák szemléltetik, a lepkéket a színes táblákon látható, a valóságot a művész szemével láttattató festmények jelenítik meg. A képek nincsenek megszámozva, így elég körülményes őket a szöveghez társítani. A kötet végén függelékek olvashatók, köztük a Komoró-szigetek, Szomália, és Szudán lepkéinek fajjegyzéke, egy libanoni fajjegyzék terepi használatra és végül, egy több mint harminc oldalnyi angol szójegyzék.

 

 004.jpg

Különféle afrotrópikus boglárkákat bemutató és tárgyaló 272-273. oldalpár.

A kötetet természetesen könyvészeti rész és mutatók zárják. Különös és kicsit szívet szorongató a könyvészeti rész, mert azt mutatja, hogy milyen mélyen megosztott a világ, még olyan kérdésekben is, mint a lepkék kutatása. Az talán „érthető”, hogy a bevezető részben az arab országok között Izrael nem kerül felsorolásra, de az már nem, hogy Dubi Benyamini barátom „Butterflies of Israel”, már hat kiadást megért Field Guide-ja és Vadim Tshikolovets rendkívül sikeres „Butterflies of Europe and the Mediterranean Area” című kötete miért nincs a referenciák között. Mindkét munka hivatkozása még inkább emelte volna a kötet tudományos értékét, sőt talán politikailag nem korrekt, pozitív üzenete is lett volna: a lepkék számára nem akadály az emberek húzta fal vagy kerítés, vagy a meredező szögesdrót. A mesterséges elválasztó vonalak mindkét oldalán jelen vannak, rajzanak, petét raknak, növényt fogyasztanak,  és ugyanúgy megörvendeztetik a szívet, érezzen az bármilyen módon. A háborúkat is többé-kevésbé képesek túlélni nemzeti hovatartozás nélkül. Ez kell jellemezze azokat is, akik a lepkékkel foglalkoznak.

 

 005.jpg

Különféle palearktikus tarkályokat bemutató és tárgyaló 394-395. oldalpár

A fenti bekezdést ne vegye senki politikai manifesztumnak. Husein Ali Zorkot nagyszerű munkát végzett, és a közismert libanoni természetbúvár megérdemli a legnagyobb elismerést. Könyve ott lesz mindazok polcán – és talán hátizsákjában a közel másfél kilónyi súly ellenére is – akik szeretnék megismerni a mesés Közel-Kelet pillangóit és búskáit, és ezzel párbeszédet kezdeni a szomszéddal, valamiféle kiengesztelődésre törekedve nemcsak az emberrel, hanem a természetes környezettel is. És ez a kiengesztelődés el kell vezesse arra a felismerésre, hogy a teremtett élőlényekben – jelen esetben a pillangókban - olyan ajándékot kapott, amit az utána következő nemzedékeknek is látni, csodálni kell. És hogy ez nemcsak az övé, hanem a szomszédjáé is, és hogy vele együtt kell gazdálkodni, hogy ez a kincs gyarapodjon, és ne csak ő és barátjai, hanem mások is részesedhessenek belőle. Husein Ali Zorkot könyvének megírásával és az összes lepkefaj megfestésével ehhez már megtette az első lépéseket.


Bálint Zsolt

Szólj hozzá!

Címkék: Libanon Bálint Zsolt Lebanon Middle East Husein Ali Zorkot

Egy leendő kiállítás lepkeképei

2018.12.05. 15:27 :: KatonaG

A Magyar Természettudományi Múzeum a Balkán állatvilágának kutatásáról vándorkiállítást készít, amit négy országban fog bemutatni. Ez nemcsak Európának ezt a fajokban különösképp gazdag természeti környezetét varázsolja majd a látogatók elé, hanem a múzeum szerepét is a Balkán tudományos feltárásában. A kiállítás valószínűleg nem jön Magyarországra. Ezért mentettük ide a lepkés részeket a magyar rovarászok számára. Külön köszönjük a képet Gór Ádámnak, Pierre Boyernek és Kiss Ádámnak!


Bennszülött balkáni Szerecsenlepke (Erebia) fajok

Az Alpok és a Balkán a jégkorszak alatt számos állatfajnak nyújtottak menedéket. A klímafázisok alatt sok-sok kipusztulás és betelepülés történt. Ez jól nyomon követhető a két hegységrendszer Szerecsenlepkéin (Erebia), amelyek életfeltéteiket a gleccserek és az erdők közötti tundrán találták meg. Az Erebia orientalis és az E. rhodopensis a Balkán bennszülött fajai. Akárcsak az E. neleus és az E. phorcys. Ez utóbbiak első példányait Frivaldszky Imre küldöttei gyűjtötték először.

 

 erebia_ottomana.jpg

[Erebia neleus nőstény kép: Gór Ádám]


Kipusztulás

A Kárpát-medence a Közép pávaszem (Saturnia spini) elterjedési területének északnyugati peremén volt, számos helyről rendszeresen jelezték. Az 1970-es évek közepén hirtelen eltűnt. A kökényen élő hernyókon végigsöprő járványt sejtik az eltűnés hátterében. Korabeli beszámolók szerint az útmenti bozótosokban sok helyütt lehetett látni a tömegesen elpusztult hernyók tetemét. Bár a Balkánon jelenleg is előfordul, nem sikerült visszahódítania a Kárpát-medencét.


s_spini_2_kisebb.jpg

[Saturnia spini hernyó, kép: Gór Ádám]

 

Veszélyeztető tényező: erdőtűz, erdők helyének beépítése témához

A Rileyana fovea száraz erdőkben honos. Hernyója különféle tölgyeken él. A lepke októberben rajzik; lokális, de élőhelyén általában gyakori. Kora este, még világosban kezd repülni. A kevés, aktív hangadásra képes lepkék egyike: a hímek hátulsó szárnyán egy feszes hólyag van, ehhez dörzsölik hátulsó lábukat – repülés közben. Hangja nőstények csalogatására szolgál, emberi füllel is jól hallható: zörgő, sáskaciripelésre emlékeztet. A lepke ritkán repül fényre, de boros csalétekkel jól csalogatható. Az erdők átalakításával, elpusztításával eltűnik.

 

 fovea.jpg

[Rileyana fovea hernyó, kép: Kiss Ádám]



Veszélyeztető tényező: taposás, beépítés, gyep fásítása

Az Eupithecia fajok apró, ám esetenként igen látványos lepkék. Nagyon sok fajuk eléggé hasonló, ezeket csak szakember képes azonosítani. Különös életmódot folytatnak: hernyóik nem a növények levelét, hanem azok virágát és zsenge magvait fogyasztják. E lepkefajok gyakran csak néhány növényfajban tudnak megélni, ezért kevés helyen fordulnak elő. E ritkaságok jó része a sziklagyepekben honos, így a gyepek sérülése – túlzott legeltetés, taposás, égetés, fásítás, beépítés – egyben a lepkék életének végét is jelenti.

 

 eupithecia_3.jpg

[Eupithecia linariata nőstény: Gór Ádám]

 


Veszélyeztető tényező: kemikáliák
Európa legnagyobb őshonos lepkéje, a Saturnia pyri hernyója gyümölcsfák levelével táplálkozik (latin nevében a körte erre utal). Az élénkzöld alapon égszínkék bibircsókokat és azokból eredő hosszú szőrszálakat hordozó hernyó maga is igen látványos, de a kifejlett lepke méretei - melyek egyes madarakéval, sőt denevérekével is vetekednek – talán még impozánsabbak. Mint minden, gyümölcsfákon élő fajt, a vegyszerezés fenyegeti leginkább.

 

 saturnia_pyri_11_kisebb.jpg

[Saturnia pyri nőstény, kép: Gór Ádám]


Balkán mint refugium és visszatelepülési gócpont
A Catocala fajokat a nagyobb méret, a rejtőszínű elülső szárnyak, és az élénk: sárga-fekete, piros-fekete színű hátulsó szárnyak jellemzik. Talán legérdekesebb csoportjuk a sárga-fekete szárnyú, száraz bokorerdőkhöz kötődő fajegyüttes, mely észak felé a Kárpát-medencéig hatol, ahol a csoportot két faj képviseli. A Balkán-félszigeten, különösen annak déli részén jóval több fajuk honos – köztük a két előbbi – ezért igen valószínű, hogy a jégtakaró visszahúzódása után a Balkánról jutott el a csoport a Kárpát-medencébe.

 

 catocala_conversa_kisebb.jpg

[Catocala conversa hím, kép: Gór Ádám]

 

A legújabb kutatási eredmények szerint a Fekete szerecsen (Erebia melas) a különböző meleg interglaciálisokban balkáni refúgiumból terjedt végig észak felé Dinári-hegységben, egészen Szlovéniáig. De eljutott a Déli-Kárpátokba, majd onnan meghódította az Erdélyi-medencét. Ott több helyi változata is kialakult. Egyikük, az E. melas runcensis, “a dombok közé leszállva” képes volt benépesíteni a génusz számára szokatlanul alacsonyan fekvő élőhelyeket is.

 

 erebia_melas_runcensis_pres_de_runc_environs_de_cluj_roumanie_3-7-2010_a.jpg

[Erebia melas runcensis hím, kép: Pierre Boyer]



Bálint Zsolt, Katona Gergely és Tóth Balázs

Szólj hozzá!

Címkék: Kiss Ádám Bálint Zsolt Katona Gergely Balkán Tóth Balázs Gór Ádám

Legkisebb és legnagyobb

2018.11.12. 13:02 :: KatonaG

Minden bizonnyal nem szolgálunk nagy meglepetéssel, ha eláruljuk, melyik a két leggyakrabban elhangzó kérdés azok részéről, akik lelkes érdeklődőként meglátogatják a Magyar Természettudomány Múzeum közel két millió preparátumot őrző lepkegyűjteményét. Az első kérdés: melyik a legnagyobb pillangó? A második pedig: melyik a legkisebb lepke? És talán azzal sem okozunk nagy meglepetést az olvasónak, ha eláruljuk: a blogbejegyzés apropóját ez a két, igen banálisnak hangzó kérdés adja.

Sok minden múlik a jól feltett kérdésen. Például a jó válasz. A fenti bekezdésben feltett kérdések bármennyire is banálisnak tűnnek, jó kérdések, mert valami lényegit ragadnak meg. Az örökké csak kérdező embert elsősorban az élettel kapcsolatos dolgok érdeklik, tehát igenis szeretné tudni, miért képes valami óriásira nőni, míg a másik valami csak törpe marad. Ráadásul közeli rokonok. És bár a kérdező feldobta a labdát, hogy megmagyarázzuk, hogy miért marad törpe a törpe, és miért növekszik óriássá az óriás, az akadémikusi tollforgatástól eltekintünk, és nem bonyolódunk bele pl. Bergmann-szabály ecsetelésébe, hanem egyszerűen megpróbálunk válaszolni csak arra a kérdésre: melyik a legkisebb pillangó és melyik a legnagyobb lepke, vagy vice versa.

A kérdést megválaszolása előtt persze értelmezni kell. A mennyiségi jelzőt vonatkoztassuk a szárnyfelületre. Mert mondjuk ha a test méretét nézzük,  lehet, hogy más eredményeket kapunk. És az alany? Mi a pillangó szót – lepkészek lévén – nem köznévként, hanem rendszertani kategóriakánt is halljuk, tehát számunkra a tartalma lehet ez: Pillangószerűek (Papilionoidea). A Pillangószerűek technicus terminus-a öregcsaládot (vagy családsorozatot) jelent, ami a modern osztályozás szerint öt vagy hat lepkecsaládot foglal magában. Ezek a legújabb tudományos eredmények szerint is közelebbi rokonai egymásnak, mint a több mint száz további lepkecsaládnak, ezért feltételezhetően közös eredetű csoportot alkotnak: Csőrkefélék (Libytheidae), Lángszinérfélék (Lycaenidae), Özöndékfélék (Pieridae), Pazarkafélék (Riodinidae), Pillangófélék (Papilionidae) és Szöglencfélék (Nymphalidae). A melyik a legkisebb vagy legnagyobb pillangó kérdésre talán egy laikus is választ adhat, ha végiglapozza Bernard d’Abrera (1940-2017) gigantikus, The Butterflies of the World  23 kötetből álló könyvsorozatát. Ott megtalálja a legkisebb fajt, az afganisztáni Micropsyche ariana boglárkát, amit csak 1978-ban fedeztek fel! Ennek elülső szárnyának hossza alig fél centiméter. De hasonló nagyságú faj még van egynehány – mindegyikük boglárka, például az andoki Itylos titicaca vagy a Földközi-tenger vidékének keleti felében tenyésző Freyeria trochylus. A legnagyobb pedig? Minden kétséget kizáróan a pápuai Alexandra-királyné csillangó (Ornitophtera alexandrae), ami nemcsak a legnagyobb, hanem a feketepiacokon a legdrágább és legveszélyesebb lepke, mivel begyűjtésért és a vele folytatott illegális kereskedelemért nemcsak súlyos pénzbírságot, hanem már börtönbüntetést is kiszabtak. Hasonlóan nagy pillangó, talán egy-két centiméterrel kisebb még a Góliát-csillangó (Ornithoptera goliath) amit neve is jól tükröz. A múzeumi gyűjteményben nincs példányunk az apró afganisztáni fajból, és Alexandra-királyné csillangóval sem büszkélkedhetünk – így csak a kissé nagyobb és kissé kisebb, említett rokonokat mutatjuk.

 fig_1.JPG

A legkisebb és legnagyobb pillangók: Titicaca boglárka (bal fent), Picúr boglárka (jobb fent), és Góliát csillangó (alul)

És mi a helyzet a lepkékkel? Mert bár minden pillangó lepke, de nem minden lepke pillangó… A lepke szót hallhatjuk megint kategóriaként. Ugyanis a Lepkék rendjét (Lepidoptera) nemcsak az említett Pillangószerűek, hanem további, legalább 120 család alkotja: ezek  közös, csak a kategóriára jellemző tulajdonsága a hártyás szárnyakat takaró lapos pikkelyek, amelyek nem másak, mint különlegesképpen módosult szőrök.  Innen a tudományos név is: lepido-ptera = pikkelyes szárnyú. A rend esetében sajnos nincs kézben d’Abrera magnum opusá-hoz hasonlatos mű. És talán nem is lesz soha. A legtöbb lepkecsalád a trópusokon él, néhányukat csak mostanában fedezték fel. Sokféleségüket csak becsülni tudjuk, és sajnos nem „félő’”, hanem fájdalmas bizonyosság, hogy sosem leszünk képesek feltárni azt a rendkívüli fajgazdagságot, és azt a szerteágazó szerepet, amit az élet szövetében jelentettek. Már most, a múzeumok tárlófiókjaiban hallatlan mennyiségű anyag vár feldolgozásra. És amíg egyre többeket szólít meg a modern technológia kihívása vagy merülnek el a politika útvesztőiben, az élet kérdéseit viszont egyre kevesebben kutatják. Így nem véletlen, hogy a taxonómia tudománya hanyatlóban van – ezért izgalmas felfedezések híre egyre kevesebbekhez juthat el.  Ki tudott például a Micropsyche ariana felfedezéséről abban az évben, amikor Carter amerikai elnök leült tárgyalni a békéről Anvar Szadattal meg Menáhém Begínnel, és Moammer Kadhafi meg Jasszer Arafat éppen Budapesten járt?

