Fecskefarkú pillangó (Papilio machaon)
1801-ben már Földi János is így hívta ezt a magyar nyelvterületen talán legközismertebb nappali lepkét. Nemcsak szépségének, hanem gyakorisága és elterjedtsége miatt is magára hívja nemcsak a kirándulók, a kertkedvelők, hanem a városi emberek figyelmét.
A Kárpát-medencében előforduló nappal aktív lepkefajok közül szárnyainak melegsárga színe és fekete rácsozottsága, hátulsó szárnyain látható rövid fecskefark és piros álszem-rajzolata alapján mindenki felismerheti.
A Fecskefarkú pillangónak nálunk két nemzedéke fejlődik, és báb alakban telel át. Ezért a hím példányokat sokszor már április végén láthatjuk a melegebb kitettségű helyeken. A nyári nemzedék nőstényei hosszú életűek, nem ritkán még szeptember végén is láthatunk belőlük.
A faj „párkereső” stratégiája dombtetőző: a hímek kopasz hegykúpokon, kilátók szabad térségeiben revírt tartanak fönn maguknak. És ha valamelyik megsérti a másik területét, vad légi csatába kezdenek. A hegytetőre érkezett fáradt turista számra megkapó és üdítő látvány az ilyen csatározás. A megjelenő nőstényeket a hímek heves udvarlással a föld közelébe csalogatják, majd a fű között védett, napfényes helyen párosodnak.
A kertekben is gyakran feltűnnek nemcsak a különböző virágokon szívogató pompás lepkék, hanem hernyójukkal is találkozhatunk, ha a virágok között vagy a zöldséges kertben kapor, kömény vagy murok ágyások vannak. Az angolosan félig elvadult kertekben pedig a husángot részesítik előnyben a banánzöld színű, feketegyűrűs hernyók. Ha megszokott lusta életmódjukban megzavarjuk őket, fejük fölött kitolható szarvacskával védekeznek, ami kellemetlen szagot áraszt.
Egy-egy aszályos nyáron, amikor a rendszeresen öntözött kertekben dúsan virágzik a nyári orgona, a lepkék természetes élőhelyükről behúzódnak a városokba, és az ott lakókat gyönyörködtetik nyílt tereket átszelő elegáns vitorlázásukkal és a virágok között izgatott ide-oda röpködésükkel.
Ez a feltűnő és szép lepkefaj Európa-szerte megritkult az egyre intenzívebbé váló vegyszeres gyomirtás és a fokozódó gépjármű-forgalom következtében. Ezért szinte mindenütt védelmet élvez. Magyarország egyes vidékein kifejezetten ritka, de vannak területek, ahol gyakran találkozhatunk a lepkével. Ez is jelzi, milyen érzékeny környezetére. Legyünk mi is azon, hogy a Fecskefarkú pillangó újra kertjeink és rétjeink gyakori lepkéje legyen! Ne csak úgy védjük, hogy nem gyűjtjük be, hanem úgy, hogy kevesebb növényvédőszert használunk, és kirándulásunkkor gépkocsinkat lent hagyjuk a falu parkolójában.
Szavazzatok a Fecskefarkú pillangóra!
Katona Gergely és Bálint Zsolt
Fotók: Szombathelyi Ervin