Dr. Ferencz Károly (1915-2001) geológus nevét kevés lepkész ismeri. De nem véletlenül írunk most róla. Regénybe illő, kalandos életútja volt. Aki Vas megyében jár és a Szombathelyhez közel fekvő Csempeszkopácson keresztül vezet az útja, látogassa meg a helyi múzeumot, ahol Ferencz Károly emlékszobát alakítottak ki. A hagyatékából származó tárgyi emlékek valóságosan, kézzel foghatóan tanúsítják: ez a magyar geológus nemcsak a föld mélyén rejtőző élettelen, hanem a föld felszínén futkározó és a levegőben repkedő élő kincseket is szenvedélyesen kutatta és gyűjtötte.
A hagyatékból kitűnik, hogy Ferencz Károly az ízeltlábúak iránt különös érdeklődést mutatott. Mindez afrikai évei alatt nyilvánult meg igazán, amikor is a Guineában eltöltött majdnem másfél évtized alatt felmérhetetlen mennyiségű rovart gyűjtött. Rendszeresen ellátogatott az általa feltárt helyekre és nem amatőr módon, hanem a szakavatott gyűjtő alaposságával dolgozott. Coyah-i laboratóriumának kertjében fénycsapdát működtetett, de még a szobájának fényére berepülő rovarokat is megfogta. A Magyar Természettudományi Múzeum lepkegyűjteményének afrikai anyagában jelentős mennyiségű példány származik az ő gyűjtéseiből. Ezeket a múzeumnak ajándékba küldte, több csomagban, éveken keresztül.
Dr. Ferencz Károly, valahol Afrikában. Kezében most nem lepkeháló, hanem geológus kalapács van. (forrás: wikipédia)
Hagyatékában több mint 50 kisebb-nagyobb karton vagy papírdobozban kb. 15000 tasakolt lepkepéldány is található. Minden egyes tasakon Ferencz Károly kézírásával fel van tüntetve a pontos lelőhely és a gyűjtési idő. Ezt az anyagot Karcsi bácsi a múzeumnak szerette volna ajándékozni. Az ezredforduló táján ez ügyben többször is meglátogatta a Lepkegyűjteményt, de tervét halála miatt nem sikerült megvalósítania. Teljes hagyatéka (a preparálatlan lepkékkel együtt) a vas megyei Csempeszkopács helytörténeti múzeumába került Pungor Zoltán (1939-2006) segítségével.
A közelmúltban egy szakfelügyelői látogatás alkalmával Vig Károly szombathelyi főmuzeológus felhívta a csempeszkopácsi múzeum vezetőségének a figyelmét arra, hogy a természettudományos anyag elhelyezése nem megfelelő, és a preparálatlan rovaranyagok erősen károsodtak. Ezt követően a polgármester úr megkeresett minket, és kérte az anyag biztonságos elhelyezését. Úgy tűnik, az utolsó pillanatban érkeztünk. Bár a lepkék egy részét valóban jelentős kár érte, de több doboz tartalma még mindig jó állapotban van.
Az egyetlen ismert Ferencz Boglárka (Neurellipes ferenczi Libert, 2010), amit Ferencz Károly gyűjtött még 1964. március 19-én Coyahban, és a Magyar Természettudományi Múzeum őriz. A példányt a hatvanas évek közepén, sok-sok más afrikai lepkével együtt küldte ajándékcsomagban a múzeumnak, és a génusz 2010-ben megjelent revíziójában a francia Michel Libert írta le és nevezte el a gyűjtőről.
A Ferencz Károly gyűjtötte lepkék tudományos értéke felbecsülhetetlen, mivel olyan helyekről származnak, ahol az eredeti növényzetet a lakosság elpusztította, tehát egy már nem létező ökoszisztéma mozaik darabkái rejtőznek a papírlapok között, amelyeket csak Ferencz Károly mintavételeiből ismerhetünk meg. Biztosak vagyunk benne, hogy nemcsak ritka, hanem majd leíratlan fajok is előkerülnek a Karcsi bácsi által precízen hajtogatott, leragasztott és megírt tasakokból. Reméljük, a hagyaték sorsa megnyugtatóan rendeződik és a sok-sok lepketasak a magyar természettudomány és tudománytörténet egyik kincsesbányája lesz.
Bálint Zsolt és Katona Gergely