Azért a múzeumi lepkekurátorok között áll a konszenzus: a legkisebb lepkéket az Törpemolyfélék (Nepticulidae), a legnagyobbakat pedig a Pávaszemfélék (Saturniidae) képviselik.  A törpemolyok hernyói a levéllemezek közötti „húsban” élnek, táplálkozásuk során aknajáratokat készítenek. Legkisebb fajaik alig egy-két milliméter nagyságúak. Mi a magyar törpemoly-specialista Szőcs József által felfedezett és leírt Kakukkfű-törpemoly (Trifurcula thymii) fajt mutatjuk be. Több tucat rokona hasonló méretű, hazánkban is bőven előfordulnak. Közülük az egyik legismertebb, Vadgesztenye-aknázómoly (Cameraria ohridella). A legnagyobb szárnyfelületű lepke pedig a közmegegyezés szerint az Atlasz pávaszem (Attacus atlas), de több rokona is hasonló méretekben mutatkozik (pl. A. caesarA. edwardsii és A. erebus) Délkelet-Ázsia trópusi erdőségeiben – ahol a legnagyobb pávaszemek – és talán nem véletlenül, a csillangók is élnek.

 

 

 

fig_2.JPG

 

fig_3.jpg

Legnagyobb és legkisebb lepkéink: Atlasz pávaszem (fent) és Kakukkfű törpemoly (lent); a törpemolyt a fenti képen piros nyíl jelzi

Megvannak hát a válaszok. Ismerjük a legnagyobbat és a legkisebbet. És a látogatók többnyire megelégszenek azzal, ha a lepkéket megmutatjuk. De olykor felizzik a tudásvágy, és újabb kérdések fogalmazódnak. A környezet lenne az, amely szabályozza lepkéink nagyságát? Hiszen a példaként felhozott aprótermetű boglárkák mindegyike a széljárta sivatagos vagy magashegységi pusztaságokat lakja. Ott nyilvánvalóan luxus vagy kifejezetten előnytelen lenne egy csillangóhoz hasonló óriási szárnyméret. De akkor miért maradnak a trópusi esőerdőkben is olyan parányiak az aknázómolyok, és maradnak törpék a boglárkák, amíg nem olyan távoli rokonaik képesek szinte gigászi méretek elérésére? Tudjuk, hogy nemcsak a környezet szelekciós hatása, hanem a faj genetikai programja és története is legalább olyan nagy szerepet játszik az alkalmazkodásban. Emiatt van, amire egyszerűen sose lesz képes. Akadályoztatva van génjei által. Tehát vélhetőleg a picúr törpe marad és a góliát megmarad gigantikusnak. A genetika modern tudománya számos okosan feltett kérdésre megadta a választ. A picúr azért törpe, és a góliát azért gigantikus, mert az életet abban a formában tudja a leggyümölcsözőbben továbbadni. De a tudomány és a filozófia hátárán más kérdések is megfogalmazódnak. Tudjuk, hogy nagy tömegű élettelen testek csak ott képesek sokáig fennmaradni, ahol a tömegvonzás nem számottevő.  De mi a helyzet akkor, ha a test anyagát elárasztotta az élet? A nagytestű fajok talán csak ott tudnak megmaradni, ahol az élet szövete olyan sűrű, hogy képes őket hordozni? Így semmiféle óriási lepkét ne várjunk szemberepülni az Andok magashegyi sziklás tájain. A széljárta andesi vidék megmarad a Titicaca-boglárka élőhelyének, hogy ott őrizze és adja tovább az életet. De lenn az erdőborította völgyekben elegánsan repkedhet a Didiusz szépke (Morpho didius) hirdetve, hogy ahol az élet szövetének sűrűsége nagyságrendekkel sűrűbb, ott a törpék válla óriásokat hordozhat!

Bálint Zsolt és Katona Gergely

Szólj hozzá!

Címkék: Bálint Zsolt Katona Gergely Bernard dAbrera Szőcs József

A Kármel lepkéi

2018.10.19. 13:37 :: Lángszinér

Racheli Schwartz-Tzachor, 2009: Butterflies of Ramat Hanadiv, Israel. Ramat Hanadiv, 91 pp, 23 x 30 cm, ISBN 978-965-763-105-8.

scan_550.jpg  A könyv angol nyelvű borítója

A Kármel hegye a Közel-Kelet egyik történelmi eseményekben gazdag területe. Ha már csak annyit említünk, hogy itt tett csodát Illés próféta, vagy a francia kereszteslovag Berthold de Limogés itt alapította a karmeliták rendjét és, hogy ide temették James Rothschildot, akit a modern Izrael egyik alapítójának tartanak – már közel három évezred ívét rajzoltuk meg. Aminek a lényege: a Kármel az emberiség számára mindig szent hely volt, és amíg világ a világ, az is marad. Az ilyen helyeket az emberek megkülönböztetett figyelme kíséri. A hegy déli részén terül el Ramat Hanadiv, ami egy gyönyörű kert, mélyén a Rothschild házaspár síremlékével. A kertben az év minden hónapjában virágok nyílnak, bokrok illatoznak, fenyvesek és ciprusligetek zöldellnek. Emiatt különösen gazdag a lepkefaunája.

 scan_552.jpg

Egy több fajt is bemutató tábla a könyvből

A kert fenntartójának egyik fontos célja nemcsak a kegyelet ápolása, hanem a környezeti kultúra formálása. Ezen túl a teremtett világ ismeretére való tanítás, a helyes tudományos módszerek alkalmazása, tehát: az élet sokféleségének minél alaposabb megismerése. Ennek az elkötelezettségnek a gyümölcse az itt bemutatott könyv, ami a Kármel legszebb lepkéit mutatja be az érdeklődőknek, művészi festmények segítségével.

 scan_553.jpg

A Káposzta özöndék életképe

A könyv szöveges része héber és angol nyelvű, szerzője Dr. Schwartz-Tzachor, aki évek óta kutatja és megfigyeli az emlékhely lepkefaunáját. A képeket Tavia Kurz ismert illusztrátor festette Yosi Ben-Mayor útmutatásai alapján azzal a céllal, hogy minél több ismeretet sűríthessenek a festményekbe, és ne csak az olvasó érdeklődését, hanem csodálatát is felkelthessék. Én magam is szívesen forgatom a könyvet, aminek oldalai tudományos szempontból több érdekes megfigyelést tartalmaznak. Érdemes elolvasni, hogy lehessen a leírtakra hivatkozni a megfelelő helyen és megfelelő időben. És gyönyörködni lehet a képek fölött is. Kívánom mindenkinek, hogyha eljut a Kármelre, látogasson el az emlékparkba is figyelje Racheli Schwartz-Tzachor szakavatott szemével a lepkéket, hogy ne csak csodálja, hanem ismerje is fel az élet szépséget és üzenetét, amit a pikkelyesszárnyú teremtményekben is ott rejtőzik.

 

Bálint Zsolt

scan_551.jpg

A könyv héber nyelvű borítója (hátlap)

Szólj hozzá!

Címkék: Izrael Bálint Zsolt Rothschild Kármel Racheli Schwartz-Tzachor Berthold de Limogés Ramat Hanadiv Yosi Ben-Mayor Tavia Kurz

Egzotikus lepke a Margitszigeten: Vagráns vagy migráns?

2018.09.19. 14:48 :: KatonaG

Talán már köztudott, hogy a globalizáció valóban globalizációt jelent. Kicsit pejoratíve: nincs már semminek és senkinek kizárólagos hazája. Bárhol bármikor otthon érezheti magát nemcsak az ember, hanem bármiféle teremtmény, vagy ha jobban tetszik: organizmus. Bárhol bármikor bárki és bármi felbukkanhat. Így idegen földrészek lepkéi is bármikor és bárhol megjelenthetnek. Erre példa a most nyáron a margitszigeti virágok között repkedő, Polonyi Vilmos által lefotózott, lefilmezett majd megfogott lepke, aminek tudományos neve: Siproeta epaphus.

alive.jpg Polonyi Vilmos fotója a lepkéről a Margit-szigeten.

És mi a lepke magyar neve? A Dorling-Kindersley lepkehatározó szerint: Fehérsávos rókalepke, ami azt sugallja, hogy a mi szöglenceink (= rókalepkék) közeli rokona. Igazából a Helikonkaformák (Heliconiinae) alcsaládjába tartozó Vagránsrokonúak (Vagrantini) képviselője. A korrekt magyar neve a fajnak tehát: Fehérsávos vagráns

A faj az Újvilág trópusi területein széles körben elterjedt, különösen Közép-Amerikában. A lepke vándor-csavargó életmódot folytat, és olykor többszáz egyedből álló csoportot alkotva elvándorol szülőhelyéről. Tehát egyfajta csavargó-vándorló, vagráns-migráns lepke. Egyikünk Venezuelában is találkozott vele, ahol erdőszegélyben őrjáratoztak a hímek. A nőstények rejtettebb életmódot folytatnak, inkább a lombkoronában tartózkodnak. Petéiket elsősorban Ruellia fajokra helyezik. Egyik képviselőjüket, a Ruellia brittoniana-t, idehaza „Mexikói petúnia” néven forgalmazzák. Persze ennek a szép növénynek annyi köze van a petúniához, mint a Siproeta fajoknak a szöglencekhez. 

Az Epaphus hernyóit könnyű nevelni, ezért a lepkéket tenyésztő közép-amerikai lepkefarmok szívesen exportálják. A budapesti Állatkert lepkeházában is láthatjuk ezt a fajt, amit információink szerint nemcsak külföldről rendelnek meg évről évre, hanem sikeresen tenyésztenek is. Idén nyáron is gyönyörködhettünk a lepkében. A legnagyobb valószínűség szerint a Margit-szigeten, szabadban röpködő példány korábban az állatkerti lepkeház lakója lehetett. De azt már nem tudhatni, hogy bennszülött, vagy esetleg behozott egyed volt.

 budapest.JPG

Egy venezuelai és a budapesti Fehérsávos vagráns példány a Magyar Természettudományi Múzeum gyűjteményében.

Az utóbbi évtizedekben idehaza jelentősen megnőtt az egy-egy példányban megfigyelt egzotikus állatok száma. Például már találtak a Heves megyei Makláron szabadon kóborló óriáskígyót, budapesti kertészetben mediterrán imádkozó sáskát, és nem ritkák a kalickákból elszökött díszmadarak sem! Számos esetben ezek a példányok bekerülnek a Magyar Természettudományi Múzeum gyűjteményébe, bizonyítandó az emberi tevékenység milyen közvetett hatással van az élővilágra. Vannak köztük inváziós fajok, amelyek képesek megtelepedni, sokszor szinte megoldhatatlan problémát okozva nemcsak az embernek, hanem az őshonos növényeknek és állatoknak, gondoljunk csak a parlagfűre vagy az ékszerteknősre. A mi Fehérsávos vagránsunk biztosan nem lesz az a betolakodó, akivel kénytelen-kelletlen meg kell osszuk hétköznapjainkat. Megmarad szegény csavargónak, akit ide-oda vet az idő és az alkalom emberi önkénye, és csak egy múzeumi példány bizonyítja az utókornak, hogy egyszer Budapesten is szabadon csapongott az augusztusi nyár kék ege alatt.

Bálint Zsolt és Katona Gergely

Szólj hozzá!

Címkék: Budapest Bálint Zsolt Katona Gergely Polonyi Vilmos Siproeta epaphus Fehérsávos vagráns

Négy magyar vonatkozású lepkészeti tárgyú kézirat 1830-ból

2018.07.18. 12:49 :: KatonaG

A Magyar Természettudományi Múzeum lepkegyűjteményének kézikönyvtárában Ec 95 jelzet alatt több mint egy évszázadig őriztünk egy kéziratot. Nem keltette fel senki érdeklődését. Mint becses hungaricum, pár évvel ezelőtt átkerült a Múzeum központi könyvtárába, ahol biztos helyen tárolják, féltve őrzik. A katalógus-cédula szerint a kézirat szerzője feltehetően Füle András, aki rablótámadás áldozata lett az 1833-as balkáni expedíción, amit Frivaldszky Imre tervezett és finanszírozott.

