Szabó Richárd: Magyarország Lycaenidái. Rovartani Közlemények (Folia entomologica hungarica, Series Nova) 9(13): 235-362, 5 ábra
Szabó Richárd (1896-1981) nevét a magyar lepkészek közül is kevesen ismerik. Szabóky Csaba könyvében is kevés szó esik róla. Életében összesen két lepkés műve jelent meg a Rovartani Közlemények oldalain: Az egyik 1954-ben, ami egy szakcikk, és a Zefír Boglárka kárpát-medencei (akkori szóhasználatban: közép-dunamedencei) földrajzi változatosságát tárgyalja. A második pedig egy magánrajz (monográfia), „Magyarország Lycaenidái” címmel.
A Ráday Levéltárban a tőle származó fondban három doboz van. Ebből kiderül, hogy református lelkészi családból származott, ő maga irodalom-tanár volt, több nyelven írt és olvasott, 1936-tól az István gimnázium igazgatója, majd háború után egyszerű tanár. Egész életét végigírta. Hatalmas mennyiségű kéziratos, Ady költészetére emlékeztető vers olvasható tőle. Valóban: nagy rajongója volt Adynak, több cikket és tanulmányt is közölt ebben a témában. Mindmáig publikálásra vár „Ady és a Biblia” című könyvének letisztázott kézirata, ami szerencsétlen időszakban született.
Érdekes volt szembesülni a ténnyel, hogy az egész hagyatékban csupán három dolog utalt a lepkékre: (1) a káderlapján említik, 1953-ban akadémiai ösztöndíjat kapott, hogy elkészíthessen egy nagy entomológiai munkát, ennek okán kérte, mentsék fel az osztályfőnöki teendők alól; (2) a Pieris manni reskovitsi alfaj leírásának gépelt kézirata, és ennek a dolgozatnak egy másik gépelt kézirat-másolata (ennek másolata van a múzeumi archívumban is); és végül (3) egy levél-fogalmazvány amiben valakit megkér, hogy a hagyatéka és a lepkegyűjteményével kapcsolatos jogi ügyek rendezésében segítsen. Ezt a levelet már betegen írhatta, mert a több mint öt évtizeden át egyforma és szépen rendezett kézírása erősen megromlott. A dolgozatot megírta, ez lehetett a most bemutatott munkája. Az alfaj érvényes leírását Gozmány László közölte a Fauna Hungariae Diurna kötetében. Halála után gyűjteménye a Magyar Természettudományi Múzeumba került.
Szabó Richárd licenida monográfiája magyar nyelvű, de magyar nevek és a lepkéket szemléltető képek nélkül. Ma már látom, ezekre nincs szükség egy ilyen munkában, de kisfiú koromban, amikor először olvastam, nagyon szerettem volna szép ábrákat és magyar neveket. Mindezek ellenére nekem, aki már egészen korán elköteleztem magamat a Lycaenidae család mellett, nagyon sokat jelentett Szabó monográfiája! „Alapvető munka” lett. Még mindig olyannyira megbecsülöm, hogy a múzeumi könyvtáramban van egy szépen bekötött példány, jelezve az utókornak: volt valaki, aki ezt a munkát annyira szerette, hogy az ötvenes évek szerény megjelenése köré nemes, aranydíszítésű köntöst húzatott.
Bálint Zsolt