Sáfián, Sz., Verovnik, R., Bathó, I. -né, Csontos, G., Horváth, B., Kogovšek, N., Rebeušek, F., Scherer, Z., Strausz, M., Szentirmai, I., & Zakšek, B. 2012: Nappali lepke atlasz / Atlas dnevnih metuljev / Butterfly atlas Őrség - Goričko (ed. Ábrahám, L.) - Őrségi Nemzeti Park Igazgatósága, Őriszentpéter, 248 pp. (Pdf link)
Sáfián, Sz. & Szentirmai I. [2012]: Nappali lepkék - Butterflies. Őrség, Goricko - Őrségi Nemzeti Park Igazgatósága, Őriszentpéter, 57 pp.
Ambrus A., Dankovics R., Erdő Á., Horváth B., Kovács H., Korompai T., Kenéz I., Lelkes A., Lőkkös A., Hadarics T., Merkei G., Mille J., Rozner Gy., Sáfián Sz., Scherer Z., Strausz M., Velekei B., Vig K. & Winkler D. 2016: Védett állatfajok elterjedési atlasza Vas, Zala és Somogy megye Natura 2000 területein (eds: Haraszthy L. & Sáfián Sz.) - Somogy Természetvédelmi Szervezet, Somogyfajsz, 216 pp.
Nagy F. 2014: Vas megye nagylepkéi (Macrolepidoptera). - Savaria Megyei Hatókörű Városi Múzeum, Szombathely, 376 pp.
A nyugati határszéleinkre már az 1930-as években megkülönböztetett figyelemmel fordultak a magyar zoológusok. A Dudich Endre-vezette Kőszegi-hegység programban "indult" a mi nagyszerű Szent-Ivány Józsefünk. Már akkor felfigyeltek a vas megyei területek, köztük az Őrség vidékére és rendkívül érdekes faunájára.
A Magyarország számára vereséget hozó második világháborút szovjet megszállás követte. A győztes keleti és nyugati hatalmak közti szembenállás egyik jelképévé vált a vasfüggöny, melynek névadója nem más, mint Winston Churchill. Hazánk nyugati határán 1949-től kezdték meg a műszaki határzár létesítését, először faoszlopokkal, szögesdróttal és taposóaknákkal, majd később már betonoszlopos kerítésrendszert és szovjet S-100 jelzésű elektromos jelzőrendszert telepítettek. A határ menti településekre még rokonlátogatóba is csak külön engedéllyel lehetett eljutni, mivel gyanakvó egyenruhás, illetve civil ruhába öltözött határőrök ellenőriztek mindenkit. Ezért is számított kuriózumnak a korán elhunyt Tallós Pál (1931-1968) botanikus-lepkész munkássága a "Vendvidéken". Számos, addig csak a megcsonkult országban nagy ritkaságnak tartott faj tenyészését mutatta ki a határ menti területekről.. Tallós soraiból és az általa gyűjtött anyagokból kaphatunk képet az akkori viszonyokról: például a Nagy enyhész (Limenitis populi) számos helyen előfordult, sőt gyakori volt...
Rovarászati szempontból az ekkor még Alpokalja néven tanított nagytájunkra szorgalmasan jártak lepkészeink kutatni. A múzeumba bekerült gyűjtemények alapján látni, milyen sokat gyűjtött ott Balogh Imre, Szemerédi István és Nyírő Miklós. Az viszont más lapra tartozik, miért nem publikálták eredményeiket, miért nem sikerült semmiféle kutatóprogramot szervezni a térségbe, pedig az "átkos" időkben jelentős faunakutatás folyt komoly állami kutatással (gondoljunk csak az Uherkovich Ákos által szervezett programokra, vagy a Bakony-kutatásra, vagy a nemzeti parkjaink feltárására). Annyi bizonyos, hogy az Őrség igazi védett terület volt: sok szempontból védték. A határsávon belül nem volt tanácsos mozogni...
A keleti blokk összeomlása és az 1989-ben megkezdett határzár-bontás megindította azt a fellendülést, amit Nyugat-Magyarország megérdemel. Az Őrség lepkefaunájával foglalkozik a felsorolt négy kötet mindegyike. A felpezsdülő kutatókedvnek és megnyíló lehetőségeknek a gyümölcsei. Két Sáfián Szabolcs és szerzőtársai jegyezte kötet a határok átjárhatóságáról tanúskodik - hiszen mindkettő a határokon átívelő projekt eredménye. A sokszerzős kiadvány a hazai természetvédelem erőfeszítéseit mutatja, nem csak a lepkék tekintetében három délnyugati megyénk területén. A negyedik munka pedig egy közgyűjteménybe bekerült nagy magángyűjteményt katalogizál, a lepkészet már közel két évszázados hagyományait folytatva.
A négy munka eredményeit tekintve bízvást mondhatjuk, hogy az Őrség lepkekutatásához le vannak fektetve az alapok. Lehet keresni a válaszokat jól feltett kérdésekre. Lehet építkezni annak érdekében, hogy a jövő nemzedékei ne egy biológiai sokféleségében leszegényedett tájat kapjanak örökségül, hanem a városok betonregetegéből elvágyódó és lepkészni szerető ember valóban az találja itt, amire szíve legmélyén várakozik: boglárkákat és lángszinéreket, farkröpéreket és enyhészeket, tarkályokat és színjátszókat.
Katona Gergely és Bálint Zsolt