 

fule.jpg A kézirat könyvtári katalógus-cédulája

 

A 21X13 cm nagyságú, összesen 299 számozott oldalból álló német nyelvű kéziratot a napokban volt lehetőségünk tanulmányozni. A kötetben négy dokumentum van összefűzve: (1) „Schmetterling Kalender 1830” [Lepkenaptár 1830] (1-38 számozott oldal), (2) „Raupen Kalender 1830” [Hernyónaptár 1830] (39-63 számozott oldal), (3) „Pflatzen Katalog 1830” [Növénykatalógus 1830] (64-100 számozott oldal) és (4) „Die Schmetterlinge von Europa A F P 1830” [Európa lepkéi A F P 1830] (1-199 számozott oldal). A kézirat szerzőségét minden bizonnyal Abafi-Aigner megállapítása alapján Füle Andrásnak tulajdonították, mivel a „Lepkészet története Magyarországon” című munkájában a következőket írta: „[Frivaldszky Imre] az első [balkáni] expedíczióval a körmöczbányai születésű Füle Andrást bízta meg, a ki nála több évig segédkezett, a növények és rovarok gyűjtésmódját teljesen elsajátította, s már 1830-ban saját használatára „lepke-naptárt” és „hernyó-naptárt” írt össze.” Mindezt megerősítendő, az Európa lepkéit tárgyaló kézirat címlapján iniciál látható, aminek feloldása lehet „Andreas Füle Pestiensis”.

 

fule_europa.JPG Az Európa lepkéi című kézirat címlapja

 

Jól ismerjük mind Füle, mind pedig Frivaldszky kézírását, hiszen számos levelüket őrizzük a Tudománytörténeti gyűjtemény Frivaldszky Imre fondjában. Ennek alapján megállapíthatjuk, hogy a két kézírás nagyon hasonlít egymásra, és csak alaposabb elemzés után dönthető el, hogy a szerző nélküli dokumentumok melyiküknek tulajdoníthatók. Végiglapozva a kötetet, első benyomásra az európai lepkés rész kézírása Füle, míg a többi inkább Frivaldszky kézírására emlékeztet.

A lepkenaptár hónapokra bontva sorolja fel a gyűjthető fajokat. Hogy később, már Füle halála után, ezen a kéziraton Frivaldszky dolgozott, több bejegyzés is bizonyítja. A hernyónaptár a lepkenaptárhoz hasonló, de itt nincsenek utólagos bejegyzések. A növénykatalógus nyelvtörténeti szempontból is érdekes, mivel ebben a latin és német nevek és szakszavak mellett bőséges magyar anyagot is olvashatunk. Botanikusok számára is izgalmas lehet. Magyar lepkészeknek viszont a negyedik terjedelmes dokumentum ígér nagyon sokat. Ez az Európa lepkéit német nyelven bemutató oldalak sorozata, amelyek már Frivaldszky Imre 1834-ben nyomtatásban megjelent gyűjtemény-katalógusának rendszerét tükrözik, híven követve Ferdinand Ochsenheimer 1807-ben „Die Schmetterlinge von Europa” cím alatt megjelent munkáját. Úgy tűnik a kézirat Ochsenheimer könyvének szabad kivonata, Magyarországra vonatkozó saját, a magyar lepkészet történetének szemszögéből izgalmas kiegészítésekkel.

 

catalogue.jpg A Frivaldszky Imre által 1830-ban megjelentetett gyűjtemény-katalógus első lepkés oldala

 

Frivaldszky Imre az 1848-as magyar Szabadságharc után az 1850 előtti levelezését és kéziratainak nagy részét megsemmisítette. Néhány dokumentum és kézirat viszont nagy szerencsénkre fennmaradt. Köztük ez is. Minden bizonnyal még Frivaldszky János idejében került be a lepkegyűjteményi szakkönyvtárba, más Frivaldszky könyvekkel együtt. Bízunk benne, hogy lesz lehetőség ezt a magyar lepkészet számára fontos dokumentumot részleteiben is ismertetni. Ha nem, akkor majd valaki megteszi helyettünk a közeli, vagy a távoli jövőben. Addig is tartsuk nyilván és ne feledkezzünk meg róla!

 

Bálint Zsolt és Katona Gergely

Szólj hozzá!

Címkék: Bálint Zsolt Magyar Természettudományi Múzeum Abafi-Aigner Lajos Katona Gergely Lepkészet Története Magyarországon Frivaldszky Imre Füle András Ferdinand Ochseinheimer

Pallastól napjainkig: a Volgavidék 150 évnyi lepkészet távlatából

2018.06.01. 12:56 :: Lángszinér

Vasily V. Anikin, Sergey A. Sachov & Vadim V. Zolotuhin (editors), 2017: „Fauna lepidopterologica Volgo-Uralensis”: from P. Pallas to present days. Proceedings of the Museum Witt Munich 7: 1-693.

 

Ilyen, újonnan megjelentetett kötetet manapság már ritkán tarthat kezében az ember. Több mint három kilogrammot nyom a mérlegen, közel 700 oldalnyi szöveg és színes kép – igazi kísértés arra, hogy a kézirat ne legyen valóságos, hanem keringjen csak a virtuális térben, örök kárhozatra ítélve! De Thomas Witt múzeuma, amely ma már a bajor állam állattani intézetének szerves része, áldozott arra, hogy ez a hallatlanul értékes és minden tekintetben sokszínű monográfia testet öltsön: a múzeum Proceedings kötetéként látott napvilágot. És most itt díszeleg a múzeumi irodámban, könyveim között.

scan_232.jpg 

A könyv fő részei a következők: a régió fiziogeográfiai áttekintése (pp 35-58), a volgavidéki lepkefauna jegyzetekkel ellátott listája (pp 61-342) és 25 különféle tanulmány, ami közül mindegyik valamiképpen kötődik az érintett terület lepkefaunájának kutatásához (pp 343-540). A három fő részt a kötet végén 64 színes tábla és a taxonok mutatója zárja.

 scan_233.jpg

A 14 szerző közül 13 orosz vagy ukrán nemzetiségű, köztük csak egy a külföldi, az is magyar. Ennek az az oka, hogy a lepkészet klasszikus időszakában, a Volgavidék feltárásában magyarországi lepkészek is tevékenyen részt vettek. Gyűjtések által elsősorban a Budán élő Kindermann család, akik a természetesen Habsburg és a magyar korona alatt élő lepkészekkel is kapcsolatban voltak, új fogásaikat nekik megmutatták és el is adták. Így a Magyar Természettudományi Múzeumban őrzött Treitschke- és Frivaldszky-féle gyűjteménynek lepkepéldányai között is vannak nagy jelentőségűek a Volgavidék faunakutatásának szempontjából. A tanulmányok közül egynek ez a témája.

Milyen nagyszerű lenne, ha Frivaldszky Imre halálának 150. évfordulóját valami hasonlóan szép és súlyos (!) kötettel ünnepelné a magyar entomológia!

Bálint Zsolt

Szólj hozzá!

Címkék: Volga Bálint Zsolt Frivaldszky Imre Georg Friedrich Treitshke Albert Kindermann Thomas Witt

Tajvan pillangó faunája

2018.05.30. 10:35 :: Lángszinér

Yu-Feng Hsu, Chia-Lung Huang és Jia-Yuan Liang, 2017: Buttefly Fauna of Taiwan. Papilionidae, Volume 1. Council of Agriculture Executive Yuan Forestry Bureau, [8] + 239 p. ISBN 978-986-05-5157-0.

Yu-Feng Hsu, Chia-Lung Huang és Jia-Yuan Liang, 2017: Buttefly Fauna of Taiwan. Pieridae, Volume II. Council of Agriculture Executive Yuan Forestry Bureau, [8] + 224 p. ISBN 978-986-05-5156-3.

 

taiwan_1.jpgTajvan pillangófaunája csodálatos. Milyen is lenne!? Hiszen a sziget meseszép, ahogy azt már a legelső kalandozó európai hajósok is megállapították, és térképeiken rögzítették: Isla Formosa (értsd: gyönyörű sziget). A mi magyar lepkészeink is jól ismerik a szigetet, sokat jártak ide lepkészni, és részben nekik köszönhetően ma már nemcsak a nappali, hanem az éjszakai, elsősorban az éjenc (= „bagolylepke”) faunáról is sokat tudunk. Ebben Hreblay Márton volt az úttörő, és persze mellette az ő kollégái és kortársai.

 

 

 

 

 

 

taiwan_2.jpgMivel Tajvan elég régóta benne van az európai kultúra vérkeringésében, sok-sok pillangó és más nappali rokonfajt a már klasszikus lepkészek innen írtak le. És talán ennek köszönhetően is, meg annak, hogy a japán szigetek is közel vannak, kijelenthetjük, hogy talán Ceylon mellett trópikus Ázsiában a gyönyörű sziget Pillangóalakú  (Papilionoidea) faunája a legismertebbek közé tartozik. Több monográfia is megjelent angol, majd japán szerzők tollából, de most végre helyi lepkészek által komponált mű is asztalunkra került, legalábbis annak első két része.

 

 

 

 

 

 

taiwan_3.jpgFormóza ez a két kötet. Igényes és minden szempontból nagyszerű megjelenítésű: szövegben és illusztrációban egyaránt. Az első kötet a Pillangófélék, a második pedig az Özöndékfélék a szigeten előforduló génuszait és fajait tárgyalja és mutatja be, nemcsak két nyelvűen (angol és mandarin), hanem magukat a lepkéket és azok potrohának anatómiai részleteit is ábrázolva. Az érdeklődő olvasó nagy örömmel lapozza a szöveges oldalakat, és szemlézi a színes képtáblákat. Kíváncsian várjuk a folytatást! Mit hoznak a danaiszok. lángszinérek, a szöglencek, a szemőcök? Lehet-e még fokozni a formózaságot? Bízunk benne: igen!

 

 

 

 

Bálint Zsolt

Szólj hozzá!

Címkék: Bálint Zsolt Taiwan Hreblay Márton Formosa

Pillangóvilág 2

2018.05.22. 10:10 :: Lángszinér

Bernard d'Abrera 2018: Pillangóvilág az ausztráliai földrészen és Ázsia trópusi vidékein. Budapest, magánkiadás, 62 színes tábla, 130 pp, 28 x 22 cm. ISBN 978-615-00-1548-4.

scan_206.jpgEz a könyv is Bernard d’Abrera (1940-2017) „World Butterflies” című munkája alapján készült. Az ausztráliai földrész és Ázsia trópusi területeinek pillangószerű lepkéit mutatja be magyar nyelven. Folytatása annak a „Pillangóvilág 1” kötetnek, ami az afrikai és a holarktikus régiókkal foglalkozott. A mostani második kötet 11 lepkecsalád, több mint 160 génuszának közel 2000 faját ismerteti röviden és ábrázolja színes képeken.

A magyar kiadás célja elsősorban – hűen követve a szerző szándékát – bemutatni a teremtett világ sokszínűségét és gyönyörködtetni az olvasót. Másodsorban pedig elgondolkodtatni azon, az hogy élet miért nyilvánul meg ilyen ezernyiféle módon, és hogy mindennek mi, vagy ki az oka és a célja. Ha ezek a kérdések komolyan felmerülnek az olvasóban, akkor a könyv küldetése sikeresnek tekinthető.

 

 

scan_207.jpgA Pillangóvilág sorozat további, tervezett részei:

Pillangóvilág 3 – 40 színes táblán mutatja be a neotrópikus faunaterület (Közép- és Dél-Amerika), árnyikáit, farkincásait, felemáskáit, lángszinérjeit, pillangóit, özöndékjeit, szépkéit.

Pillangóvilág 4 – bevezetést nyújt a Pillangóalakúak világába és a tudományába, csodálatos képekkel illusztrálva; az eredeti szöveget  magyar névtár egészíti ki, ami már az aktualizált rendszertant követi.

 Pillangóvilág 5 – a Kárpát-medencében és a környező területeken előforduló Pillangóalakú lepkékről ad átfogó képet; ennek a résznek a szövege és képanyaga már nem Bernard d’Abrerától származik, de az ő lelkületét megőrizve, a fordító most már mint szerző, negyven év lepkés saját tapasztalatait osztja majd meg az olvasóval.

A könyvek megrendelhetők: balint.zsolt.budapest@gmail.com címről, illetve Büki József természettudományi könyvei közül.

Bálint Zsolt

Szólj hozzá!

Címkék: Ausztrália Bálint Zsolt Bernard dAbrera Pillangóvilág

A magyarországi szitkárok magánrajza

2018.03.26. 15:30 :: KatonaG

Fazekas Imre, 2017: Magyarország Sesiidae faunája. Sesiidae fauna of Hungary (Lepidoptera). Pécs: Pannon Intézet. Acta Naturalia Pannonica 7: 1-104.

cover_szitkar.JPGÚjabb magánrajzzal, monográfiával gazdagodott a magyar nyelvű lepkész szakirodalom. Fazekas Imre több évtizedes búvárlásainak eredményét foglalja össze ez a kis karcsú kötet, a következőképpen: a bevezető fejezetek után (anyag és módszer; erdészeti- és mezőgazdasági kártevők; kérdéses vagy bizonytalan előfordulású fajok; védett- és vöröskönyves fajok; ritka, lokális, és veszélyeztetett fajok; állatföldrajz, faunaelemek) nagy általánosságban bemutatja a Szitkárfélék családját, a fejlődési alakokat (imágó, tojás [!], hernyó és báb), kulcsokat ad a génuszokhoz, majd a fajokat tárgyalja részletesebben (diagnózis, bionómia, magyarországi lelőhelyek, area, bibliográfia). Mindezt 46 színes és fekete-fehér táblán illusztrálva. Az utolsó két fejezet pedig „A Sesiidae fajok provizórikus földrajzi elterjedése és faunaelemei” illetve „A magyar Sesiidae fajok rendszertani és névjegyzéke”. Természetesen a munkát köszönetnyilvánítások, könyvészeti és a mutatók része zárja le, ahogy illdomos.

