Dr. Bezsilla Borbála, 2014: A lepkék szerelmese. Bezsilla László lepkegyűjtő, entomológus élete és munkássága. Budapest XV. kerületi Önkormányzat, 96 pp. ISBN 978-963-08-8643-7.
Már kevesen vagyunk azok, akik jártak a pestújhelyi „Lepke-Villá”-ban és a sok-sok kandúr, macska és cica között még megcsodálták „a Bezsilla gyűjteményt”. Kevesen vagyunk, akik lepkét cseréltek „a Bezsillával”, és rácsodálkozhattak a szocializmus vasfüggönye mögötti népi demokráciában egy olyan gyűjteményre, ami túlszárnyalt minden határt. Egyre kevesebben vannak, akik bizony sokszor a nyelvük hegyére is vették az öreg Bezsillát, és heccelődtek rajta, hogy „a lepkekirály” - mert a maga módján, irigyelnivalóan tényleg királyként élt. És még kevesebben vannak, akiknek „a Bezsilla” inkább Laci bácsi volt, aki megajándékozta őket bizalmával, tanítgatta őket a maga ugyancsak nem mindennapi módján.
As youngsters, we often visited an old entomological friend. We were probably more interested in his bugs than in his daughters! (Fools!!)
Mint legények, gyakran meglátogattuk öreg rovarász barátunkat. Talán jobban érdekeltek bennünket a bogarai, mint a lányai! (Bolondok!!)
(Hangay György rajza. A képen balról Vojnits András, vele szemben Hangay György, közöttük Bezsilla László, és az ajtó mögül leskelődik két lánya: Bori és Paula.)
Híres kolleckciója a magángyűjtemények szomorú sorsára jutott. Halála után a példányok idegen kézbe kerültek, és most mások lepkés dobozait díszítik. Vagy egyszerűen elkallódtak. Ami a hajdan híres gyűjteményből megmaradt, azt nagyobbik lánya, Borbála nagy kegyelettel őrizte és őrzi ma is. De nemcsak a lepkéket, hanem édesapja, a „Lepkekirály” emlékét is, és vele együtt a családét, akinek élete éjjel és nappal csak az állatok körül forgott.
A XV. kerület önkormányzata harminc évvel Bezsilla László (1903-1983) halála után gazdagon illusztrált emlékkönyvet adott ki, amit Bezsilla Borbála írt. Ebből mi lepkészek sok mindent megtudhatunk édesapjáról, aki így már nemcsak a lepkész anekdoták „Bezsillája”, hanem a fönnmaradt dokumentumok és korabeli újságcikkek alapján is bizonyítottan a múlt század egyik jelentős lepkész egyénisége volt. Betekinthetünk a Bezsilla család történetébe, a nagyszerű magánmúzeum is megjelenik előttünk, és bizony fölfedezzük, hogy Laci bácsi még a tudományt is művelte. Többek között kísérleteket végzett lepkéken és kereste a módját, hogyan lehet a szárnyak színezetét és rajzolatát megváltoztatni. A kinevelt lepkepéldányokat leírta, az eltéréseket elemezte és az alkalmazott módszereket is bemutatta. Különös figyelemmel kísérte a szabadban előforduló lepkevariánsokat is. Számos érdekes példányt adományozott a Magyar Természettudományi Múzeumnak.
Az egyik Bezsilla László által leírt lepkeváltozat egyedi példánya. A változatot felesége tiszteletére nevezte el: Pararge egeria var. egerides ab. Rózsae. A holotípus a Magyar Természettudományi Múzeum lepkegyűjteményében található.
A közel száz színes oldalon gazdag képanyag teszi a lepkészetben nem járatos olvasó számára is valóságossá a Lepkekirály kalandos életét. Ezen a regényen keresztül elevenedik meg előttünk a letűnt XX század: színészek és költők, katonatisztek és igazgató urak, elvtársak és bajtársak, politikusok és nyárspolgárok, vadásztársak és lepkészbarátok népesítik be a legszínpompázatosabb és legnagyobb lepkékkel is gazdagon illusztrált lapokat. Bezsilla Lászlót a természet és az emberek szeretete segítette abban, hogy megvalósítsa azt, amit Borbála lánya szerint olyan sokszor hangoztatott: "A XX. században a II. világháború után a legnagyobb kaland megmaradni ott, ahol születtünk.".
Az ötszáz példányban megjelent könyv a XV. kerületi önkormányzattól szerezhető be.
Bálint Zsolt és Katona Gergely