Tehát végre kezünkben van magyar nyelven is szitkárhatározó, a legújabb ismeretekkel. Így a sokszor problematikus, eddig nehezen felismerhető fajokat könnyebben képesek leszünk meghatározni. Faunisztikai munkáink biztosan pontosabb adatokat tartalmaznak majd, kevesebb lesz a téves adat. Annak a lepkésznek is, aki egyszer nekilát, hogy a Magyar Természettudományi Múzeum lepkegyűjteményének Kárpát-medencei anyagait revideálja, biztosan nagy segítségére lesz ez a munka: számos újabb adatot közölhet, pontosítva a fajok elterjedését a faunaterületünkön és Magyarország határain belül is, és kijavíthatja a félrehatározásokat.

szitkar.JPGA faunisztikai-muzeológiai-taxonómiai munkáknál talán még fontosabb a kötet haszna a gyakorlati növényvédelem számára. A szitkárokat nem véletlenül műveli intenzíven a lepkészet már a klasszikus idők óta: számos fajuk jelentős kártevőként lépett fel már akkor is. És most is sok gondot okoznak. Fazekas Imre monográfiájának segítségével talán a laikus is képes lesz meghatározni a kiskertjében vagy gyümölcsösében kártevőként fellépő szitkárt. Ez által növényeinek védelmében alkalmazni a megfelelő módszert, legyen az hagyományos, vagy a nagy eredménnyel működtethető feromon-csapda. Köszönjük az újabb erőfeszítést a magyar lepkészet felemelésére!

 Bálint Zsolt és Katona Gergely

 

 

(BZs jegyzete: A szitkár szó nem valószínű, hogy a szita szóból származtatható. Minthogy feltételezhetően nyelvújítási szó, jelentése inkább a „szitok” szóból eredeztethető, amikor a „szit” gyököt az „ár” képzővel társítva formálták az új főnevet. A szitkár tehát utal a fajok az ember számára kártevő természetére. Az „üvegszárnyú” lepke a német fordításból származik.)

2 komment

Miért szépek és jobbak a nyelvújítási magyar pillangónevek?

2018.03.26. 15:29 :: Lángszinér

Az alábbiakban öt névjegyzék olvasható. Ezeket részben a III. Országos Lepkész találkozón mutattam be szemléltetendő, miért gondolom azt, hogy a Frivaldszky-féle nappalilepke neveket kell használnunk.

 

scan_153.jpgA nyelvújítás korában olyan emberek képezték a lepkeneveket, akik ismerték a fajokat. Szükség volt ezekre a nevekre, mert addig a magyar emberek nem figyeltek fel a  gerinctelen állatok sokféleségére. Így a már meglevő állatnevek analógiájára és a nyelv belső természetéhez igazodva alakították ki azt a névkincset, ami alapján később magyarul is tudtak írni a lepkékről. A Magyar Tudós Társaságnak követelménye volt, hogy az eredményekről magyar nyelven számoljon be tudós hazánkfia. Magyarul a magyarnak.

Az első három névsor mutatja, hogy a magyar nyelv milyen módon nevezte meg azokat az állatfajokat, amiket meg kellett különböztessen. Ezeknek a neveknek gyakorlati haszna volt: a gerinceseket vadászták, halászták, csapdázták, a piacon el kellett tudni különíteni őket. Megfelelő nevezéktan kellett hozzájuk, ami ki is alakult. Érdemes megjegyezni, hogy a halakra az európai nyelvekben talán a magyarnak van a leggazdagabb névtára. A harmadik névsor abban különbözik, hogy abba már nyelvújítási névanyagot is odacsempésztem mutatva, milyen jól dolgoztak a madarász nyelvészek.

nevtar.JPGEz után jön a negyedik névsor, ami megmutatja, milyen madárneveink lennének, ha a nyelvújítás korában nem végezték volna el a nevek revízióját és a szakma nem vette volna be a gyönyörű magyar neveket. Az ötödik névsor ennek az analógiája, csak fordítva. Felsorolom a nyelvújítás kori pillangóneveket és mindegyik után zárójelben odateszem a sokak által ma használatosat. Minden olvasó szembesülhet az új nevek magyartalanságával, nehézkességével.

A fentieket két kiadványban is részletesen kifejtettem, ezek: A nappali lepkék magyar nevei és Magyar nappalilepke-névtár. Most pedig rendelkezésre áll a földkerekség egész Pillangószerű (Papilionoidea) faunájára az ilyen módon megújított névanyag: Egzotikus égtájak pillangóalakú lepkéi.  Bízom benne, hogy sokak örömére!

 

 

 

1: borz, bölény, disznó, egér, farkas, hiúz, medve, menyét, nyest, nyérc, őz, pele, pocok, róka, sün, szarvas, tulok, vidra

2: balin, csík, csuka, dévér, galóca, géb, harcsa, ingola, kárász, kecsege, keszeg, küsz,márna, őn, paduc, pér, sügér, tok, viza

3: bukó, cankó, cinege, csíz, csicsörke, daru, fajd, fürj, gém, guvat, gólya, harkály, karvaly, kánya, királyka, küllő, ölyv, rigó, pacsirta, sas, seregély, süvöltő, túzok, veréb

4. barna ragadozómadár (barna kánya), fekete fakopogtató-madár (fekete-harkály), gatyás egérevőmadár (gatyás ölyv), kék kis énekesmadár (kék cinege), mezei barnaénekes-madár (mezei pacsirta), roma vízimadár (cigányréce), zöld fakopogtató-madár(zöld küllő)

5. boglárka (boglárkalepke), böngör (farkasalmalepke), búska (buslepke), csillér (gyönyházlepke), csőrke (csőröslepke), enyhész (nyárfalepke), farkröpér (csücsköslepke), lángszinér (tűzlepke), özöndék (fehérlepke), pehelyke (mustárlepke), pillangó, rőtcsáp (citromlepke), suhany (szemeslepke), surán (kéneslepke), szénanimfa (szénalepke), színjátszó (színjátszólepke), szöglenc (rókalepke), tarkály (tarkalepke), virma (hajnalpírlepke)

Bálint Zsolt

Szólj hozzá!

Címkék: Bálint Zsolt Katona Gergely névtár Országos Lepkész Találkozó

Pillangóvilág

2017.10.20. 10:05 :: Lángszinér

Bernard d'Abrera 2017: Pillangóvilág az északi féltekén és az afrikai földrészen. Budapest, magánkiadás, 129 pp, 28 x 22 cm. ISBN 978-615-00-0131-9.

pillango_01.jpgBernard d’Abrera (1940-2017) a lepkészet tudományában egyedülálló jelenség. Elsősorban azért, mert a feleségével együtt alapított Hill House Publishers könyvkiadó segítségével három évtized alatt összesen 34 könyvet jelentetett meg a földkerekség lepkéiről. Ennek gerincét a 23 fólió kötetből álló Butterflies of the World (A világ pillangói) sorozat adja, amely megkerülhetetlen referencia a világ nappali lepkéivel foglalkozók számára. Másodsorban pedig azért, mert munkáiban sajátos módon érvel a teremtés-központú világnézet mellett, amihez a lepkéket használja modellcsoportként. Munkásságának nagyszerű összefoglalása a The Concise Atlas of the Butterflies of the World (2001), amiben ábrázolta szinte az összes addig ismert pillangószerű lepkegénuszt, összefoglalta érveit a tudomány szabadságára hívó teremtés-elmélet mellett, és ostorozta a vakhitű sehova nem vezető darwinizmust.

 

 

 

A 2006-ban megjelent World Butterflies (2006) az említett atlasznak rövidített változata. Ennek alapján készül a magyar Pillangóvilág. A szövegekből olykor élesen kiviláglik a szerző hitbeli meggyőződése és annak szenvedélyes védelmezése. De a Pillangóvilág célja inkább annak a bemutatása, hogy a Teremtő akarata által a lepkékben az élet mily sokféle módon, káprázatosan és tündöklően, olykor talányosan vagy lélegzetellátó gyönyörűséggel testesül meg. Így talán a lepkék iránt érdeklődő magyar olvasó a pillangókban a szépséges teremtményt, az élő lényt látja meg, és csak másodsorban a tudományos kutatásra sarkalló anyagot.

l1040569.jpeg

Bernard d’Abrera ausztráliai otthonában (fotó: Lucilla Wyborn d’Abrera, Victoria, 2016)

A most megjelenő kötet az északi félteke mérsékeltövi területein (Holarktikum) és az afrikai kontinensen (Afrotrópikum) tenyésző pillangókat és közeli rokonaikat ismerteti. Kilenc lepkecsalád 466 génuszának 1748 fajcsoport nevét mutatja be 48 színes tábla 2300 ábráján, rövid kísérőszövegekkel. Mivel a magyar könyvészet nem bővelkedik lepkés kiadványokban, ezért a fordító a szerző engedélyével a holarktikus fejezetben ábrázolt és a Kárpát-medencében is előforduló 117 fajhoz egy-két mondatnyi kiegészítő megjegyzést fűzött, feltüntetve a magyar nevüket is. A könyv használatát a család-, génusz- és fajcsoportnevek mutatói segítik, és magyar nevük alapján külön kereshetők a Kárpát-medencei lepkék is.

 Bálint Zsolt (a fordító)

 pillango_02.jpg
Egy színes tábla a most megjelent magyar kiadásból, ami az afrikai karákszokat mutatja be.

A könyv megvásárolható a fordítónál (balint.zsolt.budapest@gmail.com), a Pytheas Könyvmanufaktúra boltjában személyesen vagy elektronikus úton (http://konyvmanufaktura.hu/), további Büki József természettudományi könyvkereskedőnél (https://buki-konyv.hu/hu/webshop/pillangovilag-az-eszaki-felteken-es-az-afrikai-foldreszen/10234/https://buki-konyv.hu/hu/

komment

Címkék: Bálint Zsolt Bernard dAbrera Pillangóvilág Pytheas kiadó Büki József

Lepkés életművek online

2017.10.03. 11:17 :: KatonaG

"Aki nincs fent a facebookon, az olyan mintha nem is létezne."

- tartja a népszerű mondás. Ugyan most nem a facebookról lesz szó, de a bejegyzés végére remélem kiderül, miért választottam a fenti mondatot mottóul. Sok olyan internetes oldal van, ahol egyes kutatók cikkeit, közleményei, könyveit lehet keresni, olvasni, letölteni. A hazai honlapok közül a MATARKA és az MTMT talán a legismertebbek, melyek a hazai kiadványok és kutatók keresésekor kihagyhatatlanok, ám messze nem teljesek, ha a nemzetközi palettára vagyunk kíváncsiak.

A Google tudós (Google scholar) már egy használható, valóban nemzetközi alkalmazás, de sem arculatában, sem tartalmában nem nyújt érdemben többet egy szokásos Google-keresésnél. Igen, létezik a Mendeley és az Academia.edu, de valahogy ezek sem az igaziak... A ResearchGate (RG) volt ebben a műfajban számomra az az oldal, ami a "Hűha!-élményt" elővarázsolta. Aki nem ismeri az oldalt, annak azt hiszem, úgy lehet legrövidebben elmagyarázni, milyen, hogyha azt írom: "a RG a tudományos facebook."
Itt nem ismerősei vannak a felhasználónak, hanem szerzőtársai. Nem az élete kisebb-nagyobb eseményeit posztolja, hanem kutatási eredményeit, publikációit. Nem celebek mindennapjait lehet követni, hanem kutatók munkáját. Sőt, lájkolni is lehet mindkettőn! :)

Amíg Bálint Zsolttal néha hetekig kutattunk egy-egy valaha élt, Magyar Természettudományi Múzeumhoz köthető lepkész* munkái után, addig a RG-en - ha az illető lelkiismeretesen feltöltött mindent - a hiánytalan publikációs lista egy kattintással, azonnal elérhető. Sőt, a cikkek a helyszínen olvashatók, letölthetők. Mi van ha mégsem találom fent a Pdf-et? Előfordul ilyen is. Ám itt azonnal tudunk a szerzőnek üzenetet írni, és - jártam már így  - ha az egész könyvet nem is szkennelték be számomra, de a kérdéses oldalakat már másnap megkaptam.

"Az online játékok és tartalomszolgáltatók részéről sokszor már nem is a jó programozókért, hanem a jó pszichológusokért folyik a legnagyobb verseny."

 - Ezt egy számítógépes játék fórumán olvastam, és nagyon jól rámutat a fejlesztések irányára. Már nem a számítástechnikai bravúrok megléte a kulcs ahhoz, hogy egy termék milyen vonzó a felhasználók számára, illetve mennyi felhasználó figyelmét és idejét képes magához vonzani, hanem az élmény, amit nyújtani tud.
A ResearchGate viszont ebben jó. Nagyon jó. Ezáltal emelkedik ki a konkurensei közül, ezért dicsekedhet világszerte 13 millió (!) regisztrált felhasználóval, egyedülálló módon a műfajában. Mert ugyanazt az élményt nyújtja a felhasználók számára, mint a facebook és egy napilap elegye: Utóbbi szerepében kielégíti az újdonságvágyat és a tájékozottság jóleső érzetét kelti, és emellett a cikkeink olvasottsági, idézettségi adataival legyezgeti hiúságunkat. Előbbi szerepében pedig hozza azt a társasági, közösségi érzést, tehát a szociális háló szálait is gombolyítja.

rg_rl.JPG

Külső megjelenésében, struktúrájában, ikonjaival, színvilágában is a facebook világát idézi, így az ismerős, megszokott külső egyből szimpátiát is ébreszt, már az első lépések sem a bizonytalan keresgélést jelentik, hanem egy ismert világot fedezünk fel.
"Gonosz trükkjeinek" egyike, hogy legtöbbször azok is fent vannak már, akik még nem regisztráltak, ám publikációik szerepelnek az adatbázisban, és így automatikusan részeseivé váltak a hálózatnak. Ezt látva nehéz megállni, hogy ne kattintsunk rá a regisztrációra, hogy "igen, én vagyok a szerző!"
A ResearchGate egyik hibájának azt róják fel, hogy levelekkel próbál bombázni, ám ez könnyen elhárítható, és megvan a maga oka: ha nem lépünk be, akkor azt az érzetet kelti, hogy lemaradunk valami érdekesről, fontosról...
Igen: Nem csak az a fontos, hogy ha használjuk az oldalt elégedettek legyünk vele. Az is számít, hogy ha nem használjuk, akkor ne érezzük jól magunkat!

"Minden elérhető az interneten, ami nem, az is előbb-utóbb az lesz."

Így van ez a cikkek, folyóiratok, könyvek mindegyikével. Amit a RG programozói és felhasználói nem digitalizálnak és osztanak meg, amit nem töltenek fel, azt majd a hazai és külföldi intézmények és "kalózok"** megoldják....
...már csak idő kell mindent elolvasni, ami csak érdekli az embert!

Katona Gergely



*Szent-Ivány József, Schmidt Antal, Hreblay Márton, Kovács Lajos, Szőcs József, Gozmány László.

** Léteznek olyan oldalak, ftp-siteok, fórumok, filecserélő alkalmazások, ahonnét hihetetlen mennyiségű digitalizált könyvet lehet elérni, és olyan mennyiségben töltik fel a nemzetközi újdonságokat, hogy az ember nem győzi a frisseket sem átnézni.

 

Szólj hozzá!

Címkék: facebook Katona Gergely ResearchGate MATARKA

A bakonyi lepkész: Dietzel Gyula (1945-2017)

2017.07.18. 16:28 :: Lángszinér

A magyar lepkészek közül sokan ismerik Dietzel Gyula nevét a bakonyi lepkés vörös könyv kapcsán. Személyét viszont annál kevesebben, mivel talán hányatott, sok problémán keresztül vezető életútja miatt nem nagyon kereste a lepkészek társaságát. Gyula tipikus példája volt a kommunizmus alatt felnőtt lepkészeknek, akiknek nem adatott meg, hogy a nagyvilágból rálássanak szülőföldjükre, hanem a politika és az ideológia emelte falak szinte börtönszerű elzártságból tekingettek ki a réseken. Szorgalma és elhivatottsága, és a lepkék szeretete segített neki túltenni magát a gondokon, és lett a Bakony az ő végvára, aminek herendi, majd később hárskúti lepkebástyájából és lakótornyából kinyithatta ablakát a nagyvilágra is.


dietzel_gyula1.JPG
Dietzel Gyula (1945-2017) hárskúti dolgozószobájának sarkában, könyvekkel és lepkékkel körülvéve, ujjai között az elmaradhatatlan cigarettával (fotó: Németh „Luigi” Lajos)


Egyik jó barátja és tanítványa szerint hihetetlenül jó szemű és vérbeli terepi lepkész volt, a legapróbb részletek tudósa és: igen-igen jó ember, melegszívű barát. A hazai fajokat nemcsak magabiztosan határozta távolról és röptében, de az aberrációkat is képes volt ugyanígy felismerni... Ennek következtében terepen gyűjtött és nem tenyésztett aberrációs anyaga hazai viszonylatban páratlan. Nagyon jól ismerte a régi hazai lepkészeti irodalmat, és személyiséget tekintve is, amolyan „utolsó mohikánként” azzal a korral azonosult legjobban. Vele terepen lenni és gyűjteni nemcsak egyike volt a legcsodálatosabb terepi lepkészélményeknek, hanem egyben nagyszerű időutazás is.

dietzel_gyula.jpg

Dietzel Gyula Herend környékén az 1960-as években (a Bakony Múzeum archívumából)

Elsősorban faunistaként tevékenykedett, a Bakony és környékének lepkéit fél évszázad távlatában ő ismerte a legjobban. Már a kezdetekkor bekapcsolódott a Bakony Természeti Képe kutatóprogramba, ahol tehetségét Papp Jenő, a zirci múzeum akkori vezetője karolta fel, és támogatta publikációs lehetőségekkel, és persze egy vidéki múzeum lehetőségeivel (könyvtár, némi összehasonlító gyűjteményi anyag). Gyula nagyban hozzájárult a zirci gyűjtemény gyarapításához, a Bakony faunájának megismeréséhez. Ennek ékes bizonyítéka a már említett könyve. Nagyon foglalkoztatta a xerophila-alcon-rebeli problémakör, a Colias-hibridizáció, a Brenthis ino megjelenése a Bakonyban. Éjszakai lepkeanyagából pedig különösen emlékezetes a Kab-hegyen autólámpa fényénél megfogott ex larva Daphnis nerii, vagy Hárskútról a Hadena albimacula, Spudaea ruticilla, illetve egy hatalmas Ennomos alniarius sorozat Herendről. Igen szerencsés volt a szitakötőkkel. Ő fogott először a Bakonyban Cordulegaster bidentatust, Hemianax ephippigert és Onychogomphus forcipatust.

Én magam harminc éve találkoztam vele, amikor gyűjteményének védettségét kérte a minisztériumtól. Dr. Vojnits András vezetésével hivatalosan kiszálltunk hozzá, és felmértük a lepkéit. Tudomásom szerint magánkézben akkor nem volt, és ma sincs Magyarországon olyan nagyszerűen és gyönyörűen felállított tudományos, elsősorban nappali-lepke gyűjtemény, mint amilyen Gyuláé. Tárlófiókjai több mint 1500 Rhopalocera fajt rejtegetnek.


bakony.jpg
Dietzel Gyula 1997-ben megjelent fő művének, „A Bakony nappali lepkéi” című könyvnek a borítója


Sokat cserélt külföldi, elsősorban amerikai és távol-keleti partnerekkel, így gyűjteménye nem szorítkozik a hazai fajokra, hanem a trópusi lepkék sokféleségét több skálában is felvonultatja. Ezen túl nagy lepketenyésztő volt, odahaza széleskörűen kísérletezgetett és próbálta rendszerbe foglalni a nappali lepkék egyedei eltéréseit. Utolsó lepkész erőfeszítései erre témára összpontosultak, és nagy vágya volt, hogy eredményei nyomtatásban is megjelenjenek. Bízzunk benne, hogy ez a vágya - ha poszthumusz is, de teljesül. És bízzunk abban is, hogy értékes gyűjteménye, könyvtára és jegyzetei is megmaradnak az utókor számára, és valamelyik magyarországi közgyűjtemény értékes részéve válhatnak.


Bálint Zsolt
(köszönet Kutasi Csabának a fotóért, Németh Lajosnak a képért és a szöveg javításáért-kiegészítésért)

Szólj hozzá!

Címkék: Bálint Zsolt Bakony Herend Németh Lajos Papp Jenő Vojnits András Dietzel Gyula Kutasi Csaba

A francia pillangók élete

2017.07.17. 11:53 :: Lángszinér

Tristan Lafranchis, David Jutzeler, Jean-Yves Guillosson, Pieter Kan & Brigitte Kan, 2015. La Vie des Papillons. Ecologie, Biologie et Comportement des Rhopalocères de France. Diatheo, 751 pp, 16,5x 24 cm; ISBN 978-2-9521620-6-7,
http://diatheo.weebly.com

cover.pngNagyszerű könyvet tarthat kezében az, aki nem hódol a könyvek halálát sugalló korszellemnek és megveszi ezt a másfél kiló súlyt is meghaladó kötetet. A több mint háromezer színes fényképet és ábrát tartalmazó mű nagyszerű összefoglalója a francia nappali lepkészetnek és méltó helye van a lepkész könyvespolcán. Ezen túl pedig méltó tükre a korszellem józanabb oldalának. Miért?

Nemcsak a színes képek és a tördelés könnyedsége az, ami tükrözi a kort és hogy még érdemes könyvet venni, hanem a megírt szöveg stílusa. Nagyszerű olvasni a szöveget, amiben a régi francia természetrajz hagyománya újul meg és frissítő módon idézi fel az enciklopédisták, lamarkisták, buffonisták, darwinisták idejét. Bár én magam nem vagyok a francia kultúra nagy barátja, el kell ismernem, szép a nyelvük, és sokszor bizony számít az elegancia, amit ők nagy kedvvel képesek megmutatni a világnak. Egy ilyen könyv esetében ez nem elhanyagolható körülmény. Igazi francia könyv ez még abban is, hogy a hernyók táplálónövényei és maguk a lepkék nevei a főszövegben mindenütt franciául olvashatók... Úgy gondolom emiatt szép és gördülékeny a textúra, és élvezettel olvassa még a nem lepkész szemmel olvasó is.

 

 

680-681_copy.jpg

Bár a könyv beosztása a megszokott és semmi különös nincs benne, kezdve a köszönetnyilvánításokkal, célkitűzésekkel, szótárral, a lepkék életének és élőhelyeinek áttekintésével, és a divatos természetvédelmi vonatkozású megközelítésekkel, a családok és lepkefajaik részletes tárgyalásával, ami nagyszerű, az a fenti bekezdésben említett nyelvezet, az igényes, de könnyed esszészerűség. Továbbá az, hogy ebben az esszészerűségben a szerzők nagy hangsúlyt fektetnek a megfigyelésekre, a bizonyíték-alapú természetrajzra, aminek különösen szép példája az élőhelyekről szóló rész, meg a Boglárka-formájúak (Polyommatinae) hangyakapcsolatait tárgyaló külön fejezet. Sok-sok hazai, publikálatlan megfigyelés itt számomra értelmet vagy bizonyítást nyer (pl. A Zöldes csillér állományok fluktuációja, a Nagy tarkály hernyójának dimorfizmusa, stb.), és persze a rengeteg gyönyörű kép, ami mutatja: a digitális kor valóban paradigmaváltás a lepkészetben is. Köszönjük a szerzőknek és barátaiknak, hogy megírták és ilyen remekül megszerkesztették ezt a gyönyörű könyvet.

Bálint Zsolt

Szólj hozzá!

Címkék: Bálint Zsolt Tristan Lafranchis David Jutzeler Jean-Yves Guillosson Pieter Kan Brigitte Kan

Dr. Ferencz Károly lepkéi

2017.04.12. 20:41 :: KatonaG

Dr. Ferencz Károly (1915-2001) geológus nevét kevés lepkész ismeri. De nem véletlenül írunk most róla. Regénybe illő, kalandos életútja volt. Aki Vas megyében jár és a Szombathelyhez közel fekvő Csempeszkopácson keresztül vezet az útja, látogassa meg a helyi múzeumot, ahol Ferencz Károly emlékszobát alakítottak ki. A hagyatékából származó tárgyi emlékek valóságosan, kézzel foghatóan tanúsítják: ez a magyar geológus nemcsak a föld mélyén rejtőző élettelen, hanem a föld felszínén futkározó és a levegőben repkedő élő kincseket is szenvedélyesen kutatta és gyűjtötte.

A hagyatékból kitűnik, hogy Ferencz Károly az ízeltlábúak iránt különös érdeklődést mutatott. Mindez afrikai évei alatt nyilvánult meg igazán, amikor is a Guineában eltöltött majdnem másfél évtized alatt felmérhetetlen mennyiségű rovart gyűjtött. Rendszeresen ellátogatott az általa feltárt helyekre és nem amatőr módon, hanem a szakavatott gyűjtő alaposságával dolgozott. Coyah-i laboratóriumának kertjében fénycsapdát működtetett, de még a szobájának fényére berepülő rovarokat is megfogta.  A Magyar Természettudományi Múzeum lepkegyűjteményének afrikai anyagában jelentős mennyiségű példány származik az ő gyűjtéseiből. Ezeket a múzeumnak ajándékba küldte, több csomagban, éveken keresztül.

afrika_ferencz.jpg Dr. Ferencz Károly, valahol Afrikában. Kezében most nem lepkeháló, hanem geológus kalapács van. (forrás: wikipédia)

Hagyatékában több mint 50 kisebb-nagyobb karton vagy papírdobozban kb. 15000 tasakolt lepkepéldány is található. Minden egyes tasakon Ferencz Károly kézírásával fel van tüntetve a pontos lelőhely és a gyűjtési idő. Ezt az anyagot Karcsi bácsi a múzeumnak szerette volna ajándékozni. Az ezredforduló táján ez ügyben többször is meglátogatta a Lepkegyűjteményt, de tervét halála miatt nem sikerült megvalósítania. Teljes hagyatéka (a preparálatlan lepkékkel együtt) a vas megyei Csempeszkopács helytörténeti múzeumába került Pungor Zoltán (1939-2006) segítségével.

 

A közelmúltban egy szakfelügyelői látogatás alkalmával Vig Károly szombathelyi főmuzeológus felhívta a csempeszkopácsi múzeum vezetőségének a figyelmét arra, hogy a természettudományos anyag elhelyezése nem megfelelő, és a preparálatlan rovaranyagok erősen károsodtak. Ezt követően a polgármester úr megkeresett minket, és kérte az anyag biztonságos elhelyezését. Úgy tűnik, az utolsó pillanatban érkeztünk. Bár a lepkék egy részét valóban jelentős kár érte, de több doboz tartalma még mindig jó állapotban van.

 n_ferenczi.JPG

Az egyetlen ismert Ferencz Boglárka (Neurellipes ferenczi Libert, 2010), amit Ferencz Károly gyűjtött még 1964. március 19-én Coyahban, és a Magyar Természettudományi Múzeum őriz. A példányt a hatvanas évek közepén, sok-sok más afrikai lepkével együtt küldte ajándékcsomagban a múzeumnak, és a génusz 2010-ben megjelent revíziójában a francia Michel Libert írta le és nevezte el a gyűjtőről.

A Ferencz Károly gyűjtötte lepkék tudományos értéke felbecsülhetetlen, mivel olyan helyekről származnak, ahol az eredeti növényzetet a lakosság elpusztította, tehát egy már nem létező ökoszisztéma mozaik darabkái rejtőznek a papírlapok között, amelyeket csak Ferencz Károly mintavételeiből ismerhetünk meg.  Biztosak vagyunk benne, hogy nemcsak ritka, hanem majd leíratlan fajok is előkerülnek a Karcsi bácsi által precízen hajtogatott, leragasztott és megírt tasakokból. Reméljük, a hagyaték sorsa megnyugtatóan rendeződik és a sok-sok lepketasak a magyar természettudomány és tudománytörténet egyik kincsesbányája lesz.

Bálint Zsolt és Katona Gergely

komment

Címkék: geológus Szombathely Bálint Zsolt Magyar Természettudományi Múzeum Vig Károly Katona Gergely Guinea Csempeszkopács Ferencz Károly Pungor Zoltán Neurellipes ferenczi Coyah Michel Libert

A magyar lepkészet kezdeteinél: a mehádiai nyelvemlék

2017.03.30. 12:00 :: KatonaG

Talán megalapozottan állíthatjuk, hogy a magyar nyelvű lepkészet kezdete Frivaldszky Imre nevéhez köthető. Ő volt az, aki a német, francia és latin nyelvű szakirodalom ismerete alapján megteremtette a magyar lepkészeti szaknyelvet és nevezéktant. Műveiben ezeket következetesen alkalmazta, és erre épített az őt követő nemzedék is, akinek vezéralakja fiatalabb rokona, Frivaldszky János volt. Ehhez természetesen az is kellett, hogy a lepkészetről és úgy általában véve a rovartanról, ne németül vagy latinul, hanem magyarul folyjék a diskurzus. Ennek kevés írásos nyoma maradt, de szerencsénkre Frivaldszky Imre fondja a Magyar Természettudományi Múzeum Tudománytörténeti Gyűjteményében ehhez is szolgáltat adatokat.

A fond tartalma alapján nyomon követhető, hogy a huszas-harmincas éveiben járó Frivaldszky naplóit és jegyzeteit még németül vagy latinul vezette, de már rendszertelenül a magyar bejegyzések is megjelennek. Az első igazán magyar dokumentum az a napló, amelyet Füle Andrásnak írt, amikor 1830 nyarára leküldte a bánáti Al-Duna-vidékre, Mehádia és Herkulesfürdő környékére rovarokat gyűjteni. Ebben a dokumentumban hosszasan leírja küldöttjének, hogy hol és mikor és mit gyűjtsön, kihez forduljon segítségért, kit kell vezetőnek felbérelnie, és ismerteti magát az érdekesebb (jól értékesíthető) fajokat. Ezt a dokumentumot Füle magával vitte gyűjtőútjára, mert maga Frivaldszky hagyott az utasítások után számos üresen oldalt küldöttének a naplóvezetéshez.

 

fule_andras_naplo.jpg

A bánáti út naplójának címlapja, Frivaldszky Imre kalligrafikus kézírásával, Füle András hozzáírásával, és későbbi Frivaldszky által felvezetett számolásokkal, apró bejegyzésekkel  (MTM Tudománytörténeti Gyűjtemény, III-11-/11/6)

 

Füle a kiadásokat szorgalmasan vezette, és a végén röviden és summásan számolt be a gyűjtési alkalmakról, a gyűjtött fajokról és olykor egyebekről is. Ezek alapján az egész expedíció meggyőzően rekonstruálható. A számos tudomány- és kultúrtörténeti érdekesség közül megemlítünk hármat: a napló szerint Füle valóban gyűjtött az Al-Dunánál Ottomán suhanyt (Esperarge climene), aminek utolsó bánáti példányai a XIX század végéről származnak; Frivaldszky az Amphypira micans Lereder, 1857 fajt már akkor ismerte, és A. frivaldszkyi néven tartotta számon, és kiolvasható az is, hogy Frivaldszky a Kindermannékkal üzleti versenyben állt.

Az al-dunai hegyeket a rovarászok mekkájának tartották, és emiatt sokan és sokszor megfordultak. Nyilván kezdetben ez a „mekkaság” elsősorban anyagi érdekekhez fűződött, amit később felváltott a tudományos érdeklődés. Frivaldszky már 1820-ben gyűjtött ezen a területen, majd 1829-ben visszatért és ő állította össze az első jegyzéket az ott előforduló ízeltlábúakról az 1831-ben megjelent Schwarzott-féle Herkulesfürdő monográfiában. Az 1865-ben megjelent „Jellemző adatok"-ban számos, a Kárpát-medencében kuriózumnak számító faj előfordulását jelzi innen.  Hans Rebel (1861-1940), a bécsi múzeum lepkegyűjteményének kurátora majd a múzeum főigazgatója, a Herkulesfürdő-környéki lepkéknek írta meg 1912-ben a magánrajzát. És az őt követő nemzedék se maradt hűtlen a területhez: König Frigyes (1910-2002) temesvári lepkész egy egész életen át fáradhatatlanul kutatta a mehádiai hegyeket. Legújabban pedig a romániai lepkészeink járnak vissza és fedezik fel a Kárpát-medencében valóban kuriózumnak számító fajok ottani előfordulását, például mostanában mutatták ki a következő nappali lepkék tenyészését az Al-Duna-környéki hegyekben: Balkáni szemőc (Melanargia larissa), Kormos szemdísz (Satryrus ferula), Levantei böngör (Zerynthia cerisyi), és Levantei tarkály (Melitaea arduinna).

 

ferula_hun.JPG

A berzászkai Kormos szemdísz (Satyrus ferula) példány, amit egy évszázada gyűjtöttek és őriztek a Magyar Természettudományi Múzeum gyűjteményében.

 

A Frivalszky-Füle naplót talán méltán sorolhatjuk az első magyar lepkészeti nyelvemlékek közé, habár minden bizonnyal Frivaldszky Imre nem a Bánátban, hanem Pesten írta, de a dokumentum bizonyíthatóan oda-vissza megjárta az akkor egyáltalában nem biztonságos Pest-Temesvár-Orsova utat, ezért nyugodtan illethetjük akár a mehádiai jelzővel is, hiszen ez van a címlapján.  Úgy tűnik, Frivaldszky Imre meg lehetett elégedve nemcsak a gyűjtött anyaggal, hanem Füle Andrással is, az expedíció lebonyolítójával. Három év múlva az ő vezetésével kezdődtek el Frivaldszky Imre balkáni expedíciói, ami nemcsak hírnevet, tudományos elismerést, hanem anyagi biztonságot is hozott a vállalkozónak.

csontvary.JPGKülönös és valószínűleg nem véletlen az, hogy Frivaldszky Imre munkásságában ilyen jelentősége volt az Al-Dunának. Vélhetőleg a romantikus, majd nemzeti életérzettől áthatott kor bizonyos Kárpát-medencei tájakban meglátta azt az inspirációt, amire szüksége volt ahhoz, hogy minden oldalról megalapozza a számára követendő programot. Gondoljunk csak Csontváryra, aki nemcsak a Tátrát, Dalmáciát és az Alföldet járta be, hanem megfestette az Al-Dunát is.  Ezektől a tájaktól valahogy talán titkon többet reméltek.  Nem véletlenül, mert nemcsak látványban, hanem sok más egyéb vonatkozásban is felhívták magukra a figyelmet. Ezért ne csodálkozzunk azon, ha Frivaldszky a reformkorban nemcsak a Tátrákat és az Alföldet járta be és gyűjtötte végig szorgalmasan, hanem különleges hívást érzett az al-dunai hegyek irányába is. Talán itt fogalmazódott meg benne először, hogy fel kell tárnia Magyarország rovarfaunáját. Ezért is lehet fontos nekünk, magyar lepkészek számára ez a mehádiai útinapló.

 

Bálint Zsolt és Katona Gergely

 

Utóirat. Füle András, akiben fennmaradt levelezésük alapján Frivaldszky a legmesszebbmenőkig megbízott és fiaként szeretett, az 1833-as balkáni gyűjtőútról nem tért vissza. Feltehetően rablógyilkosság áldozata lett. Emlékét a Tudománytörténeti Gyűjteményben őrzött és a fentiekben említett napló, tovább még néhány általa írt levél és más dokumentum, illetve a Probaticus fuelei (Kuster, 1850) (Tenebrionidae) bogárnév őrzi. Ez utóbbinak névadója is Frivaldszky Imre volt, aki 1845-ben javasolta a Helops fuelei nevet, de nem adott hozzá leírást így a név pár évvel később Kuster leírása alapján vált alkalmazhatóvá.  Legyen ez a bejegyzés nemcsak a magyar lepkészet kezdeteire való visszaemlékezés, hanem Füle András megidézése is, aki sorsával tanúskodik arról: a lepkészet bizony nem gyerekjáték.

 

 helops_fulei_type_kicsi.jpg

A „Füle-féle bújnok” (Helops Fülei Frivaldszky) Magyar Természettudományi Múzeumban őrzött példánya, amit „Philippopoly vidéken” gyűjtöttek a későbbi balkáni expedíciók.  A fajt 1850-ben Küster írta le Helops fuelei néven. (Németh Tamás felvétele)

Szólj hozzá!

Címkék: Bálint Zsolt Németh Tamás Magyar Természettudományi Múzeum Csontváry Kosztka Tivadar Katona Gergely Herkulesfürdő Frivaldszky János Frivaldszky Imre Bánát König Frigyes Albert Kindermann Füle András Mehádia Hans Rebel Helops fuelei Satyrus ferula Al-Duna

Őrségben

2017.03.03. 10:49 :: KatonaG

Sáfián, Sz., Verovnik, R., Bathó, I. -né, Csontos, G., Horváth, B., Kogovšek, N., Rebeušek, F., Scherer, Z., Strausz, M., Szentirmai, I., & Zakšek, B. 2012: Nappali lepke atlasz / Atlas dnevnih metuljev / Butterfly atlas Őrség - Goričko (ed. Ábrahám, L.) - Őrségi Nemzeti Park Igazgatósága, Őriszentpéter, 248 pp. (Pdf link)

Sáfián, Sz. & Szentirmai I. [2012]: Nappali lepkék - Butterflies. Őrség, Goricko - Őrségi Nemzeti Park Igazgatósága, Őriszentpéter, 57 pp.

Ambrus A., Dankovics R., Erdő Á., Horváth B., Kovács H., Korompai T., Kenéz I., Lelkes A., Lőkkös A.,  Hadarics T., Merkei G., Mille J., Rozner Gy., Sáfián Sz., Scherer Z., Strausz M., Velekei B., Vig K. & Winkler D. 2016: Védett állatfajok elterjedési atlasza Vas, Zala és Somogy megye Natura 2000 területein (eds: Haraszthy L. & Sáfián Sz.) - Somogy Természetvédelmi Szervezet, Somogyfajsz, 216 pp.

Nagy F. 2014: Vas megye nagylepkéi (Macrolepidoptera). - Savaria Megyei Hatókörű Városi Múzeum, Szombathely, 376 pp.

orseg_1.jpgA nyugati határszéleinkre már az 1930-as években megkülönböztetett figyelemmel fordultak a magyar zoológusok. A Dudich Endre-vezette Kőszegi-hegység programban "indult" a mi nagyszerű Szent-Ivány Józsefünk. Már akkor felfigyeltek a vas megyei területek, köztük az Őrség vidékére és rendkívül érdekes faunájára.

A Magyarország számára vereséget hozó második világháborút szovjet megszállás követte. A győztes keleti és nyugati hatalmak közti szembenállás egyik jelképévé vált a vasfüggöny, melynek névadója nem más, mint Winston Churchill. Hazánk nyugati határán 1949-től kezdték meg a műszaki határzár létesítését, először faoszlopokkal, szögesdróttal és taposóaknákkal, majd később már betonoszlopos kerítésrendszert és szovjet S-100 jelzésű elektromos jelzőrendszert telepítettek. A határ menti településekre még rokonlátogatóba is csak külön engedéllyel lehetett eljutni, mivel gyanakvó egyenruhás, illetve civil ruhába öltözött határőrök ellenőriztek mindenkit. Ezért is számított kuriózumnak a korán elhunyt Tallós Pál (1931-1968) botanikus-lepkész munkássága a "Vendvidéken". Számos, addig csak a megcsonkult országban nagy ritkaságnak tartott faj tenyészését mutatta ki a határ menti területekről.. Tallós soraiból és az általa gyűjtött anyagokból kaphatunk képet az akkori viszonyokról: például a Nagy enyhész (Limenitis populi) számos helyen előfordult, sőt gyakori volt...

populi.JPG

orseg_2.jpgRovarászati szempontból az ekkor még Alpokalja néven tanított nagytájunkra szorgalmasan jártak lepkészeink kutatni. A múzeumba bekerült gyűjtemények alapján látni, milyen sokat gyűjtött ott Balogh Imre, Szemerédi István és Nyírő Miklós. Az viszont más lapra tartozik, miért nem publikálták eredményeiket, miért nem sikerült semmiféle kutatóprogramot szervezni  a térségbe, pedig az "átkos" időkben jelentős faunakutatás folyt komoly állami kutatással (gondoljunk csak az Uherkovich Ákos által szervezett programokra, vagy a Bakony-kutatásra, vagy a nemzeti parkjaink feltárására). Annyi bizonyos, hogy az Őrség igazi védett terület volt: sok szempontból védték. A határsávon belül nem volt tanácsos mozogni...  

 

 

 

vedett.jpgA keleti blokk összeomlása és az 1989-ben megkezdett határzár-bontás megindította azt a fellendülést, amit Nyugat-Magyarország megérdemel. Az Őrség lepkefaunájával foglalkozik a felsorolt négy kötet mindegyike. A felpezsdülő kutatókedvnek és megnyíló lehetőségeknek a gyümölcsei. Két Sáfián Szabolcs és szerzőtársai jegyezte kötet a határok átjárhatóságáról tanúskodik - hiszen mindkettő a határokon átívelő projekt eredménye. A sokszerzős kiadvány a hazai természetvédelem erőfeszítéseit mutatja, nem csak a lepkék tekintetében három délnyugati megyénk területén. A negyedik munka pedig egy közgyűjteménybe bekerült nagy magángyűjteményt katalogizál, a lepkészet már közel két évszázados hagyományait folytatva.

 

 

 

 

 

 

 vasmegye.jpgA négy munka eredményeit tekintve bízvást mondhatjuk, hogy az Őrség lepkekutatásához le vannak fektetve az alapok. Lehet keresni a válaszokat jól feltett kérdésekre. Lehet építkezni annak érdekében, hogy a jövő nemzedékei ne egy biológiai sokféleségében leszegényedett tájat kapjanak örökségül, hanem a városok betonregetegéből elvágyódó és lepkészni szerető ember valóban az találja itt, amire szíve legmélyén várakozik: boglárkákat és lángszinéreket, farkröpéreket és enyhészeket, tarkályokat és színjátszókat.

Katona Gergely és Bálint Zsolt

Szólj hozzá!

Címkék: Bálint Zsolt Katona Gergely Nagy Ferenc Winston Churchill Nyírő Miklós Szent-Ivány József Dudich Endre Sáfián Szabolcs Ambrus András Tallós Pál Limenitis populi Balogh Imre Szemerédi István Uherkovich Ákos

Bernard d’Abrera (1940-2017)

2017.03.01. 09:25 :: Lángszinér

A napokban csomag érkezett a nevemre Ausztáliából. Bernard d’Abrera (1940-2017) özvegye elküldte azt a lepkehálót, amivel az idén elhunyt, grandiózus Butterflies of the World sorozatáról ismert lepkész bejárta a világot. Megilletődve szereltem össze a nálunk nemigen ismert lepkeháló-típust, amit kifejezetten trópusi lepkészethez fejlesztettek ki. Széles hálószáj, mély zsák és hosszú, teleszkópos alumíniumnyél segíti a gyűjtőt, hogy a lombkorona alsó szintjén is be tudja fogni a színpompás szépkéket, karáxokat, helikónkákat.

 bernard.jpg

Bernard d’Abrera Ecuadorban, az Amazonasz nyugati medencéjében, 1993-ban (forrás: http://www.hillhouse-publishers.com/about-hillhouse/bernard-dabrera/)

Bernard d’Abrera sokak számára különös felkiáltójel volt. Könyveiben harcosan síkra szállt az Isten-központú világkép mellett, szenvedélyesen ostorozva a darwinizmus mindenféle formáját. Utolsó műveiben ez különösképp kifejezésre jut. Több mint harminc kötetre rúg azoknak a könyveknek a száma, amit a lepkékről írt. Ezek közül 21 az említett Világ pillangói sorozat, több ezer oldalon több tízezer lepkeképpel. Ez valóban nagyszerű katalógusa a világ pillangóalakú lepkéinek. A könyvek képanyaga hallatlan mennyiségű információt kínál, mert okos kérdéseket feltéve a felhasználó képes feltérképezni a különböző megjelenési alakokat, rajzolat- és színtípusokat, az ivari kétalakúság formáit, vagy akár a mimikri-körök képviselőit is számba veheti. A szöveges részek nemcsak a legfontosabbakat tudatják a fajról (leírás, elterjedés, karakterek), hanem a szerző sokszor megosztja velünk meglátásait, amiket természetesen elfogultság nélkül, tudományos alapossággal, ideológiamentesen kell mérlegelnünk. Vannak remek meglátásai, és persze „félrehallásai” is.

 books.jpg

Bernard d’Abrera lepkés könyvei, köztük a Butterflies of the World (A világ pillangói) sorozat kötetei, előtérben a revideált harmadik afrotrópikus kötet 618-619. oldalai (forrás: http://www.hillhouse-publishers.com/butterflies-and-moths/)

 

Én talán azok közé a kevesek közé tartoztam, akik közel álltak hozzá. Nagy levelezést folytattunk, amit sokszor nem volt könnyű fenntartani, mert voltak kemény válaszokat előhívó kérdések. Ilyenkor a mondanivaló nagyon nagy mélységekből került elő, rendszerint a palack legmélyéről, és nemcsak hogy szűk volt a nyak, hanem még sokszor a dugót is nehezen lehetett kihúzni! Nagy becsben őrzöm gyönyörű kalligráf betűkkel írt leveleit, nekem dedikált könyveit és egész levelezésünket.

abrera.JPG

Bernard d’Abrera ajándéka: Krisztus Királyt ábrázoló szentkép, hátán az ajánlással

 

Életének utolsó évtizedében nagy hangsúlyt fektetett a linnéi hagyományokra és az ahhoz való visszatérést sürgette. Éles kritikával illette a spekulatív, a valóságtól egyre inkább elrugaszkodó tudományos mozgalmakat. Fájdalommal vettem tudomásul az őt ért támadásokat és sokszor azt is, ahogyan megpróbálta valóságos vagy vélt sérelmeit orvosolni. Mindezekre fátylat borít az idő, és számunkra megmarad az, amit nekünk lepkészeknek letett az asztalra: több mint egy mázsányi lepkés könyv, amit egymaga írt, egymaga fényképezett és egymaga adott ki. Könyveit, amíg lesznek valóságos és nagy lepkegyűjtemények, mindig használni fogják a kurátorok.

Kevesen tudják Bernard d’Abreráról, milyen mélyen gondolkodó teológus volt, az iszlám avatott szakértője, a nyugati kultúra és filozófia nagyszerű ismerője és szintetikusa, és nem utolsósorban kiváló énekes, a bel canto hagyományának folytatója és remek tanára. Ezek a lepkékkel együtt mind segítették abban, hogy az Istentől egyre inkább elszakadó világot ne görbe tükörben, hanem az idők folyamában láthassa és megélje, és felelősségének teljes tudatában reflektáljon a legnagyobb kihívásokra is. Számos, tollából származó pamflet, tanulmány, remek újságcikk tanúskodik erről.

2017. január 9-én otthonában agyvérzést kapott, majd rövidesen eszméletét vesztette. Utolsó napjait családja tagjai által kísérve töltötte. Békében távozott és lépett Teremtője színe elé, akit egész életében annyira vágyott látni. Könyvei, amíg világ a világ, megmaradnak, és segítségére lesznek azoknak, akik a lepkék hallatlan változatosságát kutatják, vagy egyszerűen csak elcsodálkoznak szépségük fölött. Ezek a könyvek tanúskodnak nemcsak teremtőjük hallatlan képességeiről, hanem elhivatottságáról és meggyőződéséhez való ragaszkodásáról.

Bálint Zsolt

komment

Címkék: Bálint Zsolt Bernard dAbrera

A világ legnagyobb pillangója: Alexandra-királyné csillangó

2016.12.24. 18:41 :: KatonaG

Bernard d'Abrera, 2003: Birdwing Butterflies of the World. New & Revised edition. Melbourne/London: Hill House Publishers, xxxii + 323 pp, ISBN 0-947352-42-2.

David K. Mitchell, Charles F. Dewhurst, W. John Tennent & William W. Page, 2016: Queen Alexandra's Birdwing Butterfly. Ornithoptera alexandrae (Rothschild, 1907): a review and conservation proposals. Petaling Jaya: Southdene Sdn. Bhd., x + 88 pp, ISBN 978-983-44886-2-8.

 

Valamivel több, mint egy évszázad telt el azóta, hogy 1906-ban Pápua Új-Guineában Albert Stewart Meek (1871-1943) természetbúvár és gyűjtő lelőtte (!) a világ legnagyobb pillangójának első példányát, és elküldte megbízójának Walter Rothschildnak. Levelezésük és a Rothschild gyűjteményben levő anyagok alapján bizonyíthatóan többet is sikerült begyűjtenie, sőt a faj fejlődési alakjait is megtalálta, és kinevelte az imágókat.  A lepkének Rothschild az Ornithoptera alexandrae nevet adta, utálva egy rokonfajra, aminek Ornithoptera victoriae volt a neve, Viktória királynő tiszteletére. Így ha vér szerint nem is, de legalább névadás útján az angol királyi család rokonságba került a csillangókkal.


 nosteny_helybelin.jpg
Az Alexandra-királyné csillangó nőstény példánya a helybéli lepketenyésztő mellkasán pihen


A Csillangó-rokonúak (Troidini) a Pillangó-félék (Papilionidae) családjának egyik tribusza, és az egész Földkerekségen elterjedtek. Legismertebb képviselőik az orientális és ausztrál állatföldrajzi régiók trópusi területein élő csillangók (egyéb magyar nevük: madárlepkék, madárszárnyú lepkék, maharadzsa-lepkék, paradicsomlepkék), amelyek egy feltételezett közös őstől erednek. A csillangók altribuszát (Troidina) általában három génuszra osztják: Ornithoptera, Trogonoptera és Troides, de van olyan kutató aki több generikus nevet alkalmaz, és van olyan is aki a legrégebbi Troides név alá vonja az összes fajt.  Az altribuszba tartoznak a legismertebb és a legnagyobb nappali lepkék, köztük az Alexandra-királyné csillangó (O. alexandrae). Az elegáns fekete-fehér rajzolatú nőstények kiterjesztett szárnyai 25 cm-nél is szélesebbek lehetnek. A feltűnően nagy méret mellé a hímek mesébe illően szép zöldes-kékes csillogása, elegáns sárga-fekete bundával borított teste, és a faj igen szűk elterjedése párosul.  Emiatt ez a nemes megjelenésű pompázatos lepke keresett árucikk lett a gazdag lepkészek körében.
 

ornithoptera_1.jpg
Preparált csillangó példányok, középen legalul az Alexandra-királyné csillangó (Ornithoptera alexandrae) hímje (a többi: első sor, felülrő lefelé, 1-3: Viktória-királynő csillangó (O. victoriae) különböző színezetű és rajzolatú hím példányok; 4: Paradicsomi csillangó (O. paradisea), hím; középső sor, 1: Zöld csillangó (O. priamus), nőstény; 2: Góliát csillangó (O. goliath) hím; 3: Alexandra-királyné csillangó; jobb oldali sor: Zöld csillangó (O. priamus), hím, 2: Rothschild csillangó (O. rothschildi); 3: Türkiz csillangó (O. aesacus), hím; 4: Édenkerti csillangó (O. meridionalis)



Éppen fél évszázad telet el azóta, hogy Pápua Új-Guineában Dr. Szent-Ivány József (1910-1988), az ottani alkalmazott rovartani kutatások megteremtője és a lepkék természetvédelmének úttörője, a Magyar Nemzeti Múzeum egykori lepkekurátora, az ausztráliai kormány elé javaslatot terjesztett be az összes csillangó faj védelmére, különösképp hangsúlyozva az Alexandra-királyné csillangó veszélyeztetettségét.  Ennek nyomán indult meg a kutatás, és részben állami támogatással sikerült feltárni az Alexandra-királyné csillangó életmenetét és az eredményeket tudományos folyóiratban, illetve egy monográfiában publikálni.  Azóta a fajt a legszigorúbb természetvédelmi törvények védik, példányaival legálisan kereskedni gyakorlatilag lehetetlen. Az újabb információk, a Bernard d'Abrera csillangós monográfiájában már színes felvételeken is megcsodálható természetes környezetükben lefotózott hernyók és példányok, a védelmére hozott természetvédelmi rendelkezések és kereskedelmi korlátozások a milliomos lepkegyűjtők szívében a fajt a "minden-áron- megszerezni" kívánt tárggyá formálták. Egy hibátlan pár preparátumáért a feketepiacon akár 10 ezer dollár is képesek voltak kifizetni!


lefoglalt_2.jpg 
Elkobzott Alexandra-királyné csillangó pár preparátuma


Idén jelent meg az Alexandra-királyné csillangóval kapcsolatos ismereteket összefoglaló hosszabb tanulmány, könyv alakban, David K. Mitchell és kollégái tollából. Ez áttekintést ad a lepke felfedezéséről, életmenetéről, elterjedéséről és mindazokról az erőfeszítésekről, amit elhivatott lepkészek áldozatos munkával megteremtettek azért, hogy a lepke élőhelyét megőrizzék és ezt a gyönyörű teremtményt a jövő nemzedékei is megcsodálhassák természetes élőhelyén, és ne csak múzeumi tárlófiókjain keresztül láthassuk, milyen csodák csillogtak egykor körülöttünk. A könyv szerzői nem optimisták. Annak ellenére, hogy valóban nagyon komoly munka folyt több évtizedig, és több mázsa irat készült beadvány, feljegyzés, jelentés, tervezet, stb. formájában, szerintük az eredmény elkeserítően szerény. Nemcsak a faj tenyészőhelyeinek védelme nem megoldott, de nincs eldöntve az sem, hogyan lehetne a faj állományát megerősíteni – érdemes-e lepkeházakban tenyészteni, stb. stb.

 

konyv_2.jpgkonyv_1.jpg

A két fontos csillangós könyv. Bal oldalon: Bernard d’Abrera csillangós monográfiájának második, revideált kiadása (2003). Az első kiadásban (1975) publikálták először színes felvételeken az Alexandra-királyné csillangó fejlődési alakjainak képeit. Jobb oldalon: David K. Mitchell és kollégáinak Alexandra-királyné csillangó magánrajza, ami áttekinti a fajjal kapcsolatos összes ismeretet

 

 

 


Bízzunk benne, hogy a következő fél évszázad után nem úgy kezdi majd a blog bejegyzését magyar lepkész utódunk, hogy „Másfél évszázada írta le Walter Rothschild az Ornitheoptera alexandrae nevű csillangót, ami a valaha ismert legnagyobb nappali lepke faj volt…”, hanem az írja: „Másfél évszázada írta le Walter Rothschild az Ornithoptera alexandrae nevű csillangót, a legnagyobb nappal repülő lepkefajt. Száz évvel az Alexandra királyné csillangó felfedezése után a faj élőhelyei vészesen fogyatkozni kezdtek, de a helyi gazdák és természetszerető emberek, a mindenfelől érkező hathatós támogatás segítségével sikeresen megoldották az élőhelyek és a faj védelmét, és ma már kijelenthetjük: megmentettük a kipusztulástól. Mi magyarok a faj megőrzése miatt különösen is büszkék lehetünk, mert védelmét Dr. Szent-Ivány József kezdeményezte, közel egy évszázada.”


Bálint Zsolt és Katona Gergely
(a képek forrása: internet)

Szólj hozzá!

Címkék: Bálint Zsolt Magyar Természettudományi Múzeum Katona Gergely Pápua Új-Guinea Szent-Ivány József Bernard dAbrera Albert Stewart Meek Walter Rothschild Ornithoptera victoriae Ornithoptera alexandrae David K Mitchell

Magyar nappalilepke névtár

2016.12.03. 09:01 :: KatonaG

nevtar_reklam.JPG

 

Tartalom:


Bevezetés - 1
Anyag és módszer - 3
Névtár - 4
Kitekintés - 121
Köszönetnyilvánítás - 124
Táblázatok - 125
Hivatkozások - 129
Névmutató - 132

A kötet megjelenésének ideje: 2015. december közepe.
Megrendelés: fazekas@microlepidoptera.hu

1 komment

Címkék: Bálint Zsolt Fazekas Imre Katona Gergely névtár Pannon Intézet

Legyen a 2017-es év rovara a Fecskefarkú pillangó!

2016.11.17. 13:11 :: KatonaG

Fecskefarkú pillangó (Papilio machaon)

1801-ben már Földi János is így hívta ezt a magyar nyelvterületen talán legközismertebb nappali lepkét. Nemcsak szépségének, hanem gyakorisága és elterjedtsége miatt is magára hívja nemcsak a kirándulók, a kertkedvelők, hanem a városi emberek figyelmét.

 d7h_8204swallowtailj_filteredk.jpg

A Kárpát-medencében előforduló nappal aktív lepkefajok közül szárnyainak melegsárga színe és fekete rácsozottsága, hátulsó szárnyain látható rövid fecskefark és piros álszem-rajzolata alapján mindenki felismerheti.

 

A Fecskefarkú pillangónak nálunk két nemzedéke fejlődik, és báb alakban telel át. Ezért a hím példányokat sokszor már április végén láthatjuk a melegebb kitettségű helyeken. A nyári nemzedék nőstényei hosszú életűek, nem ritkán még szeptember végén is láthatunk belőlük.

 

A faj „párkereső” stratégiája dombtetőző: a hímek kopasz hegykúpokon, kilátók szabad térségeiben revírt tartanak fönn maguknak. És ha valamelyik megsérti a másik területét, vad légi csatába kezdenek. A hegytetőre érkezett fáradt turista számra megkapó és üdítő látvány az ilyen csatározás. A megjelenő nőstényeket a hímek heves udvarlással a föld közelébe csalogatják, majd a fű között védett, napfényes helyen párosodnak.

 _d7h9673k.jpg

A kertekben is gyakran feltűnnek nemcsak a különböző virágokon szívogató pompás lepkék, hanem hernyójukkal is találkozhatunk, ha a virágok között vagy a zöldséges kertben kapor, kömény vagy murok ágyások vannak. Az angolosan félig elvadult kertekben pedig a husángot részesítik előnyben a banánzöld színű, feketegyűrűs hernyók. Ha megszokott lusta életmódjukban megzavarjuk őket, fejük fölött kitolható szarvacskával védekeznek, ami kellemetlen szagot áraszt.

 

Egy-egy aszályos nyáron, amikor a rendszeresen öntözött kertekben dúsan virágzik a nyári orgona, a lepkék természetes élőhelyükről behúzódnak a városokba, és az ott lakókat gyönyörködtetik nyílt tereket átszelő elegáns vitorlázásukkal és a virágok között izgatott ide-oda röpködésükkel.

_d7h9707k.jpg

Ez a feltűnő és szép lepkefaj Európa-szerte megritkult az egyre intenzívebbé váló vegyszeres gyomirtás és a fokozódó gépjármű-forgalom következtében. Ezért szinte mindenütt védelmet élvez. Magyarország egyes vidékein kifejezetten ritka, de vannak területek, ahol gyakran találkozhatunk a lepkével. Ez is jelzi, milyen érzékeny környezetére. Legyünk mi is azon, hogy a Fecskefarkú pillangó újra kertjeink és rétjeink gyakori lepkéje legyen! Ne csak úgy védjük, hogy nem gyűjtjük be, hanem úgy, hogy kevesebb növényvédőszert használunk, és kirándulásunkkor gépkocsinkat lent hagyjuk a falu parkolójában.

Szavazzatok a Fecskefarkú pillangóra!

Katona Gergely és Bálint Zsolt
Fotók: Szombathelyi Ervin

Szólj hozzá!

Címkék: Bálint Zsolt Katona Gergely Papilio machaon Fecskefarkú pillangó Az év rovara Szombathelyi Ervin Földi János dombtetőzés

Ezernyi pillangó

2016.11.03. 11:50 :: Lángszinér

Adrian Hoskins, 2016: 1,000 Butterflies. An illustrated guide to the world’s most beautiful butterflies. Published by Reed New Holland, 446 pp, ISBN 9781921517563.

 

A1000.jpgki követi a lepkés könyvpiacot nagy örömmel látja, mennyi gyönyörű és jó szakkönyv és ismeretterjesztő munka jelenik meg. Úgy tűnik, a lepkészek maradiak. Tehát maradnak a könyveiknél meg a folyóirataiknál, és amijük van nem a világhálón, hanem papírlapokon közlik és teszik közkinccsé. Nagy hangsúlyt fektetnek nemcsak a jól és szépen szerkesztett szövegre, a nyelvhelyességre, hanem a kötet külső megjelenésére, nyomdai kivitelezésére.

 

Ez a könyv a szerző első kötetének szerves folytatása, és ugyanolyan mesteri kivitelezésű. Míg az előbbi kötet inkább a nagyobb rendszertani egységeket igyekezett bemutatni, tehát családok, alcsaládok és tribuszokat tárgyalt, ez most a már felvázolt rendszertani keretek között a fajok sokszínű palettáját rakja az olvasó elé.  És valóban: a szerző szerint az ezer legszebb pillangó tekint vissza ránk az oldalakról!

 

1000_b.jpg

Egy rövid, négyoldalnyi bevezető után az első rész azt a 36 csoportot mutatja be ikonokban, amelyek alapján a szerző csoportosította legszebb pillangóit. Ezek gyakorlatilag mind alcsaládok, a hedilidákat kivéve. Nagyon hasznos ez az áttekintés, mert a modern, mindent összevonó szisztematika miatt az erdőtől már nem látjuk a fát. A gigacsaládok gigamennyiségű lepkéjének gigafélesége áttekinthetetlen. Így viszont, kisebb egységekre bontva, például a Szöglencfélék (Nymphalidae) alá bevont sok régi család különböző csoportokban újra megjelenik, és a laikus olvasó számára is megragadható lesz a lepkék sokfélesége.  A képek pedig önmagukért beszélnek; sőt, a szerző pár soros ábramagyarázata még segít abban, hogy beszédesebbek legyenek, vagy megértsük, mit is üzenhetnek. A kötetet szószedet, név- és tárgymutató zárja, és egy kis lista az ajánlott irodalommal.

 1000_c.jpg

Nagy élvezettel forgatom ezt a könyvet. Mindenkinek, aki „pillangókkal” foglalkozik, nagyon ajánlom. Mert valóban bepillantást nyújt a Földkerekség pillangóinak izgalmas sokféleségébe, de nem tűre tűzött halott múzeumi példányok rideg valóságán, hanem a maguk teljes élő szépségükében kibontakozó csillangók, szemőcök, szépkék, boglárkák és lángszinérek szívdobogtató gyönyörűségén keresztül.

 

Bálint Zsolt

Szólj hozzá!

Címkék: butterflies Bálint Zsolt Adrian Hoskins

Lepkék, pillék, pillangók

2016.10.03. 15:12 :: Lángszinér

Mészáros Zoltán és Vojnits András 1972: Lepkék, pillék, pillangók. Natura, Budapest,  119 o.
Z. Mészáros, A Vojnits 1979: Motyle i ćmy. Panstwowe Wydawnictwo Naukowe, Warszawa, 311 pp.

lepkek-pillek-pillangok_vqynirwb.jpgEzt a blogot tulajdonképpen ezzel a munkával kellett volna indítani. Mert a magyar lepkészetnek ez az egyik alapműve. Minden lepkék után komolyabban érdeklődő természetbúvárnak, természetkedvelőnek vagy egyszerűen lepkeszerelmesnek, el kell olvasnia, még mielőtt elmélyed a lepkészet-pillészet-pillangászat tudományában. Aki ezt a művet elolvassa, annak jól megalapozott ismerete lesz arról, hogyan is élnek a lepkék, hogy rendszerezik őket, hasznosak-e vagy károsak, honnan és hova vándorolnak, és persze: hogy miképpen kutassa és figyelje meg őket. A sok tudományos ismeret terjesztésén túl, a szerzők nem feledkeztek meg a magyar vonatkozásokról, így a könyvben áttekintést kapunk a magyarországi lepkészet történetéről és megismerkedhetünk a leghíresebb és leghirhedtebb fajokkal is.

 

Én ezt a könyvet Édesanyámtól tizenegyéves születésnapomra kaptam. Becses ajándékként még ma is őrzöm. Sok addig megfigyelt és titokzatosnak tartott dologra megkaptam a választ. Például megértettem, hogy miért ülnek minden szeptemberben a Duna-parton levő házunk falán Folyófű-szenderek. Miért nem találkoztam abban az évben Aporia crataegi-vel a Pilisben, pedig az előzőekben még milliószámra repültek a Pomáz fölötti gyümölcsösökben. És ebből a könyvből tudtam meg, hogy van Magyar Természettudományi Múzeum, ahol a lepkegyűjtemény vezetője Gozmány László. És a könyvből tudtam meg azt is, hogy van egy olyan munka, hogy Jellemző adatok Magyarország faunájához, aminek szerzője Frivaldszky Imre. De ezt nagy csalódásomra a kerületi gyerekkönyvtárban hiába kerestem. Kérésemre megpróbálták kikölcsönözni, de nem kapták meg. Azt tanácsolták, majd ha nagykorú leszek, akkor az országos Széchényi Könyvtárban biztosan megtalálom… Azóta tart izgalomban a Frivaldszky név.

 motyle.jpg

Ez a könyv nemcsak a fentiek miatt egyedülálló. Sok más tekintetből is. Ez az egyetlen magyar nyelvű lepkészkönyv, amit idegen nyelvre is lefordítottak - lengyelre. És ez a könyv még ma is a lengyel lepkészek egyik alapművének számít. És különös fintora a sorsnak, hogy itt a lepkegyűjteményi szakkönyvtárban se a magyar eredetiből, sem pedig a lengyel fordításból nincs beleltározott példány. És abban is egyedülálló, hogy bár mind a két szerző Kovács Lajos tanítványa volt, egyikük sem lett „baglyász”. Egyikük a növényvédelmi rovartan meghatározó alakja lett a Kertészeti Egyetemen, másikuk meg évtizedekig vezette a múzeumi lepkegyűjteményt, de a baglyoktól elcsábították az araszkák, és azokkal pepecselt(!) és lett világspecialista. A szerzők mindenesetre a könyv végén emléket állítanak mesterüknek.

 

 

 

Most viszont mi, magyar lepkészek köszöntsük a szerzőket, és köszönjük meg nekik, hogy a lepkészet kanyargós ösvényein felvezettek minket a hegycsúcsra és bemutatták a lepkék által benépesített világot. Isten éltesse őket 80. és 75. születésnapjuk alkalmából még sokáig, sok-sok lepke és hálás tanítvány vegye körül őket!

 lpp.jpg

Bálint Zsolt

 

 

Szólj hozzá!

Címkék: Bálint Zsolt Magyar Természettudományi Múzeum Gozmány László Frivaldszky Imre Vojnits András Mészáros Zoltán Jellemző adatok Magyarország faunájához Kertészeti Egyetem

süti beállítások módosítása